Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-04 / 259. szám

■if»“ BM. november 4. Szerda lejlessük a Fü Járműkészítő és Javító Ktsz-t A Püzesgyarmatí JárműkészütA- és Javító Ktsz homoíkíutót, igás- kocsdit, targoncát, hordót, h üstökét és más faipari cikkeket gyárt, ja­vít A termelési terve 4,5 millió fo­rint, a szövetkezet gyártmányai iránt azonban olyan nagy a keres­let, hogy az év köziben történt 10 fős létszámnöveléssel sem tudja az ország minden részéből érke­ző igényeket kielégíteni. Nemrég a terv 300 ezer forinttal való eme. lésére kért engedélyt az OKISZ- tóL Üj telephely vásárlására Is sor kerül, mert a jelenlegi körülmé­nyek között a termelési feladatok már nem oldhatók meg. Az átte- lepüdést a szövetkezet folyamato­san hajtja majd végre. Jelenleg a termelői létszám 47,1 mokfutó (hintó) iránt, amit a 65. ezenkívül 19 fiatal tanulja a szak. mát. 1965-ben hatvannal növelik a létszámot, s a lehetőségihez mér. ten nőket is alkalmaznak. Egy­idejűleg gépeket is vásárolnak. Még az idén egy tehergépkocsit kap a szövetkezet, jövőre pedig egy vas- és faeszterga gépet, egy szalagfűrészt, egy excenter-pnést és egy gyorsdarabolót. A termelő gépek értéke körülbelül 250 ezer forint Ez a fejlesztés lehetővé te­szi a termelés jelentős növelését. Legnagyobb az érdeklődés a ho­I Országos Mezőgazdasági Kiállí­táson is bemutattak. Azóta eb­ből nyolcat rendeltek különböző állami gazdaságok, tsz-ek és ál­lami szervek, de a szűk kapacitás miatt csak jövőre tudják a meg­bízatást teljesíteni. Érdemes még megjegyezni, hogy a szövetkezet nyeresége a három- negyedévben 759 ezer forint volt ami a termelési érték 25 százalé­ka. Ezt az eredményt — a gyárt­mányok különféleségéből eredő­en — a hulladékanyagok jelentős felhasználása tette lehetővé. Filmvetítéssel, szemléltető oktatással kapcsolják össze az idén a politikai szemináriumokat Bucsán Vetélkedő Ko vácsm űhelyben Ki mit tud?-vetélkedő a tv- i ben — így kezdődött. Kitörő si- | kert aratott a népszerű folytató- f sós játék. Aztán jött a Ki miben \ tudós?, majd a Ki minek mes- i tere?, meg a többiek. Ma már • se szeri se száma a legkülönfé- £ lébb vetélkedőknek. S a tokiói jj olimpián elért sikersorozatunk is j fényesen bizonyítja, ami már ed- § dig is nyilvánvaló volt, hogy £ igenis vetélkedő nemzet va- £ gyünk. Napjainkban már rendkívül £ «napos szintet ért el ez az egész- ■ séges mozgalom: már-már abban • vetélkedünk, hogy miben vetél- £ kedjünk! A minap is olvastam « [ sajtóban, hogy Pesten kalauz- • vetélkedőt rendeznek. A villa- • «nos. és trolikálaveok jobb felké- £ szültségét célzó szakmai versen- £ gésen a zsűri pontozásos alapon \ értékeli a jelzésekkel, a helyi és £ evonalismeretekkel, utazási és S jogszabályokkal, és a balesetelhá- j ritással kapcsolatos válaszokat | A legalább 500 pontot elérő, j döntőbéli győztest 3500 forintos £ vásárlási utalvánnyal jutalmaz- | _At, Valóban követésre méltó kéz- 5 deményezés! A kilátásba helye- ■ zett, együttesen 40 000 forintnyi £ jutalom, nemkülönben maga a £ fődíj is rendkívül vonzó. Ám a £ •magam részéről mégis némi ag- £ gállyol tekintek e vetélkedő elé. • Éppen ezért, azon nyomban ki- ■ egészítő javaslattal is élek: az £ iegyoldalúság veszélyét elkeriilen- ! idő, rendezzenek egyidejűleg ■ utas-vetélkedőt is! Versenyezzen j a derékhad is, ne csak a kisebb- j ség! És hasonlóképpen jutalmaz- I Bák is az élenjáró villamos- és i troliutasokat. Ismervén az utas— j kalauz viszonylatban fennálló, S rózsásnak éppen nem nevezhető i helyzetet, merem remélni, hogy j eme újításom valóra váltása is j egy építő lépés volna az említett : partnerek között ma még sajna | meglévő, antagonisztikus ellen- | tétek lerombolása felé. Más az, j kérem, ha az utast és a kalauzt j egyaránt verseny kötelezi... Fel hát az utas-vetélkedőre! j A siker nem maradhat el! Csu- • pdn egy-két