Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

Ebi szocialista brigádról ( Esőben, sárban | Tudomány—Technika | Más minden stimmel... A ma forradalmi tette: a jobb munka Éves verseny indul az állami gazdaságokban a jövedelmezőség, a munkatermelékenység fokozására, az önköltség csökkentésére Az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának és a MEDOSZ elnökségének felhívása A statisztika nem szépirodalom. A statisztika a számok, a tények és adatok felsorakoztatásával fi­nom műszerként méri az élet anyjának, a munkának eredmé­nyességét Értelmünkre hat első­sorban, ettől azonban egy lépés csupán az érzelem világa. Mert, ha értelmünk jót tapasztal, örü­lünk, ha viszont rosszat, akkor bánkódunk, töprengünk, hogyan válthatnánk jobb munkával a gondokat örömmé. A számok — ha komolyan vesz- szük őket — megindítanak. Nem elfecsérelt időtöltés a statisztika tanulmányozása, a tények elem­zése, mert ez a tettek forrása. A Központi Statisztikai Hivatal Bé­kés megyei Igazgatóságának há­romnegyedévi jelentése — ame­lyet lapunkban is közreadtunk — olyan olvasmány, melynek megál­lapításait pártfunkcionárius és szakszervezeti tisztségviselő, gaz­dasági és műszaki vezető, sőt még a gyári munkás is hasznosíthat­ja munkájában. A szocialista ipar termelésének első tapasztalata, hogy az év első kilenc hónapjában a fontosabb cikkekből általában többet ter­meltek, mint egy esztendővel ez­előtt Ez megnyugtató, tükrözi a fejlődést, valamint azt is, hogy megvolt a törekvés a növekvő igények kielégítésére. Ám né­hány, ugyancsak fontos gyárt­mányból, kevesebbet termeltek a tervezettnél, mindenekelőtt ége­tett téglából, nyers húsból, egyes konzervféleségekből. A téglánál és a konzervnél a lemaradás első­sorban a kedvezőtlen időjárás számlájára írható, bár az sem kétséges, hogy egy-egy mutatónak a kelleténél kedvezőtlenebb ala­kulásában nemcsak az időjárás a ludas. A Békéscsabai Konzerv­gyárban, ahol nyersanyaghiány- nyal küzdöttek, az első fél évben 72 százalékos tervteljesítés mel­lett 24 százalékkal több munkást foglalkoztattak. Régen, de még manapság is, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, akkor gyorsan rámondjuk, ember ter­vez, isten végez. Vagyis nem so­kat tehetünk róla, mindent meg­próbáltunk, de hát... Vitathatatlan, hogy előadódnak olyan körülmé­nyek, amelyekkel alig vagy egy­általán nem számoltunk. Korai felismerésükkel azonban még mindig lehet segíteni. Ez azonban többletmunkát, nagyobb rugal­masságot, az erők átcsoportosítá­sát igényli a vezetéstől. A kon­zervgyári példánál maradva, amikor már látták, hogy gyen­gébb lesz a termés, a munkások egy részét ideiglenesen a munka­erőhiánnyal küzdő építőipari vál­lalat rendelkezésére bocsátották. A szükségszerűség volt ennek in­dítéka, és ami a legfőbb: hasznos is volt. S, ha ezt még előbb meg­teszik, akkor a két vállalat még jobban járt volna. A helyzet min­denkori és időbeni elemzése nem faltaieges időtékozlás, mert az azt követő gyors és helyes intézkedé­sek jól megtérülnek. A statisztikából az is kiderül, hogy az ipari termelés ütemsze­rűségében az előző évhez képest nem volt javulás. E megállapítás azt jelenti, hogy a terveket nem ütem szerint, dekádról dekádra, hónapról hónapra, negyedévről negyedévre pontosan teljesítették, hanem olykor, mint mondani szokták: nagyon összejöttek a dol­gok. Ilyenkor aztán csak a hajrá­zás, az indokolatlannál is na­gyobb túlórafelhasználás segített. No de, hogy ez se legyen pusz­tába kiáltott szó, itt is segít a sta­tisztika. Az ipari termelésnél és szállításnál a múlt év azonos idő­szakához képest az idei három­negyedévben 16 százalékkal több túlórát használtak fel, összesen 729 ezret. Ez pedig durván szá­molva 3800 munkás egyhavi munkájával egyenlő. Vitathatatlan, hogy a túlórafel­használásra olykor óhatatlanul szükség van, mert előadódnak olyan körülmények, amikor eh­hez az eszközhöz is hozzá kell nyúlni. Ez azonban semmiképpen sem jelentheti az olyan jelenség elterjedését, hogyha minden kö­tél szakad, akkor még mindig van egy lehetőség, amit fel lehet hasz­nálni. Ez a vezetés gyengeségét és nem pedig erényét bizonyítja. Sok túlóra azért keletkezik, mert döcög a munkaszervezés, a ter­meléshez szükséges feltételek biz­tosítása. Ha azután sürget a ha­táridő, segít a túlóra. De néz­zünk csak egy kicsit jobban bele a dolgok mélyébe, s ha vázlato­san is, soroljuk fel a túlzott túl­órafelhasználás ellenérveit. A munkaidő — idényjellegű ipar­ágaktól eltekintve — napi nyolc óra. Ha azonban a munkás, gyak­ran a több keresetért szívesen meg is teszi, ráhúz még néhány órát, másnap már nem dolgozik olyan intenzitással. Ismétlődő túl­óráztatás esetén még kevésbé. A fizikai törvények is határt szab­nak az emberi teljesítménynek. A munkaerő megújításából ello­pott órák megbosszulják magu­kat. A családban is kevesebb időt tölthet el az ilyen munkás, pedig a gyerekek nevelése nemcsak az óvoda, az iskola, hanem a szülő kötelessége is. Az sem mellékes, hogy túlórában drágábban terme­lik a javakat, és nem gyarapod­nak olyan ütemben, mint a kere­setek. Egyedül a munka termelé­kenységének növelése az, ami he­lyes összhangot teremthet az áru­alap és a vásárlóerő között. A túl­zott túlórafelhasználás zsákutca, még akkor is, ha egy-egy munkás időlegesen jól jár. A népgazda­ság kevésbé. A népgazdaság ér­deke az elsődleges. Csak ennek érvényesülésében találkozhat iga­zán az érdekek összessége. Ez azonban csak egyre jobb szerve­zéssel, munkával valósulhat meg. S ez a ma forradalmi tette. Podina Péter Rekonstrukció a Békéscsabai Fűtőházban A Békéscsabai Fűtőházban mint­egy 2 millió forint értékű rekon­strukció folyik. A hatalmas javí­tócsarnok tetőszerkezetét április­tól október végéig teljesen felújí­tották, a deszkázat fölé bitume­nes papírt raktak, s arra helyez­ték az új palát, ezzel elejét vették a beázásnak palatörés esetén. Kicserélték a harmincas években felszerelt füstelszívó berendezése­ket is. A fűtőház rekonstrukciójának ezzel csak az első üteme ért vé­get, a felújítás tovább folyik. Már készül az a motorszín, ahol három álláson a Diesel-mozdonyokat ja­vítják. A motorcsamokot vasbe­tonrácsos szerkezettel választják le a gőzmozdonyok javítására szolgáló nagy csarnokból. Ha a dieselesítés tovább halad, fokoza­tosan bővítik a motorszínt. Oj gé­pekre 1967—6B-ban számítanak. A rekonstrukció harmadik üte­mében — még a jövő évben — megoldják a motorszín fűtését, szellőztetését és felújítják a vilá­gító berendezéseket. Bolgár (adós előadása Szarvason November 10-én, kedden Szarvasra érkezett dr. Borisz Via. dirov Milkov, a Bolgár Tudomá­nyos Akadémia Növényvédelmi Intézetének munkatársa Blahó Istvánnak, a TIT országos műsza­ki választmánya titkárának kísé­retében. A bolgár tudós a TIT szarvasi járási szervezete és a szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technik m rendezésében nagy érdeklődéssel hallgatott előadást tartott A mezőgazdasági termelés és a konzervipar kölcsönhatása Bulgáriában címmel. Az állami gazdaságok ország­szerte most dolgozzák ki az 1965. évi üzemterveket. Ezzel kapcso­latban az Állami Gazdaságok Fő- igazgatósága és a MEDOSZ el­nöksége közös felhívásban arra szólítja fel az állami gazdaságok vezetőit és minden dolgozóját, hogy maradéktalanul teljesítsék a termelési tanácskozásokon most megvitatott és elfogadásra kerülő üzemterveket: szélesítsék tovább a szocialista brigádok versenyét, a fiatalok vetélkedését, tevékenyen vegyenek részt a jubileumi esz­tendő éves gazdasági versenyében. Most a fejlődés ütemének gyorsí­tására van szükség. A termelési feladatokra jellemző például, hogy az állami gazdaságoknak 1965- ben több mint kétmillió lakos me­zőgazdasági termékekkel való el­látását kell fedezniük, ami annyit jelent, hogy egy állami gazdasági dolgozónak 12 fő egész évi szük­ségletének megfelelő mezőgazda- sági terméket kell előállítania. Az éves gazdasági verseny főbb célkitűzései közé tartozik, hogy a kenyérgabona-termelési előirány­zatok maradéktalan teljesítése mellett — a hozamok emelésével, a területek növelése nélkül — minden gazdaság biztosítsa az ál­latállomány zavartalan takar­mányellátását. Fordítsanak foko­zott gondot a szálas és tömegta­karmányok, valamint a gyepterü­letek hozamainak növelésére, az öntözés adta lehetőségek eddigi­nél jobb kiaknázására. Az állatte­nyésztésben a legfőbb cél az álla­ti termékek termelési és értékesí­tési tervének teljesítése. Töreked­jenek a gazdaságok az egy kiló súlygyarapodáshoz felhasznált ve­gyes abrak mennyiségének csök­kentésére. Mindenütt növeljék a termelés műszaki színvonalát. Mi­nél több állandó dolgozót tanítsa­nak meg az erő- és munkagépek kezelésére, hogy az időszerű ag­rotechnikai feladatokat a gépál­lomány teljesebb kihasználásával, lehetőleg optimális időben tudják elvégezni. A gazdálkodás színvo­nalának emelését, a hozamok nö­velését elsősorban a munka terme­lékenységének fokozásával, és a takarékos költséggazdálkodással érjék el. Az Állami Gazdaságok Főigazga­tósága és a MEDOSZ elnöksége jutalomban részesíti azokat a ter­melési igazgatóságokat, amelyek eredményes irányító és ellenőrző munkájukkal a verseny élvonalá­ba kerülnek. A jutalmakat az alábbi értékelési mutatók szerint állapítják meg: jutalmat kapnak azok az igazgatóságok, amelyek kenyérgabona-értékesítési tervüket országosan a legjobban teljesítik, a takarmánygabona és kukorica termelésénél együttesen a legma­gasabb hozamokat érik el, továb­bá azok az igazgatóságok, amelyek az állati termék termelési tervü­ket legjobban teljesítik. Az érté­kelésnél a sorrendet az egy te­hénre jutó tejtermelés, továbbá a malacszaporulati terv teljesítése alapján állapítják meg. Végül ju­talomban részesítik azokat az igazgatóságokat, amelyek egy ki­ló hús előállításához a legkeve­sebb — sertéstartásban legfeljebb 4,5 kiló — vegyes abrakot hasz­nálják fel és 100 forintnyi takar­mányköltséggel a legmagasabb hozamértéket érik el. (MTI) ^VWWWVWWVWWVWWVS/VWW%AAAAAAAA/W WVA/VWWWWWWWWS/UWWW

Next

/
Thumbnails
Contents