Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

ISM. november 15.

3

y

Vasárnap

Telnek a hordók

Táguló dimenziók

Beszélgetés egy tsz-elnökkel, aki a kivitelezést tartja legtöbbre

Mintegy 600 hektoliter bort szűr saját telepftésű szőlőskertjéből a nagyszénást Dózsa. A bort a teljesített munkaegységekre osztják ki a szövetkezeti gazdák között.

A tótkomlós! Alkotmány Tsz-ben még 130 hold kukorica vár törésre

November 20-án tizenkétezer csirkét szállítanak az orosházi BARNEYÁL-nak

A termelőszövetkezetben az i őszi kalászosokat teljes egészében elvetették. Még húsz holdról kell [ felszedni a cukorrépát, és 230— I 300 vagon vár beszállításra. Az I esős időjárás hátráltatta a kukoricatörést is, tengeriből a napokban még 130 holdat takarítanak be. Az eddig ismert eredmények szerint a termés holdanként csövesen 36—37 mázsa.

November 20-án tizenkétezer pecsenyecsirkét szállítanak az Országos Baromfiipari Vállalat

orosházi gyáregységébe. Ugyanezen a napon 24 extrém hízó marhát adnak át a Békés megyei Állatforgalmi Vállalat tótkomlóst kirendeltségének, ahonnan az állatokat Olaszországba exportálják. Egy héttel később száz fehér hússertést értékesítenek 105—110 kilogrammos súlyban. A szövetkezet decemberben még 456 sértésit ad az államnak és ezzel teljesítik ez évi áruértékesítési tervüket.

A szobája háromszor három négyzetméter. Egy íróasztal, egy letakart ágyféle, a falhoz támasztott öt szék, a mennyezet fele pedig csomagolópapírral borítva, hogy ne látszék a hulló vakolat. Varga Mihály tsz-elnök szerénysége átüt a kedvességén is: bekapcsolja a villanymelegítőt és udvariasan felém fordítja, de mikor megmondom, hogy portré jellegű interjút szeretnék készíteni vele, riadtan elhárítja, s közben nem veszi észre, hogy kikapcsolja a konnektort és visszacsúsztatja a hősugárzót az íróasztal alá. Végül kiegyezünk — engedményt kell tennem a portrék érára — egy közvetlen beszélgetésben.

Az orosházi Új Élet 14 éve alakult meg,

tagjainak nagy része földmunkás. A tsz ma 3600 holdon gazdálkodik 350 dolgozó taggal, s nemrég országosan a tizenegyedik lett a legnépesebb kategóriában. Az évi átlagkereset ötvenkettőben készpénzben 4000 forint volt, most ötször annyi. Nemrég személyautóvezető tanfolyamot szerveztek, harmincán jelentkeztek rá. Kiderült, hogy annyian gyűjtenek gépkocsira. Sok fiatal jön vissza, s a most leszerelők pedig mind ittmaradnak. A 400 forint alatti nyugdíjakat 100 forinttal meg- toldották — így döntött a közgyűlés. Az idén 300 000 forintot költenek arra, hogy bemunkálják a nyugdíjasok háztáji földjét. A munkaegység értéke tavaly 45 forint volt, az idén 48-ra számítanak.

— Mi még a negyedrészét sem csináljuk annak, amit lehetne, de fog menni. A paraszt a legjobban akkor bántódik meg, ha azt teszik a földdel, amit nem szabad. Ha azonban együtt van a jó szándék, a szaktudás, a megvalósítás képessége, az emberek nekilátnak — így az elnök.

Szinte mindenütt érezhető a vidéken, ahogy egy nemzedéken

beli'' átváltott a gondolkodás: kitágultak az egységek, amelyekben mérr^' az emberek — de itt különösen jellemző ez. Bizonyítják az újfajta gondolkodás minőségi eredményei is. Igen sok termékeny, alkotó, gyakorlati ötlet születik itt. Erről kérdezem Varga Mihály elnököt, aki most sem a dicsekvéssel kezdi.

— Kitalálni könnyű, kivitelezni művészet. Sok dolog lassan valósul meg vagy nehézkesen terjed. Például: olvastuk a Szabad Földben,. hogy Mezőtúron készítettek egy újfajta trágyamarkolót, mely nagyon hasznos találmánynak bizonyult. Elutaztunk, meg is vásároltuk a szabadalmat, amelyet azonban rajtunk kívül csak pór szövetkezet használ még. Mi is — helyesebben Várdai László műhelyvezetőnk — készítettünk egy szárlehúzót, de még csak egy-két tsz vette át. Dr. Sándor László, az orosházi állatkórház vezetője rájött, hogy igen gazdaságos a juhtenyésztésben, ha az úgynevezett kereső kosokon egy speciális műtétet végeznek. Mi ötven kost megoperáltattunk — egy műtét körülbelül 50 forint: a haszon sokkal több — de tudomáson szerint ez az új módszer sem terjed eléggé.

