Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-15 / 293. szám
MM. december 15. 4 Kedd Felelősség Az utóbbi öt évben csaknem tízezerrel növekedett azoknak a gyermekeknek a száma, akiket ki kellett emelni rossz családi környezetükből és a szülői felügyelet jogát az állam vállalta magára — hangzott cl nemrégiben a Művelődésügyi Minisztérium egyik illetékesének nyilatkozata. Nincs szándékunkban túlságosan megviselni az olvasó érzelmeit, de kérdezzük: mivé lesz azoknak önfeledt, boldog gyermekkora, akiket a társadalom kénytelen elvenni a felelőtlen, embertelen szülőktől? A szerétéire vágyó emberpalántáknak senki sem pótolhatja teljesen a családi élet melegét, gondoskodását. Az apukával megtett hosz- szú sétákat, anyuka kedves kis meséit, az emlékezetes családi kirándulásokat, a nagymama finom süteményeit. Néhány hete több iskolában közvéleménykutatást rendeztek a gyermekek között. Az egyik kérdés így hangzott: — Kit választottál példaképednek? A tanulók háromnegyedrésze — fiúk és lányok egyaránt — válaszukban édesapjukat vagy édesanyjukat nevezték meg, akikhez hasonlítani szeretnének a legfontosabb emberi tulajdonságaikban. Amilyen felemelő és megnyugtató volt az az összegezés a jelen és a jövő szempontjából, olyan fájó és nyugtalanító volt azoknak a gyermekeknek a számára, akik alapos okok miatt nem szüleiket választották mintaképüknek. Mennyivel emberibb, teljesebb azoknak az apáknak és anyáknak Is az élete, akiket munkából hazatérve nem az üres, rideg lakás, hanem az örömtől nyakukba kapaszkodó gyermek vár, aki lelkendezve meséli a nap „nagyon fontos,, eseményeit az óvó néni vagy a tanító néni dicséreteitől kezdve a szomszéd kisfiú komiszkodásáig, s boldog, ha kitáguló szemekkel hallgathatja, „•..várom <* ‘sztorijánál/" szín Lajos utca találkozik a Múzeum körúttal, sőt a Tanács körúttal is. E helyen a villamosok és autóbuszok egész tömege áll meg, ott van a híres Astoria és a föld álaitt a pompásan kivilágított, kényelmes, szépséges és máris frissen kozmetikáit aluljáró. Szélvédett. Esőmentes, hómén-* tes. Fagyok idején sem túl hideg* A jó világítás lehetővé teszi, hogy a várakozó újságot olvasson, vagy a gazdagon tömött vitrineket nézze. Öröm itt várakozni. És a járókelők sem taszigálják az embert. Tessék csak megfigyelni a képünkön látható urat: a bokájánál lezseren keresztbevágja a lábát s a hölgy a lehető legkényelmesebb pozi túra ban hallgatja a szavaikat. Megtehetné ezt a Nemzetinél, ahol a 6-osról leugráló fantasztikus tömeg úgy hömpölyög, akár a lavina? És figyeljük másik képünket. Ezen az esti Pest egy hangulatos részlete látható a lejáróval a — találkozó helyével. Este már nem tolong itt senki, ragyognak a transzparensek és közeli a tündéri Erzsébet, az új híd, amelyen oly fenséges dolog andalogni. A régi sláger zenéje talán megmarad, de a szövege módosul: „Hétre ma várom a ’sztóriánál...” Igen, az Asztóriánál, lenn az aluljáróban, amely a csendes órákban beülik — alulállónak is... Találékony a pesti ember. Főként a fiatal.:. Valamikor az egész város dúdolta a híres slágert: „Hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a 6- 08 megáll...” Nos igen, hétkor is, előbb is, előszeretettel találkoztak a legkülönfélébb életkorú szerelmesek a Nemzeti Színház előtt, a híres óra alatt, a 6-os megálló közelében. Az érdekességek és a várostörténet archívumában beszéKlárik és Bódogok igenis vártak. Esett, fújt, fagyott vagy havazott — ők vártak. Többnyire nem hiába. De erről nem tanúskodnak feliratok. A boldog szerelemnek nincs krónikája. De az időnek van. Mert közben az a főváros közepén ides fényképek maradtak fenn Pestünk e korszakáról. E dokumentumok szerint, például, a csalódott várakozók ilyesfajta sorokat róttak a hirdetőoszlop plakátjaira: „Zsuzsi, kilencig vártalak, Feri”, vagy: „Miéi, máskor tedd tóvá a keresztmamusodat, Jenő”, idők teltek és múltak ősi szokásuk szerint. És múlásuk változásokkal jár. A Nemzeti Színházat, íme, lebontják és a jövőben lehetetlenné válnak ott a hangulatos találkozások. Azonban —omnia Vincit amorf — a szerelem mindent legyőz. Még SZOTS ISTVÁN: Dokumsntumrsgény avagy: „Gyuri, te hűtlen kígyó, alig fél órát késtem, Juci” és: i,,Többé nem ültetsz fel, angyalom, jobb partnerem akadt itt az óra alatt.” De ezt már ketten írták alá: Klári és Bódog. De a Ferik, Zsuzsik, Mi cik, Jenők, Gyurik, Jucik, a városrendezés „kellemetlenségeit” is. A diadalmas