esetben lehet majd í baj a pontozásos rendszerrel... s Mert mi lesz akkor, kérem, ha a kalauz és az utas közötti nemes versengés közepette valamelyik kiütéssel győz?! {—fcZLZÁX—) Csanda János kovácsmesterre és társaira egész évben 42 sze­kér javítása, s 42 pár lé patkolása vár a különböző felszerelé­sek: ekék, boronák, vetőgépek javítása mellett. Rajtuk is mú­lik az, hogy a csorvási Vörös Október Tsz idejében tudja be­fejezni egész évben az időszerű munkákat. Már „startra készen” várják a pártoktatási év megkezdését Bu­csán is, megyénk e legészakibb, s az utóbbi években igen szépen ki­épült községében. Jobban felké­szültek rá, mint bármikor ezelőtt. Kónya Sándor elvtárs, a községi csúcsvezetőség titkára szerint ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Bucsa pedagógusai is szívügyük­nek tekintik: az iskolán túl, a fel­nőttek körében is egységes, szo­cialista világnézettel vértezzünk fel mindenkit, hogy ilyen néző­pontból ítélhesse meg mindenki a körülötte zajló eseményeket. A pedagógusok a pártszervezet felkérésére sokat tettek eddig is a felnőttoktatásban. Az új évad­ra pedig vállalták, hogy szemlél- tetőbbé varázsolják az előadások és szemináriumok tartalmi mon­danivalóját. Csaknem minden kérdéscsoporthoz van valami hi­teles dokumentum; film melyet nálunk vagy a Szovjetunióban készítettek; illusztrációk, rajzso­rozatok, melyeket gondoß kuta­tással ki lehet választani a megje­lent könyvekből, képes folyóira­tokból. Nos, a pedagógusok az ok­tatás tematikájának megfelelően már összeállították Bucsán, hogy az egyes témákhoz milyen szem' léltető segédeszközöket használ­nak majd fel. Szerepel ezek kö­zött rövid, történelmi hátterű keskenyfilm vetítése, rajzsorozat, térképes magyarázat, a könyvtá­rak segítségével pedig irodalmi anyag — elbeszélés, novella — felolvasása egy-egy szeminárium anyagához kapcsolódón. Kitűnő kezdeményezés ez, annak az elv­nek a megvalósulását jelenti, hogy igyekezzünk szórakoztatva nevelni, s tanítani a legnehezebb politikai témákat is. Egy-egy filmvetítéssel egybekötött szemi­nárium, úgyszólván az egész estet betöltő „műsor” lesz ebben az évben Bucsán. Csak dicsérhető Kónya elvtárs kezdeményezése és egyetértünk vele abban, hogy ez­úttal nem lesz „lemorzsolódás” az oktatási év alatt községükben. Mintegy kilencvenhét párttag és pártonkívüli jelentkezett ön­ként a pártoktatás különböző for­máiba. Huszonketten a marxiz­mus—leninizmus II. tanfolyamá­nak, tizenöten az Időszerű kérdé­sek tanfolyamának, hatvanan pe­dig a gazdaságpolitika mezőgaz­dasági tagozaténak lesznek a hall­gatói. Kónya elvtársék személye­sen beszélgettek minden egyes jelentkezővel s az igényeiknek megfelelően osztottak be minden­kit az oktatásba. Képzett előadók, szemináriumvezetők állnak majd a dobogókon ebben a községben is, tehát úgymond minden oldal­ról biztosítva van az oktatási év sikere. Nem egy olyan elvtárs kopog­tatott be a pártház ajtaján, mint Nyakó, István postás, aki eddig nem vett részt szervezett politikai oktatásban, őszintén vallott arról a párttitkárnak, hogy ennek hiá­nyát érezte már eddig is. „A leve­lekkel és más postai küldemé­nyekkel mindennap bekopogtatok a házak ajtaján. Sokszor olyan né­zetekkel is találkozom, amelyek —* magamban meg vagyok erről győződve — hamisak, de helyes magyarázatot már nem tudok ad­ni, hogy miért hamisak. Például, Bucsáról sokan járnak máshová dolgozni. Ez rossz dolog. Mégis, hogy egyelőre szükségszerű-e ez vagy másként lehetne? — én bi­zony nem látom tisztán a helyi problémák és az országos dolgok összefüggéseit. Nos, hogy láthas­sam, azért gondoltam, eljövök ta­nulni a pártba” — mondotta Nya­kó István. Az Időszerű kérdések tanfolyamára akarta beosztani őt Kónya elvtárs, de miután érdek­lődött, hogy ott mit tanítanak és mit tanítanak más tanfolyamon, kérte: „inkább a marxismusra osszanak be .. Hasonló kéréssel fordult a pártvezetőséghez Ambrus Gyula, a földművesszövetkezet pártonkí­vüli főkönyvelője, aki már nyá­ron szólt Kónya elvtársnak: ne felejtsék ki őt az idén a pártok­tatásból, mert amióta marxizmust tanul, szélesebb látókörből tudja vizsgálni az egész földművesszö­vetkezeti mozgalmat és annak feladatait. A számok mögött most már látja az embereket s az em­berek közti kapcsolatokat. A fentiekből kiviláglik: nem­csak a pártvezetőség készült fel jól Búcsún az oktatási évre, ha­nem érdeklődéssel várják már a hallgatók is. V. D. Csak úgy félszavakban né­hány mondatot fővárosunkról, vagy ahogyan legutóbb egy pros­pektusban olvastam: a Duna gyöngyéről. Ez utóbbi elnevezés­nek van egy kis bohém íze is, mert a Csaba Gyöngye, ugye, nem megyeszékhelyünk főváro­sa, hanem presszó... Nem én vagyok az első vidé­ki, aki Pesten járt, s nemcsak bámult, hanem látott és megírta, hogy mit. Engedtessék meg, hogy ne a Nagykörút vagy a Jó­zsef Attila utca neon-fényözöné- ről, a suhanó autókról, hanem a kis esetekről, emberekről írjak csak félszavakban. Azokról, akiket, amiket csak úgy lezseren láttam, hallottam. Felgyűrt bal- longallérral, zsebre dugott kézzel ténferegve, meg-meggyújtva a kialudt „Lágymányosit...” A Népköztársaság útja 103 szám előtt járdára kapaszkodott Trabant áll. Egyik „szeme” kint csüng, orrából folyik a benzin. Nekiment a villanyoszlopnak. Vezetőjét szemöldökrepedéssel edvitték már. Csodálkozom, hogy csak néhányan állnak meg. Talán azért, mert zuhog az eső? t Meglestem Pestet * Fölmászott a totó-láda a fára — mondja blazirt arccal egy el­nyűtt fiatalember és kiköp. Két házzal odébb hatalmas csődület egy fa körül. — Biztosan ott nagyobb ka­rambol van. — Odafurakodok. Fához kötve vedlett, piszkos-fe­hér pincsi reszket a hűvös eső­ben, s csipás szemével esdek- lően néz körül. — Kutyuli-mutyuli! Kitett va­lamelyik lelketlen... Hazaviszlek, gyere kicsi életem — közelít fe­lé egy állatbarát külsejű öreg­asszony. — Pardon, asszonyom... a ku­tya az enyém, én fedeztem fel először! — Majdnem hajba kap­nak a kutya szőrén, s a tömeg nőttön nő... — Hja, kérem: sok a karam­bol, nem érdekes — kevés a ku­tya, naná, hogy érdekes — köp újfent az elnyűtt. -.. Rettenetesen csókolózik egy fiatal pár a Rákóczi és a Nagy­körút sarkán. Nem az árkádok alatt, kívül, az oszlophoz tá­maszkodva. Lesem őket, meg a körülöttük nyüzsgő embereket. — Vajon miért nem mennek az oszlop mögé? Fene tudja, de az Ilyen ügyet jobb négyszem­közt elintézni — morfondírozok, mégis kivárom, bármeddig tart­son is a csók. Végre a fiú erőteljesen kibon­takozik a lány karjaiból. Az cso­dálkozva nyitja fel szemét — miért? — néz kérdően feketére bagarolozott szemével a fiúra: — Miért hagytad abba?! — Nem látod, hogy a kutya se néz bennünket! — mordul a fiú dühösen. Pedig én lestem. Igaz, csak úgy fél szemmel... Két fiú, két lány a villamoson. Húsz év körüliek. Csevegnek. — Gábor Miki fej a Hamlet- ben — lelkesedik az egyik deltás fiú. — Bámulatos az artikulációja — bólint rá a másik. — Kár, hogy kicsit alacsony — sóhajt álmodozva a társaság kis­sé magasra nőtt szépe... Elképesztően részeg ember száll fel az egyik megállónál. Torzonborz. Indul a kocsi, s 6 meginog, majd leveri lábáról a „hamletteseket”. Ocsmányul ká­romkodni kezd. Az egyik lány megrándul, s esdeklően néz a fiúkra. — Itt hölgyek is vannak, uram — veregetik meg a torzon­borz vállát, gyanúsan barátságo­san. — Kuss! — mondja az tömö­ren, és akkorát csuklik, hogy szinte a kocsiban lévő valameny- nyi utas rémülten kapja fel a fejét. Megálló következik. — Pillanat, uram — szólnak a fiúk. Igazuk volt. Megfogták s letették egy pillanat alatt. — Viszlát... —szóltak udvaria­san utána. — Hoppá.. — nevettek a lá­nyok. Nekem tetszett a modem ren­delkezés. (Nem a Hamletre ér­tettem.) Ternyák Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents