Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-14 / 267. szám
* U64. november 14. Szombat Az állattenyésztés fejlesztésének gondjai a sarkadi járásban Tetszetőseit az állatállomány fejlődését bizonyító számok a sarkadi járásban. A felmérések szerint ez év harmadik negyedében a tavalyi 4713-ról 4909-re növekedett a szarvasmarha-állomány, ezen belül a tehénállomány a túl alacsony 1962. évi 1300-ról 1519-re. A sertések száma két évvel ezelőtt 15 700, most pedig 18 296. A juhok száma a tavaly- előtti 17 877-ről 20 491-re növekedett Az állatállomány növekedésével párhuzamosan növekedett az áruértékesítés is a járásban. Az 1962. évi 11 229 hízott sertés helyett az idén előreláthatólag 14 ezret, a 3222 mázsa baromfi helyett 5100 mázsát a 24 ezer hektoliter tej helyett 30 ezer hektolitert a 616 mázsa gyapjú helyett pedig 726 mázsát. A tavalyelőttihez képest 311-el kevesebb hízott marhát értékesítenek. De ez megbocsátható, hiszen eddig a hizlalás leginkább a tehénállomány s a tejtermelés rovására ment. A tejértékesítés növekedésének nemcsak az a magyarázata, hogy a járás termelőszövetkezetei több tehenet tartanak, hanem az is, hogy az 1962. évi tehenenkénti 1787 liter helyett tavaly 2204 volt, az idén pedig mintegy 2500 liter lesz a termelés. Egyik-másik szövetkezetben, például a sarkadi Leninben már elérték az ez évre tervezett 3400 literes átlag tejtermelést s nem sokkal marad le emögött az okányi Alkotmány és a zsadányi Dózsa Termelőszövetkezet sem. A járás vezetői az idén már több ízben tanácskoztak a termelőszövetkezeti elnökökkel, szakemberekkel- az állatállomány minőségének és mennyiségének növeléséről. Többé-kevésbé már kijelölték azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek az adottságaiknak legjobban megfelelő állatfajok tenyésztésére, tartására, hizlalására rendezkednek be. Szarvasmarha-tenyésztéssel a jövőben jobbára a kötegyáni és a sarkadkeresztúri tsz-ek, továbbá a zsadányi Dózsa és a sarkadi Lenin foglalkozik. Ez utóbbiban már kialakult a törzskönyvezett szarvasmarha-állomány, lényegében ennek köszönhető, hogy 3400 literen felül tartanak a tehenenkénti tejhozammal. A terv szerint a sarkadi Lenin látja el majd te- nyészkocával a járás termelőszövetkezeteit. Jövőre már 500 darabot tud átadni. A sertéshizlalást jórészt hat szövetkezetbe összpontosítják, köztük az okányi Petőfi és Alkotmány tsz-ekbe, amelyek az idén is 2000—2500 hízott sertést értékesítenek. JuhtenyésztS gazdaságokká a geszti, a biharugrai, a mezőgyá- ni, a méhkeréki és a sarkadkeresztúri tsz-eket alakítják ki, azért, mert a jelenlegi állomány zöme ezekben a szövetkezetekben van. Szó van az állattenyésztési körzetek kialakításának tervezetében a baromfitenyésztésről és a vízi- szárnyas-nevelésről is. Az utóbbiról annál is inkább, mert a megyei távlati tervben a sarkadi járás az egyik legnagyobb víziszárnyas-nevelő járás lenne. Kacsatörzsállomány azonban nincs, liba pedig mindössze két termelőszövetkezetben van: Kötegyánban 150, Geszten pedig 600. A geszti Egyetértés Tsz azonban nagy dilemma elé került: a keltetőállomások ugyanis kijelentették, hogy kapacitás hiánya miatt nem tudják átvenni a geszti tsz 600 rajnai lúdjának tojástermelését. Ha ez véglegessé válik, akkor most a tél folyamán kénytelenek lesznek ezt a szép törzsállományt meghizlalni és értékesíteni. Baromfi-törzsállomány jelenleg egyetlen szövetkezetben sincs a sarkadi járásban. A tsz-ek főleg csibenevelésre igyekeznek berendezkedni, többek között a sarkadi Vörös Csillag és a Petőfi 110 —120 ezer húscsibe nevelésére készül. Az állatállomány és az árutermelés növelését nemcsak a szövetkezetek jövedelmének növelése, hanem a mind több népgazdasági igény is indokolttá teszi. A népgazdaság a jövő évben az ideinél 5 ezerrel több hízott sertést kér a sarkadi járástól, s azt, hogy a jelenlegi tehénállomány legalább hatszázzal, a kocaállomány pedig mintegy hétszázzal növekedjék. Csakhogy ennek két igen nyomós akadálya van. Az egyik az, hogy gyenge is és kevés is a takarmánytermő föld, a másik pedig az, hogy kevés az állatférőhely. A sarkadi járásban