Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-04 / 259. szám

W64. november'4. 5 Szerda Ahol tudják, hogy mit jelent a szép kirakat A KIRAKAT A BOLT TÜKRE, a járókelők közül nem egyet ma­ga a kirakat vonz beljebb, tesz vásárlóvá. Fordítva is történhet: a mindig egyazon képet, ugyanazt az árut mutató és minden ízlést nélkülöző kirakat riasztólag hat. A Képcsarnok Vállalat békés­csabai boltjának hatalmas üveg­falán betekintve, kirakatnak lát­szik az egész helyiség, méghozzá igen változatos, gazdag művészi tárggyal, alkotással, lakberende­zést kiegészítő holmikkal teli lát­ványosságnak. Ám időnként ez a színesség és változatosság is fel­frissítést igényel. Az Országos Képcsarnok Vállalat Gálos Ma­rianna személyében rendszeresen küld Csabára szakavatott kira­katrendezőt, akiről köztudott, hogy művésze mesterségének. Két havonként vagy ha úgy alakul, havonként kerül sor a Képcsarnok egy-egy vidéki részle­gének a meglátogatására. Ameny- nyiben a boltban kép, plasztika, vagy egyéb úgynevezett kiskiállí- tásra kerül sor, annak „beállítá­sára” természetesen bármikor le­jönnek. AZ ÁRU, LEGYEN AZ BÁR­MENNYIRE ÉRDEKES, kívána­tos, művészi értékű, raktározott, dukciók. Az iparművészeti, lakbe­rendezési tárgyak, áruk mind ezeknek a kísérői. A lakáskultúra fejlesztése szempontjából azon­ban a két rész egyaránt fontos és emiatt egyformán igényes, alapos „feltálalást” követel. A rendező­nek ügyelnie kell arra, hogy min­dig a „sláger” kerüljön előtérbe, az az áru emelkedjék ki jobban a többi közül, amelyik újszerűségé­vel méltó erre vagy például mű­vészi alkotások esetében, a gics- csek ellensúlyaként szerepel, vagy olyan tárgya a lakásberendezés­nek, mely ebből a szempontból jó lenne, ha mielőbb meghonosodna | a vidéki közönség körében, ottho­nában is. MINDEBBŐL LÁTHATÓ, hogy a bolt anyagának elrendezése nem egyszerű feladat. Sokféle időleges és hosszú távú tervezésre, szempontra kell tekintettel lenni ahhoz, hogy ez a munka kellően szolgálhassa a mi világunkhoz méltó lakáskultúra terjesztésének ügyét. Gálos Mariannának erre egy-egy alkalommal mindössze egyetlen nap áll rendelkezésére. Kevesli. Mi is úgy véljük, hogy nehéz ilyen csekély idő alatt ala­pos és mutatós módon újjávará­zsolni az előző kirakat- és boltké­ófCiirem kép elő adás ról felhalmozott állapotéban mit sem' pet. Ám, ahogy boszorkányos mutat, közönyösen haladhat el egy-egy tárgy, egy-egy cikk mel­lett még olyan is, aki éppen azt keresi. A bolt eredeti profilja a festmény, a rézkarc, továbbá a tus-és más rajzok, művészi repro­ügyességű keze alatt átrendeződ­nek a képek, vázák, szőnyegek, kerámiák, kisplasztikák, egészen I új arcú bolt áll előttünk, s ha kint nem a csabai buszt iátnánk elrobogni, azt hihetnénk, hogy a Békéscsabai úttörők látogatása az Orosházi Üveggyárban A napokban, a békéscsabai tég- expedíciós munkájuk során össze­lagyár KISZ-szervezetének közre­működésével a békéscsabai 6. szá­mú általános iskola úttörőcsapa­tának küldöttségé, az Expedíció a jövőbe programnak megfelelően, ellátogatott az Orosházi Üveg­gyárba, hogy megismerkedjék az ott dolgozó fiatalok életével, mun­kájával. A virágcsokrokkal érke­ző kis vendégeket a gyár kapujá­ban, kedves meglepetésként az üzemi pártszervezet képviselői, to­vábbá Kiss János KISZ-vezető és Bánhegyi János, az üzem egyik vezetője fogadta. Ok kísérték vé­gig a gyár területén a küldöttsé­get és mutatták meg a látnivaló­kat. A KISZ védnökségével épült korszerű üzem nagy hatással volt a pajtásokra. Kalauzolóik büszkén közölték, hogy javában "olyik és szép termelési eredményeket szül a KISZ-kongresszus tiszteletére indított verseny. A látogatók expedíciós naplójá­ba sok üveggyári lány és fiú írt baráti üzenetet a 6. számú iskola úttörőinek. A küldöttség látogatása több volt, mint az expedíciós program egyikének a végrehajtása. Ott-tar- tózkodásuk alatt igaz barátságot kötöttek a gyáriakkal, akik emlé­kül az üzem termékeiből egy ki­sebb kiállításra való anyagot ad­tak át részükre. Bánhegyi János elvtárs a kapuban ezekkel a sza­vakkal búcsúzott vendégeiktől: Innen, az Orosházi Üveggyárból üzenem mindannyiunk nevében az iskola expedíciós őrseinek, hogy mindaz az írásos dokumen­tációs anyag és tapasztalat, amit ! gyűjtenek, legyen hasznos segít­ségükre szocialista hazánk építé- j sében és a jövő szakembereivé való felkészítésben. Képcsarnok valamelyik reprezen­tatív pesti üzletében vagyunk. A BOLT VEZETŐJE, dr. Árus Tiborné erősen állítja, hogy az ilyen átrendezések után érezhető­en nő a látogatottság. Szerinte' Gálos Marianna művészi rendező, munkája az érdeklődés felkeltése és az ízlésfejlesztés tekintetében nem csekély tényező. Kíváncsian kérdezzük, hogy mindez miként jelentkezik kimutatható ered­ményekben? Egyetlen számadat nyomban a válasz: a most lezá­rult harmadik évnegyed forgalma, az előző esztendő hasonló idősza­kához mérten, 183 százaléknyi emelkedést mutat. Az is kiderül, hogy Csabán és a megye többi vá­rosában, községeiben, sőt tanyáin is milyen lakáskultúrcikkek iránt érdeklődnek fokozottabban, míg azelőtt sok helyen csak a képeket tekintették lakásdíszítő tárgynak, legalábbis elsősorban azokat, ma mind nagyobb az érdeklődés a különféle szobrocskák, az úgyne­vezett kisplasztikák iránt. A múlt évihez hasonlítva 124 százalékos emelkedést mutat a rézkarcvásár­lás is, a perzsa módszerrel készült és kivételes szépségű rackasző- nyegok szintén egyre több lakás | díszévé válnak. Üjként jelentke- [ zett a bútortextil mellett a bútor- j karton és nyomban nagy lett iránta a kereslet. NEM ÁLLUNK MESSZE az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a szobor, a kép, a kerámia, a sző­nyeg, a textíliák talán nem vo­nulnának olyan gyorsan a dolgo­zók otthonába, ha művészi kéz nem rakosgatná, teregetné őket gonddal, ízléssel a nyilvánosság szeme elé. Nem elég tehát a la­káskultúra jelentőségéről, fontos­ságáról, nevelő hatásáról beszélni, meg is kell mutatni a világnak mindazt, amivel ilyen kultúrát otthoni környezetünkben megva­lósíthatunk. Ennek egyik legjobb módja pedig a művészi kirakat- rendezés. Huszár Rezső A Békés megyei Jókai Szín­ház e napokban játssza Bé­késcsabán Kálmán Imre: Montmartrei ibolya című ope­rettjét. Az előadást Miszlay István rendezte. A bohém művészek és Violetta: Szegő Zsuzsa, Vőrőss Tibor, Széplaky Endre, Darabos Ferenc; A kacagás mesteréi: Cserényt Béla (Frascatti) és Székely Tamás (Spaghetti) szerepé­ben. Ha régi iskolatársá­val találkozik az ember, nem mindig ismeri meg azonnal, s csak az emlé. kék útvesztőjében keres­gél: ki is az a félig- meddig ismerős arc hor­dozója? tgy történt ve­lem is a napokban. Va­laki nevemen szólított, aztán látva kutató, res­telkedő tekintetemet, nevetve újra bemutatko­zott a sok év eltelte után, s kicsit ő is za­varba jött. Észbe kaptam: az utol­só padban ült sokáig, míg végül az elsőbe pa­rancsolták, hogy jobban szem előtt legyen. Ha csínytevés történt az osz_ tályban, és nem volt meg a tettes, azonnal őt hívták „raportra”, s leg­többször nem is alapta­lanul. Híre volt. Rossz híre. Ha egy diák vele ment végig az utcán, annak másnap biztosan akadt olyan ismerőse, aki azt mondta: „Na, te is jól megválasztod a baráta­idat... Nem ismered a közmondást, hogy ma­darat tolláról...?!” Egyszóval, ő volt a ti­pikus rossz fiú. A hete­dik osztály egy éve alatt Ismeretlen ismerős — mert előtte és utána más városba lakott — lassan mindenki eltávo­lodott tőle. A közös ren­dezvényeket kerülte, ba­rátok nélkül tengett-len. gett. Nem volt célja, nem érdekelte senki sem, semmi sem. Csendes, szótlan közönybe bur- kolódzott, s ha megkér­dezték tőle, miért nem tanul, félszegen vála­szolt: „Minek?” Sokan gondoskodóan keresték viselkedésének okát, igyekeztek segíteni, de éredménytelenül. Többen a környezetre gyanakodtak, de, hogy mi volt az eredő, senki sem tudta megállapíta­ni. A hetedik év végén nem sikerült kettessel megúsznia: három tárgy, bál megbukott. Emlék­szem, egyszer gúnyolták, hogy így utcaseprő lesz belőle. Csak egyszer. Többször már nem mer­ték... Aztán sokáig nem lát­tam. A hetedik osztály befejezésével elutazott városunkból szüleivel, akik máshová költöztek. De most itt áll kicsit fél­szegen, és mint ahogy régen is, nem tud mit csinálni kezeivel, de az­tán határozottan jobbját nyújtja. Elindulunk a vasút­állomás felé, mert uta­zik. Mint ahogy ilyenkor szokás, várom, hogy régi közös élményeinkről be­széljen, de nem. Inkább a jelenről szól és a jö­vőről. Először csak rö­vid, néhány szavas mondatokat mond, de ahogy telik az idő, ismét fesztelenül mesél. Esti tagozaton végzi a középiskolát, munkája mellett tanul, ő, aki kis­diák korában, amikor egyébként semmi dolga, gondja nem volt, akkor csak ritkán lapozta fel tankönyveit, s nem be­csülte semmire a tudást. Amikor osztályt kellett volna ismételnie, kima­radt az általános iskolá. bői, valami alkalmi mun. kát vállalt, s ahogy erről faggatom, szégyenkezve komorodik el az arca. Bánja már azokat az el­mulasztott éveket, de nem törődött bele akkori könnyelműségébe: igyek­szik pótolni azt, amit elmulasztott. Elvégezte az általános iskola he­tedik, majd nyolcadik osztályát, s most a dol­gozók esti tagozatán harmadikban négyesre áll. Erről már büszkén be­szél. Büszkén, de nem hivalkodóan mondja, hogy legutóbb az osz­tályból egyedül neki si­került megoldania egy matematikai feladatot. Lassan kiérünk az ál­lomásra, s nem fogy ki a szóból a hosszú úton. Cigarettát keresgél zakó­ja zsebében, s balonja alól előcsillan egy jelvény. Kiváló társadalmi mun. káért kapta az idén. Erre is jut ideje. Szerényen megjegyzi: „Hát segítet­tem egy kicsit...” Jegyet vált és vonatra száll, búcsúzunk. Kéri, ne felejtsem el őt, amíg legközelebb találkozunk. Megígérem, s még min­dig nagyon bánt, hogy elöszörre nem■ ismertem meg. De, hát annyira megváltozott... V. Z. Rotschild báró a színház igaz­gatójával tárgyal: Demény Gyula, Beck György. műsora November 4-én, este 7 órakor: MONTMARTREI IBOLYA Ödry-bérlet. November 4-én, 19.30-kor, Battonyán: A PER

Next

/
Thumbnails
Contents