Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
Sülé István Lépcsős utca I rodalom, és mű. vés ze Ik ri t i k á n k . ban mindjobban eluralkodik a szocializmus eszméjétől át_ hatott realista szemléleti mód és az ebből magától értetődően következő pártos állásfoglalás. Egyre kevesebb a zökkenő, a bizony, talamkodás, annál több irodalom, és művészetbírá- latunkban a határozottság, a segítő elismerés vagy elmarasztalás, s a jó és jobb alkotásokra buzdítás. Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy kritikusaink többségükben mind tapasztaltabb és hűségesebb pásztorai a rájuk bízottaknak. Alapvetőleg tehát rendben volnának a dolgok vagy ahol és amiben még nem egészen, ott is és abban is ilyen értelemben rendeződik el minden. Formai tekintetben azonban még mindig akadnak bántó hibák. Igaz, hogy irodalmi, művészeti életünk alkotó sodrását nem akadályozhat, ják végzetes módon, viszont tagadhatatlan, hogy ezt a termékenységgel teli áradást bizonyos értelemben lassítják, csökkentik. Gondolok többek közt arra, hogy sok írásmű, képzőművészeti és más alkotás nem vagy csak igen-igen későn részesül „hivatalos” bírálatban. ami különösen akkor káros, ha a kritika elmarasztalást, kijavítandó hibákat említ, tartalmaz, elemez, de már nincs idő és mód a helyrehoza+alra vagy újabb művében az író, az alkotó — jelzés hiányában — ismét elkövette ugyanazokat a tévedéseket. Az idejében való bírálat szükségességéről van szó. Még egy másik, nem kevésbé érdekes bírálati hiányosságra szeretném felhívÜEZÖP9NT ni kritikai életünk figyelmét. A „mérceállításra” gondolok meg a stílus-felfogásbeli különbség okozta kellemetlenségekre. A kettő gyakran fut egy vágányra, együtt jelentkezik. Budapestre és hazánk többi — irodalmi gócot jelenítő — nagyvárosára gondolok elsősorban. Ezeken a helyeken fordul elő leggyakrabban, hogy az irodalmi, képzőművészeti kritika némely ottani képviselői úgy vélik, hogy a mű tartalmi és formai színvonalának mércéje csakis az a szint lehet, amit a klasszikus és mai legnagyobbak produkáltak, illetve produkálnak. Magyarán: csak az lehet valamely sportklub magasug- ró-szakosztályának tagja, aki 228 centimétert ugrik, mint Brumed. Az efféle felfogású és mércéjű kritikusok, lektorok elfelejtik, hogy zseninek lenni és a napilapok kultúrrovatát, a heti és havi irodalmi folyóiratok oldalait tisztes irodalmi termékekkel megtöl+eni az két különböző dolog, és a „tisztes” irodalmi alkotások megjelentetése korántsem a középszer megdicsőülését jelenti. Valahol kezdeniük kell a költőknek, íróknak, annak pedig a mércéje a napi irodalmi színvonal és igény. Mindenki tudja, hogy a nagyok, a legnagyobbak sem szültek mindig irodai-, mi remeket, érdekes azonban, hogy akadriak kritikusok, akik a még ismeretlen vagy kevésbé ismert jelent, kezőkkel szemben roppant követelményt állítanak, más, nevesebb ismerőseik esetében viszont néha lej. jebb engedik a mércét... A másik, ami az induló szerzők életét keseríti: a stílus kérdése. A kritikusok egy része az eléjük kerülő műben, a maga kedvenc stílusát keresi, azt a módot, magatartást és hangvételt (sőt műfajt), ahogy, ami. ként és amiben ő írná meg a témát. Ha nem leli benne, rossz a mű. Pedig lehet, hogy ezzel éppen egy új stílustörekvésnek szegi nya. kát, egy eredeti tehetséget temet ed egyelőre a nyilvánosság elől. Az egésznek talán az lehet a mottója: a bírálat ne legyen óvatoskodó, de megengedhetetlenül szubjektív sem; célja a jó és jobb alkotásokra buzdítás, és — természetesen — a tehetségtelen akamokok eltanáeso- lása az irodalom mezsgyéiről. Nem könnyű feladat, mégis ezt várja tőlük Író és olvasó egyaránt. Oj Rezső KOROST Ad ____________KULTURÁLIS MELLÉKLET_________ A falusi népművelésről A mennyiség után most ” a minőség forradalmát éli falusi népművelésünk. Ez az átalakulás természetesen elválaszthatatlan a változások szociális tartalmától, főképpen a szövetkezeti gazdálkodástól, de fontos az is: a mai közlekedés és hírközlés érzéki közelségbe hozta a városhoz, bekapcsolta mindjárt a nagyvilág vérkeringésébe. Jövendő szociográfiai kutatásaink adhatnak csak tudományos szempontból pontos választ arra, mit jelent ilyen értelemben a televízió hatása. A televízió betetőzte a folyamatot, amelyet a modem hírközlés, a sajtó, a rádió általánossá tett; a fa. lu a várossal egyidejű részese az emberiség nagy, kollektív eseményeinek. Látja a felröppenő űrrakétát, éppúgy, mint a célba érő olimpiai futót, a moszkvai Vörös téren zajló parádét vagy az új afrikai köztársaság államiságának első napját, a dél-vietnami szabadságharcosok halált megvető bátor küzdelmét, vagy a bolíviai bányászok megmozdulását ß e még ennél is többről van szó! Most már a kultúrát és a tudományt se másod- vagy harmadkézből kapja, hanem ugyanonnan és ugyanakkor, amikor a város. Érzékelő részese világhírű művészegyüttesek fellépésének, forró légkörű, fővárosi színházi esteknek, az irodalom jelesei szólnak hozzá a képernyőről, elsőrangú előadóművészek tol. mácsolják számára az emberi kultúra nagyjait. Tudósok laboratóriumaiba pillant be, gépcsodák titkai, val ismerkedik, népek, fajok, országok sorsát veszi szemügyre. Vagyis felismerések serege születik benne, mértékrendszere a legfejlettebbekhez kezd igazodni, s ezzel együtt átalakul ízlésvilága is. Mindennek természetes velejárója, hogy az új hatások, új igények szétfeszítik a falusi népművelés hagyományos kereteit. Vannak népművelési házak és népművelési aktivisták, akik például ma sem igen vesznek tudomást arról, hogy az új helyzetben nagyobb igényekkel ülnek be az emberek egy tudományos ismeretterjesztő tájékoztatóra, mint mondjuk a „televízió előtti” időkben. Más mércével mérik a nem. zetközi eseményekről szóló tájékoztatót, mint annak. alőtte, amikor csak igen ritkán adódott alkalom arra, hogy a téma szakértőitől hallgassanak kommentárokat, helyzetmagyaráza. tokát. Többet várnak a szakmai tanfolyamoktól ma — nem is szólva a nagyüzem teljesen új gazdasági és műszaki problémaköréből jelentkező szükségletekről —, mint amikor jobbára csak a falu néhány ér. deklődő. az újhoz vonzódó személyének a tudásvágyát kellett kielégíteni. Nagyobb igények jelentkeznek a szórakozásban és vele együtt az öntevékeny művészeti együttesek szereplésében, mint amikor ez több helyen, inkább csali unaloműzést és afféle „művészeti pótlékot” szolgált. És így lehetne sorolni a népművelés, a kul- turálódás csaknem valamennyi ágát. A kik pedig mindezzel ” nem számolnak, akar- va-akaratlan a kulturáló- dás „alanyaival”, a művelő, dési házak közönségével kerülnek szembe. Egyesek felesleges és értelmetlen, sőt kilátástalan versenybe kezdenek. Mások pedig „megbénítva” érzik magukat, nem mernek szervezni, mondván, hogy a helyi kezdeményezés úgyis kilátástalan: nem érhetik ed azt, amit a mozi, a televízió, a rádió tud nyújtani. E két szélsőség ma sok helyen tévutakra tereli az erőfeszítéseket. Holott a mai folyamatok tartalma egyértelműen pozitív, hiszen a külső kulturális és népművelési források bekapcsolódása nem feleslegessé tette, hanem magasabb fokra jut. tatja a vidék művelődés- ügyét. Nemhogy elvenné a levegőt a helyi munkától, hanem ez adja meg a fellendülésnek eleddig el sem képzelhető lehetőségét. S hogy ez egyáltalán nem valamilyen elméletieskedő következtetés, hanem folyamat, arra máris számtalan bizonyíték van. Szép számmal vannak művelődési házak, központok — kisebb falvakban ugyanezt a szerepet az iskolák töltik be —, amelyek már e lehetőségek tudatában és ismeretében szervezték meg a téli művelődési időszak programját, a szakmai tanfolyamoktól a felnőttiskolákig, a művészeti munkától a könyvtárak irodalmi és ismeretterjesztő tevékenységéig. Hol úgy, hogy egyszerűen bekapcsolódnak a televízió, a rádió adássorozatainak hallgatásába, és kollektív megbeszélésekkel mé. lyítik el az ott látottakat, hallottakat, hol pedig úgy, hogy maguk is felhasználják a helyben megvalósítható ötleteket; vagy éppen mindkét módszert kombinálva is alkalmazzák. Természetesen, a falusi népművelésnek — el nem hanyagolva egyéb irányú feladatait — most a dolgozók, a szövetkezet munkájával kapcsolatos oktatási, művelődési kérdések megoldására kell irányítani az erőfeszítéseit. Hiszen a falu számára létkérdéssé válit a nagyobb agrotechnikai és agrobiológiai ismeretek megszerzése, a nagyüzemmel kapcsolatos ismeret- anyag elsajátítása. Ezt figyelembe veszi egyebek között a televízió is, amely téli szakmai előadássorozattal siet a szövetkezetek segítségére; ez mintegy gerincét is képezheti a szövet, kezeiben dolgozók továbbképzésének. A falusi népművelés jelentősége feltételezi a falusi pártszervezetek és tanácsok rendszeres segítését v A falusi tél többé nem ” az elzártság, a kényszerű tétlenség időszaka, amikor a testtel együtt a szellem is pihen. Nagy költőnk, Petőfi ugyan még „rossz gazdának” nevezte, amely nagy könnyelműen elfecsérli mindazt, amit a kikelet és a nyár gyűjtöget. Mi már a termékeny gyűjtögetés idejének tartjuk, amikor a szellem kincseit kell felhalmoznunk, amikor milliókat részesíthetünk a tudás, a megismerés örömeiben, és folytatjuk egyben a szövetkezeti nagyüzem építését is. S ha jövőre araiunk: ennek gyümölcseit is aratni fogjuk. Rózsa László Falu Tamás: Békesség Éled a gyár, lágy füstje már Gomolyogva száll az égre, Fürge a kéz, alkotni kész... Ez a munka békessége... A nedv kering, a búza ring, Kék mennybolt terül föléje, A magszem él, lesz majd kenyér... Ez a földnek békessége. Az est leszáll, csillagsugár Nézi, hogy lenn lámpa ég-e? A kapuban álom suhan... Ez az ember békessége.
