Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

X994. november 15, 2 Vasárnap A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 18, paragra­fusa (2. bekezdése) alapján, az országgyűlést 1064. november 19. napjára (csütörtök délelőtt tizenegy őrára) összehívta. (MTI) Távozott a „Tengeri sárkány“, jön a „Kardhal“ Tüntetés Sasebóban és Tohióbnn A gon) „Tengeri sárkány” (Sea dra- amerikai atomténgeralattjá- ró a nukleáris meghajtású ameri­kai hadihajók közül elsőnek érke­zett j&pán kikötőbe, háromnapos saséból látogatásának befejezté­vel azonban szombaton reggel ki­futott a nyfflt tengerre. Sasebói jelenléte országszerte hatalmas tüntetéseket robbantott ki. E megmozdulásokban hivata­los adatok szerint harmincezren vettek részt. A rendőrség beavat­kozása következtében mintegy kétszázan megsebesültek. A ha­tóságok hetvenöt személyt letar­tóztattak. Köztük volt a sebesült Janoszke Naraszaki szocialista képviselő. A Reuter beszámolója szerint a 2550 tonnás, hosszú, fekete tesitű „Tengeri sárkány” távozásakor újra sok százan gyűltek össze a kikötőben. Nagyobb tüntetésre került sor Tokióban. Körülbelül hatezer személy vonult fel a vá­ros utcáin a parlament épületé­hez és kifejezte tiltakozását az el­len, hogy újabb atommeghajtású amerikai tengeralattjárókat szán­dékoznak küldeni japán kikötők­be. A Kyodo hírügynökség ugyan­is azt jelentette, hogy a jövő hé­tén Yokosuka kikötőjébe érkezik a „Kardhal” (Swordfish) tenger­alattjáró. Bár amerikai részről a „Kardhal” látogatásának időpont­ját cáfolták, korántsem zárták ki a közeljövőben történő látogatás lehetőségét (MTI) Kongói jelentés Leopoldville Nyugati jelentések szerint Csőmbe zsoldosai egyre jobban közélednek Stanleyville-hez. Mint a Reuter tájékozott körökre hi­vatkozva közli, fehér zsoldosok vezetésével a pénteki napon a le- opoldville-i hadsereg egyik alaku­lata teljesen megközelítette Bu- nia városát. Ez a helyséig jelentheti majd az „ugródeszkát” a még sza­bad Stanleyville lerohanásához. Az amerikai és belga katonai fel­szereléssel jelentősen megerősí­tett kongói kormánycsapatok túl­erőben vannak. , Az ország északkeleti vidékén a kongói és zsoldoscsapatok Bu- mai város felé közelítenek. Ezzel az a céljuk, hogy elzárják a me­nekülés elől az ugandai határsá- vot. A felszabadító harcosok egy maroknyi csoportja azonban, amelynek sikerült kimenekülnie a Csombe-martalócok által vissza­foglalt északnyugati Boende vá­rosból, sikeresen átrendezte sora­it és a közelben elfoglalta Befale I ko, a Szovjetunió pekingi nagykő- helyiséget. (MTI) • I vete. (MTI) Az MSZMP részvéttávirata a Kanadai Kommunista Párthoz A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága távira­tot küldött a Kanadai Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak, melyben részvétét fejezi ki Leslie Morris, a Kanadai Kom­munista Párt főtitkára elhunyta alkalmából. (MTI) A kínai párt* és kormány küldöttség hazaérkezett Moszkvába A Csou En-Laj, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának alelnöke és miniszterelnök vezette kínai párt- és kormány- küldöttség szombaton délután kü. lönrepülőgépem hazaérkezett Pe- k ingbe. A küldöttség a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 47. évfordulójának ünnepségein vett részt a szovjet fővárosban. Üd­vözlésére a repülőtéren megjelent Mao Ce-Tung, a KKP Központi Bizottságának elnöke, Liu Sao- Csd, a Központi Bizottság alelnö­ke, a Kinai Népköztársaság elnö­ke és több más vezető személyi­ség. Jelen volt Sz. V. Cservonyen­Folytatódnak az összetűzések Szíria és Izrael határán Damaszkusz A szíriai hadsereg szóvivőjének közleménye szerint a szombati nap folyamán több összecsapás zajlott le szíriai és izraeli repülő­gépek között. Egy izraeli repülő­gépet lelőttek. A több mint 24 órája tartó fe­szültség és a sorozatos összetűzé­sek miatt a szíriai kormány fel­hívta a négy nagyhatalom figyel­mét a szíriai—izraeli határon kia­lakult helyzet súlyos következmé­nyeire. A damaszkuszi rádió hangsúlyozta, hogy Szíria „nem fog megelégedni csupán az ag­resszió visszaverésével”. Hivatalos körökből származó értesülések szerint Szíria a Biz­tonsági Tanács sürgős összehívá­sát kérte. Szombaton reggel megkezdte munkáját az ENSZ-megfigyelők két csoportja. Megállapították, hogy a határinoidens hosszú idő óta a legsúlyosabb. (MTI) Áldatlan ajándék „Megrendítő” élményben volt része csütörtökön este a Vati- kánvároshan a királyi Shakes- peare-színház háromtagú kül­döttségének és Heenan West­minster! érseknek, a brit katoli­kus egyház fejének. A stratfordi Shakespeare-társulat három ki­váló művésze a brit katolikusok kezdeményezésére zarándokolt el a Vatikánba, hogy a pápai ál­dás elnyerésével emeljék a nagy költő születésének 400. évfordu­lója alkalmából rendezett ün­nepségsorozat fényét. A művészek a pápa jelenlété­ben részleteket adtak elő Shakes­peare művedből. A műsor után Pál pápa gratulált a művészek­nek, majd amikor Dorothy Tutin feléje nyújtotta Shakespeare mű­veinek 1903-ban kinyomtatott első gyűjteményes kiadását, a pápa mosolyogva magához ölelte a vö­rös bőrkötésű könyvet, mondván: „Nagyszerű emlékeztető lesz ez a mostani alkalomra és igen ér­tékes hozzájárulás a Vatikán könyvtárához.” A kegyesen elbocsátott angol küldöttség megnémultan figyel­te a pápa és kísérete elvonulá­sát, csupán Dorothy Tutin sut­togta döbbenten maga elé: óh,' azt hitte, hogy neki ajándékoz­zuk... De hiszen mi nem me­hetünk haza a könyv nélkül... Ezután Hpcnan érsek indult „menlöexpedíciőra”. Kis Idő múltán egy vatikáni főpap tért vissza Stratford város legfőbb kincsével, amelyet nem ajándék­ba, hanem csupán áldásra nyúj­tottak a pápa elé. A vatikáni könyvtárból „kimentett” őski­advány — műgyűjtők 20 000 fontra becsülik értékét — pén­teken szerencsésen visszatért Shakespeare szülővárosába. Most már csupán egy talány za­varja a kedélyeket: senki sem tudja bizonyosan, hogy a pápa végül Is megáldotta-e a könyvet? jstn raK-Mte TÉOf K 82yrEI3MNBK ? Szihanuk nyilatkozata Párizs Szihanuk kambodzsai államfő a Le Monde tudósítójának adott j nyilatkozatában kifejtette azt a! tervét, hogy a vietnami háború felszámolása érdekében össze kell hívni az indokínai népeik konfe­renciáját. — Itt az ideje — mondta —, hogy felélesszük Indokínát. Kam­bodzsa számára elviselhetetlenné vált a háborús légikör, amely Saigonból árad. A probléma meg­oldását egész Indokína keretei kö­zött kell keresni. A háború ki- terjesztésének tervével szemben mi a békét akarjuk kiterjeszteni — hangoztatta. (MTI) Ball Nyu^at-Hémstországba érkezett George W. Ball amerikai kül­ügyminiszterhelyettes repülőgé­pen Nyugat-Németországbá érke­zett. Ball küldetésének elsőrendű célja, hogy Bonnban is esedékes megbeszélései alkalmával, ame­lyek során Erhard kancellárral és Schröder külügyminiszterrel tár­gyal, rendezze a Közös Piac me­zőgazdasági árintegrációjának vi­tatott kérdéseit. Ball tárgyalásainak másik fon- ; tos témája: a NATO közös atom- hadereje, az MLF. (MTI) Q „Egész Párizs egy nagy utca..."” A Le Bourget-i repülőteret hűs zápor paskolja, míg útiokmá­nyainkkal bíbelődnek a közömbös arcú, kínos precizitással öltözött, egyenruhás tisztviselők. „Minden rendben!”, még egy pecsét, aztán szabad előttünk az út: hét üiaplg Párizs csodáiéi, mindennap elfáradó vándorai, vendégei lehetünk. Az a