az elmúlt években elég kevés beruházás jutott állatférőhelyek kialakítására. Az idén többek között mindössze 250 férőhelyes tehénistálló-bőví- tésre kaptak lehetőséget, azonban ezek az istállók jórészt még az alapozásnál és a falrakásnál tartanak, egyszóval, nem készülnek el. Jövőre, a tervek szerint csak 200 férőhelyes szarvasmarha-istálló épüL Sertéstelepek komp- lettírozására csak harmad-, negyedannyi összeget kapnak, mint amennyire szükség lenne. Állatot nevelni, hizlalni — ha kínlódva is — lehet korszerűtlen, régi épületekben is, ha van hozzá elegendő takarmány. Csakhogy a sarkadi járásban keveset teremnek a földek, azért, mert jórészt kötöttek és szikesek. Legalább 9 ezer holdat kellene rövid idő alatt megdigózni ahhoz, hogy magasabb termésátlagokat érjenek el szemes és szálas takarmányból. A tavalyi esztendőt 320 vagon abrakhiánnyal küszködték át a' szövetkezetek. Ez a hiány ez évre 374 vagonra kerekedett. Egyrészt azért, mert a tavaszi árpa csak minimális terméssel fizetett, másrészt azért, mert a tavalyi 7300 hold helyett az idén csak 6374 holdba jutott kukorica. Az ideális az lenne, ha a sarkadi járásban a szántóföld 29 százalékán termelnének kenyérgabonát, ezzel szemben az idén is 36,6 százalékába kell vetniük. Jelentős területeket foglalnak el a különböző ipari növények is, úgyhogy takarmány- termelésre mindössze a szántóföld 41 százaléka jut, a kívánt 50 százalék helyett. Gyorsabb üteművé kellene tenni a digózást a sarkadi járásban, mert a kémiai javítás nem növeli megfelelően a termésátlagokat. Felül kellene vizsgálni a műtrágyaelosztást is. A járás termelőszövetkezetei erre az évre ugyan ötvenezer mázsa vegyes műtrágyakeretet kaptak, de ebből mindössze 3 ezer mázsa volt a hatékony granuált műtrágya. A sima szuperfoszfátot egyszerűen nem veszik igénybe, mert nincs hatása a savanyú talajokon. A sarkadi járás vezetői és termelőszövetkezetei számokkal bizonyítják állattenyésztési és áru- termelési törekvésüket Azonban az a kérésük — joggal —, hogy több segítséget kapjanak ehhez. Kukk Imre A MezShegyesi Állami Gazdaság gyümölcstermelő üzemágában nap mint nap harmincegyen válogatják, csomagolják az idei jó közepes almatermést. Ha hűségjutalom járna... Az öt kemény fedelű munkakönyv legyezőszerűen terül szét az íróasztalon. Az igazgató szája szögletében kesernyés vonás rajzolódik, amint beírja az „Önkényes kilépés” bejegyzéseket — Nagy a vándorlás, sokan csak átmenetnek tekintik a gazdaságot — mondja. — Hiába a szép szó, nem lehet visszatartani őket, aki menni akar, úgysem marad. Nyílik az ajtó. Fiatal férfi lép be, s kutatóan tekint az asztalon fekvő könyvekre. Az igazgató kiválasztja az övét és átnyújtja... * * » Állj meg, vándor! Mielőtt zsebre tennéd a munkakönyvedet és útnak indulnál, immár a kilencedik helyre. Jöjj velem, nézz körül jobban ott, ahol néhány hónapig dolgoztál. Ismerd meg az embereket, a régieket, akikkel együtt voltál és akikről e rövid idő alatt keveset tudhattál meg. Olyan emberekkel találkozol most, akik, ha a mezőgazdaságban hűségjutalom járna, méltán kaphatnák. * * * Vizesfás. Ügy mesélik, valamikor lapos, vízállásos vidék volt. Innen kapta a nevét is. Nem termett itt csak sás meg nád. A zsomibékok között békák kuruty- tyoltak, s a mocsaras, náddal teli tájon lidércfények riasztották a babonásakat. Most az állami gazdaság fehér falú épületei állnak a zsombékok helyén. A piros tetők messzire virítanak s a nagy épületek mellett, barátságos kis otthonok, házak, melyeknek kéményein meleg füst száll felfelé. A csípősen hűvös őszi szél elkapja e füstfelhőket, amelyek szertefoszlanák. A pajkos lovak ficánkolva ügetnek előttünk, magukkal vonva a könnyű homokfutónkat. Darvasi Pista bácsi, fogatos ki tudja hányadszor fogta már be őket tizenkét év óta, hogy utasával elinduljon a határba. — Nagyon szeretem a lovakat, nem adnám őket semmi kincsért sem — vallja beszélgetés közben, pedig nem is olyan könnyű a posztja. Amíg száUítókocsis volt, gyakran együtt izzadt a ló és a fogatos a tengelyig érő sárban, hogy kivigye terhét a biztonságosabb útra. Most pedig éjszaka is befogja a lovakat, ha valami sürgős út akad. — Az volt a tanyám — mutat balra egy régi, magányosan álló épület felé. — Most már a gazdasághoz közelebb vettem házat. Nem mennék innen máshová, nagyon szeretem ezt a vidéket ... Embereket pillantunk meg jobbra, a rizsszalma-kazal tövében. Ez a törzsgárda egy kis csoSürget as idő A szeghalmi járásban még csak egy tsz fejezte be a vetést Igen sok nehézséggel küzdenek az őszi munkákban a szeghalmi járás termelőszövetkezetei is. Van olyan termelőszövetkezet, amelyben még 8—10 napi megfeszített munka szükséges ahhoz, hogy befejezzék a vetést. A járásban csupán a búcsai Új Alkotmány Termelőszövetkezet tette le ezt a gondját, ugyanis a tervezett 550 holdon november 2-ig befejezte a búza vetését. Igen lemaradtak a körösladányi termelőszövetkezetek, különösen a Zalka és Űj Barázda Tsz. Ezekben a területnek csupán az 50 százalékán vetették el a gabonát. A járási tanács mezőgazdasági osztályának munkatársai csaknem mindennap, szinte megállás nélkül járják a határt, intézkedéseikkel segítik azokat a termelőszövetkezeteket, ahol a gépekre vagy szállítóeszközre van szükség. A néhány napos jó időt kihasználva a betakarításban minden termelőszövetkezetben jól előrehaladtak. A tagság a vállalt területen sokszor a késő esti órákig is dolgozott. Több termelőszövetkezetben segítettek a családtagok is, hogy mielőbb befejezhessék a répa szedését vagy a kukorica törését. Így sikerült elérni, hogy a járásban azokról a területekről, ahova búza kerül, mindenütt betakarították a termést. A szövetkezeteket a járási tanács mezőgazdasági osztálya felhívta arra, hogy fogatos vetőgéppel is dolgozzanak. Elsőnek a füzesgyarmati Aranykalász Termelőszövetkezetben vették igénybe a fogatos gépeket. Itt 590 holdnyi terület még vetetlen. A járásban november 9-ig 15 ezer 566 holdon vetették el a búzát, hátra van még mintegy 5 ezer holdnyi terület. portja. Ügy mondják, nincs közöttük egy sem, aki rövid időre is itthagyta volna a gazdaságot. — Négy gyermekem van. A 1: kást a gazdaság adta, itt a központban. Havonta csak 26 forrni Lakbért fizetek. Jószágot is tarthatok, és az illetményföldön megterem a konyhára való. Hát minek is mennék máshova dolgozni? Rácz Károly, a „tőzsgyökeres kocsis” mondja ezeket. Az előbbi jelzőt a többiek adták, ugyanis már 1952 óta fogatos a gazdaságban, t És hogyan élnek? — Nem volt közöttünk soha semmi baj — szól Domokos Sán- . dór — tíz-tizenkét éve vagyunk itt jó néhányan. A rizsesbrigácl tagjai mind a törzsgárdóhoz tartoznak. Ha szórakozásról van szó. akkor is összetartunk. Van egy íratlan törvényünk is: ha vége a/ őszi munkának, összejövünk egy kis áldomásra. Számolnák is ezek az emberek. Józanul, okosan. Perceken belül hozzáadják a beszélgetés során az 1300—1500 forintos havi fizetéshez a háztáji jószágból, az illetményföld termékeiből és a prémiumból kikerülő jövedelmet. Futja ebből a szórakozásra#is. — Többen a faluban lakunk, a gazdaság kocsija naponta kihoz és be is visz bennünket. Jól élünk, nem lehet panaszunk. Tizenkét évvel ezelőtt én a kaptafát hagytam oft -— cipész voltam—, és eljöttem ide dolgozni — vallja Révész Mihály, az egyik rizses. —. Az a fontos, hogy jól dolgozzunk és minél többet teremjen a föld. Akkor mi is többet kapunk. Jó itt dolgozni, szeretem a szabad levegőt, az egészséget adó természetet. Szeretek itt élni. Egyszerű kijelentő mondat a vallomás végén, de sokat mond. Jelenti a földhöz való hűséget, a gazdaság szeretetét, annak a mun-- kának a szeretetét, amely kenyeret, húst ad a terített asztalra. Nagy vonzóerő szunnyad a, földben és tettekre ösztönöz. Megváltoztatni a tájat, a környéket, a régi pusztából újat, termést adó földet teremteni, s az egyre terebélyesedd gazdaság jó eredményei azt bizonyítják, hogy ezek az emberek megértették a föld „szavát”. A változó, szépülő táj varázsa pedig megfogja, itt tartja őket. * * * Munkakönyvedbe új bejegyzés kerül, útnak induló vándor. Most. , hogy megismerted ezeket az embereket, talán új munkahelyeden rájössz majd arra, hogy érdemes úgy élni, dolgozni, ahogyan ők teszik. Kasnyik Judit
