Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-04 / 259. szám
19M. november ft. Szerda ' ■ Aggasztó jelzések A kinek alkalma volt tanul** mányozni az év kilenc hónapjának baleseti statisztikáját, s a számokat összehasonlíthatta a múlt év hasonló időszakának tényszámaival, annak vajmi kevés oka volt a derűre. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának tagjai az alkalmat találók, összevetők, és ezzel máris az aggódók között voltak. Komor a helyzet — ezt állapíthatták meg. Kilenc hónap alatt 2158 munkásember szenvedett balesetet, 172 fővel több, mint 1963 azonos időszakában. A tavalyihoz képest csökkent ugyan a halálos balesetek száma, s némileg javultak az állami gazdasági, gépállomási, erdőgazdasági, textilipari, vasipari, postai, ruhagyári állapotok, ám a helyiiparban, az építőknél, kereskedelemben, élelmiszeriparban, a vasúton, nyomdaiparban és autóközlelie- désnél romlott a helyzet. A tsz- eknél szintén nyugtalanító a mérleg. Szeptember végéig több százan, 26 ezer 428 napon át voltak kényszerpihenőre ítélve. Ibiivel magyarázható ez a !e*** hangoló tényállás? Az kétségtelen, hogy hevesebb a munkatempó, mint négy-öt-tíz évvel korábban, s ezzel nem tart lépést a munkaszervezés, de emiatt aránylag kevés baleset történik. Valahol nem itt kell keresni a lényeget, hanem abban, hogy továbbra sem össztársadalmi ügy még a munkavédelem, továbbra is a szemlélet változtatása a legégetőbb kérdés (különösen a gazdasági vezetők körében), ugyanakkor vérszegény a nevelés, felvilágosítás, oktatás. Ez utóbbira vet fényt például az a tény, hogy az idei sérülések 54 százaléka munkavédelmi képzetlenség miatt következett be. ki ár a SZOT X. tanácsülése ” is a szemléletformálást emelte az első helyre — három éve. Továbbra is a fals szemléletek okozzák a nagy gondot. „Nem érünk rá balesetvédelemmel foglalkozni, mert nekünk teljesíteni kell a tervet”, „Mit kellemetlenkedik mindig ez a munkavédelmi őr?”, „Miért nem járulnak hozzá, hogy üzembe állítsuk ezt a gépet?”, ilyen és hasonló megnyilvánulásokkal kell hadakozni. A gazdasági vezetők nem vesznek részt minden biztonsági szemlén, nem ellenőrzik azt, hogy a balesetek körülményeit alaposan kivizsgál ták-e, előfordult olyasmi is, hogy a megbírságolt vétkesnek jutalmat adtak, csakhogy az ne szenvedjen anyagi kárt! Az április elején életbe lépett munka- és egészségvédelmi törvényerejű rendeletet nem ismerik kellőképpen sem a gazdasági vezetők, sem a szakszervezeti tisztségviselők. Nem ártana, ha a pártvezetőségek is mindenütt szívügyüknek tekintenék a munkavédelem tekintélyének, rangjának helyreállítását, beszámoltatnák a gazdasági vezetést arról, hogy mit tesz ezen a téren, a szakszervezeti vezetést arról, hogy miképpen foglalkozik a munkavédelemmel. Addig, míg csak a szakszervezetet tartják a munkavédelem gazdájának, csak azt hibáztatják a mulasztásokért, arra hárítják a felelősséget, nem lesz lelkiismereti ügy az életvédelem. Minden rendű, rangú vezetőnek, minden munkásnak köze van hozzá és kötelessége ismerni az óvórendszabályokat, rendeleteket, kötelessége megbecsülni a munkavédelmi őröket, akik figyelmeztetnek a veszélyekre! Mikor jutunk már el oda, hogy mindenki felismerje: bűn a közöny, az érdektelenség, mert magunknak ártunk vele. Emberek százai esnek ki a termelésből sérülés miatt rövidebb-hosszabb időre, szükséget szenved a családjuk, kárt szenved a népgazdaság. Mindenki csak veszít. Megyénkben a kilenc hónapi veszteség: ötszáz ember egész évi munkája! Nem nagy luxus ez?! A z eddiginél nagyobb erélyre ” van szükség a nevelésben, felelősségrevonásban, s nagyobb körültekintésre az esetek kivizsgálásában. Az oktatás — ha az oktató felkészült, s a hallgatókat differenciáltan tanítják —, alapot ad úgy az elméletben, mint a gyakorlatban. De csak alapot. Ezzel viszont nem szabad megelégedni. A rendszeres gyakorlati ellenőrzések során számos fogyatékosságra lehet figyelmeztetni, s kell is. Ezek számát növelni kell, hogy eredményesebbé váljon a megelőzés, a sérülések, tragédiák elkerülése. Az még nem megnyugtató, hogy valaki részt vett az előadásokon, aláírásával hitelesíti jelenlétét. Az aláírás még nem biztosíték, nem garancia arra, hogy az oktatott meg is értett, be is fogadott mindent. A gyakorlatban válik el, hogy ki, mennyire ismeri az óvórendszabályokat, kötelmeket, hogyan tud mások élete felett is őrködni. Ha az ellenőrzés bizonytalanságot derít ki, menten újraoktatásra, főleg gyakorlati oktatásra apelláljon, éppen a munkás érdekében! A Szakszervezetek Megyei Ta" nácsának legutóbbi ülésén szenvedélyesen hangoztatták többen, hogy a szakszervezeti bizottA Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fél 18—45 éves korig mélyszinti bányám u nkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. JELENTKEZNI £>EHET FOLYAMATOSAN Ságok erélyesebben álljanak ki a munkavédelem ügye mellett. Ha nem megy másként, nem sokat ér a szép szó, figyelmeztetés, akkor kardoskodjanak az anyagi büntetés mellett és a mulasztókat állítsák társadalmi bíróság elé. Az odaállítottakat elvtársi módon, emberi hangon bírálják, ne alázzák meg. A nevelés legyen a cél, a rá- döbbentés, az újabb esetek megelőzése, a lelkiismeret ébresztése. Azokat is felelősségre lehet vofl- ni, akiknek a mulasztásából nem történt tragédia, de történhetett volna holnap, holnapután. Itt vezetőkről, dolgozókról egyformán szó lehet. Ha csak kérünk, udvarolunk, ejnye, ejnye-módon figyelmeztetünk, akkor sohasem lesz tekintélye a munkavédelemnek, háttérbe szorítják, mint tizedrangú kérdést, és tovább romlik a helyzet, szaporodnak a sérülések, termelésből kiesett napok. ég valamit. Eleddig a felsőbb 1 * szervek komplex vizsgálataiban elvétve kapott helyet a munkavédelmi helyzet tüzetes elemzése. Ideje — éppen az április eljén életbe léptetett törvény- erejű rendelet végrehajtása végett —, hogy minden esetben ez is része legyen a komplex vizsgálatoknak. Pallag Róbert Egy szerény kisvárosi lány egy nyomozás hősévé válik. Főszereplők: Ewa Krzyewska és Zbigniew Czybulski. (Bemutatja a dombiratos! Hunyadi mozi november 4-én.) NOVEMBER 4. Békési Bástya: Don Carlos. Békéscsabai Brigád: Jelena-öböl. Békéscsabai Szabadság: Másléi millió. Békéscsabai Terv: Szereti az embereket, professzor úr? Gyulai Erkel: Mese a 12 találatról. Orosházi Béke: Nehéz évek. Megjavították a véredényt Ma már kevesen lepődnek meg azon, hogy egyes emberi szerveiket mesterséges „alkatrészekkel” helyettesítenek. Sőt, mi több, az orvosok már kezdenek a szervezet tökéletesítésével foglalkozni, és olyan „alkatrészeket” szerelnek a szervezetbe, amelyekkel az ember sohasem rendelkezett. Műtétek után az erekben gyakran vérrögök képződnek. E vérrögök a vérárammal a szívbe kerülve súlyos bajokat okozhatnak. Ennek megelőzésére amerikai sebészek műtét idején a vena cavá- ba rácsokat kezdtek „beépíteni”. A rácsok beengedik a szívbe a vért. de felfogják a rögöket. A tv műsora november 4-én, szerdán 9.30 Tv-híradó (ism.). 9.40 Már nem olyan időket élünk. Magyar film (ism.). (16 éven felülieknek), 11.00 Régmúlt századok. Szovjet kisfilm (ism.). 16.43 Hírek. 16.50 FTC—Wiener SC. Vásárvárosok kupája labdarúgó-mérkőzés közvetítése a Népstadionból. 18.55 Esti mese. 19.05 Közvetítés az Erkel Színházból. Puccini: Tosca. Opera 3 felvonásban. Az előadás I. szünetében: Tv-híradó, az előadás II. szünetében: Napi jegyzetünk. 22.00 Tv-híradó. 2. kiadás. (MTI) ApróhlrdetAs Eladó 3 db UTOS erőgép-hidraulikai 1 db lengyel présgép, villanymotor komplett és védőrács. Érdeklődni: M£K központ, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 44. 10409 Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály a varpalotai szénbAnyAszati tröszt MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. 1862 39. — Köszönöm, Kabátujj a nagylelkűségét, de nincs semmire szükségem. Nos, mi volt a felhaj tókkal? — Ismerik ezt a sápadt fickót, valahogy úgy nevezik egymás között — ekkor Kabátujj kissé elgondolkozott. — Megvan! A „sápadt Miko” ez a neve a felhajtok között. De elmondták róla: néhány hete senki nem látta a bank előtt. Vagy a hekusok kapták el, vagy elutazott valahová. Állítólag a Powisle negyedben lakik, az Elektromos Művek mellett, Zajecza vagy Lipowa, vagy talán a Drewniana utcában. Tehát valahol a közelben. Korábban ez a Niko nagyon kereste a valutát. Mindig azt mondta: harminc százasra van szüksége egy nagy „ugrás”-hoz. Még kölcsön is akart kérni, de hát ki ad kölcsönt egy ilyen nyamvadtnak? — Mi a neve tulajdonképpen? — A név után a mi körünkben, hogy úgy mondjam, senki sem érdeklődik. A börtönben tudtam az ipse nevét, de annak már csaknem négy esztendeje. Azóta kiröppent a fejemből. Olyan nem mindennapi neve van. Olyan furcsa végződésű, há, vagy ká van a végén. Nehéz volt megjegyezni. Nem olyan, mint a Piorkowski név. — Tehát azt mondja, hogy „h" vagy „k” betűre végződik a neve? — Valami ilyesmi, őrnagy úr, de lehet, hogy tévedek. — Az őrnagy hiába iparkodott, hogy még kiszedjen valamit Ka- bátujjból; az öreg tolvaj legjobb akarata melett sem tudott többre visszaemlékezni. Sőt, még a sápadt személyleírása is nagyon pontatlan volt. Az őrnagy megköszönte Kabátujjnak a híreket, majd ünnepélyesen megígérte, hogy kora reggel telefonál a gyárba, és igazolja új szövetségesének távollétét. — Tiszteletem, őrnagy úr! — búcsúzott Kabátujj. — Amint megtudok valamit, megint telefonálok. Az őrnagy, amikor végre visz- szatérhetett lakásába, egyáltalán nem volt vidám, lehetetlen volt nem gondolnia erre a titokzatos ügyre. A kéthetes nyomozás után, tulajdonképpen holtpontra jutott. Nemcsak hogy nem haladt előre, ellenkezőleg; visszatért a kiinduló ponthoz. Macioszek nem vett részt a csekk ellopásában. Ebben biztos volt az őrnagy. Meggyőződött arról, hogy a könyvelő őszintén vallott mindenről. Biztos volt abban is, hogy az ügyész már semmi többet nem szed ki Macio- szekbőL A fővádlott, Lisewski mérnök sem igen tudhatja, kinek a birtokában van most a csekk. Az őrnagy jól ismerte a bűnözők világát; tájékozott volt szokásaikban és játékszabályaikban. Ha Lisewskinek birtokában lenne a csekk, vagy legalábbis sejtené, ki rabolta el, akkor vagy maga kezdene egyezkedést a csekk jelenlegi tulajdonosával, hogy legalább a kincs egy részét biztosítsa magának (közben talán azt hinné, ezért érdemes leülni néhány esztendőt), vagy az ügyésszel próbálna egyezkedni, hátha bizonyos előnyöket csikar ki magának és enyhíti az ellene felsorolt vádakat. Másfelől az őrnagy abban sem kételkedett, ha a szabadon lévő gengszterek közül valamelyik, az aki a csekket eltulajdonította, maga pórbálja meg beváltani, vagy esetleg Becsben, valakinek a közvetítésével, nehogy bárkivel is kénytelen legyen osztozni a pénzen. Tehát a gyanúsítottak listájáról már a két legfontosabb nevet ki kell húzni: a Maciosz- káét és a Lisewskiét. Ki marad még rajtuk kívül? (Folytatjuk)
