Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-14 / 267. szám
UM. november 14. 4 Szombat Kialakulóban a tórzsgárda A jövő kilátásait •— gyakran használt szóval — a perspektívát keresem a Békéscsabai Konzervgyárban. Lesz-e valaha olyan hírneve, mint a kecskemétinek vagy a nagykörösinek, esetleg — mást véve összehasonlítási alapul — a Gyulai Húsipari Vállalatnak? A történetét megírni egyszerűbb lenne talán, hiszen mindössze két évről van szó. Bajok, gondok bőven akadtak közben, végül mégis hatalmas gyár lett belőle, ami korszerűségével is bámulatba ejti az embert A hírnevet azonban a termék adja: milyen a konzerv minősége, mennyi az előállítási költsége. S ez elsősorban azon múlik, hogy kialakul-e olyan törzsgárda, amely magáénak tekinti, íélti a gyárat és ért is ah' hoz, amit tennie kell A rahtárban Marosvári Pál, az áruforgalmi osztály vezetője a kísérőm. Először a raktár egyik részébe vezet, ahol éppen konzervesüve- gekben tárolt hámozatlan paradicsomot és zöldborsót készítenek élő szállításra. Az egyik asztalnál Szabó Mátyásné, Fodor Júlia, Bíró Jánosné és Liszkai Imréné dolgozik nagy buzgalommal. Megtisztítják az üvegeket címkézik és hullámlemez dobozba rakják. Egyszerű munka, de gyakorlat és ügyesség kell hozzá. Nagy Eszter csoportvezető dicséri őket: — Szorgalmasak, pontosak. Már nincs semmi gond velük. De ki is Nagy Eszter és hogyan lett csoportvezető? Egyszerű a válasz: 1962-ben került a gyárba. Mint válogató a legjobban dal>■■■■■■■■■■■■■■■■ Az ADELA „klub44 A nemzetközi finánctőke 28 legismertebb személyisége találkozott a minap Párizsban. Valamennyien tagjai egy rendkívül exkluzív „klubinak, az úgynevezett ADELA-nak, ahova a „belépési díj” félmilliótól két és fél millió frankig terjedő ösz- ezeg. A klub szót persze nem véletlenül «tettük idézőjelbe. Az ADELA ugyanis nem klub. Legalábbis a szó igazi értelmében nem az. Nem golfozni vagy bridzselni járnak ide a finánctőke mágnásai. A negyvenmillió dolláros alaptőkével létrehozott társaság részvényesei között olyan neveket találni, mint például a Standard Oil, a Fiat vagy az IBM cég elnökéét. Feladata pedig az, hogy pénzzel, technikai eszközökkel és szakemberekkel lássa el a latin-amerikai vállalatokat, amelyek ilyen módon a „szabad vállalkozás keretében rentábilis programokat valósíthatnak meg.** Nos, hogy mennyire rentábilisak ezek a programok, azt Latin-Ameri- ka népei a saját bőrükön tapasztalják. Ez a földrész még ma is a külföldi mammut-monopóliumok szabad vadászterülete s itt minden befektetett dollárért 3,17 dollár tiszta hasznot izzadnak ki a tőkéseknek a munkások és a parasztok. Kérdés ezek után, hogy mit szólnak ők az ilyen szabad vállalkozáshoz. Mert — ahogy az események egyre inkább bizonyítják — előbb- ntóbb — lesz hozzá néhány szavuk! Nem éppen elismerő, az — bizonyos... —kő— gozott. Kiemelték. — Feletteseitől hallom: a beosztáséban kitűnően megállja a helyét. Kéazáru A hatalmas, 700 vagonos raktárban most mindössze két fiatal nő dolgozik. A töméntelen áru mozgatása az ő feladatuk. Persze, emelővillás targoncával... De nézzük csak, mi is történik? A rakodólapos készárut, amelynek 8—0 mázsa a súlya, szépen, óvatosan felemelik és három sorban egymásra rakják. Hétszáz- ötvenhat 5/4-es üveg kerül egyszerre a helyére és talán fél perc sem kell hozzá. Az egyik asszonyt megállítjuk. — Komlóéi Józseíné vagyok — mondja bemutatkozáskor a kezét nyújtva. — Mióta dolgozik a targoncán? — Csak néhány hónapja. Nyáron még a paradicsom-vonalnál voltam. Akkor kérdezték tőlünk, hogy ki szeretne targoncavezető lenni. Jelentkeztem én is. Háromhetes taníolyamot végeztem és a vizsga sikerült. — Mennyi most a keresete? — Hét forint órabér. De többet is várnak tőlem, mint azelőtt — válaszol és látszik rajta, hogy teljesen tisztában van azzal a felelősséggel, ami az új beosztásában rá háruL Szignózóasztal A nyitott színben Horváth Lajos segédmunkás a ládák és kartonok feliratait készíti. Kezdetben ezt sablonnal és egy kézi festékszóróval csinálta. Hogyan tudná meggyorsítani a munkáját? Addig addig „spekulált", amíg végre sikerült összebarkácsolnia egy szerkezetet, amivel egyszerre 500 százalékra nőtt a teljesítménye. Szignózóasztainaik keresztelte él. eL — Itt van — mutatja és mindjárt próbát tart. Négy-öt