szerelem találékony, új találkozóhelyet választott magának. Újat és a réginél kényelmesebbet. Rájöttek: e céljuknak legjobban az a pont felel meg a város térképén, ahol a Rákóczi út véget ér és a Kossuth vni. BELÉP A LAUKE WERKE A hó elolvadt, a gabonaföldek feketék voltak és lucskosak. Mintha egy óriási ajtón keresztül levegőt eresztettek volna a völgybe, a pocsolyák jege is megvékonyodott. Az út, amelyen ballagtak, sáros volt. Balás bottal szúrkálta a talajt, mellette rövid kabátos, gumicsizmás öregember lépegetett, Virágh József. — Százat hoztam egyelőre mérnök úr, de felelek értük. Legtöbbje tizenöt-húsz évet a föld alatt töltött. Igazi bányászok. Ezeknek kenyér kell, nem válogatósak. Itt van, teszem fel, Tóth, Seregélyes, Zámbéki. Három hónapja egy krajcárt sem kerestek. Sapkában elhordják a hegyet, ha akarja. Csak a szállást intézzük el. Lassan a bányához értek. A völgyben már állt egy épület, előtte sorakoztak fel az újoncok. A kátránypapírral borított barak földes szobácskájábán, pöttömnyi vaskályha mellett doktor Müller vacogott, barna irhabundáját térde közé szorítva. — Sikerült Tatabányáról száz embert szereznem — újságolta örömmel Balás. — Először felépítjük a szerszámraktárat, aztán a meddőkitermelést kezdjük meg. Az utat is meg kell csinálni. Csepelről megjöttek a gépek?... — Meg, minden. A bányaüzem terveit Franciaországból rendelte meg. Sajnos, azonban a részvényt nem veszik. Valószínű, külföldön kell megpróbálnom, mert ha valaki ott akadna... akkor az itthoniak is jönnek. Teltek, múltak a hónapok. A bauxit külszíni kitermelése megkezdődött. Május vége felé Müller már Münchenben Grechter úrnak, a német Lauke Werke vezérigazgatójának dolgozószobájában hallgatta a hírneves üz• •• rr r if a jövőért! amikor az apu vagy anyu is elmondja napi örömeit, gondjait. A családi életnek ez a harmóniája, amely oly sok öröm forrása lehet, akkor válik pótolhatatlan értékké, amikor elveszítik azt. A baj kialakulása többnyire hosszú, fájdalmas folyamat. A gyermek „kiemelése” már csak tünet, amely pontot tesz a kialakult tragédia végére. A gyógyításnál is ezt kell figyelembe venni. Ha egy családban odáig fajult a helyzet, hogy a gyermek érdeke követeli a társadalom beavatkozását, akkor már szinte alig lehet segíteni. Ilyenkor leggyakrabban egy dolog marad: menteni, ami menthető — • gyermeket. Az állam, a társadalom sokat tesz értük. Gondoskodásával hozzásegíti őket, hogy derék, hazát és munkát szerető emberekké váljanak. De a szülők szerc- tetét, sajnos, csak részben pótolhatja a nevelők emberséges törődése. Minden elismerés azoké a szocialista brigádoké, akiknek tagjai szeretetükbői olykor-olykor azoknak is juttatnak, akik ezt családjuktól nem kaphatják meg. Ez emberileg szép, de a gyermekek természetes igényéhez mérten kevés. Igazi nagy eredményt csak a megelőzés hozhat, ami bonyolult, sokrétű, igaz emberséget és végtelen türelmet kívánó feladat. Egy bizonyos: akkor lehet hatásos, ha társadalmi méretekben, társadalmi eszközökkel foglalkozunk megoldásával. Beletartozik ebbe az alkoholizmus elleni küzdelemtől kezdve a meggondolatlanul kötött házasságokig, a házastársak kölcsönös megbecsülésének és tiszteletének hang- súlyozásáig sok minden. S ami a legfontosabb: a felelősségérzet felszítása és állandósitása a gyermek jövőjéért, boldogságáért az egyes emberekben csakúgy, mint a társadalom arra hivatott intézményeiben. Gyertyános Zoltán letember okfejtéseit. Müller a bauxitot kívánta eladni a gyárnak, de a Lauke Werke teljhatalmú ura nehezen állt rá az üzletre. Müller ugyanis a timföldnek, majd alumíniumnak feldolgozott magyar bauxitot vissza akarta kapni a gyárostól. Grechter úr egyelőre csak jó vacsorákkal kínálta vendégét, vadászni és csónakázni vitette. Mellébeszélt. Most is ezt magyarázta vendégének. — Sem Wilson, sem Clemen- eeau, de senki a Versailles-i paktum kotyvasztói közül nem érti meg a németeket. Mi tehetségesebbek vagyunk, mint ők. Bennünket nem lehet legyőzni. A mi iparunk... — Uram, én megértem Önöket — válaszolta idegesen Müller dr. —, az az idő azonban, amit utazásomra szántam, lassan végére jár. Kérem... — Nos, Ön nyilvánvalóan nem azért jött, hogy tőlem politikumot hallgasson. Térjünk a tárgyra. Az erdélyi bauxitot, mint gyenge vasércet én vettem át ezelőtt, de az csapnivaló volt. A gánti — elismerem — már más. Amíg az én vendégszeretetemet élvezte, addig elvégeztettem a
