Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-04 / 259. szám
■if»“ BM. november 4. Szerda lejlessük a Fü Járműkészítő és Javító Ktsz-t A Püzesgyarmatí JárműkészütA- és Javító Ktsz homoíkíutót, igás- kocsdit, targoncát, hordót, h üstökét és más faipari cikkeket gyárt, javít A termelési terve 4,5 millió forint, a szövetkezet gyártmányai iránt azonban olyan nagy a kereslet, hogy az év köziben történt 10 fős létszámnöveléssel sem tudja az ország minden részéből érkező igényeket kielégíteni. Nemrég a terv 300 ezer forinttal való eme. lésére kért engedélyt az OKISZ- tóL Üj telephely vásárlására Is sor kerül, mert a jelenlegi körülmények között a termelési feladatok már nem oldhatók meg. Az átte- lepüdést a szövetkezet folyamatosan hajtja majd végre. Jelenleg a termelői létszám 47,1 mokfutó (hintó) iránt, amit a 65. ezenkívül 19 fiatal tanulja a szak. mát. 1965-ben hatvannal növelik a létszámot, s a lehetőségihez mér. ten nőket is alkalmaznak. Egyidejűleg gépeket is vásárolnak. Még az idén egy tehergépkocsit kap a szövetkezet, jövőre pedig egy vas- és faeszterga gépet, egy szalagfűrészt, egy excenter-pnést és egy gyorsdarabolót. A termelő gépek értéke körülbelül 250 ezer forint Ez a fejlesztés lehetővé teszi a termelés jelentős növelését. Legnagyobb az érdeklődés a hoI Országos Mezőgazdasági Kiállításon is bemutattak. Azóta ebből nyolcat rendeltek különböző állami gazdaságok, tsz-ek és állami szervek, de a szűk kapacitás miatt csak jövőre tudják a megbízatást teljesíteni. Érdemes még megjegyezni, hogy a szövetkezet nyeresége a három- negyedévben 759 ezer forint volt ami a termelési érték 25 százaléka. Ezt az eredményt — a gyártmányok különféleségéből eredően — a hulladékanyagok jelentős felhasználása tette lehetővé. Filmvetítéssel, szemléltető oktatással kapcsolják össze az idén a politikai szemináriumokat Bucsán Vetélkedő Ko vácsm űhelyben Ki mit tud?-vetélkedő a tv- i ben — így kezdődött. Kitörő si- | kert aratott a népszerű folytató- f sós játék. Aztán jött a Ki miben \ tudós?, majd a Ki minek mes- i tere?, meg a többiek. Ma már • se szeri se száma a legkülönfé- £ lébb vetélkedőknek. S a tokiói jj olimpián elért sikersorozatunk is j fényesen bizonyítja, ami már ed- § dig is nyilvánvaló volt, hogy £ igenis vetélkedő nemzet va- £ gyünk. Napjainkban már rendkívül £ «napos szintet ért el ez az egész- ■ séges mozgalom: már-már abban • vetélkedünk, hogy miben vetél- £ kedjünk! A minap is olvastam « [ sajtóban, hogy Pesten kalauz- • vetélkedőt rendeznek. A villa- • «nos. és trolikálaveok jobb felké- £ szültségét célzó szakmai versen- £ gésen a zsűri pontozásos alapon \ értékeli a jelzésekkel, a helyi és £ evonalismeretekkel, utazási és S jogszabályokkal, és a balesetelhá- j ritással kapcsolatos válaszokat | A legalább 500 pontot elérő, j döntőbéli győztest 3500 forintos £ vásárlási utalvánnyal jutalmaz- | _At, Valóban követésre méltó kéz- 5 deményezés! A kilátásba helye- ■ zett, együttesen 40 000 forintnyi £ jutalom, nemkülönben maga a £ fődíj is rendkívül vonzó. Ám a £ •magam részéről mégis némi ag- £ gállyol tekintek e vetélkedő elé. • Éppen ezért, azon nyomban ki- ■ egészítő javaslattal is élek: az £ iegyoldalúság veszélyét elkeriilen- ! idő, rendezzenek egyidejűleg ■ utas-vetélkedőt is! Versenyezzen j a derékhad is, ne csak a kisebb- j ség! És hasonlóképpen jutalmaz- I Bák is az élenjáró villamos- és i troliutasokat. Ismervén az utas— j kalauz viszonylatban fennálló, S rózsásnak éppen nem nevezhető i helyzetet, merem remélni, hogy j eme újításom valóra váltása is j egy építő lépés volna az említett : partnerek között ma még sajna | meglévő, antagonisztikus ellen- | tétek lerombolása felé. Más az, j kérem, ha az utast és a kalauzt j egyaránt verseny kötelezi... Fel hát az utas-vetélkedőre! j A siker nem maradhat el! Csu- • pdn egy-két esetben lehet majd í baj a pontozásos rendszerrel... s Mert mi lesz akkor, kérem, ha a kalauz és az utas közötti nemes versengés közepette valamelyik kiütéssel győz?! {—fcZLZÁX—) Csanda János kovácsmesterre és társaira egész évben 42 szekér javítása, s 42 pár lé patkolása vár a különböző felszerelések: ekék, boronák, vetőgépek javítása mellett. Rajtuk is múlik az, hogy a csorvási Vörös Október Tsz idejében tudja befejezni egész évben az időszerű munkákat. Már „startra készen” várják a pártoktatási év megkezdését Bucsán is, megyénk e legészakibb, s az utóbbi években igen szépen kiépült községében. Jobban felkészültek rá, mint bármikor ezelőtt. Kónya Sándor elvtárs, a községi csúcsvezetőség titkára szerint ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Bucsa pedagógusai is szívügyüknek tekintik: az iskolán túl, a felnőttek körében is egységes, szocialista világnézettel vértezzünk fel mindenkit, hogy ilyen nézőpontból ítélhesse meg mindenki a körülötte zajló eseményeket. A pedagógusok a pártszervezet felkérésére sokat tettek eddig is a felnőttoktatásban. Az új évadra pedig vállalták, hogy szemlél- tetőbbé varázsolják az előadások és szemináriumok tartalmi mondanivalóját. Csaknem minden kérdéscsoporthoz van valami hiteles dokumentum; film melyet nálunk vagy a Szovjetunióban készítettek; illusztrációk, rajzsorozatok, melyeket gondoß kutatással ki lehet választani a megjelent könyvekből, képes folyóiratokból. Nos, a pedagógusok az oktatás tematikájának megfelelően már összeállították Bucsán, hogy az egyes témákhoz milyen szem' léltető segédeszközöket használnak majd fel. Szerepel ezek között rövid, történelmi hátterű keskenyfilm vetítése, rajzsorozat, térképes magyarázat, a könyvtárak segítségével pedig irodalmi anyag — elbeszélés, novella — felolvasása egy-egy szeminárium anyagához kapcsolódón. Kitűnő kezdeményezés ez, annak az elvnek a megvalósulását jelenti, hogy igyekezzünk szórakoztatva nevelni, s tanítani a legnehezebb politikai témákat is. Egy-egy filmvetítéssel egybekötött szeminárium, úgyszólván az egész estet betöltő „műsor” lesz ebben az évben Bucsán. Csak dicsérhető Kónya elvtárs kezdeményezése és egyetértünk vele abban, hogy ezúttal nem lesz „lemorzsolódás” az oktatási év alatt községükben. Mintegy kilencvenhét párttag és pártonkívüli jelentkezett önként a pártoktatás különböző formáiba. Huszonketten a marxizmus—leninizmus II. tanfolyamának, tizenöten az Időszerű kérdések tanfolyamának, hatvanan pedig a gazdaságpolitika mezőgazdasági tagozaténak lesznek a hallgatói. Kónya elvtársék személyesen beszélgettek minden egyes jelentkezővel s az igényeiknek megfelelően osztottak be mindenkit az oktatásba. Képzett előadók, szemináriumvezetők állnak majd a dobogókon ebben a községben is, tehát úgymond minden oldalról biztosítva van az oktatási év sikere. Nem egy olyan elvtárs kopogtatott be a pártház ajtaján, mint Nyakó, István postás, aki eddig nem vett részt szervezett politikai oktatásban, őszintén vallott arról a párttitkárnak, hogy ennek hiányát érezte már eddig is. „A levelekkel és más postai küldeményekkel mindennap bekopogtatok a házak ajtaján. Sokszor olyan nézetekkel is találkozom, amelyek —* magamban meg vagyok erről győződve — hamisak, de helyes magyarázatot már nem tudok adni, hogy miért hamisak. Például, Bucsáról sokan járnak máshová dolgozni. Ez rossz dolog. Mégis, hogy egyelőre szükségszerű-e ez vagy másként lehetne? — én bizony nem látom tisztán a helyi problémák és az országos dolgok összefüggéseit. Nos, hogy láthassam, azért gondoltam, eljövök tanulni a pártba” — mondotta Nyakó István. Az Időszerű kérdések tanfolyamára akarta beosztani őt Kónya elvtárs, de miután érdeklődött, hogy ott mit tanítanak és mit tanítanak más tanfolyamon, kérte: „inkább a marxismusra osszanak be .. Hasonló kéréssel fordult a pártvezetőséghez Ambrus Gyula, a földművesszövetkezet pártonkívüli főkönyvelője, aki már nyáron szólt Kónya elvtársnak: ne felejtsék ki őt az idén a pártoktatásból, mert amióta marxizmust tanul, szélesebb látókörből tudja vizsgálni az egész földművesszövetkezeti mozgalmat és annak feladatait. A számok mögött most már látja az embereket s az emberek közti kapcsolatokat. A fentiekből kiviláglik: nemcsak a pártvezetőség készült fel jól Búcsún az oktatási évre, hanem érdeklődéssel várják már a hallgatók is. V. D. Csak úgy félszavakban néhány mondatot fővárosunkról, vagy ahogyan legutóbb egy prospektusban olvastam: a Duna gyöngyéről. Ez utóbbi elnevezésnek van egy kis bohém íze is, mert a Csaba Gyöngye, ugye, nem megyeszékhelyünk fővárosa, hanem presszó... Nem én vagyok az első vidéki, aki Pesten járt, s nemcsak bámult, hanem látott és megírta, hogy mit. Engedtessék meg, hogy ne a Nagykörút vagy a József Attila utca neon-fényözöné- ről, a suhanó autókról, hanem a kis esetekről, emberekről írjak csak félszavakban. Azokról, akiket, amiket csak úgy lezseren láttam, hallottam. Felgyűrt bal- longallérral, zsebre dugott kézzel ténferegve, meg-meggyújtva a kialudt „Lágymányosit...” A Népköztársaság útja 103 szám előtt járdára kapaszkodott Trabant áll. Egyik „szeme” kint csüng, orrából folyik a benzin. Nekiment a villanyoszlopnak. Vezetőjét szemöldökrepedéssel edvitték már. Csodálkozom, hogy csak néhányan állnak meg. Talán azért, mert zuhog az eső? t Meglestem Pestet * Fölmászott a totó-láda a fára — mondja blazirt arccal egy elnyűtt fiatalember és kiköp. Két házzal odébb hatalmas csődület egy fa körül. — Biztosan ott nagyobb karambol van. — Odafurakodok. Fához kötve vedlett, piszkos-fehér pincsi reszket a hűvös esőben, s csipás szemével esdek- lően néz körül. — Kutyuli-mutyuli! Kitett valamelyik lelketlen... Hazaviszlek, gyere kicsi életem — közelít felé egy állatbarát külsejű öregasszony. — Pardon, asszonyom... a kutya az enyém, én fedeztem fel először! — Majdnem hajba kapnak a kutya szőrén, s a tömeg nőttön nő... — Hja, kérem: sok a karambol, nem érdekes — kevés a kutya, naná, hogy érdekes — köp újfent az elnyűtt. -.. Rettenetesen csókolózik egy fiatal pár a Rákóczi és a Nagykörút sarkán. Nem az árkádok alatt, kívül, az oszlophoz támaszkodva. Lesem őket, meg a körülöttük nyüzsgő embereket. — Vajon miért nem mennek az oszlop mögé? Fene tudja, de az Ilyen ügyet jobb négyszemközt elintézni — morfondírozok, mégis kivárom, bármeddig tartson is a csók. Végre a fiú erőteljesen kibontakozik a lány karjaiból. Az csodálkozva nyitja fel szemét — miért? — néz kérdően feketére bagarolozott szemével a fiúra: — Miért hagytad abba?! — Nem látod, hogy a kutya se néz bennünket! — mordul a fiú dühösen. Pedig én lestem. Igaz, csak úgy fél szemmel... Két fiú, két lány a villamoson. Húsz év körüliek. Csevegnek. — Gábor Miki fej a Hamlet- ben — lelkesedik az egyik deltás fiú. — Bámulatos az artikulációja — bólint rá a másik. — Kár, hogy kicsit alacsony — sóhajt álmodozva a társaság kissé magasra nőtt szépe... Elképesztően részeg ember száll fel az egyik megállónál. Torzonborz. Indul a kocsi, s 6 meginog, majd leveri lábáról a „hamletteseket”. Ocsmányul káromkodni kezd. Az egyik lány megrándul, s esdeklően néz a fiúkra. — Itt hölgyek is vannak, uram — veregetik meg a torzonborz vállát, gyanúsan barátságosan. — Kuss! — mondja az tömören, és akkorát csuklik, hogy szinte a kocsiban lévő valameny- nyi utas rémülten kapja fel a fejét. Megálló következik. — Pillanat, uram — szólnak a fiúk. Igazuk volt. Megfogták s letették egy pillanat alatt. — Viszlát... —szóltak udvariasan utána. — Hoppá.. — nevettek a lányok. Nekem tetszett a modem rendelkezés. (Nem a Hamletre értettem.) Ternyák Ferenc