másodpercenként szedi ki a gépből a kész kartonokat... — Ezért — az újítási díjon felül — fél évig kaptam az 500 százalék után járó teljesítménybért. A havi átlagkeresetem meghaladta az 5 ezer forintot. Egy másik bevezetett újítását is bemutatja, amelynek segítségéve] a fémből készült üveglapkák pillanatok alatt lesúrolhatók. — Van most egy újabb elgondolásom, és remélem, hogy ennek megvalósítását jobban támogatja majd a vállalat. — Eddig talán nem kapott kellő segítséget? — Az igazság az, hogy nem — válaszol és a főnöke, Marosvári Pál sem mond neki ellent. Horváth Lajos megérdemelné, hogy jobban felkarolják elgondolásainak a megvalósításában. Tényekkel bizonyította be, hogy van érzéke — és szíve is — az újításokhoz. TMK A TMK-mű'helyben Zele- nyénszki András és Nagy Tibor gépésztechnikusok irányításával éppen a termelőgépekkel ismerkednek a III. éves konzervipari tanulók. Három fiú és 26 lány. — Legnehezebb tantárgy a gépi- ismeret — állítják, akik éppen körém sereglenek. — De azért megbirkóztok véle? — kérdezem tőlük, s mindjárt felelnek is rá: — Megtanuljuk. Sürögnek, forognak a gépeknél. A kezükben szerszámok, kulcsok. A legtöbben nyakig olajosak. Nem lehet kényeskednie annak, aki a gép ura akar lenni. — És ki a legjobb köztelek? — Nagy Júlia, Tyetyák Kati és Rigó Margit. Nekik ötös az átlageredményük. A lányok egy kicsit büszkék is erre. De a verseny még tart. Jövőre lesz az utolsó vizsga, akkor lépnek a felnőttek sorába, ök, huszonkilencen lesznek a gyár ed' ső szakmunkásai. A termelőüzemben Alapos kísérlet — gyakorlati hasznosítás Zöldség- és főzelékféléből az idén kevés volt a nyersanyag. A gyárban — a termelési érték pótlására — több almát, körtét, birsalmát dolgoznak fel, nagyobb mennyiségű hagymát, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat részére paprikát szárítanak. A termelőüzemben Lipták Gá- bomé laboráns kísér. Éppen körtebefőtt készül, aminek a gyártási folyamatót magyarázza. Csupa asszony dolgozik a szalagnál. Lehetnek vagy százan. A nyers körtéből a csillogóan tiszta konzervig mindenki egy-egy műveletet végez. Nem lehet könnyű itt a szervezés. Az egyik gép a zárókarikát hajlítja a befőttel teli üveg pereméhez. Az üvegeket kézzel kell rakni sorban és lábnyomásra történik a művelet — Nézze csak! — hív közelebb Lipták Gábomé és a gép mellett ülő fiatal lányra mutat, aki szinte boszorkányos ügyességgel dolgozik. — O Leszkó Ilona, a záró- csoport brigádvezetője. Ügy mondja ezt, mintha legalábbis illene tudnom, hogy a konzervgyárnak van egy Leszkó Ilonája, akinek a hattagú brigádja már célul tűzte a szocialista cím elnyerését. Sajnos, eddig nem tudtam. De most már megjegyzem magamnak. Vaverka Tibomé, a brigád egyik tagja csak egy pillanatra fordul hátra a szalagtól és büszkélkedve közli velem: — Az éves tervünk teljesítését 105 százalékra vállaltok. A hagymaszárító Molnár Albert gyártásvezető — mint szakember — Nagykőrösről került Békéscsabára, örömmel újságolja, hogy már megkezdődött a munkaverseny a műszakok között és a szocialista brigádmoe- galom is kibontakozóban van. Kilenc brigád tűzte célul a megtisztelő cím elnyerését. Beszélgetés közben a hagymaszárítóhoz érkezünk, ahol Oláh Mária brigádja dolgozik három gépen. — Nagyon furcsa brigád vezetőnek lenni, de azt akarták, hogy én legyek — mondja szerénykedve Oláh Mária, aki a legfiatalabb, de megjegyzi még: — Mindenki tudja a kötelességét, így nem is olyan nehéz feladat ez. A vállalásukat pontosan teljesítik: rendszeresen első osztályú árut készítenek. — És amikor László Irén, a brigád egyik tagja nemrég férjhez ment, nagyon értékes ajándékkal lepték meg. A naplóba mind több bejegyzés kerül. A Békéscsabai Konzervgyár története most kezdődő fejezetének talán ezt a címet adhatjuk: Kialakulóban a törzsgárda. Pásztor Béla A legutóbbi népszámlálás adatai szerint az ország 15 és 39 év közötti lakosságának mintegy a fele nem rendelkezett nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel. S ehhez az adathoz — amely arányait tekintve javult — adjuk hozzá: a hatéves korban iskolába iratkozott gyerekeknek egy része különböző okok miatt nem végzi el időben az általános iskolát. Nagy-nagy feladatok hárulnak tehát a jövőben is a dolgozók általános iskoláira. Éppen ezért vettük érdeklődéssel kézbe az MTI tudósítását a felnőttoktatás módszereiről tartott Szabolcs megyei tanácskozásról. A megbeszélésen azoknak az iskoláknak az igazgatói számoltak be a kísérleti eredményekről, ahol a hagyományostól eltérő módszereket alkalmaznak. Megpróbálták a VII. és a VIII. osztály anyagát természettudományi és humán tárgyak szerint csoporto- sítani, tehát „komplexesíteni”; egyes tantárgyakat nem párhuzamosan, hanem egymást követve tanítottak, s amikor az egyiket befejezték, év közben azonnal vizsgáztak is belőle a hallgatók. A sok-sok kísérlet — valamint a tanácskozás — nagyon hasznos lehetett, hiszen egyrészt az új módszerekkel jobban, alaposabban és könnyebben tanulhattak a felnőttek, másrészt a kísérletek minden bizonnyal módosították a nevelők felfogását is. Elmondhatjuk azonban — mégpedig nem a Szabolcs megyeiek fáradozásának kisebbítésére, hanem az Igazság kedvéért —, hogy hasonló kísérletek már régóta folynak másutt is. Ezek tapasztalatait szinte minden megyében elég rendszeresen megbeszélik, csupán országos „begyűjtésük”, megfelelő általánosításuk, s ami a legfontosabb: hasznosításuk látszik túlságosan lassúnak, vontatottnak. Érthető, minden iskolatípus reformját előbb a nappali tagozatosokéval kezdik, de úgy véljük: az eddigi kísérletek eredményeiből már többet lehetett volna hasznosítani. Itt van egy példa: már határozat van rá, hogy a dolgozók általános iskoláiban — különösen faluhelyen — a tananyagot szakmai jellegű képzéssel Is ki kell egészíteni, s mégis oly döcögve halad a megvalósítás. Persze, a sikerhez alapos kísérletek kellenek, de gyakorlati hasznosításuk sokkal inkább kedvezően hathat mind a hallgatókra, mind pedig a kísérletező pedagógusokra. (h. a.) Járda alá kerül a telefonhálózat egy része Kedden délelőtt a Szegedi Postaigazgatóság különböző osztályainak, a Gyulai Városi Tanács építési és közlekedési osztálya, a DÁV, a közúti üzemi vállalat, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a rendőrség képviselőinek jelenlétében helyszíni szem. lét tartottak néhány gyulai utcában. A megnövekedett forgalom és városszépítészeti kívánalmak is megkövetelik, hogy egyes telefonoszlopokat kiemeljenek jelenlegi helyükről. A jövő év folyamán a telefonhálózat az Árpád utcában, a Megyeház utcában, a Kossuth, Szent István utcákban, valamint a Városház utca egy részén kábelvezetékes megoldást kap, és a járdák alá kerül. A munkálatokkal egy- időben lebontásra kerül az Árpád utcában a villamos légvezeték is, helyette ugyancsak kábelmegoldást alkalmaznak. Új módszer — húsz százalékkal jobb eredmény dúl, hogy egyesek rossz szemmel néznek rájuk. Ez csupán a rossz- indulatnak, vagy éppen a féltékenységnek a következménye. Örvendetes, hogy e jelenség csak elvétve tapasztalható. — Gondot okoz a kéttűs gépek és az apparát kezelése. E két berendezésről nem tanultak részletesen, s ezekkel csak nehezen tudják megoldani a feladatokat. A jelenlegi ipari tanulók már elsajátítják az említett gépek kezelését — fejezte be Nagy elvtárs.- (D. S.) A Férfifehémemű Gyár békéscsabai gyárában néhány nappal ezelőtt a műszaki vezetők értekezletet tartottak. Az ott elhangzottakról Nagy Lajos főmérnök a következő tájékoztatást adta: — A tanácskozáson értékeltük az idén végzett ipari tanulók eddigi munkáját. Eredményeik azt igazolják, hogy helyesen jártunk el, amikor egy-egy szalagba beosztottunk néhány új szakmunkást. Ugyanis korábban a bizonyítvány megszerzése után együtt dolgoztak olyan ütemben, mint a tanulóidő alatt. Munkájuk kifogástalan volt, de a teljesítményük messze lemaradt a kívánttól. A júniusban végzett szakmunkások egy-egy régebben alakult kollektívában tevékenykednek, s hozzáte. hetem, igen eredményesen. A brigádok felnőtt tagjai kényszerítették őket a gyors munkára, s így pár nap alatt átvették a szalagban dolgozók munkaintenzitását. Az új módszer bevezetésének meglett az eredménye: teljesítményük 20 százalékkal jobb, mint korábban. A művezetők örülnek az új szakmunkásoknak, mert mindegyik munkafolyamatot el tudják végezni, univerzálisak, s ezért nincs fennakadás a termelésben. Általában szívesen fogadják őket mindegyik szalagban, de előforDCesztyíí- kötélhez éj szoaéihez tagokét felveszünk. Háziipari Termelőszövetkezet, Gyula, Kun Béla u. 6. 23653
