Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-26 / 277. szám
1964. november 26. 3 Csütörtök Ma kezdődnek a Körös-vidéki mezőgazdasági napok előadásai Megyeszerte és más megyékben is igen nagy érdeklődés előzte meg a Körös-vidéki mezőgazdasági napokat. A TIT mintegy 300—350 főnyi vendégre számít. Többek között Szegedről, a megyei tanács mezőgazdasági osztályáról harmincán vesznek részt az állattenyésztési és kertészeti tagozat előadásain. Debrecenből az Agrártudományi Főiskola több neves oktatója is részt vesz a kétnapos tanácskozáson. Az ünnepi megnyitót ma délelőtt háromnegyed kilenc órakor tartják Békéscsabán, a Szabadság filmszínházban. Befejezéshez közeledik a búzavetés megyénkben Az orosházi járásban a legtöbb a töretlen kukorien Sok kukoricaszár hátráltatja a mélyszántást Nemcsak a beruházáson múlik a jó gazdálkodás Egyáltalán nincs oka panaszkodni a köröstarcsai Petőfi Tsz vezetőségének — mondották a békési járási tanács mezőgazda- sági osztályának vezetőd, miután elolvasták lapunk november 13-1 számából az ezzel kapcsolatos beszélgetést Szőke Károllyal* a köröstarcsai Petőfi Tsz elnökével. A kérdésre, hogy miért nincs oka panaszkodni, adatok halmazát sorakoztatták fel. A békési járás termelőszövetkezetei ebben az évben 41 millió 69 ezer forint beruházási hitelkeretet kaptak. Átlag egy hold szántóra 673 forint jut ebből. A köröstarcsai Petőfi Tsz az idén 5 millió 893 ezer forint hitelt kapott. Ez a szántókra elosztva 901 forintot tesz ki. Tehát jóval magasabb a járási átlagnál. A szövetkezetben többek között az idén egy 100 férőhelyes tehén- és egy 100 férőhelyes növendékistálló, továbbá 30 vago- nos magtár és gépműhely épült 3 millió forint értékben, öntözőtelepre és a berendezés bővítésére 1,7 millió forintot fordítottak. Gépesítésre 983 ezer forintot költött a köröstarcsai Petőfi Tsz. Ebből többek között Orkán szártépőt, szervestrágya- szórót, kukoricavető gépet, silókombájnt és Rapidtox permetező- gépet vásárolt. A tervezett két pótkocsi mellett terven felül még két pótkocsit kapott a szövetkezet. A járási tanács mezőgazda- sági osztályának tervében szerepel a köröstarcsai Petőfi Tsz teljes gépesítése. Ehhez azonban még nincsenek meg a feltételek. Egyrészt azért, mert a szövetkezetben nem alakult még ki megfelelő munkaszervezés, a rendelkezésre álló erő- és munkagépeket ennek folytán csak részben használják ki. A teljes gépesítéshez természetesen újabb hitelek is kellenének. Azonban a Petőfi Termelőszövetkezetet immár túl- adósodás fenyegeti. Tavaly december 31-ig 8,1 millió, az idén pedig 5,8 millió forint beruházást kapott Elsősorban most arra kellene törekedjen a szövetkezet vezetősége és tagsága, hogy a lehető legjövedelmezőbben hasznosítsák az eddigi beruházásokat, vagyis a gazdasági épületeket, az erő- és munkagépeket. Az kétségtelen, hogy megfelelő felszerelések nélkül nem lehet eredményesen gazdálkodni. De az is kétségtelen, hogy hiába a nagyszámú épület és gépi felszerelés, ha nincs törekvés azok jó kihasználására. A köröstarcsai Petőfi Tsz-be, amint a számok is bizonyítják, hatalmas értékek kerültek az utóbbi években. Ez azonban nem látszik meg a gazdálkodáson, a bevétel alakulásán. A tagok jövedelme is inkább csökkenést, mint emelkedést mutat a korábbi évekhez képest. Megyénkben a búza 94,5 százalékát vetették el november 24-ig. Az orosházi és a szarvasi járásban már csak 3 százalék hiányzik, legr több, 11 százalék a sarkadi járásban. A cukorrépatermés 98 százalékát szedték fel a szövetkezetek, s 87 százalékát be is szállították már. A kukorica töréssel még csak a sarkadi, a szarvasi és a szeghalmi járásban végeztek. Az orosházi járásban még töretlen az idei kukoricavetés .11 százaléka, legtöbb a megyében. Érdekes módon, az orosházi járásban maradt le legjobban a kukoricaszár levágása és behordása is. Az előbbi 74, az utóbbi pedig 52 százalékos. Egyébként a megyében a kukoricának 95 százalékát törték le, a kukoricaszár 84 százalékát vágták le és csak 64 százalékát hordták le eddig. A kukoricaszár betakarítását most már sürgeti a mélyszántás, de a silózás is. A tavasszal bevetésre kerülő földeknek csak 54 százaléka van még felszántva. Az orosházi, a mezőkovácsházi, a szarvasi és a békési járásban mutatkozik különösen nagy lemaradás: 46 és 53 százalék között tartanak a mélyszántással. A jövő évi termés érdekében ajánlatos gyorsítani most már a mélyszántást úgy is, hogy az eddiginél jóval több traktort állítsanak két műszakra. A földeken kint lévő sok szár, a majorok körüli sok istállótrágya, a több mint 150 ezer hold mélyszántanivaló tudatában fényűzésnek számít az, hogy megyénk 3587 gépállomási és termelőszövetkezeti erőgépe közül mindössze 712 szántótraktor és 368 szállítóeszköz üzemel két műszakban. Megyénk termelőszövetkezeteit általában nem jellemzi takarmánybőség. Ezért érthetetlen, hogy miközben a cukorgyárak már hovatovább nem tudják hol tárolni a felgyülemlett sok melaszt és lé paszeletet, a silózási tervet szövetkezeteink együttesen csak 5! százalékra teljesítették. A sark; di járás termelőszövetkezetei jé kihasználták a cukorgyár köze ségét s a tervezett 13 ezer köbm. tér helyett csaknem 27 ezer kő méter silót készítettek. A béke csabai és a gyulai szövetkezetek teljesítették a silózási tervüké Orosháza város szövetkezetei azor ban még csak 25, az orosházi jé rás szövetkezetei 43, a gyulai járás szövetkezetei pedig 46 szúz, lékát silózták be a szüksége-- mennyiségnek. Az igaz, hogy Oros házához messzebb vannak a cukorgyárak, de az is igaz, hogy nem használják jól ki a rendelkezésükre álló erőgépeket. A járás szövetkezetei mindössze 14, a város szövetkezetei pedig 5 gépjái művet üzemeltetnek két műsza ban. Ahol a közöset féltik A földeken most hősök születnek A békésszentandrási Rákóczi Termelőszövetkezetben későn éreitt a rizs. Alighogy learatták, már nyakukba szakadt • az eső, csépelni nem lehetett. A tsz vezetői számoltak a nehézségekkel — idegien munkaerőt is felvettek —•, de azt mégsem gondolták, ságos munka gyümölcsének leszedése, vagyis a termés betakarítása. Az idegenek csaík egy-két napig dolgoztak, aztán odábbálltak, mondván: ezt a munkát nem vállalják, emberfeletti, nincs az a pénz, amivel meg lehetne fizethogy mennyire nehéz lesz a fárad-1 ni, A másfél millió nem veszhet el... — Mit lehet itt tenni? — tanakodtak a vezetők. — Beszélni kellene a tagokkal — javasolta valaki —, a másfél millió nem veszhet el. Ennyi lenne ugyanis a tsz vesztesége, ha a még hátralevő 200 hold termését nem tudnánk betakarítani. Eddig 200 holdon csépelték el a rizst és 170 hold átlagosan 17,2 mázsát adott. Ha minden kévét elcsépelnének, akkor meglenne a 15 mázsás holdanként! átlag, s így természetesen a betervezett 26 forintos munkaegységérlék is. A javaslat hasznosnak bizonyult, amikor ezt elmondták a tagoknak. Mint már oly sokszor — ha nehéz idő járta —, most is számíthattak az emberekre, a tsz- tagokra. Vállalták a munkát. Nem a pénzért tették, amit meg. keresnének, hiszen a napi 70—80 mázsa rizs helyett csak harminca tudnak élcsépelni, ami termesze tesen kevesebb keresetet jelen; mégpedig több m unkával. A közo féltése vitte őket egy akarata;-, segíteni, ahol és ahogyan csak lehet. Idősek és fiatalok, fogat» sók és növénytermesztők össze fogitak, hogy a termés, amiért te vasztól őszig dolgoztak, ne vesz szén kárba. Hogy az eső ne ártson a szemnek, a kévékéit kupacokba rakták — sokszor térdig érő sárban. És most már, ha egy kicsit kedvez az idő, szárad a kalász, a cséplőcsapatok nekifognak. Nem számai. hogy mettől meddig dolgoznak. Hu kell, hajnalban kezdenek, és bti úgy hozza az időjárás, akkor dél után. Harc a tengelyig érő sárral ezek a problémák talán nem is olyan fenyegetően súlyosak, hiszen a kölcsönös hátrányok és előnyök végső soron esetleg kiegyenlítődnek. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tervezet szerint életbe léptetik az úgynevezett „lefölözési” rendszert. Ennek az a lényege, hogy az az ország, amely olcsóbban importál, s így haszonra tesz szert, köteles a különbözetet befizetni a közös alapba. De az elméleti „kiegyenlítődés” nem azonos a gyakorlatival. A Probleme» Economiques című francia folyóirat kiszámította: ha a Közös Piac rendszabályai mind megvalósulnának a mezőgazdaságban, akkor például a nyugatnémet termelőknek 20—30 százalékkal csökkenne a jövedelme csak az ámivellálás miatt. Valamelyest veszteség érné a franciákat is. És ez a számítás még csupán a matematika törvényeit vette figyelembe. Hol van még a másik, fontosabb törvény?! A tőkés termelési versengés, a konlkurrenciaharc törvénye, amely a Közijs Piac viszonyai között a végsőkig kiéleződik. Ez elsősorban a kis. és középbirtokosokat érinti igen károsan. Az egész bajnak tulajdonképpen itt a gyökere, hiszen még mielőtt a Közös Piac megszületett volna, a nyugat-európai mezőgazdaság már azzal a problémával küzdött, hogy nem tudott rentábilisan termelni. A háború után megindult technikai fejlődést a kisebb birtokoknak is követniük kellett. A gép, a vegyszer, a korszerű eljárások azonban rendkívül megdrágították a termelést, olyannyira* hogy még a 100—150 holdas gazdaságok sem érhettek el megfelelő jövedelmet állami támogatás nélkül, különösen Nyugat- Nómetországban. A bonni köztársaság „első számú parasztembere”, Edmund Rehwinkel, a nyugatnémet parasztszövetség elnöke, aki 100 holdon felüli birtokkal rendelkezik, nemrég maga is panaszosan nyilatkozott a Quick című lapnak. Elmondta: birtokának egész tiszta jövedelme nem több, mint amennyit egy ipari munkás keres. Érthető, hogy az agrárközvélemény inkább további ártámogatást követelt, nem pedig azt, hogy a Közös Piac érdekei szerint csökkentsék az árakat. Most azonban már nemcsak a francia mezőgazdasági érdekekkel, hanem a nyugatnémet ipari monopóliumokkal is szembekerültek. Ezek immár nyíltan hangoztatják: nem lehet tovább növelni az agrárprotekcionizmust, eljött az ideje, hogy a mezőgazdaság nézzen szembe a Közös Piaccal és törőd jön bele az ámivel- lálásiba. Ezt az álláspontot képviselik az ipari és pénzügyi körök a „kis Európa” mind a hat államában. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy De Gaulle „ultimátuma” után egyre több bonni politikus hajlandónak mutatkozik a Közös Piac mező- gazdasági egyezményeinek mielőbbi bevezetésére. Igaz viszont, ott áll előttük egy hivatalos jelentés, amelyet a kormány megbízásából nyolc neves professzor állított össze. A jelentés arra a kérdésre, hogy milyenek a nyugatnémet mezőgazdaság esélyei a Közös Piacon, tömören így válaszol: „Az NSZK mezőgazdaságának kilátásai megsemmásítőek, vége a családi gazdálkodásnak”. Ahhoz ugyan, is, hogy a jelenlegi, nem is túl kedvező jövedelmezőségi szintet fenn tudják tartani, a mezőgazda. Ságban dolgozó két és fél millió ember közül egymilliónak el kellene hagynia a falut. Hasonlóképpen a parasztok millióit fenyegeti ez a sors a Közös Piac többi öt országában, ha életbe lép az egyezmény. Érthető, hogy a falvakban mindenütt magasra csapott az elégedetlenség hulláma. Eck Gyula A fogátosok különösen kitesznek magukért Kiss József, Oláh István, Kiss János, Fazekas Péter, Gazsó István, Czeczon Márton és a többiek, lovaikkal sokszor tengelyig érő sárban vonszoltatják ki a kévékkel megrakott szekereket. S van úgy, hogy a lovak nem bírják kihúzni az útra. Ilyenkor a DT-ket kapcsolják rá. Mindennapos az ilyen jelenet. Az ember, az állat és a gépek együttes erőfeszítése ez a termés megmentéséért. Kegyetlen munka. Megviseli az embert és segítőtársait egyaránt. Mégis dolgoznak. Még a nyugdíjasok is önálló cséplőcsapatot alakítottak, pedig kivétel nélkül mindnyájan elhagyták a hatodik X-et. A nyári munkában is részt vettek és a tsz vezetősége most nemhiába fordult hozzájuk, vállalták a nehéz munkát mindaddig, míg a*-; utolsó szem rizs is a magtárba ke. rül. Kiss Imre — a nyugdíjas munkacsapat vezetője —, Ambrus János, Szin János, Szabó Imre. Nagy András, a munkacsapat többi tagjai is kiválóan dolgoznak, helytállnak a nehéz időben. Azt is hozzá kell még tenni, hogy ezek az emberek 7—8 kilométerre laknak a rizsteleptől, s naponta gyalog, kocsival vagy lovon — ki hogyan tud — kijárna!; a munkahelyükre a cséplőgépekhez, hordják a kévéket, dolgoznak. * * * A munka hősei, akik most kint a földeken dacolnak az esővel, sárral, hideggel. Méltók a megbecsülésre. Kasnyik Judit A BÉKÉSCSABAI MEZÖGAZDASÄGI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS ELEKTROMOS RÉSZLEGE AZONNALI BELÉPÉSRE KERES NAGY GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ ERŐSÁRAMÜ TECHNIKUST (mórőcsoport-vezetői munkakörbe). GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ VILLANYSZERELŐKET (csoportvezetői munkakörbe is), MOTORTEKERCSELÖ ÉS AUTÓVILLAMOSSÁGI SZAKMUNKÁSOKAT. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a részlegvezetőknél. ________10637
