Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-06 / 261. szám

UM. november 6, 3 Péntek Gazdálkodjunk takarékosan a takarmánnyal Megyénk termelőszövetkezetei­ben és háztáji gazdaságaiban az állatállomány — a minőségi fej­lődés mellett jelentős — szám­szerű fejlődésen ment keresztül az utóbbi esztendőkben. A szám­szerű növekedés, továbbá az állati termékek termelése nehéz felada­tok elé állítja az irányító és a gazdasági vezetőket egyaránt. Gondoskodniuk kell az állatállo­mány szakszerű elhelyezéséről és a helyes takarmányozásról. Megyénkben 169 018 számos­állat és 2 millió 368 ezer törzsbaromfi átteleltetését és termelését kell biztosítani. Az állatállomány kedvező növekedé­sét nem kellő ütemben követte a takarmányszükséglet megterme­lése Lédús takarmányból a ren­delkezésre álló répaszelettel és kukoricaszárral a szükséglet biz­tosítható* a szálastakarmány­szükségletet viszont takarmány­szalmával és kukoricaszárral kell biztosítani. A szűkös takarmányellátás el­lenére az állatállomány zavarta­lan átteleltetése megoldható, a te}-, hús-, zsír- és tojástermelés nagymértékben növelhető, ha termelőszövetkezeteinkben és a háztáji gazdaságainkban is érvé­nyesül az okszerű takarékos ta­karmányozás. A hiányzó abraktakarmány pót- frSára helyes, ha a szövetkezetek felvásárolják a szövetkezeti ta­goktól a fölöslegként jelentkező abraktakarmányt. Enyhíteni lehet és kell az ab­rakfelhasználást a 7 literen alul termelő teheneknél az abrakelvo- nással s megfelelő tömegtakar­mány etetésével. Növendékmar­háknak, pihenő lovaknak, vala­mint a nem vemhes anyajuhok­nak és üszőknek a tápanyagszük­ségletet abrak nélkül biztosítsuk más takarmányokkal. Minden termelőszövetkezetünk nagy gondot fordítson a megter­melt takarmányok veszteség nél­küli, gyors betakarítására, illetve tárolására. A meglévő takarmány­készlet okszerű és takarékos fel- használás érdekében a takar­mányfelelősökön keresztül bizto­sítani kell a korszerű takarmány- előkészítési módszerek alkalmazá­sát. A páckészítés, a melaszfel­használás, a répaszelet és egyéb ipari melléktermékek megfelelő előkészítés után történő felhasz­nálására kell törekedni. Sok megtakarítás érhető el az állatok szakszerű etetésével is. Például az abraktakarmánynak mintegy 25—30 százaléka az alomba kerül a baromfiólakban abból eredően, hogy a napi szük­ségletet 1—2 kirakással oldják meg az amúgy sem megfelelő ete­tőtálcákban. Az egységnyi termékre eső ab­rakfelhasználásra igen károsan hat a rossz ivóvízellátás, vala­mint a nem megfelelően téliesí­tett állati férőhelyek is. A takarékos takarmánygazdál­kodás érdekében szükséges, hogy az irányító és a közvetlen terme­lésben részt vevő szakemberek megszervezzék a rendelkezésre álló szálas, lédús, abrak- és táp- takarmányok leggazdaságosabb felhasználását. Frankó János MTVB mezőgazd. oszt. csop. vez. Delet harangoznak. A nagytemplom tornyának zen- gó-bongó hangja elvegyül a parti fák kopasz ágainak suhogásában, 6 a Körös hullámzása sem hallat­szik túl a gáton. Ügy tűnik, mint­ha a természet is azt akarná, hogy ilyenkor délidőben nyugalom és csend boruljon a Torzsási-tanyá- ra, ahol a gyomai Dózsa Tbz ker­tészeti brigádjának tagjai ebédel­nek. A bámuló levelüket hullató fák alatt, gyümölcsösrekeszen ülnek. Előttük, szétterített szalvétán az ebéd. Mindegyiküknél más, de va- 1 am ennyiük menüjében megtalál­ható a szalonna és a gyümölcs. — Ök a kollektíva tagjai — mu­tatja be a lányokat kísérőnk, Ko­vács Péter, a szövetkezet párttit­kára. — De nem öten vagyunk, hi­ányzik Rózsika néni, a munka­csapat vezetőnk — helyesbít egy szőke hajú lány. s beszélgetünk. Mindenféléről szó esik, de legtöbbet arról, hogy a termelőszövetkezetben megtalál­ták a számításukat A hozzánk legközelebb ülő lányt Kulcsár Annának hívják. Őszin­tén szól. — A Körösi Állami Gazdaság­ban dolgoztam, de ott keveset ke­restem, mindössze 6—700 forintot. Ügy gondoltam, hogy itt többet kapok. Jól számítottam, fizetésem 1200 forint. — Csak azért jött a szövetke­zetbe dolgozni, mert többet keres? Anna gondolkodás nélkül vág­ja rá: „Nemcsak ezért. Lakásunk közelebb van ide, s nem kell messzire járnom. A munka isked- vemrevaló meg aztán együtt va­gyok a barátnőimmel, akikkel so­kat csevegünk. De nehogy azt higgyék, hogy csak beszélgetünk, LeSlünk, Ebéd közben szaporán jár ám a kezünk. Amíg öntöztünk, én voltam a „főlocso- lós”, reggeltől estig öntöztük a paprikát, karalábét, szóval amit kellett” már dol­gozott a — Tavaly télen, amikor nem volt munka a Magyar Vadkeres­kedelmi Vállalat gyomai kiren­deltségénél tevékenykedtem. Jól kerestem az elmúlt évben, ezért jöttem vissza. Hogy mit csiná­lunk? Mindennap megrakunk egy lovaskocsit sárgarépával, zellerrel, mindig azzal, amiből hiány van a piacon. Az árut bent a községben értékesítjük. — Csak azt mondhatom, hogy elégedett vagyok a keresettél, új ruhára, s szórakozásra is telik. — Én Rózsika néni hívására jöttem — közli Cs. Szabó Ida, mi­után lenyeli az utolsó falatot. — Most végeztem az általános isko­lát, jelentkeztem a nyomdába ta­nulónak, de nem vettek fel. Júni­ustól együtt dolgozom a lányok­kal. Léptek hallatszanak. Ezt a puli éles ugatással jelzi. Néhány lé­pésnyire a nagy diófától már ész­re veszi az „idegent”, s elhallgat. — Rózsika néni jön — mondja Tormási Piri. A lányok maguk közé ültetik Rózsika nénit, K. Szabó Jánosaiét. A brigád tagjainak munkájáról tőle érdeklődünk. — Tavasszal nyolcán kezdtünk — tájékoztat. A nyáron azonban húszán dolgoztunk, mert nem tud­tuk volna kevesebben elvégezni a hét és fél holdas kertészet palán­tázását, kapálását és öntözését. A lányok munkájával elégedett va­Gyalog Erzsiké Dózsában. A mezőkovácsházi ciroktelepen Három cirokkal megrakott sze­keret értünk utói a Mezőkovács- háza félé vezető úton. Érdeklődé­sünkre az volt a szíves felvilágo­sítás, hogy a refkovácsiházi Dózsa Tsz-bői szállításiak a mezőkovács­házi ciroktelepre. — Ott majd találkozunk — mon­dottuk, mert elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a cirok telepet... Éppen a tótkomlósa Haladás Tsz két gazdája. Suta Pál és Panya Zsigmond adogatta a cirokszakáll- kévélket Csortó Istvánná és Ser­főző Júlia betárolónak. Nem sok van még a nagy fészer alatt, nem­régen, október 21-én kezdődött az átvétel. A sok eső miatt, jó két héttel későbben mint a korábbi években. Ezt a telep új és régi vezetőjétől, a harmincvaiahány éves Szálasa Istvántól és a nyug­díjba, de nem nyugalomba vonult 66 éves Lászláfi Ernőtől tudtuk meg, akik éppen a tótkomlósa Ha­ladás Tsz által hozott cároksza- kállt osztályozták. Az őrségváltás nemrégen tör­tént: mindössze néhány hónapja nyugdíjazták Lászlófi Ernőt, aki hosszú évekig, 1943 óta vezetője volt a telepnek. — Most már könnyebb az átvé­tel, az osztályozás — magyarázza. — A szövetkezetek 30—35 mázsás a szót Szilasi István. — Bár még az átvétel kezdeténél tartunk, máris meg kell dicsérnem a refor- mátuskováosházi termelőszövet­kezetet, amely holdanként 7—8 badultak a telep dolgozói a pré­seléssel járó, embertelenül nehéz munkától. A • régi présgépe! ugyanis nagyon sok emberi erő­feszítést igényeltek. A kapott ké‘ tételekben szállítják a ciroksza- kállt, nem úgy, mint 4—5 évvel ezelőtt, amikor az egyéni gazdák kis parcelláiról két-három, nagy ritka esetben 16 mázsás tételeit kellett átvenni. A tótkomlósaak autóján is 30 mázsa veit — intett arra a fejével. — A cirok egyöntetűsége, minő­sége is sokat javult, — vette át gyök, csak... négy lányt el kellett küldeni, mert különcködtek, pletykáltak, bomlasztották a fe­gyelmet. övéire néz, s Rózsika néni _aztán könny­be lábad a szeme. — Október 1-től a tizenhatból már csak hatan maradtunk. Ke­vesebb a dolog, s a többiekre csak tavasszal lesz szükség. Amikor el­váltunk a csatorna partján, együtt sírtunk. De megígérték, hogy ta­vasszal visszajönnek. Ezután arról beszél a munka­csapatvezető, hogy néhány nap múlva már ő is itt dolgozik, csak segít a háztáji kukorica törésé­ben. Azonban Erzsiké, „civilben” Mészáros Miihályné, jól helyette­síti őt. — Jelenleg fekete retket és téli káposztát szedünk — veszi át a szót Mészárosné. Van még tenni­valónk bőven, de azért idejében befejezzük a munkát a kertészet­ben. Én a Békéscsabai Konzerv­gyárban dolgoztam, de a bejárás körülményes volt, s ezért idejöt­tem. Eddig nem tagként dolgoz­tam, de jövőre szeretnék belépni a szövetkezetbe. Zárójelben: a gyomai Dózsa Tsz kertészetében dolgozó fiatalok havonta fizetést kapnak, és ez ösz­tönzőleg ha-tj rájuk. A közös gaz­daságban maradnak, nem mennek el máshová dolgozni, mert meg­találják számításukat. Ennek ők is, a termelőszövetkezet is a hasz­nát látja. Hind ax öten befejezték az ebédelést. Az alkalmi ülőkéket egymás mellé teszik, s aztán elindulnak a feke­te retek és a téli káposzta biro­dalmába, mert sok munka tár még rájuk. Igyekezniük kell, hiszen ilyenkor már hamar eltűnik a nap a láthatár mögött... Dékány Sándor mázsa, nagyon gondosan kezelt, többnyire az export minőségét megütő szakállt szállít. — Milyen tételeket készítenek el általában exportra? — Keveset. Országos viszonylat­ban ugyanis eléggé kis terület jut még a ciroktermeléshez s ezért az évente felvásárolt ciroksziakáill főleg a hazai seprűszükségletet elégíti ki. Természetesen a szakáll mellett az ország néhány kötőüze­méből kész seprűt is exportálunk. Megtudtuk még, hogy a mező­kovácsházi telep 21 termelőszö­vetkezettel kötött termelési szer­ződést 3631 holdra, s előrelátható­lag mintegy 16 ezer mázsa szakállt szállítanak be. A felvásárlás után hónapokig sok munkát ad a sza­kán Egyik külföldi megrendelő a zöldes, a másik pedig az egyön­tetű sárga színt kedveli. Ezt ké- nezéssel érik él. Tavaly megsza­automata présgépnek nagyobb a teljesítménye s ráadásul egy em­berrel csökkent a kiszolgáló sze­mélyzet. A legfőbb előnye azon­ban az, hogy nem kézi erővel kell présélni. A látottak és hallottak után bú­csúzóul, még azt kérdeztük meg, hogy növekszik-e a jövő évben a ciroktermelés. Erre nem tudtak pontos választ adni. Egyelőre 3600 valahány holdra kötöttek szerző­dést a telep körzetébe tartozó ter­melőszövetkezetek, azonban ha megtudják, hogy a jelenlegi 745 forint helyett jövőre 910 forint lesz az A-vegyes minőségű, s ha­sonló arányban a többi osztályza ­tú rirokszakáll ára, minden bi­zonnyal többre is szerződnek. An­nál is inkább, mert most már meg­oldottnak teikinthető a cirok gépi betakarítása. K. I. Túlteljesítik baromfiátadási tervüket a sarkadi Lenin Tsz gazdái A sarkadi Lenin Termeüőszö- vefkezetben az idén lényegesen több baromfit nevelnek az elmúlt évinél, összesen 400 mázsa átadá_ sóra kötöttek szerződést 19G4-re. Jelenleg csaknem 19 ezer pecse- nyecsdrkót és 10 600 gyöngyöst ne­velnek, mélyék átadására év vé­géig sor kerül. így lényegesen túl­teljesítik ez évi tervüket. Baromfiból többletjövedelmük lesz s ez is hozzájárul ahhoz, hogy a növényféűesógek kisebb termés­átlaga miatt adódó kiesést pótolni tudják. A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—45 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori ét­kezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált sze­net kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. JELENTKEZNI LEHET FOLYAMATOSAN A VÁRPALOTAI SZÉNBÁNYÁSZATI MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. TRÖSZT 1862

Next

/
Thumbnails
Contents