város áll előttem, mely évszázadok óta Európa szellemi életének és ízlésének irányítója; forradalmak bölcsője és sírja, Ba- csányi reménysége, Ady Endre „Bakonya”, József Attila, Rad­nóti, Bölöni befogadója, Munká­csy Mihály (a franciáknak „Mün- kákszi”) negyedszázados, megren­dítsen szép sikersorozatának ta­núja volt. Zsong a hatalmas várócsarnok. Negyedóránként érkező, induló gépek öntik és merítik az embe­reket, talán nincs is olyan náció, melynek képviselőit fel ne lehet­ne fedezni közöttük. Túlnyomó többségben turisták. Jelezték még otthon, hogy a nyár vége Párizsban tulajdonkép­pen holtszezon. Az üzemek leáll- . nak, a munkások egyszerre kap- I jak meg szabadságukat, s a per­zselő kőrengetegből a tengerpart­ra, hegyekbe menekülnek kocsis­tól, családostól, a turisták viszont áramlanak tömött pénztárcával és majdnem üres zsebbel, növelve az idegenek amúgy sem csekély, másfél milliós létszámát. Ha nem is az „igazi Párizst” láthatjuk, mindenesetre a megközelítőt. Egyébként néhány nap alatt úgy­sem tudnánk megismerni ezt a metropolist, még ha valóságos arcát mutatná is. Meg kell elé­gednünk az árnyalatokkal, az impressziókkal, életképekkel... Felragyog a nap, indulhatunk. Nedvesen csillognak a külvárosi háztetők, az utat szegélyező pla- tánlombok, a járdák, harapniva- lóan friss a levegő. Ugyanaz az izgalom fog el az első méterek után, mint a tavalyi Moszkvába érkezés első percei­ben. A hangulatát keresem — egyelőre a külvárosnak. A föld­szintes, félemeletes házak, a min­den szabad helyre, homlokzatra, tűzfalra szereit reklámok, az üz­letek elé kipakolt áruk, a ‘ szűk mellékutca-indák, a járdára, szí­nes ernyő alá rakott bisztrószé­kek, vakolatlan házak, különféle illatok, a patikatiszta üzletek, a Rue de Flandrén feltűnő, majd­nem meredek háztetők, apró manzárdszobák, franciaerkélyes ablakok összképe ajándékozza meg az embert a külváros han­gulatával. A reklám különösen sok. Később hallottam, hogy a pärigsi cégek, kis és nagy egzisz­tenciák, jövedelmük 20—30 száza­lékát fordítják áruik propagálá­sára. Hja, nagy a konkurrencia! Aki nem akar ráfizetni az üzlet­re, aki nem akarja, hogy elfelejt­sék vagy elforduljanak tőle, az hirdet, reklámoz, a „nagy halak” a metró alagútjaiban, ahol milliók fordulnak meg, a nagy boule- vardokon, tereken, mozikban, a kisebbek az utcájukban, üzletük előtt, a telefonkönyvben, az új­ságokban és ki tudja még hol. Kanálisok mellett húzunk el, átevickéiünk a Place de la Nation körforgalmán, majd a Diderot boulcvardon ereszkedik tovább a Szajna és szállásunk felé. Egy ko­pott kollégium ötödik emelete ód menedéket számunkra a tizen­kettedik kerületben, a Rue de Ci- teaux-ban. Messzire ellátni a ház­tetők fölött. Ha alacsonyabbak lennének, idetűnne a Notre Da­me, a Pantheon hagymakupolája, de a kémények, tűzfalak elveszik a kilátást, csak sejthetjük, hogy merre vannak. Hová is vezetne az első út a ko­ra délutáni órákban, mint a Szaj­na partjára. Persze gyalogosan. Párizst csak gyalogosan, kószálva, bandukolva, elr^élyülten nézelőd­ve lehet az emlékezetbe zárni. A harminckét híd közül először a D’ Austerlitzen sétálok át a bal partra. Már a hídfőnél meg­hökkent az előtárulkozó kép: ketté­válik a folyó, hogy körülölelje a Cité-szigetet és „uszályát", a Szent Lajos szigetet. És a Cité-n ott a Notre Dame, egyelőre hátul- nézetben, „halszálkáival”, óriási támíveivel. Lenyűgöző látvány. Elkap a vágy: látni közelről és belül, felmászni tornyába, ahol a gnóm toronyőr, Quasimodo la­kott. No, de előbb végig kell men­ni a rakpartok során. Máris lejt az utca. „Egész Párizs egy n«»gy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents