Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-06 / 261. szám

1954. november 6.

4

Péntek

esterségük: szűcs

;— A cipőgyárakból és a Pannónia Szőrmegyárból szerezzük be a hulladékanyagot. Kiutalásunk is van, de abból az igények nem lennének kielégíthetők.

Nyikó Pál, a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat műszaki vezetője bevezetésként ezt a rövid tájékoztatást adja, mielőtt az üzembe indulnánk, hogy megnézzük a szűcsök munkáját. Az emberben mindjárt kétségek is felmerülnek: vajon mit tudnak kezdeni a hulladékanyaggal? Bizonyára nem valami jól sikerült dolog ez ...

Először a készáruraktárba vezet.

— A mintadarabjaink — mutat egy állványra, melyen sorban, ruhaakasztókon függnek a szebbnél szebb szörmeáruk: ló>-, kecske- és juhbőrből készült kabátok, női, lányka- és gyermekkulik művelúrból, férfimellények és sok más ruházati cikk;

Csodálatosan szép. A legkényesebb ízlést is kielégíthetik az itt látottak, melyek nagyrészt kiutalt anyagból készültek. A ször- mehulladékot csak bélésekhez használják fel, ami aztán kabátba gombolható vagy mellénybe, gyermeklábzsákokba dolgozzák be.

Az egyik munkateremben csak

a hulladékanyag előkészítésével foglalkoznak. Osztályozzák, éles késsel a használható részeket téglalap alakúra vágják. A varrásnál majd így lesznek összeilleszthető darabok;

Bordi János kezében is gyorsan mozog a kés.

— Szín és karakter (szőrhossz) .szerint kerül felhasználásra,

Mintákat mutat.

— Ami nagyon lényeges, olcsón beszerezhető. Kilója — minőség szerint — néhány forint. Ha elkészül, majdnem olyan tartós, mint az egész bőr. Csak éppen az egyes kockák elütő szín- árnyalatúak. De ki látja ezt a kabát, a mellény alatt, vagy a gyermeklábzsákban? — kérdezi Bordi János, aki ennek a munkának egyúttal a népgazdasági jelentőségét is igyekszik megértetni. Mert mint a vállalat szak- szervezeti bizottságának a titkára, alaposabban is foglalkozik ezzel a kérdéssel;

Az apró szőrmedarabokat egy másik munkateremben nők varrják össze. A gépek, amelyen dolgoznak, szinte zajtalanok. Csak egy kis zümmögés hallható.

— Tavasszal kaptuk ezeket az NDK-ból — tájékoztat Judik Béla részlegvezető és, hogy a megelégedettségét külön magyarázat nélkül is kifejezésre juttassa, mindjárt kedélyesen hozzáfűzi: — Azóta a nők énekelni is szoktak;

Mintha valami titkot árult volna el, egy kicsit felbolydul a méhkas“, de a vihar nem tart sokáig. Máté Mihályné gyorsan feltalálja magát:

— Hát, ha mindig csendben lennénk, bizony nagyon egyhangú lenne a munka.

A többség Pataj Mária hangját

dicséri.

— Nagyon szépen énekel — mondják egyszerre, de a próba most, a ,.nyilvánosság” előtt elmarad. Csak szűk körre korlátozzák a hangversenyt, amiben rendszerint Laukó Jánosné, Opa- uszki Mihályné, Máté Mihályné és még mások is közreműködnek.

Ismét komolyra fordul a szó. Judik Béla az asszonyokat dicséri:

— Kitűnő együttes. Mint egy nagy család — mondja olyan hangon, hogy mások is hallják. Hadd tudja meg mindenki a véleményét.

A viszonzás sem marad el, csak ez egy kicsit csendesebben, nehogy „elbízza magát”. A nők azt tartják a legfontosabbnak, hogy a részlegvezető minden feladatot megbeszél velük és bár kiváló szakember, meghallgatja a véleményüket, javaslatukat. Hónapról hónapra jó az eredményük, ami a keresetben is megmutatkozik.

Az összevarrt szőrmetáblákat nedvesen rámára feszítik, majd megszárítják. A végső szépítésre az egyik műhelyben kerül sor.

— Kartácsgép, nyírógép, villanyvasaló — mutatja Nyikó Pál és sorban ki is próbálja ezeket.

Most már egy másik munkateremben szabászok veszik „kezelésbe” a szőrmét. Szabják és varrják. Pataj János éppen egy pat- rasszmellényt készít. A mestersége: szűcs.

— Nem sok a különbség a teljes bőrből és a hulladékanyagból készült áru között — mondja és összehasonlításul két patrasszmel- lényt mutat.

Az ő kezében már látszatra

sem.

— És mennyi az árkülönbség? — kérdezem.

— Egyharmaddal olcsóbb.

Ahogy érkeznek a szőrmetáblák az asszonyoktól, úgy varázsolják át azokat szinte művészi érzékkel a szűcsök ruházati cikkekké.

Kojnok János közben — lakossági megrendelésre — egy régi fazonú csikóbőr kabátot alakít át divatossá, Matusek János pedig juhbőrből készít kabátot a kereskedelem megrendelésére. Ami sorra jön, azzal foglalatoskodnak.

Van tennivalójuk bőven. A kereskedelem szinte korlátlanul átveszi az árut, aminek a készítése ma már nem idényjellegű. A vállalat termelési értéke szőrméből öt év alatt — lényeges létszám- változás nélkül — megkétszereződött. Ezért olyan élénk a munka most mindenütt az üzemben, amerre csak nézünk és talán ezért is olyan derűsek, vidámak, magabiztosak itt az emberek.

Pásztor Béla

A szocialista cím elnyeréséért

A Népújság október 7-i számában „Mi, tizennéngyen” cím alatt megjelent riportban a Békés megyei Húsipari Vállalat Salka Bé- láné női brigádjáról többek között ezt olvashattuk: „összefognak, segítik egymást, minőségileg kifogástalan a munkájuk, a tervüket rendszeresen teljesítik .. -. Még februárban célul tűzték a szocialista cím elnyerését és eddig minden feltételt teljesítettek ...“ A brigád negyedik negyedévi terve: 38 vagon gyulai kolbász exportszállításra való előkészítér

Érdemes

napraforgói termelni!

A jó talaj előkészítés bő termést biztosít.

A nagy olajtartalmú szovjet fajták termesztése gazdaságos és kifizetődő.

Értékesítési szerződés köthető

A GABONAFELVÁSÁRLÓ ÉS FELDOLGOZÓ VÁLLALAT KIRENDELTSÉGÉNÉL

2399

se, amiből már októberben csaknem 16 vagont teljesített. A brigád tagjai elhatározták, hogy év végéig két vagonnal „megtoldják“ az eredményt (ennek az értéke hazai áron egyébként 1 millió 200 ezer forint) és úgy dolgoznak, hogy már karácsony előtt az utolsó, tehát a 40. vagon is útban indítható legyen. Ha a törekvésüket megvalósítják, akkor a vállalat számára is kedvezőbb helyzet teremtődik az év végi leltározás előkészítésére, a brigád pedig újabb lépést tesz előre a szocialista cím elnyeréséért.

(P>

ÖREGEK ÜNNEPE

Ahogy ocsúdunk mi, emberek nap mint nap a jól végzett munka után, hogy nemcsak magunkkal kell törődni, ha ráérünk egy kicsit, hanem másokkal is — egyre több szépet, vagy még szebbet fedezünk fel az életben. A csöndes, jó öregeket ünnepeljük most, november 7-e táján szerte az országban, s megyénkben is. Városok vagy kis faluk kis öregjeit ünnepelgetjük úgy, hogy fehér kenyeret, piros bort teszünk az asztalukra, s elhúzatjuk a cigánynyal is azt az öreg nótát, amelyet ötven vagy hatvan évvel ezelőtt táncoltak, énekeltek a ma Józsi bácsijai, Mari nénijei.

A minap a sarkadkeresztúri Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet ültette le öreg asz- szomyait, férfiait fehér asztal mellé, és üde arcú kislányok meg fiúik szavaltak nekik a fiatalság soha vissza nem térő csengő hangján a máról, az ő kicsattanó egészségű életükről, meg köszönetét mondtak nekik, akik segítették megteremteni úttörőnyakken- dős, harsány-szilaj életüket. S a nénik meg a bácsik asztalra könyökölve hallgatták a verseket, a köszöntőket. Sóhajtoztak, bólogattak, vagy ingatták a fejüket, s zavartan húzogatták a fekete rék- lit, csavargatták az ősz bajuszt. Az életben erősek voltak ők s azok ma is. Itt kissé zavarban vannak, mert olyan feladat hárul rájuk, amit nem szoktak meg: nehéz akkor ünnepednek lenni, amikor a jogosan kijáró főtisztelet a tekintélyes évek számainak szól. Akadozva, lassan elevenítik fel képeiket küzdelmes gyermek- vagy fiatalember korukból, s néha már kicsit szépíti is a messziség a kegyetlen emlékű, elmúlt eseményeket is, vagy jó szándékkal az élet népmesemondása változtatja meg a valóságot. Reszket már a pohár a kézben, táncol a villany fénye a remegő bor tetején, s óvatosan kortyolgatják az öregek. Meg mértékkel.

Fazekas bácsi cigánnyal mulat. Feje tetején nem lehet már hajszálat találni, de bajusza annál dúsabban bokrosodik. Kiperdül a zenészek elé. Egyik kezében löty- tyenő ború pohár, másik kezének mutatóujját gangosán emeli magasra, s régi betyárnótát ad elő. Énekli és táncolja is, mint a régi balladamondók. Olyan az arca* mint hogyha viharsarki szikföldből faragták volna: az évtizedek kicsit kisziikkasztották, ráncoktól barázdálté tették, s bajuszára fehéret hintett a múló idő.

S aztán mind többen és többen sereglenek a zenészek köré. Emelik poharaikat egymás egészségére, s a tsz elnöke meg párttitkára jóleső csöndességgel nézi őket. Az ő fiatalabb hangjuk is beleolvad az öregek kissé reszkető, de mégis legényesen móri káló hangjába. Kádár Gyuri bácsi, Cs. Szabó István s a többiek is valamennyi, öregember egyetlen csöndesen vagy később szilaj abban nótázó baráti körré alakul. S káprázat száll ránk, akik nem kis megható- dással nézzük őket: hirtelen visz- szafiatalodtak 40—50 vagy 60 évet. Már elfelejtették, hogy miért jöttek össze. Ezekben a pillanatokban újra legények, huszárok, vir- tuskodó parasztfiatalok. Asztalnál ülő idős asszonyaik csillogó szemmel, csöndben vagy csak halkan dudorászva nézik — mint menyecskekorukban — embereik férfias mulatozását.

Ahogy ocsúdunk mi, emberek nap mint nap a jól végzett munka után, hogy nemcsak magunkkal kell törődni, hanem másokkal is, elmondhatjuk: újra felfedeztünk valami szépet, amivel az öregeknek is helyet adunk az élet állandóan változó folytonosságában — azzal, hogy kitaláltuk ezt a szép ünnepet: az öregek ünnepét.

Ternyák Ferenc

A mezőgazdasági tudomány és művelődés kiemelkedő eseményeire kerül sor novemberben és decemberben megyénkben

Megyénkben november hónapban a mezőgazdasági liiűvelődés- sel, tudománnyal kapcsolatosan néhány kiemelkedő eseményre kerül sor. Az egyik, amelyről más alkalommal írtunk és még fogunk írni, az országos jelentőségű Körös-vidéki mezőgazdasági napok eseménysorozata. Nem kevésbé érdekes azonban a központi és helyi erők közreműködésével szervezett mezőgazdasági könyvkiállítás, mélynek programja most került nyilvánosságra.

A kiállítást egymást követően Orosházán és Gyulán rendezik. Az orosházit november 24-én, délelőtt nyitja meg a Petőfi Művelődési Háziban dr. Soós Gábor, a

földművelésügyi miniszter helyettese. A megyét Csatári Béla, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese képviseli. A kiállítás során két előadásra is sor kerül. Az egyiket Tapasztalatok és tanulságok a szocialista és kapitalista mezőgazdaságban címmel Izinger Pál, az FM növény- termelési főigazgatóságának a vezetője, a másikat A sertéstenyésztés időszerű kérdései címmel dr. Schandl József, Kossuth-díjas akadémikus tartja, a témakörbe vágó szakfilm vetítésével egyidejűleg.

Gyulán, a mezőgazdasági könyvkiállításra december 3-án délelőtt 10 órakor kerül sor az Erkel Művelődési Házban. A megnyitót Tisza József, a termelőszövetkezeti tanács titkára mondja. A megyei tanács vb-t Kovács György mező- gazdasági osztályvezető képviseli. December 6-án délelőtt, a kiállítás helyén dr. Bajor Ferenc, az FM sertéstenyésztési osztályának vezetője A sertéstartás és hizlalás címmel tart filmvetítéssel egybekötött előadást.

Mind az orosházi, mind pedig a gyulai kiállítás kitűnő alkalomnak ígérkezik ahhoz, hogy még hangsúlyozottabban felhívja a figyelmet megyénkben a mezőgazdasági szakirodalom fontosságára, jelentőségére.

—h—