Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
Mi lesz a könyvkiadók karácsonyfáján? A művelődni, tanulni vágyóknak bőven lesz szórakoztató ós hasznos olvasnivalójuk az idei hosszú téli estékre is. S bőséges választék várja az ajándékozókat: a téli könyvvásár népszerű tudományos és ismeretterjesztő művekben ebben az esztendőben kiemelkedően gazdag. A teljes lista ütt nem sorolható fel. Néhány művet említhetünk meg csupán a legérdekesebbek közül. Újdonság lesz — régóta várt újdonság! — az Akadémia Kiadó hatkötetes Magyar Irodalomtörténete. (Csak az első kötete jelenik meg az idén, a többi jövőre.) A kötetek szerzői a legkiválóbb irodalomtudósok, egyetemi tanárok, irodalomtörténészek (a sorozat főszerkesztője Sőtér István), akik megalkották a magyar irodalomtörténetnek eddig legrészletesebb marxista szellemű összefoglalását. A gazdasági problémák iránt érdeklődő olvasók is sok érdekességet találhatnak a téli könyvvásáron. A Közgazdasági és Jogi Kiadó jelenteti meg Harvey O’Connor Az olajkirályok birodalma című művét, amely az olajnak világgazdasági jelentőségét ismerteti. Theodor Prager Gazdasági csoda vagy sem? című munkájában (a szerző ismert és tekintélyes osztrák közgazdász-professzor, a bécsi egyetem tanára) Nyugat- Európa második világháború utáni gazdasági fejlődésének problémáit elemzi színesen, érdekesen. Tanulságos és szórakoztató könyvek látnak napvilágot a társadalomtudományok köréből is. A modern filmművészet kérdései iránt érdeklődők bizonyára kedvvel forgatják majd Bíró Yvette A film fomanyelve című munkáját. Megjelent a népszerű régészírónak, Ce- ramnak új könyve, a Hettiták regénye, amely a hettita írás megfejtésének szinte detektívregényszerűen izgalmas történetét írja le. Ráth-Végh István Tarka históriák című kötetének anyagát az író művelődés- történeti munkáinak legérdekesebb írásaiból válogatta ki a Gondolat Kiadó. Századunk magyar színházi kultúrájának szinte a keresztmetszetét nyújtja a Bessenyei Antal Tépetoiiőfc Magvető Kiadó színes ősz- szeállítása, amely Százéves a színésziskola címmel jelenik meg. A kötet tulajdonképpen a Színház- és Film- művészeti Főiskola jubileumi évkönyve, s anyaga száz év színészképzésének történetét tekinti át,, főleg tanulmányokat és színészportrékat közöl. Új sorozatot indít a téli könyvvásár alkalmából a Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó. A gazdagon illusztrált kötetek az emberiség történetének egy-egy fontos korszakáról adnak áttekintést érdekes formában, vonzó leírások kíséretében. A sorozat első kötete Erdődy János Küzdelem a tengerekért című műve lesz; ez a könyv a nagy felfedező utazások történetét mondja el, a viking felfedezésektől Ma. gellán útjáig. Az útleírások között is találhatunk sok kalandos, izgalmas könyvet. Megjelenők ismét a Kalahá- ri, Jens Bierre dán utazó műve, kapható Csapó György Európai pillanatok című könyve, s me?*alá!ha- tó lesz a Világjárók sorozatának eddigi legnépszerűbb kötete.Thor Heyerdahl Tutajjal a Csendes-óceánon című tudományos úti beszámolója. A karácsonyi könyvvásár listája csábít, hogy minden nevet, címet említsünk meg: de fájdalom, le kell mondani a felsorolásról. A kiadók — amint e vázlatos, korántsem teljes tájékoztató mutatja — gazdag választékot kínálnak az olvasóknak, amélynek alapján joggal remélhetjük: a-karácsonyi vásáron újabb sok százezer könyv talál gazdára. Tamás István Gál Sándor: . Tilalom én Tudom én, hogy a szenvedély elragad néha, mint felhőt a szél s pái pillanatra elvesztem a fejem. Tudom, megtörténik velem. De a szenvedély bennem nem harag, az Indulatnak villámlása csak és nem tűröm, hogy lapos ostobák ezért dorgáljanak. Ne intsen engem józanságra az, ki alig mérhető, ki fellehajtva a pincében jár és a boltívről azt hiszi: háztető. A szenvedély s az ember egykorú, mint fény s a nap durva husángjukkal ők terítették le az első vadat. ök ra jzolták a barlang falára a bölény bikát, építetfék az első házat és elindultak lélekvesztőkön a tengeren át. A szenvedéllyel egykorú az ember és együtt él vele indulatát is az lobbantja lángra az élteti, mint fát a levele. Ezért nem tűröm, hogy kis ostobák gúnnyal mutassanak felém, vagy nagyképűen oktatgassanak: fékezd magad öcsém. Ezek magukkal rántanának abba a nyálkás Iszapba, ahol a lélek csak ingó nádat terem * s megfontolt „szárnyalása” veszélytelen. A szenvedély hát többet ér nekem. A lapát odakoccan a padlóhoz. Néhány pillanatra kiegyenesítem a derekam. Kifújom magam. Lassan haj- nalodik, kifakulnak a csillagok, s némi fény szűrődik a vagonba. — Bírod még? — nyögi Aurél két lapát között. Az arca sötétben van, de tudom: összekeveredett a ve-. rejtek rajta. Mintha magam látnám, időnként meg- csikordul a homok a fogunk között. Persze, hogy bírom. Tompán nehezedik mellünkre a levegő, nyitott szájjal lélegzünk. Szerencse, hogy a homokból már alig van valami. — „Formázóhomok — mondták az irodán. Hamar meglesznek azzal a 260 mázsával.” — A teteje talán homok volt, az alja azonban vizes, s ragad a lapátra. Ide kellene cipelni azt a fehér bőrű pasast az irodából, aztán kirakatni vele a maradékot — gondolom bosszúszomjasan. Valaki kerékpárt tol felettünk a keskeny hídon. Léptei hangosan zörögnek a rozzant deszkákon, — Boldog ember. Túl van a nehezén, hazamegy és alszik délig. Irigylem... Végre, megvan a második fuvar. A sofőr kurblizza a motort, aztán elindul. A fényszórók széles csíkokat hasítanak ki a félhomályból. Leülünk a vagon szélére, lógatjuk a lábunkat. Felbecsülöm a maradék homokot. — Tizenöt mázsa. Aurél vállat von, bugyborékolva iszik a családi sörös üvegből. Nem sört. Vizet. — Még egy fuvar, aztán.. — letörli a száját, kicsomagolja a kalbászos kenyeret. Beugrók a Pavlov-féle kísérletnek, de kezem megáll a félúton, eszembe jut, az enyémet már az este megettem. Aurél ad az Övéből. Rendes srác. Az anyjának vesz mosógépet. Nappal kocsikat tologat valamelyik gyárban, éjszaka meg idejár. 4z illemszabályokat levetve, jól- esően csámcsogunk. Lógatjuk a lábunkat, várjuk a teherautót. Közben teljesen kivilágosodik, fejünk felett kialszik a lámpa. A telep kapuján befordul a mi autónk. Billenős, szürke Skoda. FnlálhK sajog a tenyerem, mintha kaktuszba nyúltam volna. Lapátolunk, most már könnyebben megy. Talán azért, mert látjuk, hogy már nem sok van hátra. Közben eszembe jut a lány, akivel pénteken ismerkedtem meg. Szőke, hosszú a haja. Ez a gyengém. Vasárnap kilenckor a strandon! Egészen fellelke- sedem, vadul dobá'om a homokot. Aztán minden átmenet nélkül lehűlök. Már vasárnap van. A fene se veszi észre. Ha éjjel dolgozik az ember, elveszti az időérzékét. Ilyenkor sosem tudom, mikor van ma, mikor van holnap. Jön fel a nap, besüt a vagonajlón, gyengén melegíti a hátunkat. Na, bumm! legfeljebb nem fekszem le. hanem a strandra megyek — döntöm el, s egyben le is zárom a témát. Lapátolok. Utolsó adagok. Még tiz, hat, négy..., aztán . összekaparjuk a maradékot. Szálka megy a talpamba. Sántítok, s ' meggömyedve H 0 M O X. lépek fel a teherautóra. Au- sejtve, hogy alig egy órája rél vigyorog. vele akartam kirakatni a — Esküszöm, úgy nézel vagont. ki, mint III. Richárd. Otthon sokáig dörzsö— Pofozni még tudok — löm körömkefcvel a bőröm, mondom fenyegetően, per- Vöröslök, mint a rák. Megsze én is örülök, hogy már befejeztük. Különben nem rossz munka ez. — Befejezték, fiúk? — kérdi gyanútlanul a fehér bőrű pasas, miután leadtuk a bárcát az irodán, nem is lépőén frissnek érzem magam. Felöltözöm, nagyszerű érzés, ahogy feszül az ember testén a fehér ing. Sétálok egyet a városban. Kevesen járnak még ilyenkor. Vasárnap szeretnek tovább aludni az emberek. Locsolóautó jön, hűvös vízpermet hullik a kövekre, utána érezni az ázott föld szagát. Veszek egy újságot a pavilonnál, aztán irány a strand. Itt is alig néhányon lézengenek. Fürdeni egyelőre nincs kedvem. Jobb híján olvasok. Lehozták az egyik novellám. Ezen magam is csodálkozom, aztán eszembe jut, hogy a múlt héten a szerkesztőségben mára Ígérték. Elolvasom még egyszer, nem mintha nem tudnám kívülről, de így nyomtatva másnak tűnik. Kilencig végzek az apró- hirdetésekkel is. Aztán megjön a kislány. Közömbösen elmegy előttem a betonjárdán, átkozottul csinos, belép a kabinba. Komolyan aggódom... Nincs baj, röpke tíz perc múlva nyílik az ajtó, pléddel a kezében odajön mellém. Leteriti. Átesünk a szokásos üdvözlési formulákon. Kicsit hallgatunk, nézzük az újonnan érkezőket. Nyit a büfé, fehér kabátos pincér teríti le az asztalokat. — Iszik valamit? Meorázza a fejét. — Majd, ha melegebb lesz. — Hozok lányost — kísérletezem —, ilyenkor érdemes, amíg friss. Biccent, felveszi az újságomat. Megyek a lángosért. Valóban frissek, nagyszerű az illatuk. Letelepszem mellé, diszkréten a keze ügyébe helyezem a lányosokat. Olvas. Aztán felpillant, haja a homlokába hullik. — Maga írta? — fin... — Nem tudtam, hogy maga is ír. — Tetszik? Bólint, s összeráncolja a homlokát. Jól áll neki. — Miért ■ nem mondta, hogy ír? — Kellett volna, hogy mondjam? Nem válaszol. Hosszan néz rám. hosszú szempillái vannak. Elmosolyodik, elő- villanak apró egérfogai. — Tudja... azelőtt járt velem egy fiú. Nem tetszett, mert állandóan izzadságszaga volt. Száraz a torkom. Várom a folytatást. — Egyszer társasáéban voltam, s képzelje, odaült közénk. Olajos ruhában... izzadságszagvan. f>ész nap padlót sepert valamelyik üzemben... ezt csak később tudtam meg. Lüktet a halántékom, vakítóan szikrázik a nap. Száraz a nyelvem. Aurél jut az eszembe, aki éjjel homokot hánvt velem, hogy az anyjának... — Hát nem visszataszító? — a lány várakozóan rám függeszti tekintetet. — Nem — mondom rekedten s felállók. — Miért? — kérdezi — s látom az arcán, hogy most valami humoros csattanót vár. Nem válaszolok. Elmegyek zuhanyozni. Lábamban érzem az éjszaka fáradtságát. Fájdalmasan vakít a nap, az ég mint az olvadt ezüst, várom, hogy rácsordul a poros levelű *ákra. Lüktet a halántékom, és a víz hűvösen zubog a tarkómra. Bencsik Máté
