Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-27 / 278. szám
1964. november SI, 4 Péntek Lemérik a készárut Befejeződött a befőttgyártás. Nagy mennyiségű körte, alma, birsalma és más finom készítmény van már a Békéscsabai Konzervgyár raktáraiban, ami majd az fizietekbe kerül. Képűnk a gyártás egyik mozzanatát örökíti meg, azt a pillanatot, amikor a készárut lemérik. Minden üveg befőttnek dekára azonos a súlya. A vásárlókat nem lehet megkárosítani. (Fotó: Malmos) Nemkívánatos „műemlékek" Nyert vele a gyári pártvezetőség I Székely a Gyulai Harisnyaárnádnt gyár terv' 65 termelési ntjlduui, osztályának vezetőjét, úgy is mondhatjuk, hogy az üzem gyártásvezetőjét november 16-án beválasztották az új pártvezetőségbe. Nincs ebben semmi különös. Rászolgált kommunista magatartásával, melynek a szakszerű alaposság és bátor kiállás az egyik alapvető jellemzője. Szakember a pártvezetőségben... Ha nem is különös^ azért egy kicsit elgondolkoztató ez a tény. Arra vet fényt, hogy a pártvezetőség az eddigieknél még elmélyültebb, igényesebb gazdasági, szervező tevékenységre törekszik, s következésképpen megbecsüli Székely Árpádban is az olyan szakembert, aki nemcsak azzal van tisztában, hogy mit kell és kellene tenni, de tesz is, harcol a feladatok jó megvalósításáért, még ha közben megbántják is valamiért, még ha néha a küzdelem nem előnyös, akkor is. Manapság a pártpolitikai munka nem képzelhető el alapos szakmai hozzáértés nélkül, s mivel a pártvezetőség is felelős a gazdasági munka rendjéért, nem nélkülözheti a kommunista szakembert ... A gyulai gyárban a pártvezetőség eddig is olyan kommunistákból állt, akik jól el tudtak igazodni a termelési kérdésekben vagy részletkérdésekben. Nem véletlen, hogy nagy részük továbbra is tagja a vezetőségnek. Azzal, hogy most közéjük került a népszerű szocialista brigádvezető: Sóvári Pétemé és az agilis szakember: Székely Árpád, még tökéletesebbé tudják tenni a gazdasági szervező munkát a kulturális nevelő munka mellett... Székely Árpád abban a szerencsés helyzetben van, hogy beosztásánál fogva tud mindenről, ami a gyárban történik a termelés vonalén, átfogó képe van mindig a gyár helyzetéről. Naponta ad jelentést a budapesti központnak a termelés alakulásáról, elsőként értesül az új kívánságokról, észrevételekről, javításra váró dolgokról. Az üzemrészeket nap mint nap felkeresi, ha kell, napjában többször is, hogy személyesen győződjön meg az állapotokról. Elbeszélget a munkásokkal, tanácsokat ad a teremmestereknek, kíváncsi véleményükre, intézkedik, szervez, tehát a termenyolcmillió pér gyermek-, férfi-, női — pamut, gyapjú és szintetikus — harisnyát készít, mely az idén termékeinek 45 százalékát külföldre gyártja... I POSZtján 32 anyagkészletek ala kulásáért, a gyártás zavartalanságáért, a reá felelős lés „sűrűjében” él. Élete gyár, mely tizenkét éve befogadta, mely ma már több mint tizenlis tervezésért, a tervek átgondolt lebontáséért, a műhelyek közötti kapcsolatért, a minőségi munkáért, a tervek teljesítéséért. Nem irigylésre méltó munkát végez. Ha át kell csoportosítani embereket az egyik munkahelyről a másikra, hát néha le kell nyelni a sértést is... Idegek, jó idegek kellenek ide. A gyára termelési helyzetének, gondjainak alapos ismeretében mindig gondosan tudja tájékoztatni a vezetőséget a legfontosabb teendőkről, arra javasol biztosan megoldást, ami sürgető, ami fontos a gyár érdekében, a munkások érdekében. Ily módon a vezetőség jobban el tud igazodni a tennivalók sűrűjében, mindig konkrét javaslatokkal állhat a gazdasági vezetés elé, még inkább, mint eddig tette. Székely Árpád örül a bizalomnak, s bátor kiállással akar tovább dolgozni. Ha szárnyakat nem is, biztató, buzdító szavakat bőven kapott. És növekvő ambícióval munkálkodva igyekszik válaszolni a bizalomra. Említette hogy a gyár az idén — nekem valami be nem üt —nagyon sikeresen teljesíti tervét, jól vizsgázik. Ez öröm. De nem jelenti azt, hogy minden rendben. Tovább lehet és kell is tökéletesíteni a gyártást, a minőséget. Régen „fúrja az oldalát” az, hogy a termekben, műhelyekben nincsenek tipizálva a különféle berendezések, anyagtárolók. Például sok baj van a kosarakkal. Előfordul, hogy nincs elég, előfordul, hogy vesszejük megsérti a kész árut. A kötőnő a gépről — néha kosár hiányában — nem tudja hova tenni a harisnyát. Előfordul, hogy az olajos, piszkos lesz, az ellenőrzésnél visszavetik. Műanyag ládák beszerzésére gondol Székely elvtárs. „Ezt meg fogjuk oldani” — mondja határozottan, szenvedélyesen. Nincs megelégedve a munkafegyelemmel, elsősorban ott, ahol a gépek dolgoznak, a szegélykötőben, automata kötőben, kéthenge- res kötődében. Személyesen akar elbeszélgetni az emberekkel ebben a dologban. Ez a mindennapi aggódás a gyárért, a munkáért — kommunista erény. Hz, hogy 3 elf°s- továbbképzi magát a laltság pette, köze- megértése a kor parancsának. Városi tanácstag, az ipari állandó- bizottság vezetője, de tud időt szakítani arra is, hogy tanuljon a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen. Az első évfolyam anyagából jelesre vizsgázott. Most a politikai gazdaságtant „gyűri”, sikerrel... Most harmincnyolc éve®. — Dolgoztam olyan helyen is, ahol a nyolc órából csak öt-hat volt igazi elfoglaltság. Most reggeltől estig találok munkát, problémát — mondotta a búcsúzáskor —, de ez jobban kielégít, így jobban szeretek dolgozni. Az ember érzi, hogy sok értelme van. Nyert vele a gyári pártvezetőség. Pallag Róbert Kivéve az egész életüket falun éflő embereket, jórészt mindenki megfordult már bérházak lépcsőházában. És ha gyors közvéleménykutatást rendeznének emlékeik között, bizonyos, hogy többnyire az elhanyagolt állapotban levő lépcsőházak marad, tak meg emlékezetükben. Nem roskadozó épületekre gondolok. Vadonatújakra is. Nálunk mintha „divat” lenne, hogy az alig egy-két éves épületeket néhány lakó valósággal „műemlékké” változtatja. Legalábbis belülről nézve. Nem az egészen elriasztó rongálásokra gondolok. Ma már szerencsére nagyon ritka az új parkettet eltüzelő vandál. Akad? Hellyel-közzel, riasztó példának. De tízezer, és százezerszámra nem ilyen emberek lakják a házakat — és a házak mégis gyakran idő előtt ütött-kopottakká válnak. Tízezerszámra rendes emberek, jó szándékú, közömbösek és figyelmetlen szorgalmasok lakják — és rongálják az épületeket. Mindezzel nem az építkezések hibáit akarjuk igazolni. Nagyon jól tudjuk, hogy lakásépítkezésünk minősége (különösen a kivitelezés és főként a szerelés néhány vonatkozásában) még meglehetősen gyenge. De sehol sincs „megírva”, hogy az épületek természetes sorsa a nyúzás. Nem az elhasználódás — mért az valóban természetes. De közömbös lehet-e, milyen gyors ez az elhasználódás? Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a népgazdaságnak milyen óriási anyagi erőfeszítésébe kerül az új lakások tízezreinek felépítése. A legszebben kivitelezett épületnek sem használ például az ajtók mennydörgésszerű csapkodása. Mégis, ki ne ismerné azt a szomszédot, aki másképpen nem is tud közlekedni? A jó vívmányok árnyoldalát mutatja az ablaktörések nagy száma. Egy új lakótelepünkön, szinte egész nyáron — rendszeresen, napi pontossággal — hulltak az ablakok, csörrentek, törtek. — Hát aztán — mondta valaki, akivel beszéltem a dologról —, biztosítva van, megfizetik. Az ablakbiztosítást a házfelügyelők valóban összegyűjtik elsején. De hát hona nan kerül elő az a sok száz táblaüveg ? Mondhatná valaki: ugyan, hát építéseknél, renoválásoknál maguk az építők is sokat betörnek. Csakhogy mások hanyagsága nem érv a saját hanyagságunk indoklására. És itt apró, valóban nem égbekiáltó hanyagságok halmozódnak fel. De felhalmozódnák és ez a lényeges. Egy gyerek firkál a falakra: ugyan, semmiség. Legfeljebb még egyszer odakerül: „Hajrá” vagy „Fújj” — aszerint, melyik csapatnák szurkol a kislegóny. De öt gyerek, tíz gyerek már egész telepek vadonatúj és nem olcsó lábazatfestését firkálja össze. Ki inti le őket? Sokszor senki. Kis parkokat taposunk és villanykapcsolókat törünk. Filléres holmi — egy darab belőle. De tízezer? Kis madár a seregély. Egymaga, „szólóban” apró, rokonszenves jószág, amit eszik, egy falat. Két szőlőszemmel jóllakik. De tízezer seregély rajba verődve veszedelem egy egész szőlőhegyre. & bizony vadászni kell rá, riogatni, ha nem akarunk károsodni miattuk. Apró felelőtlenségeink ilyen seregély-rajjá nőnek a bérházakban. Ne sajnáljunk tőlük — egy kis hessegetéstj (b. t) Pillantás a népgazdaságba Az ipar fejlődésének üteme Az ötéves terv eredetileg 48—50 i sének elsősorban az ipar az alapszázalékkal irányozta elő az ipari termelés növekedését 1960 és 1965 között. Most a negyedik év végén tartunk és idén az állami ipar termelése — háromnegyed év eredményei alapján — kb. 42 százalékkal lesz magasabb, mint volt 1960-ban. A termelés mennyiségi tervét tehát előreláthatóan túlteljesítjük, nem lesz szükség emiatt „hajrára” az ötéves terv utolsó esztendejének végén. De a növekedés üteme mégsem volt egyenletes. A terv első évében volt a legkiadósabb: az állami iparban 12 százalékos, az egész iparban — tehát a szövetkezeti és a magánkisipart is beleértve — — 11 százalékos volt a növekedés 1961-ben. A következő évben 9 százalékkal nőtt a termelés, tavaly — a „kemény tél” esztendejében — azonban csak 7 százalékkal. Az idei évi termelésnövekedés viszont újra 9 százalék körül lesz. Ha tartjuk a termelésnövekedés eddigi ütemét, akkor az ipar teljes termelése az idén eléri az 1949. évinek a négy és félszeresét. Bár a termelékenység fejlődésével és az önköltség csökkentésével lemaradtunk a mennyiségig fejlődés mögött — az ipar ma már több mint négyszer annyit ad a nemzeti jövedelembe, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Márpedig a népgazdaság általános erősödésének, az életszínvonal emeikedéja — különösen, ha a gazdaságosság tekintetében is megfelelően fejlődik. Idén az év első kilenc hónapja együttesen 9 százalékos termelésemelkedést hozott az iparban — a növekedés azonban az év folyamán sem volt egyenletes. Az első negyedben jóval nagyobb volt, mint a későbbiek során. Ennek oka az, hogy tavaly az év első hónapjaiban, az átlagosnál hidegebb és hosszabb tél miatt sok vállalat, sőt iparág a tervezettnél kevesebbet termelt. Az ipari termelés eddigi fejlődése a második ötéves tervben (1960=100) Nehézipar Könnyüip. Éleim. ip. Az egész állami ép. 1961 113 110 111 112 1962 124 116 119 122 1963 132 124 129 130 1964 1—IX. 144 133 142 142 Ezek az adatok az egész állami eredeti ötéves tervét. A gépipar iparra vonatkoznak. Ezen belül az egyes iparágak, vállalatok termelésének alakulásában kisebb- nagyobb eltérések találhatók. Az átlagosnál gyorsabb ütemű volt az egyes termelőeszközök gyártásának fejlődése, továbbá a gépiparon belül főleg a híradás- technikáé (tv, távbeszélőkészülék kék), valamint a vegyiparé (szuperfoszfát, műanyagok, egyes gyógyszerek). A nehézipar általában gyorsabban fejlődött, mint a fogyasztási cikkeket gyártó iparok. Az átlagosnál lassabban fejlődött — a tervnek megfelelően — a bányászat és a kohászat, továbbá a textil-, a bőr- és a ruházati ipar. Három iparcsoport: a vegy-, is elérte az előírt fejlődés időarányos részét: az öt évre tervezett 62—65 százalékos növekedésből eddig kb. 51 százalékot. Az ún. kiemelt gépipari ágazatok közül a híradástechnika globálisan már idén teljesíti az ötéves feladatát: megkétszerezi termelését, a műszeripar viszont az eredeti ötéves tervének csak a felét teljesítette a négy év alatt. Az ötéves terv első négy éve az adatok tanúsága szerint a nehézségek és egyes lemaradások ellenére is szép mennyiségi eredményeket hozott az iparban. Annál sürgősebb és fontosabb, hogy most már a termelés gazdaságossága is megkapja az őt megillető helyet a népgazdaság e legfőbb könnyű- és az élelmezési ipar lé- í ágának a fejlesztése során, nyegében már az idén teljesíti! Adám László