— Mi volt a legérdekesebb és legkifizetődőbb ötletük?

— Mér elmondhatom, mert mire megírja, mienk a szabadalom... A találmány úgy született, hogy elgondoltuk, mi lenne, ha a használatos kisüzemi libatömő gép helye.! olyat állítanánk bé, amit mosógépmotor hajt, s ahol több tömőfej is működne? Ezt a mosógép-ötletet — mely háztájiban beválik — egy itteni ötös kollektíva, Gabnai Imre meg munkatársai továbbfejlesztették, és ma már nagyüzemi, villanymotor hajtotta libatömőnk van, amelybe egyszerre 16 tömőfej is kapcsolható. Egy fej 2 ‘ perc alatt 3 libát töm meg. A jelenlegi gépünk, 4 fejjel összesen 7800 forintba került. Jól jött ez a találmány, mert nagyon ráhajtunk erre a tömésre. Most II ezres rajnai fajta törzsállományunk van, kétszer annyi, mint Izraelnek, pedig az a világpiacot igen erősen diktálja évi 100 ezer hízott libájával... Jövőre 40 ezer libát akarunk tömni. Ehhez — hogy a meglévő épületeket átalakítsuk, s hogy egy mozgó hűtőházat szerezzünk be a kényszer- vágásokhoz — mintegy 2 milliós beruházás szükséges, ami meglesz, mert a liba kifizetődik, tojást, húst, tollat ad, a trágyájával pedig sertést tudunk hizlalni.

— Mint tapasztalt mezőgazdasági szakember, mit tart nehézkesnek ma még a tsz-ek működésében és a mezőgazdasági

életben ?

utca, mely a Notre Dame-hoz vezet” — mondta volt Claudel.

Mindahány rakpartnak külön élete van itt. A Quai Saint Ber- nard-on hatalmas emelődaruk, markolók bóklásznak, a vizen uszályok, csónakok hozzák a követ, téglát, homokot az építkezésekre, egyenesen teherautókba ömlesztik vagy a partra emelik. A rakpart fölött platánok végtelen sora, a kőpárkényokon a bouquinisták ládái, lelakatolva vagy nyitva. Ezek a csöppnyi könyvkereskedések ámulatba ejtenek minduntalan. Itt mindenki úgy válogat, ahogy akar, órákon át kotorászhat a ládákban, keresheti a neki megfelelő művet. Patinás kiadások és a legfrissebb ponyvaregények, poros remekművek és sokszorosított párizsi ak- varellek, pornográf kiadványok, színes képeslapok garmadában turkálhat a kíváncsi. Tolsztoj Anna Kareninája mellett Buck John-t, Hitler franciára fordított Mein kampf-ja mögött a Le petit Sheriff-et, a Jim Canada mellett a Série Noire 757. füzetét lapozgathatom. A Mein Kampf jelenléte lehangolóan hat. Ekkora szélsőséget azért nem vártam.

Lenn a parton fiatalok bámulják a vizet, mögöttük autósor. Még itt is parkíroznak. Nincs talán olyan utcája ennek a városnak, melynek két oldalét ne lepnék el az autók. Egyesek szerint

2,8 millió, mások szerint 1,3 millió kocsi van Párizsban. Ki számított ennyire száz és ötven éve? Most itt a baj. Még a járdán is állnak. A forgalom most is elképesztő, de ahhoz, ami tavasszal és ősszel van, aránylag semmi.

A Boulevard Saint Michel sarkán megállók, mint annyi magyar, ha idetéved. Ady, persze, ki más juthatna az ember eszébe és az ifjúság. A „Bulmis”-re emlékezni, múltat idézni zarándokol el mindenki, akinek a költészet építette fel gyermekkorában ezt a várost.

— Monsieur, ragyogó gyorsképet csinálok önnek!! — reccsen bele otrombán némaságomba egy szakállas fotós, s gesztikulálja szaporán a képméretet meg a taksát. Sokat sejtetően lóbálja viharvert masináját. Három társa, köztük egy nő másokat molesztál. Akkora ricsajjal vannak, hogy kikerülik őket az emberek. Ebből élnek, az idegenek „megválására” specializálták magukat. S mennyien vannak itt még hozzájuk hasonlók! Életerős, nehéz fizikai munkát is bíró fiatalok máról holnapra léteznek, alkalmi munkából, a turistákból élnek, s ki tudja miből.

Egyébként a kereskedők is a turistákat tartják nyáron a jó jövedelemforrásnak. Megemelik az árakat, annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek, különösen a belvárosban. A rászedett idegen csak a külvárosi áruházban jön rá, hogy kétszer, háromszor olcsóbban is beszerezhette volna azt, amit a város központjában, a Rue de Rivolin, a Champs Élysées-n, a Grands Boulevards-on vett.

A Notre Dame előtt apácák álldogálnak, gyűjtve a könyörado- mányokat valamelyik anyagilag roggyant rendnek.

Az igazságügyi palota mellett, a szigetet átszelő boulevardon járdára telepített souvenir-üzletek egymásutánja. Van itt Eiffel-torony, Notre Dame kicsiben és nagyban, aranyozva és bronzozva, nyakék, karkötő, púderesdoboz, gyöngysor rengeteg színben és formában, csak legyen, aki vegye. Megnézik százan, vesznek öten.

Bámulás közben botlik elém egy toprongyos, szakállas alak, és közvetlenül, gyors iramban beszélni kezd. Megütközve fogadom az argo-ot, mennék tovább, de visszatart, felrántja koszos ingét és mutatja a gyomrát, amit megoperáltak, s már nyújtja is a kezét a látvány honoráriumáért. Megdöbbentő. Otthagyom. Bűzlik a rumtól... Ez ezt csinálhatja egész nap. Nyomasztó emlék marad Párizsból a koldusokkal, számkivetettekkel együtt. Van belőlük elég az utcasarkokon, a metró-labirintus ban, a külvárosokról nem is beszélve.

Ök is Párizshoz tartoznak.

Fulíag Róbert

— Én gondolatban, de szóval is legtöbbször a különböző kereskedelmi szerveket hibáztatom. Ta- Ián ezek viszonylagos dekoncent-;

I ráltságából fakad egy világpiacra koncentrált kereskedelmi gondol- j

I kodás néhol tapasztalható hiánya. (Egy nemrégen itt járt francia közgazdász csodálkozott, milyen j jól megy a baromfitenyésztés, annak ellenére, hogy négy kézben | vannak a keltetőállomások.) Tény, hogy a meghonosításban, a I szerződések megkötésében, a fel- j vásárlásban és ezáltal az ösztönzésben nem mindig válik nyilván- ! valóvá a „mit érdemes?” elve. Például az idén különválasztottuk ! a libák nagy tollát és a pelyhet: ez utóbbival a lengyelek után mi is jeienkezhettünk volna új exporttermékkel. De aztán kénytelenek voltunk mégis a nagy toll árán eladni az egézzet. Vagy: áttértünk a nemesített rajnai libára, mely egy tavasszal darabonként 38 tojást ad, de csak 25-re tudtunk szerződni. Ezzel nekünk kevésbé kifizetődő ez az igényes fajta, amelytől két egykilós máj értéke a világpiacon egy hízott sertésével vetekszik. A birka tenyésztése sem eléggé kifizetődő, pedig igen nagy rá a nemzetközi kereslet. Meghonosították sok helyen az úgynevezett keskeny mellű pulykát — nekünk is van 20 ezer — pedig mindenütt a széles

mellű fajtát keresik. De vannak területek, ahol a népgazdaság és a szövetkezetek érdeke egyeztetett. Például a bika nevelés, Mi 3 éve foglalkozunk vele — olyan emberek gondozzák, akik egyéni gazda korukban is csinálták ezt, —, az idén. 6, jövőre 20 bikát adunk el, 28 ezer forintot hoz darabja.

Megkérem Varga Mihály elnököt, beszéljen magáról is.

— Negyvenhétben végeztem a mezőgazdasági középiskolát. Egy dunántúli állami gazdaságba kerültem gyakornokként, majd főállattenyésztő lettem ugyanott. Később az állami gazdaságok akkori minisztériumában voltam csoportvezető, utána igazgatónak neveztek ki egy gazdaságba. Az Űj Életben öt év óta vagyok elnök. Két gyerekem van, és őszintén szeretném, ha legalább az egyik a mezőgazdaságban maradna: mindig ez lesz a „legpiszkosabb” munka, de a jó munka itt mindig jól, és egyre jobban fog fizetni. Meg aztán bízom abban is gyermekeim jövőjére gondolva, hogy a közlekedés, technika kulturált életet teremt- a mező- gazdasági embereknek is... De nem akarok én többet magamról szólni, végezetül megint csak azt mondom: beszélni, gondolkozni, ötleteket kitalálni könnyű — kivitelezni művészet.

P. A*

A MAGYARBÄNHEGYES1 EGYETÉRTÉS MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET

főagronómusi állás betöltésére

egyetemi végzettségű mezőgazdasági mérnököt keres.

Jelentkezés személyesen vagy írásban.

Fizetés megegyezés szerint.

„Aki a mezőgazdaságot szereti” jeligére.

Cím: Magyar Hirdető, Békéscsaba.

10495