Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-27 / 278. szám
1964. november 27. 5 Péntek December 10-ig lehet jelentkezni a külföldi mezőgazdasági egyetemi és főiskolai ösztöndíj-pályázatra Az utóbbi években csaknem 400 állami ösztöndíjasunk szerzett diplomát külföldi agráregyetemeken és főiskolákon. 1964—1970 között további 185 fővel gyarapodik a külföldi diplomások száma. Az 1965—66. tanévvel negyvennégyen kezdhetik majd meg tanulmányaikat bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli, román és szovjet agrárfelsőoktatási intézményekben. Az ösztöndíjak odaítélésére pályázatot írtak ki. A pályázati feltételekről a megyei tanácsok művelődési és mezőgazdasági osztályai, az állami gazdaságok megyei igazgatóságai, valamint a közép- és felsőfokú mezőgazdasági technikumok tanulmányi osztályai adnak bővebb felvilágosítást. Lehetőség van arra is, hogy a jelenlegi tanévben érettségizőkön kívül a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó szervek nemrégen érettségizett vagy képesítőzött fiatal dolgozói is jelentkezzenek. Az agrátudományi szakon belül a következő tárgyak választhatók: talajtan és agrokémia, mezőgazdasági hidromelio. rácó, növényvédelem, halászat, állattenyésztés, öntözés, talajvédelem, mezőgazdasági építészet, gépek és mechanizmusok az erdő- gazdaságok és az erdőipar részére, valamint az erdőgazdaság gépesítése. A pályázatokat, illetve felvételi kérlemeket december 10- ig kell megküldeni a Földművelésügyi Minisztérium személyzeti osztályának. A határidő után érkezett pályázatokat nem veszik i figyelembe. (MTI) Német vendégek az örménykút! tanyavilágban Az NDK budapesti kulturális és tájékoztatási irodájának munkatársai már régóta szeretnének megismerkedni a magyar tanyák életével. A Hazafias Népfront megyei bizottsága vendégségbe hívta január elejére a német kultúrintézet munkatársait, az örménykúti tanyákon rendezett német—magyar barátsági napra. A látogatók a tervek szerint megtékinte- nek egy termelőszövetkezetet, elbeszélgetnek a helyi vezetőkkel, megismerkednek néhány tanyai család életével, majd házi disznótoros vacsorán vesznek részt. NOTESZLAPOK „Pórul jártunk” Jártunkban-keltünk- ben az egyik gazdaságban egy kis csapathoz érve, a kölcsönös bemutatkozás után kiderült, hogy előző nap névnapot tartottak. Az alkalommal élve felkö- szöntöttük az ünnepeltet és csak úgy, a tréfa kedvéért megjegyeztük: kár, hogy nem voltunk itt tegnap, legalább ittunk volna az egészségére abból a jóféle pálinkából. Társai ugyanis nagyon dicsérték, s sokat emlegették a névnapozást. A megjegyzésünket felkapták a többiek azért, hogy él- celődjenek az iinne- pelttel. — Na, komám, most aztán mit csinálsz? Ügy kellene, hogy illően viszonozd a névnapi köszöntést. De most szégyenben maradsz, mondták többen is. Meg kell jegyezni, hogy ez a jelenet a gazdaság központjától távol, a puszta kellős közepén zajlott le. A mi barátunk azonban nem esett kétségbe. — Azon már ne múljon — mondta, azzal sarkon fordult, s a közelben lerakott holmijához szaladt. — Igyanak hát az egészségemre — szólt, s kezében magasba tartott egy kis pálinkás- bütyköst. Mit volt mit tenni, megadtuk magunkat. A tréfa jól sikerült. * A furfangos Pista bácsi A kezdő riporter azt a feladatot kapta: nézzen körül egy faluban este, látogasson el a tsz-klubba és mutassa be, hogyan szórakoznak a tagok. Az ifjú riporter nem volt rest, hamar meg is találta a klubot. Éppen biliárdoz- tak néhányon. Nagy bajuszú, barázdás arcú, amolyan timkus parasztbácsik állták körül az asztalt. — No lám, ez kell nekem — örvendezett maga ban a riporter. Azzal mindjárt rendezkedni kezdett, ki, hogyan álljon a fényképezőgép elé. Különösen Pista bácsi tetszett neki a nagy bajuszával. Többször is lefényképezte. Minden sikerült. A felvételek jónak ígérkeztek, riporterünk boldog volt, s örömében egy pohár sörre is meghívta az öreget. Beszélgetés közben, csak úgy mellékesen megkérdezte. — Maga is tsz-tag, Pista bácsi? — Mán, hogyne vó- nék — szólt amaz. — Melyik tsz-ben is van? Pista bácsi szemében huncut fény villant. — A Békében — bökte oda a csodál- kozónak. — De hiszen ilyen nincs is a faluban! — Hú’ mér ne vó- na? Olyan minden faluban van — folytatta vitatkozó kedvvel az öreg, aztán csendesen hozzátette. — Temetőcsősz vagyok. — Azzal, mint aki jól végezte dolgát, harsány nevetés közben faképnél hagyta barátunkat. ifjú Miért mondta le békéssámsoni előadásait a csabai színház? — A művelődési otthon ijgazoatójának levele szerit eszi ősegünk hoz — A napokban levelet kaptunk a békéssámsoni művelődési otthon igazgatójától, Zsigmond M. Sándortól. Levelében a Békés megyei Jókai Színházat marasztalja el azért, mert az új évad eddig meghirdetett három előadását mindhárom esetben az utolsó órákban mondták le. Levelét az alábbiakban közöljük: „A körülmények Önökhöz kényszerítenek, hogy elpanaszoljam községünk színházszerető lakóinak felháborodását. Az ügy megvilágítása hosz- szabb magyarázatra kényszerít. Elöljáróban ott kezdeném, hogy mintegy másfél évvél ezelőtt vettem át a művelődési otthon vezetését. Emlékszem, hogy a színházi előadásokon olyan gyér volt a látogatottság, hogy a színészeket szállító busz költsége sem térült meg a m egváltott jegyek árán. 1963. november 5-én korszerű, új művelődési otthont kapott községünk. A művelődési otthon mintegy 3 millió forintba került államunknak. A korszerű épület átadása után megindulta törekvés a programok biztosításáért. Mintegy 350—380 fő látogatta színházi előadásainkat, még a Filharmónia előadására sem jelentkeztek kevesebben. Megnyugtató volt színházszerető közönségünk támogatása. Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy munkánk nem volt hiábavaló. A Jókai Színház előadásait bérleteztük és így a színház előadásai anyagilag minden esetben biztosítva voltak. Az öt tsz közül egy kötött 30 darab bérletet, a többi bérlet házról házra járva lett megkötve. Rendkívül nagy energiát fektettünk be színházi közönségünk megteremtésébe. Most mégis úgy érezzük, hogy munkánk eredményét részben tönkretették. A Jókai Színház négy esetben mondta le előadását valamilyen kifogással, mindig az előadás megkezdése előtt néhány órával. Olyan eset is előfordult, hogy megvárták az előadás kezdetét és akkor szóltak át, hogy Csanádapáca körül eltört a kellékes kocsi tengelye és az előadást nem tudják megtartani. Községünkben körülbelül 30—35 nagy teherbírású. gyors jármű van. Ha nem fordulnak visz- sza, hanem tőlünk kérik a segítséget, úgy a kellékek minden darabját egy-egy járművel szállítjuk ki, ha úgy kívánják. Másodszor azért nem jöttek, mert a főszereplőt behívták a honvédséghez. Nehezen elhihető, hogy az előadás előtt néhány órával hívják Ve a főszereplőt. Harmadszor az időpont nem volt megfelelő, és így az előadást egy héttel későbbre tették. Negyedszer a kezdés előtt néhány őr avals mondták vissza az előadást, betegség miatt. Így három alkalommal tért haza közönségünk szép művelődési otthonunkból elégedetlenkedve, mérgelődve a történtek miatt. A harmadik visszatérés szörnyű visszhangot váltott ki. »Lejárt a türelmi időnk — mondották többen — vissza kell fizettetni a bérletet.*' Sokan esőben, sárban 6—7 kilométer távolságról gyalogoltak be a színház előadására. Közönségünk elégedetlensége jogos, hiszen az 1963/64-es évadra szóló bérleteknek sem tettek eleget a Jókai Színház dolgozói. Ezek azok a ^problémák, melyek rajtunk kívüli okok miatt szinte szétzúzták színházközönségünket. Most az a kérdés, hogy hogyan szerezhetjük vissza az emberek bizalmát, amit nekünk előlegben adtak? Kérem a szerkesztőséget, ha valamilyen orvoslást e dologban biztosítani tud számunkra, úgy tegye meg. Tisztelettel: Zsigmond M. Sándor művelődési otthon igazgató.” A fenti levelet a Jókai Színház igazgatóságának megküldtük, válaszukat lapunk hasábjain tesszük közzé. A selejt bosszúja Ezúttal nem a szó igazi értelmében legyártott selejtről lesz szó, hanem egy olyan emberről, aki többnek akar látszani, mint amennyi, s szavaiban, tetteiben „gyártja” a selejteket. Értekezleten vagyunk. Az elnökségben a felsőbb szerv kiküldötte ül, s amikor szólásra emelkedik, minden tekintet feléje fordul. Méltóságteljesen állt ott,aztán belekezd. Cikor- nyás, hosszú körmondataira a hallgatók soraiból néha megjegyzés röppen fel. Nem fukarkodik az idegen szavakkal sem. Ahogy hallgatom, az egyszeri néniké jut eszembe, aki egy összejövetel után odaállt az előadó elé és azt mondta: Jaj, de szépen tetszett beszélni, csak az a kár, hogy nem értettem. Hát így volt itt is. Többen kuncogtak már egy-egy elszóláson. Az egyik mondat aztán robbantott. A jó munkáról beszélt az előadó, s így fejezte be a mondatot: „Harcoljunk hát a selejtes munkáért.” Valaki megjegyezte: Előre, gyártsunk több selejtet! — Erre aztán kitört a nevetés. A kiküldött pedig gyorsan leült, s az ünnepség végét meg sem várva eltűnt. Még a vacsorára sem jött vissza, (kasnyik Judit Szóvá tesszük — „Tegye papírra...” — Biz’ isten, S2ép szerelvényen, kényelmesen utaztam Gyulától Békéscsabáig november 22-én, vasárnap a 17.10-essel. Ez a szép szerelvény azonban megyénk székhelyétől Szegedre megy tovább. Nekem, mivel Pestre igyekeztem, át kellett szállnom a gyorsra. Sok az utas ezen a vonaton vasárnap. Érthető is: a munkások ezzel igyekeznek vissza. — Üsse a kő — mondok —, váltok párnás pótjegyet, ott mindig akad ülőhely. Tévedtem: egyetlen első osztályút csatoltak csak erre a szerelvényre, s azt zsúfolásig megtöltötték a hasonlóan „naív” gondolkodású utasok. — Nincs több párnás a szerelvényen? — lépek oda negédesen két beszélgető, az indításra váró kalauzhoz. — Sajnos, nincs — válaszol az egyik udvariasan. — Akkor tiszteltetem és puszilom a MÁV-ot — mondom én megint, de most már mézédes hangon. — Az észrevételeit, uram, tegye papírra — búcsúzott el tőlem a jegyek kezelője, meghatóan érzelmes hangon. Visszamentem az , NB I-es” kocsi folyosójára, álldogáltam s csak lestem, lestem, hátha valakinek eszébe jut, hogy rossz vonatra szállt s „Jézus Mária” kiáltással leugrik. Nem ugrott le senki... Ballagtam búsan kocsiról kocsira, míg végre, az igen szerényen útnak indított szerelvény egyik másodosztályán akadt számomra egy fél ülőhely. Itt bölcselkedtem: — mert, hogy jobb ülni a másod- osztályon, mint állni az elsőn ... — S hogy miért Írtam meg? — Nem tudtam ellenállni a „ egye papírra” kedves felszólításnak. fßas-6) Szarvasi ifjúmunkások sikere A KISZ megyei bizottsága a VI. kongresszus tiszteletére június végén versenyt hirdetett meg az üzemi, vállalati, kisipari termelőszövetkezeti ifjúsági brigádok részére. A megyében 55 ifjúsági kollektíva nevezett be a jobb termelési, takarékossági, minőségi ' eredményekért indított versenybe, több mint 700 taggal. I Bár a verseny közben néhány brigád lemorzsolódott, feloszlott, a finisig — november elejéig — a versenyben állók ifjúsági brigá- jdokhoz méltó eredményeket értek el. A követelmények teljesítését egységesen pontozták s a pontozás alapján az első helyezést (344 ponttal) a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz „Kállai Éva” exportbrigádja szerezte meg. A hat fiatalból álló tekercselöbogád kiemelkedő munkájáért vörös selyemzászlót és 3 ezer forint pénzjutalmat kapott. A második helyen ugyancsak szarvasi kollektíva végzett: a ruházati ktsz „Tye- reskova” ifjúsági brigádja 330 ponttal. A harminckét tagú brigád terven felül 20 ezer férfiinget készített ebben az évben. Jutalmuk: a megyei KISZ-bizottság oklevele és 2 ezer forint. A harmadik helyezett a Békéscsabai Kötöttárugyár „Tyitov” exportbrigádja lett 230 ponttal. A gyári fiatalok elismerő oklevelet és ezer forintot kaptak. A jutalmakat a KISZ megyei küldöttértekezletén Petrovszki István, a KISZ megyei első titkára nyújtotta át. A zenei szakkör.
