Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-19 / 297. szám

1964. december 19. 4 Szombat ^fődt'ő irt nap, 0)iuiántúlört Irány Dunaújváros, i fehérvár, Balatonfüredi Nyáron bizonyára kellemesebb az autó­busz társasutazás. Az ember ilyen­kor annak is ki van téve, hogy a hófúvásban valahol elakad, aztán lapátolhat, amíg kievickél belőle valahogy. Ügy vélem azonban, sen­kinek sem ez okoz most gondot. Képzeletben már mindnyájan ott járunk valahol azokban a legin­kább csak hírből ismert üzemek­ben, ahová a 3 napos utunk so­rán eljutunk majd. De a Dunán­túl változatos vidékeinek, törté­nelmi levegőt árasztó és nagysze­rű jelent sugárzó városainak, a haladó hagyományokat tisztelő és a jövőt építő embereinek a meg­ismerése szinte ellenállhatatlanul vonz bennünket. Az utazást a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület békéscsabai cso­portja szervezte. Tulajdonképpen tapasztalatszerzés a cél, amit ki­egészít hazánk egy kis, de jelen­tőségében különösen számottevő darabjának megismerése. Har­minc lakatos, esztergályos, hegesz­tő, egy-két technikus... Csupa vasas szakember az útitársam. A megye különböző részéről tobor- zódtak össze. Legtöbben még nem lépték át a Duna vonalát. Szudár Lajos az autóbuszunk vezetője, ö már nemegyszer meg­tette ezt a csaknem 800 kilométe­res utat és ahogy megtudjuk tőle, külföldön is többször járt. Így te­hát nyugodtan bízzuk rá magun­kat. Nem is csalódunk benne. Hamarosan kiérünk a megyé­ből, aztán a Tisza hídján áthalad­va Bács-Kiskun megyében folytat­juk az utunkat. Homokdombok, nádasok mellett haladunk el. Igen sok az új telepítésű szőlő és gyü­mölcsös. Kecskeméten, Solton át jutunk a dunaföldvári hídhoz, az­tán már a'Dunántúl domboktól, völgyektől körülvett útjain robog az autóbuszunk az első célunk, Dunaújváros felé. A Dunai Vasmű lenyűgöző ko­losszális méreteivel. Így aztán ért­hető, hogy nem gyalog, hanem bu­szon járjuk a vasmű területét. Először a kokszolót, aztán a nagy- olvasztót, az öntödét, végül a hengerművet tekintjük meg. A hatalmas több száz méteres csar­nokokban csak itt-ott találkozunk emberekkel, akik az automata gé­peket kezelik, ellenőrzik... Van látnivaló, hetekig nem tudna be­telni vele az ember. A mi szá­munkra azonban csak néhány óra áll rendelkezésre, aztán a város­nézés következik. Mit is lehetne mondani Duna­újvárosról? Talán ennyi is elég: csodálatosan szép. Látni kell ezt a 40 ezer lakosú várost! Az utcákon fiatalokkal és középkorúakkal ta­lálkozunk. Meglepődöm, amikor szembejön velem egy idősebb fér­fi. Meg is kérdezem tőle, hogy hol dolgozik. Kiderül, hogy nyugdíjas és Budapestről nemrég jött a lá­nyához, aki a vasműben mérnök. az üze­mek, az | Fiatalok a házak, utcák, a parkok, az iskolák, az üz­letek, a szórakozóhelyek. Minden olyan, ami a mai ember igényét teljesen kielégíti. De az ifjú város öreg múlttal rendelkezik. A mú­zeum a feltárások gazdag anyagát őrzi. A 2 ezer éves emlékek a kel­ták kultúrájáról tanúskodnak. Második állomásunk Székesfe- fehérvár, az Árpád-házi királyok egykori székhelye. Ezekkel és a későbbi korok emlékeivel ismer­kedünk. A püspöki templom krip­tájában alussza örök álmát III. Endre, s a város szívében az ezer­éves koronázótemplom feltárt romjainál őrzik István király ko­porsóját A XVIII. és XIX. szá­zadbeli építészeti emlékeknek is sok hazai és külföldi osodálója akad. Hazánk egyik idegenforgal­mi központjává vált ez a ma már hatalmas ipari üzemekkel is büsz­kélkedő város. Az Ikarusz székesfehérvári gyáregysége nem tartozik a leg­korszerűbb üzemek közé. Már az is megnehezíti itt a munkát, hogy különböző fajta karosszériák ké­szülnek, mind kis szériában. De van valami, ami mindnyájunkat csábít: az argon-védőgázzal tör­ténő alumíniumhegesztés megis­merése. Domsics Vince csoportve­zető és Modrik István hegesztő mutatja be ennek a módját, ök már évek óta ezzel dolgoznak. A Székesfehérvári Könnyűfém­műben alumíniumot dolgoznak fel. Olvasztják, öntik, megmun­kálják. Itt is sok az automata gép. A présmű húzórészlege csupa asz- szonyból és lányból áll. Hlavacska Pál csoportvezető panaszkodik, hogy nincs elég munkaerő, mert a Villamossági, Televízió és Rádió­gyárban is nagyon sok a nő. Tré­fásan megkérdezi: „Nem tudnának Békés megyéből importálni belő­lük?” — Importálni nem, de szí­AZ ÁFOR 1965. JANUÁR 1-ÉN FORGALOMBA HOZ­ZA A 92 OKTÁNSZÁMÚ SZUPERBENZINT. A VILÁGSZÍNVONALAT ELÉRŐ, KORSZERŰ ÜZEM­ANYAG JAVÍTJA A HATÁSFOKOT, NÖVELI A TELJESÍTMÉNYT. HASZNÁLATA KORSZERŰ GÉPKOCSIKNÁL MA MÁR KÖVETELMÉNY. . _________________ v esen látnánk Békéscsabán egy hasonló üzemet. Itt egyelőre talán nem lenne munkaerőhiány. Bala­Utolsó állomásunk ton­füred. A Magyar Hajó- és Daru­gyár balatonfüredi gyáregységé­ben télen sem szünetel a munka. Sokan a szabadban dolgoznak. A daru hatalmas vaslemezeket emel a parton épülő hajótestek belsejé­be. Szegecselőktől, hegesztőpiszto­lyok zajától és kalapácsolástól hangos az egész környék. Még pu- fajkában is nehéz a hideget elvi­selni. Megkérdezem néhány dol­gozótól, hogy mennyi a keresete? Általában B forint az óra­bérük, csak néhánynak több vagy kevesebb valamivel. Bizony nem ártana azoknak egy kis tapaszta­latcserére a hajógyárba ellátogat­niuk, akik hasonló órabérrel fű­tött műhelyben dolgoznak és még­is méltatlankodnak, hogy kevés a keresetük. tapasztal­_________________ tunk a 3 n apos kiránduláson sórák kellené­nek ahhoz, hogy azt a sok élményt, amiben részünk volt, elmondjuk. Egy azonban bizonyos: felejthe­tetlen marad mindnyájunk számá­ra. Ilyen a mi fejlődő, szépülő szocialista hazánk, amelyért érde­mes még jobban, még becsülete­sebben dolgozni. Pásztor Bél* Sokat láttunk, Ne sikkadjanak el a jó javaslatok! R villamos meghajtású autóké a jövő Erre a megállapításra jutott az amerikai szövetségi energetikai bizottság nemrég közzétett jelen­tésében. Az amerikai energiaipar háromesztendei tanulmányozásá­val arra a következtetésre jutot­tak, hogy a nagyvárosok levegő­jének szennyezettsége ellen is a legjobb védelem, ha át lehet térni az elektromos meghajtású gépko­csik használatára. Ennek az a fel­tétele, hogy az eddiginél huzamo­sabb élettartamú és nagyobb tel­jesítményű akkumulátorokat tud­janak építeni, amelyeket csúcsfor­galmi időn kívül lehet feltölteni. Mennyi jó elképzelés és ener­gia vész el csak azért, mert sok­szor nincs olyan fórum, amely mérlegelné a tett javaslatokat, jó irányba vezetné a fölszaba­dult energiát. Ez jutott eszünk­be, amikor a minap olvastuk B. S. levelét. Olyan dolgokról szá­molt be levélírónk, amelyek méltán kívánkoznak az újság hasábjaira anélkül is, hogy megneveznénk, konkréten hova szól a bírálat. „Én tizenhat éve dolgozom könyvelésben és jó meglátásaim vannak — írja többek között, korántsem öndicséretból. Majd így folytatja: — Ám csak lenné­nek, mert soha meg sem kér­deznek engem, de a többi irodai dolgozót sem, hogy hogyan to­vább.” Annyi mulasztásról ír * to­vábbiakban B. 8., hogy elmen­tünk a munkahelyére, s szemé­lyesen is beszélgettünk vele a levélben foglaltakról. Valóban sok mindenben el lehet marasz­talni azokat az állapotokat, amelyek ott uralkodnak. A rak­tárban például óriási a széjjel- ség. A meglevő, mintegy hatezer­féle anyag nyilvántartása erő­sen kifogásolható. Pedig B. S. már évekkel ezelőtt javasolta, hogy egy másik raktár nyilván­tartásának példájára vezessenek be náluk is cikkszám-sorrendet. Nem vették figyelembe a ja­vaslatát. Ezzel a módszerrel a nevezett másik raktárban egyet­len ember képes áttekinteni és pontosan vezetni a nyilvántar­tást és száműzni a raktári ká­oszt. Nagy viták árán csupán a mutató kartonrendszert sikerült alkalmazni a raktárban, ez azon­ban nem oldja meg az ottani problémákat. Ma is egy-egy anyagról négy-öt karton van, sok a duplakimutatás, ami miatt aztán szinte lehetetlen a szak­szerű ellenőrzés is. Sok bonyodalmat lehetett vol­na elkerülni különösen a leltá­rozásoknál, ha idejében megva­lósul B. S. javaslata. De hasonló a helyzet a másik javaslatával is, amely a szállítók könyvelésére vonatkozik. B. 8. indítványozta, hogy a szállítók papírjait, pon­tosabban a kifizetett és a bevé­telezett összegeket egymással szembeállítva könyveljék. Ennek alapján kellően lehet ellenőrizni, hogy a kifizetett összegre mi­lyen értéket vett át a raktár. Így tiszta ez. Sokszor ugyanis előfordult, hogy a két összeg nem fedte egymást. A múltkori­ban például száz golyóscsapá­gyat vételeztek be, darabját 27 forintért, az összehasonlításkor azonban kiderült, hogy darabjá­ért 67 forintot fizettek ki. B. S. módszerével erre a hiányra azonnal rájöhettek volna. Bár így is rájöttek, s a szállító téve­dése okozott zavart, de a hiány sok álmatlan éjszakát okozott a könyvelésnek meg a raktáros­nak is. Más alkalommal négy darab belső gumit számláztak összesen 34 ezer forintért. Ezt is az ösz- szehasonlító könyvelés vette észre, amely azonban csak al­kalomszerűen történik ennél az üzemnél, mert mint mondottuk, nincs fórum, amely meghallgas­sa az egészséges javaslatokat. B. S. munkahelyén, a könyve­lésben tizenegyen dolgoznak és csak a könyvelők, irodai tisztvi­selők fokozódó türelmetlenségé­re tartott nemrégen munkaérte­kezletet a vezetőség. Ügy mond­ják, három éven át nem volt ilyen munkaértekezlet. Ez súlyos hiba. Azért is, mert sok bajt, esetleg oktalan elégedetlenséget előzhettek volna meg itt a veze­tők, ha leülnek az emberekkel, s együtt hányják-vetik meg ve­lük a gondokat, amelyek esetleg félreértésből vagy tájékozatlan­ságból erednek. Másrészt a mun­kát is előrevihette volna a kö­zős megbeszélés, mely sok jó kezdeményezésnek, javaslatnak lehetett volna és lehet a jövőben Is fóruma, megvalósításuk elin­dítója. SZOTS ISTVÁN: Jl mUm agya# Dokumentumregény xn. EGY TÁL LENCSE Balás ott ült a pesti Gellért- szálló teraszán egy pohár sör mellett. A vörösen izzó, lángoló nap egészen magasról sütött, a hajók szinte remegtek a fény­ben. Négy nagyon kemény, megfe­szített munkájú, de gazdag év volt. A Gánt környéki meden­cék bauxitja ismét több millió tonnára rúgott, de amit az utóbbi években feltárt, az túl­tett még a grófi kincsen is. Az északi Bakonyban, Iszmértöl Zircig fedezett fel vonulatokat, s kétszáz zártkutatmányt szer­zett Dudar vidékén, a Kisba- konyban, a Hármashatárhegyen több négyzetkilométernyi terü­leten talált bauxitot. A bakonyi terület nyersanyagkészletét több mint 100 millió tonnára becsül­te. Nagyot szippantott a ió leve­gőből és kifeszítette mellét Most nem ugratják be, mint a húszas években. Nem adja el egy tál lencséért jogait. Papírt vett elő, számolt Az újabb zárt- kutatmányok díja miatt most negyvenezer pengő adóssága van, de mi ez, ha a telepek ér­tékét nézi? ... Milliárdokról van szó! El kéne adni tisztes árért. Tisztes árért, igen, hadd legyen haszna, jó megélhetése neki is, aki tovább akar kutatni... Ba­lás újból megnősült és nagyon szerette második feleségét, Ali- cet. Ha ki kellett mennie a Ba- konyba, az asszony nem zúgo­lódott, vállalta a fáradalmakat, nem úgy, mint Ilonka, akit csak a pénz érdekelt. Alice támogatta férje terveit, és mindenben mel­lette állt. Kisanya is, felesége édesanyja. Még pénzt is adott... Amikor felesége a kis Zsuzsával volt terhes, hozzája költözött. Balás elégedetten tárta maga elé élete kártyáit. Ha megköti a szerződést az állammal, vesz egy házat, elhelyezi a családot, aztán újra felveszi a kalapácsot, a há­tizsákot. Neki már ez az élete. Egy ideig még nézegette a fod­rozódó Dunát, a hajókat, de nyu­gat felől sötét felhő közeledett s Balás sietett haza. Útközben jutott eszébe, hogy Alicenak születésnapja van, ajándékot vesz neki. Az üzletben német tu­risták voltak, hangosan tárgyal­ták a Berlinben bekövetkezett újabb változásokat. Balás akkor hallotta először ezt a nevet: Hjalmar Sacht. Ö lett a biroda­lom legfőbb gazdasági irányító­ja. Ha tudta volna, hogy éppen ezekben a pillanatokban valahol — sok száz kilométerre Pesttől — éppen róla tárgyalnak?... Hugenberg, mióta a legfelsőbb vezetés Hjalmar Sachtot bizta meg a „birodalom” gazdasági ügyeinek legfőbb intézésével, csak rendkívüli dolgokra specia­lizálta magát. A leendő „német” területek gazdasági kiaknázásá­nak terveit szövögette. 1935 júniusában egyik nap Mercedes kocsijával a Stinesse ellenőrzése és irányítása alatt álló bajorországi ipartelepeket nézte meg. Stinesse, a gyáros a főépület kapujában fogadta a magas látogatót. Csak frissítőt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents