Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-27 / 278. szám

MW. november 27, 2 Péntek A magyar parlamenti küldöttség ghanai látogatása Accra Kofi. Baako, Ghana honvédelmi minisztere csütörtökön fogadta dr. Erdei Ferencet és a Ghánában tar­tózkodó magyar parlamenti kül­döttség tagjait, akikikel szívélyes beszélgetést folytatott. A magyar parlamenti küldött­ség ezután vidéki körútra indult. A képviselők ellátogattak Témá­ba, ahol megtekintették a gyor­san fejlődő város ipamegyedét és az új, korszerű kikötőt, amely Af­rika egyik legnagyobb ilyen léte­sítménye. A magyar vendégek innen to­vábbutaztak Akaosombóba és megismerkedtek a Volta folyón épülő erőmű munkálataival. A magyar parlamenti küldött­ség a délutáni órákban érkezett vissza Accrába, ahol Szigeti Ká­roly, hazánk accrai nagykövete adott fogadást tiszteletére. (MTI) Folytatja munkáját a vietnami néppel való szolidaritás nemzetközi értekezlete Hanoi Csütörtökön a vietnami néppel való szolidaritás nemzetközi érte­kezletének délelőtti ülésén nagy beszédet mondott Tran Van Than, a Dél-Vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front küldöttségének ve­zetője. Beszédében egyebek kö­zött kijelentette: Dél-Vietnamnak mindössze 14 millió lakosa van, az amerikai imperialisták, és a dél-vietnami bábkormány azon­ban hatalmas fegyveres erőket tart fenn. A hadsereg létszáma majdnem hatszázezer fő. Dél-Vi- etnam területe alig több, mint 170 000 négyzetkilométer. Az ame­rikaiak ennek ellenére 11 nagy hadikikötőt és 111 katonai repü­lőteret létesítettek az országban. Tran Van Than méltatta a Bél- Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front létrehozásának jelentősé­gét Kijelentette, ez a szervezet . I | az egész világnak tudomására hozta, hogy a végsőkig fog har- ! colni a függetlenségért, a demok­ráciáért, a nép életviszonyainak javításáért, a békéért és a semle­gességért. A dél-vietnami küldött elmondotta, hogy az elmúlt há­rom év alatt Dél-Vietnam lakos­sága mintegy 64 000 alkalommal sújtott le az ellenségre, több mint 300 000 ellenséges katonát tett ár­talmatlanná. A Nemzet! Felszabadítási Frontnak a felszabadított terüle­teken végzett munkáját jellemez­ve, Tran Van Than elmondotta, hogy 1963 végére kétmillió hektár földet osztottak szét a szegény­parasztok között. Beszédének be­fejező részében elismerő szavak­kal nyilatkozott arról a segítség­ről, amelyet a szocialista országok nyújtanak Dél-Vietnam harcoló népének. (MTI) ,, Kongói helyzetkép Ünnepségek Ulánbátorban Ulánbátor Ulánbátorban csütörtökön ün­nepségekkel emlékezteik meg a Mongol Népköztársaság 40 éves fennállásáról. A mongol főváros központi terén megkoszorúzták Szuhe Bátor és Csojbalszan mau­zóleumát. A koszorúzási ünnepsé­gen a Mongol Népi Forradalmi Párt és a Mongol Népköztársaság kormányának vezetői is jelen vol­taik, élükön Cedenbai miníszter- elnökkeL Ulánbátor központ múzeumá­ban nagyszabású kiállítás ismer­teti a köztársaság negyven év so­rán elért eredményeit. Délután tartották a 40. évfor­duló tiszteletére rendezett jubile­umi gyűlést. (MTI) A jngoszláv és a csehszlovák külügyminiszter Párizsban Párizs Kocsa Popovics jugoszláv kül­ügyminiszter szerdán kétórás megbeszélést folytatott Couve de . Murville-lel. A tárgyaláson szó ! volt a jugoszláv—francia gazdasá­gi kapcsolatok fejlesztéséről. Szerdán este érkezett Párizsba Vaclav David csehszlovák külügy­miniszter, aki az újságírók előtt kijelentette, Csehszlovákia és Az Egyesült Államok és Belgi­um folytatja Kongóban agresszív tevékenységét. Az újabb belga ejtőernyős-invázió célpontja a Stanleyvilletől 370 kilométernyi­re északkeleten fekvő Paulis kon­gó! város volt. A bega ejtőernyő­sök négy amerikai C—130-as Her­cules típusú katonai utasszállító repülőgépen hajnalban indultak el Stanleyvilleből. Az első osztag ejtőernyőn ereszkedett alá, a töb­biekkel, összesen 267 katonával, amerikai gépek szálltak le a kon­gói szabadságharcosok védekező tüzében. Ezt az új agresszív cse­lekményt is azzal az ürüggyel haj­tották végre, hogy kimentsék a vá­rosból az európai polgárokat. Két és fél órával a leszállás után a belga inváziós egységek Paulis legnagyobb részét lerohanták és a szállítógépekbe terelték az eu­rópai származású lakosokat. Az akciót, mint a Reuter Írja, a stan- leyville-i támadás mintájára haj­tották végre. A Reuter Jelentése szerint egyébként ezzel még va­lószínűleg nem fejeződött be a belga ejtőernyősök tevékenysége, szó van arról is, hogy Stanleyvil­letől 260 kilométernyire észak­ra, egy Watsa nevű helységet Is meg akarnak támadni. A legutóbbi hírek szerint Slan- leyvilleben változatlanul folyik a tűzharc. A zsoldosok vezette kon­gói kormánycsapatok csütörtökön a déli órákban a várost övező dzsungelt fésülték át, hogy meg­hiúsítsák a felkelők további el­lenállását. A belga hatóságok közben a brüsszeli repülőtéren színjátékba illő jeleneteket rendeznek azokkal az európaiakkal, akik az Invázió óta települtek ki Kongóból. Ezek­nek a száma a csütörtöki napon már több száz volt. Nairobiban nyilvánosságra hoz­ták Thömas Kanzának, a kongói forradalmi kormány külügymi­niszterének nyilatkozatát. Kanza megállapította, hogy a Kongóban folyó harc egész Afrika háborúja a Kaszavubu által felbérelt fehér zsoldosok ellen. A nyilatkozat le­szögezi: mindaddig tart a harc, amíg nem értik meg, hogy szabad­ságharcunk nem lázadás vagy ed. szakadási kísérlet, hanem népi forradalom Kongó és Afrika igazi függetlenségéért. A történelem és az egész afri­kai földrész — folytatja a nyilat­kozat — Kaszavubu fehér zsoldo. sait, belga és amerikai tanácsadó, it ősellenségnek fogja tekinteni, akik a Kongóban most folyó véres tömegmészárlásért felelősek. (MTI) Franciaország viszonya az utóbbi időben jelentősen javult, párizsi látogatásának célja, hogy a két ország kapcsolatai tovább erősöd­jenek. A csehszlovák külügymi- 1 ndszter hozzáfűzte: a megbeszélő- j sék az ENSZ-közgyűléssel kapcso. ; latban a két országot érdeklő kér- j désekre is kiterjednek. Couve de Murville csütörtökön délelőtt fo­gadta a csehszlovák külügyminisz­tert, akit a megbeszélés után ebé. den látott vendégül. Kiállták a próbát C sak öt hónapja mű­ködik a pártalapszer- vezet a gyulavári Le­nin Hagyatéka Tsz gépcsoportjában. Azért öt hónap­ja, mert a gépcsoportot is csak ebben az évben szervezték meg kísérletként. Korábban a gépál­lomás elégítette ki a. szövetkezet gépi munka igényeit — és mun­kája mindig hagyott kívánniva­lót maga után. Létrehozták hát saját gépparkjukat, hogy gyor­sabbá, termelékenyebbé, gazda­ságosabbá tegyék a munkát. Het­venkét dolgozóra 43 erőgépet bí­zott a tsz-igazgatóság, mintegy négy és fél millió forint érték­ben. Jobb lesz-e majd, beválik-e a i kísérlet? — ez a kérdés a szövet- ! kezet egész tagságát foglalkoztat­ta. S év elején — mint ilyen ese­tekben lenni szokott — pró és kontra hangzottak el erről véle­mények. Sokan néhány hónapot sem adtak a gépcsoport létezésé­nek, s meg kell mondani, még [ Szántó László elvtárs is hasonló véleményen volt. Azért említjük a nevét, mert a pártszervezet ké­sőbb őt bízta meg a gépcsoport­nál megalakult alapszerv irányí­tásával. Huszonhárom kommunis­tának és tagjelöltnek kellett bizo­nyítani a gépcsoport életképessé­gét, s most, mikor öthónapos mű­ködésük után vezetőségválasztó taggyűlésre gyűltek össze az alap. szervezet tagjai, már arról adhat­tak számot, hogy nemcsak a párt- szervezet, hanem az egész gép­csoport kiállta a próbát. Szántó László elemezte a ve­zetőség beszámolójában: mit tet­tek jól és mit hiányosan a kom­munisták. Igen alapos, névre szó­ló volt ez a beszámoló. De hát a felelősség is óriási, ami az itteni párttagok vállain nyugszik. Egy- egy dolgozóra 300—400 ezer fo­rint értékű gép kezelését bízták, amellyel 80—120 forint termelé­si értéket kell előállítaniuk. Ha ezt ahhoz viszonyítjuk, hogy egy gyalogmunkásnak terv szerint 35 —40 ezer forint érték az évi pro­duktuma, ebből is kiviláglik, mi­lyen nagy felelősség nehezedik a gépcsoport minden egyes dolgozó­jára. Ezzel a tudattal kezdték meg munkájukat nyáron a kommunis­ták, Mi volt a feladatuk? Mindé­Tizenöt éves a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége A Magyarországi Szlovákok De. moikratikus Szöve tsége múlt hét szombatján tartotta Budapesten a MÉMOSZ-székházban második or­szágos munkaértekezletét. Az egész napos megbeszélésen részt vett közel kétszáz küldött az or­szág szlovák lakta vidékeiről: köz­tük bányászok, termelőszövetke­zeti vezetők, tagok, pedagógusok, kultúrotthon-igazgatók, párt. és Hazafias Népfront-munkások, mind olyanok, akik lelkes harco­sai munkaterületükön pártunk nemzetiségi politikájának. Az el­nökségben foglalt helyet Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Demeter Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága tu­dományos és kulturális osztályá­nak alosztályvezetője. Az egész napos értekezlet Bielik György elvtársnak, a Magyaror­szági Szlovákok Demokratikus Szövetsége főtitkárának referátu­mával kezdődött. Bielik elvtárs részletesen taglalta azt a sikerek­ben gazdag utat, amelyet dolgozó népünk — közte a szlovák nem­zetiségi dolgozók is — megtettek négy év óta, az első országos munkaértekezlet óta. Elmondotta többek között, hogy amilyen mér­tékben távolodott egész dolgozó népünk a szegénység, a nyomor, a munkanélküliség, a létbizonyta­lanság keserű éveitől, ugyanolyan mértékben javult a nemzetiségi dolgozók anyagi helyzete is a ve­gyes lakosságú községekben. Ma már egyre nehezebb különbséget tenni magyar és szlovák nemzeti­ségű munkás, bányász és termelő­szövetkezeti dolgozó otthona és öltözködése között. Társadalmi rendünk szilárdsága és ereje ab­ban van, hogy fokozatosan meg­szüntet mindenfajta korlátot em­ber és ember között, s egyedül a munkát, szorgalmat, a köz javá­ra végzett hasznos tevékenységet tekinti mércének az egyes em­berek megítélésében. Biolik elvtárs a továbbiakban beszélt arról, hogy a nemzetiségi dolgozók teljes mér'ékben része­sei és élvezői pártunk helyes podi­1 tikájának. Megemlítette, hogy a Politikai Bizottság még külön ha­tározatban is foglalkozott a ha- | zánkban élő nemzetiségek életé- I vei, a szocialista építés terén j szerzett érdemeikkel, s állást fog­lalt a marxista—leninista nemze­tiségi politika továbbvitele mel­lett. Ez a határozat tartalmában és módszerében egyaránt jóváhagy­ta a nemzetiségek körében folyó politikai, kulturális felvilágosító munkát s ma is iránytűként szol­gál a feladatok meghatározásá­ban. Ennék szellemében az elmúlt években is tovább erősödött a ma­gyar és szlovák dolgozók testvéri j együttműködése, amely ma már ■ az egész nép, az egész nemzet szo- ' cialista egységének létrejöttét se­gíti élő. Bielik elvtárs beszámolóját élénk vita követte. Az egyes fel­szólalók röviden beszámoltak ar­ról, hogy községükben, városuk­ban hogyan érvényesült az elmúlt években a párt nemzetiségi poli­tikája, mi az, ami az emberék éle­tét szebbé, könnyebbé tette. Ter­mészetesen szó esett a hiányossá­gokról, problémákról, amelyek akadályozzák az előrelépést. A vitában felszólalt Harmati Sándor elvtárs is. Beszélt a nem­zetiségi dolgozók egyenjogúságá­ról és a nemzeti egység megte­remtésének jelentőségéről. Elmon­dotta például, hogy a nemzeti egy­ség kovácsolásán hasznos munkát végez a Szlovák Szövetség, amely munkáját a marxista—leninista nemzetiségi politika alapján, a párt és kormány útmutatásai és határozatai szellemében végzi. A vita végén újraválasztották a szövetség mellett működő har­minchét tagú társadalmi bizottsá­got. Este a szövetség 15 éves ju­bileuma alkalmából ünnepi estet rendeztek az ÉDOSZ-székházban, ahol gazdag ünnepi műsorral szó­rakoztatták a megjelent nagyszá­mú közönséget. A műsorban szlo­vák nemzetiségű tánc- és ének- együttesek léptek fel, köztük a bé­késcsabai Balassi Táncegyüttes és a tótkomlósi vegyes kultúrcsoport. Kondacs Pál nekelőtt a több mint hétezer hol­das termelőszövetkezet gépi mun­káinak becsületes elvégzése a gé­pek jó kihasználásával, okos mun­kaszervezéssel. Ehhez kapcsolód­va az egész gépcsoporton belül a munkafegyelem megszilárdítása, a jó kollektív szellem elmélyítése. Nem utolsósorban pedig a szövet­kezeti tulajdon sérthetetlenségé­nek elplántálása az emberekben. Hogyan lehetne summázni azt, hogy mit valósítottak meg ezek­ből a célkitűzésekből? Röviden úgy, ahogy azt Kovács József elvtárs a taggyűlésen megfogal­mazta: — Ügy dolgozott a gépcsoport, hogy — bár tapasztalat nem volt mögötte — eredménnyel zárta az évet. Elvetettünk, learattunk, is­mét elvetettünk és betakarítot­tunk. Mindezt időben. Előrelépés, hogy a traktorosok jó minőségben végezték a talajmunkát, s ami 700 hold mélyszántás még vissza van, ezekkel a gépekkel 4—5 nap alatt megcsináljuk. Október 30-ig csaknem 55 ezer normálhold gépi munkát tudott felmutatni a gépcsoport, s ez az éves tervének 99 százaléka. Ennél nem kell beszédesebb bizonyíték helytállásukra. S Szántó élvtárs, amikor beszámolójában arról szólt, hogy a kommunisták mo­torjai voltak a munkának, sze­rényen hajtották le fejüket Szabó, Dobra, Sánta elvtársak, s a többi traktoros. Ugyanígy mutattak példát az éjjeli műszakban is No- válk, Fekete, Kun, Tóth, Szilágyi traktorosok, s miután a párttagok helytállását elemezte a beszámo­ló, utána nyomatékkai állapította meg: a pártonkívüli dolgozókat dicséret illeti, mert nélkülük nem beszélhetnének eredményekről. A pártalapszervezet tag­jainak átlagéletkora a gépcsoportnál 32 év. Ez dinamikát je­lent a pártmunkában is. A nehéz gazdasági feladatok mellett jut erő mindegyik elvtársnak párt­megbízatások ellátására. Erről gondoskodott a pártvezetőség. Tizenkettőn tanulnak, s mind. annyian végeznek felvilágosító munkát, hogy jó kapcsolat alakul­jon ki a gépkiszolgálókkal, a szál. lítómunkásokkal. Hiszen ezektől az emberektől, lelkiismeretessé­güktől és gyorsaságuktól nemcsak az egyéni jövedelem alakulása, hanem az egész szövetkezet gaz­dasági helyzetének alakulása is függ. Ct hónap azonban nem nagy idő, s a tapasztalat hiánya meg más szubjektív tényező azért nemcsak pozitívumként jelent-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents