Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-26 / 277. szám
1M4. november 36. 2 Csütörtök Negyvenéves a Mongol N épköztársaság Szűnjék meg a külföldi beavatkozás Kongóban A szovjet kormány nyilatkozata Ubuibütor, a Mongol Népköztársaság 200 ezer lakos«, gyorsan fejlődő városa. „He egyesíteni tudjuk erőnket, számunkra semmi sem lehetetlen és valamennyien elérhetjük a bol_ dogság csúcsát”. — Szuhe Bator lovasszobrának talapzatán olvasható e mondat a főváros, Ulánbátor főterén. S a negyven évvel ezelőtt, 1924. november 26-án megalakult Mongol Népköztársaság népe a Mongol Népi Forradalmi Fárt vezetésével egyesítette erejét, hogy elinduljon a boldogság felé. Egyre több magyar szakember jut el napjainkban a távoli Mongóliába. A magyar kutatók évek óta járják a Góbi-sivatag vidékét, a végtelen sztyeppeket. Űj kutak fúrásával segítik a testvéri mongol népet, hogy minél több vizet juttathassanak a szomjas legelőknek, a több mint 24 milliós állatállománynak. Komócsin Zoltán elutazott a Belga Kommunista Párt kongresszusára mentgyárat, Lengyelország évi 27 millió darab teljesítményre alkalmas szilikát-téglagyárat szállít. Épül, fejlődik az ipar minden ága, de elsősorban a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar, a konzerv-, bőr-, tej-, fa- és a textilipar. Semmi sem példázza jobban egy ország előrehaladását, mint az a fejlődés, amit a kultúra terén elért A forradalom előtt az ími- olvasni tudók száma a lakosság egy százalékát sem érte el, az országban egyetlen iskola működött, kórház, orvos egy sem. Ma minden hatodik ember iskolába jár, sokan közülük közép- és főiskolába. Az átlagos életkor elérte a 64 évet. A mongol puszták egykori elmaradt, nomád pásztornépe forradalmi pártja vezetésével, a baráti országok segítségével szilárdan halad előre a szocializmus felépítésének útján. Nagy nemzeti ünnepük alkalmával minden magyar dolgozó forró üdvözletét küldi a testvéri mongol népnek és kívánja, hogy mielőbb érje el a bolMoszkva November 25-én a szovjet külügyminisztériumba kérették Cools moszkvai belga nagykövetet és ismertették előtte a szovjet kormány alábbi nyilatkozatát: — Kongói jelentések szerint ez év november 24-én délelőtt belga ejtőernyős alakulatok, amelyeket Ascension angol birtokban lévő szigetről dobtak át amerikai katonai szállítórepülőgépeken, leszálltak Kongóban és elfoglalták Stanleyville városát. Azzal kísérleteznek, hogy ezt az agresszív akciót a Stanleyville-ben tartózkodó külföldiek állítólagos megvédésének szükségességével igazolják. — A fentiekkel kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni az alábbiakat: — A belga ejtőernyősök leszállását és Stanleyville városának fegyveres erővel történt elfoglalását a szovjet kormány úgy tekinti, hogy ezzel újabb durva fegyveres beavatkozás történt Kongó belügyeibe Belgium, az Egyesült Államok és Anglia részéről, amely államok az önkény és az erőszak politikáját folytatják a kongói néppel szemben. Az egész világ szeme láttára bűntettet követnek el a kongói nép ellen és veszélyeztetik más afrikai államok népeinek békéjét és biztonságát is. — Az arra való hivatkozás, hogy fegyveres intervencióval kellett Stanleyville-ben „megvédeni a külföldieket”, ismét leleplezi ennek az agresszív lépésnek gyarmatosító jellegét. A gyarmati hódítások történelméből jól ismeretes, hogy a gyarmatosítók nemegyszer folyamodtak ilyen ürügyekhez egyes területek meg- kaparintása és egyes népek leigázása céljából. — A dolog lényege nem is az, hogy Stanleyville-ben bizonyos számú külföldi volt, hanem az, hogy a gyarmatosító hatalmak meggyőződtek csatlósuk, Csőmbe nem képes megbirkózni az országban kialakult helyzettel és ezért elhatározták, hogy a belga hadsereg reguláris alakulatainak bevetése révén nyílt segítséget nyújtanak neki a nemzeti felszabadító mozgalom elfojtásához. Bármilyen mondva csinált emberbaráti nyilatkozatokkal próbálják is elkendőzni e kongói lépéseket, azok, akik ebben vétkesek, nem tudják félrevezetni a népeket és nem tudnak kitérni a felelősség elől. — A kongói agressziós lépések nyílt kihívást jelentenek az afrikai államokkal szemben, amelyek az afrikai egységszervezet útján követelték, hogy szűnjék meg a külföldi beavatkozás Kongó belügyeibe. A kongói agressziós lépések az ENSZ alapokmányának durva megszegését jelentik, a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztetik. — A szovjet kormány határozottan követeli a katonai Intervenció haladéktalan beszüntetését, az összes belga csapatok és külföldi zsoldosok kivonását Kongóból. Ugyanakkor a szovjet kormány kijelenti, hogy a szóban forgó intervenciós lépés következményeiért Belgium kormányára és más tettestársaira hárul a teljes felelősség. * A szovjet külügyminisztériumban hasonló tartalmú nyilatkozatot tettek Trevelyan angol nagykövet és Stoessel amerikai ideiglenes ügyvivő előtt Is. (MTI) Mongólia nagy kiterjedésű, ritka népességű ország. Területe tizenhétszer akikora, mint Magyar- ország, lakódnak száma azonban alig több egymilliónál. Földjein ma már a gabona is megterem, sőt az utóbbi években kivitelre is jut belőle. Eredményeit a mongol nép tehetségének, szorgalmának, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogatásának köszönheti. 1962 óta tagja a KGST-nek. Éppen az elmúlt napokban Jelent meg a tudósítás arról, hogy a Juhok, szarvasmarhák, lovak nek a beláthatatlan Kisalföldi Gépgyárból útnak indították a mongol fővárosba, Ulánbátorba az NDK és a magyar ipar által közösen felállítandó húsfeldolgozó kombinát vágóhídi berendezését. Szovjet—mongol közös expedíciók tárták fel a föld méhének gazdag kincseit, elsősorban a szenet. Hatalmas hőerőmű, építő, és faipari üzem épül a Mongol Népköztársaságban szovjet segítséggel. Csehszlovákia ceés kecskék milliói legel- pusztaságokon. dogság csúcsát, hazája felvirágzását, a szocializmus felépítését. (G. I.) Komócsin Zoltán, a Magyar Szoéialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja szerdán Brüsszelbe utazott a Belga Kommunista Párt november 28-án kezdődő XV. kongresszusára. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. (MTI) Magyar államférfiak üdvözlő táviratai a Mongol Népköztársaság vezetőihez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány elnöke és Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban köszöntötte Jumzsagijn Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, valamint Zsamszarangin Szambut, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnöksége elnökét, a Mongol Népköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából. A Mongol Népköztársaság fennállásának ötödik évtizede küszöbén további nagy eredményeket kívánunk a testvéri mongol népnek hazája felvirágoztatásában. Kívánjuk népeink barátságának és testvéri együttműködésének további erősítését mindkét ország és a szocialista világ egész közössége javára. * Péter János külügyminiszter is táviratban köszöntötte M. Du- gerszuren-t, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterét az évforduló alkalmából. (MTI) „Kis Európa* agrárcsatája A De Gaulle zajos „ultimátuma” nyomán megindult csendesebb tárgyalások — úgy látszik — végre pontot akarnak tenni az Európai Közös Piac leghosszabb vitájára. Egyes nyugati lapok azt jósolják, hogy még az idén vagy a jövő év elején feltörik „kis Európa” legkeményebb dióját: életbe léptetik a mezőgazdasági egyezményt. Ez az a pont, amely körül mér az ötvenes évek vége óta elkeseredett harc dúl. Az agrárszakértők, a földművelésügyi miniszterek már nemegyszer csaknem odóig feszítették a húrt, hogy az egész Közös Piac veszélybe került. Mindannyiszor közbeléptek azonban a „nagy politikusok”, a kormányfők és eltussolták a bajt. A parázs ezek után is tovább izzóit és minden bizonnyal nem tudják eloltani még akkor sem, ha a tárgyalóasztal mellett sikerül megegyezni. Az Európai Közös Piac a mezőgazdaságban ugyanis nem kevesebbet akar, mint azt, hogy a tagországok csökkentsék, illetve töröljék el a behozatali vámokat, egyenlő színvonalra hozzák a termények árát, szabad utat engedjenek a mezőgazdasági árucikkeknek, tegyék lehetővé a munkaerő- vándorlást egyik országból a másikba, dolgozzanak ki közös agrárpolitikai irányvonalat s ugyanakkor korlátozzák kapcsolataikat a kívülálló országokkal. Ezek olyan követelmények, amelyek közül jó néhány elméletben igen előnyösnek látszik, a gyakorlatban viszont a tagországok többségében jelentős jövedelemtől fosztja meg a termelőket. A hat ország mezőgazdasága annyira különbözik egymástól, annyira más a felépítése, árrendszere, termelési színvonala, hogy ezt nagy megrázkódtatások nélkül nem lehet közös nevezőre hozni. Elég, ha csak az árakra vetünk egy pillantást és máris szembetűnik, milyen súlyos problémákkal kell meeküzdenie a Közös Piacnak. A búza ára például Nyugat- Németorszáffban 20 százalékkal magasabb, mint a hat országban kialakult árak középarányosa, Franciaországban pedig 20—25 százalékkal alacsonyabb. A közös színvonal kialakításéhoz Nyugat- Németországban, Olaszországban és Luxemburgban csökkenteni, Franciaországban és Hollandiában pedig emelni kell a kenyérgabona átvételi árát. Ugyanakkor a francia termelők kevesebbet kapnának kukoricájukért. Számos változtatást kell végrehajtani a cukorrépa, a takarmánynövények, a tejtermékek és húsfélék árában. A védővámok eltörlése sem jelent minden esetben jót a mezőgazdaságnak. Franciaország ugyan látszólag kedvező helyzetbe kerül, mert feleslegei vannak gabonából. Ha ez beözönlene Nyugat-Német- országba, veszélyeztetné az ottani búzatermelők létét. Ezért tiltakoztak olyan élesen a nyugatnémetek a francia szállítások növelése ellen. Persze, a kereskedelem ilyen szabályozása a franciáknak sem egyértelműen előnyös. Igaz, köny- nyebben értékesíthetnék az olcsón felvásárolt búzát, de ugyanakkor szembe kellene nézniük azzal, hogy Franciaországba tömegesen bekerül a holland, olasz és belga baromfi, tojás és tejtermék, ami viszont a francia állattenyésztőket sújtaná. A felületes szemlélő könnyen hajlik arra, hogy megállapítsa:
