Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
IS64. november 22. 7 Vasárnap Békéssámson —1964 Van egy kép, amely mindig visszatér, mint egy kellemetlen álom folytatása: megyénkben nagyobb községeink árnyékában falvak húzódnak meg. Azonban ezek az árnyékok sokszor nem a jóleső hűvöst' adják, hanem ezek a nagyobb községek egy-egy kis szerényen meghúzódó falunak gyakran az északi oldalukat mutatják. Ilyen gondolatok környékeztek bennünket békéssámsoni útunk előtt... A valóság részben igazolt bennünket, de azt is meg kellett állapítanunk, hogy nem olyan „hosszú” már az az árnyék, mint amilyen volt évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Fekete latyak, eukorrépaprra- mis, gumicsizmás, kevés szavú emberek, modern, nagy teherbírású, cukorrépával megrakott billenős Skodák. Megszokott kép ez minden kis falu vasútállomásán, novemberi napokon. Itt, Békés- sámsonban mégis érdekes a kontraszt: ahogy ráfúj egy fejét lógató ló az egyik cukorrépára, s unalmában — amíg levillázzák a kocsiról a répát — harsogtatja a foga között; mellette piros-sárgára festett Skoda billent le pár perc alatt háromszor annyi „édes terhet”, mint a szekér rakománya. Beljebb megyünk, s a község közepén, a Rákóczi téren nézünk körül. Itt tartják a piacokat is. Négyágú, műemléknek ható artézi kút hívja fel figyelmünket. Főleg azzal, hogy egyik kifolyójából sem csorog a víz. Kerek betonkávájába pillantunk. Benne megzöldült víz poshad, s emészti a beledobált kiflivéget, paradicsomot, zöldpaprikát és egy döglött fekete madarat. Semmi esetre sem tisztítja a piac levegőjét! Az ellenőrök észrevehetnék. Az öreg kút mellett új artézi csöve csordogál. Bácsika meríti kantáját. — A régi elapadt, kérem szépen, ez meg nem adja gyorsabban... Megnézzük a piactérhez nem messze lassan csordogáló Szárazért is. Most alaposan megnőtt. A vadvizek feldúzzasztották. Hinnénk, hogy ekkora vízmennyiség némi öntisztulási „tevékenységet fejt ki”; legalább annyit, hogy így az ősz derekán már, a hűvösebb éjszakák után nem bomlik, rothad a belé dobált miegymás. Tévedtünk, mert ahogy lekönyök- lünk a szerény híd kis karfájára, orrunkba csapódik a bomlástermékek ammónia- és kénhidrogén- ra emlékeztető bűze. Most, novemberben is, amikor viszonylag bő a vize a Szárazérnek. Milyen lehet ez nyáron?! — Nyáron majdnemhogy teljesen kiszárad, s a játszadozó apróságok meg a kacsák lepik el az alig bokáig érő sekély vizet, amely olyankor, sajnos, már nem is folyik, hanem áll, — könyököl mellénk egy fiatalember. Nem nehéz a többit hozzágondolni ezekhez a szavakhoz. A poshadó vizet, amit valósággal forraszt a kánikulai hőség; az ebben a pocsolyában pancsikáló gyermekeket, s a víziszárnyasokat, ahogy kavarják, s a maguk módján szennyezik a vizet; — s mindezekhez még hozzáadni, hogy a piactér mindössze egy kőhajításnyira fekszik tőle a maga műemlékké még nem nyilvánított, de fertőzési gócként dacoló matuzsálemi kútjával. Szándékosan vizsgálgatjuk egészségügyi vonatkozásban ezt a községet, hiszen köztudomású, hogy a Viharsaroknak a múltban ebben a községében és ezen a környékén történtek a legtöbb tuberkulotikus vagy egyéb járványos fertőző megbetegedései. Itt, éppen a falu közepén nem túlságosan nyugtatott meg bennünket | ez a még me is meglévő gond, hogy a bacilusok, vírusok, bakté- ' riumok a Szárazérben és az öreg ! kútban végbemenő bomlástermé- í kekben valóságos paradicsomra leltek. Elindultunk hát, hogy nyilatkoztassuk a község két legfőbb egészségőrét, a két orvost, hogyan látják ők kicsit mélyebbre hatolva ezt a gondot, — Békéssámson egészségügyét — vagy milyen harcok árán tudják felszámolni azokat a káros hagyományokat, amellyel a múltban ez a község kiérdemelte a „magyar betegség fészke” nem éppen hízelgő elnevezést.™ ...Két fiatal orvos néz szembe kérdezősködéseinkkel. Nem, nem fehér köpenyes, vastag szemüvegkeretes doktorok, hanem két — hogy is mondjam — civil ruhás férfi. Külsőből akár nevezhetnénk őket tanácstitkárnak vagy éppen kultúrház igazgatónak is. De szigorúan jó értelemben! Vagyis nem az elefántcsonttorony magasságában vannak, hanem Sámson házai között, utcáin. Most az emberekkel élő két orvos beszél a falu egészségéről: dr. Al- mási Antal és dr. Szalontay László. Az ő szavuk: „egészségügy orvos kezében, a községben csak kilencszázhatvantól van”. Nem pontos a fogalmazás, de érthető. A falu egészségével persze azelőtt is törődtek sokat: tanácsok, pártszervek, Vöröskereszt meg a többiek. Orvos is volt. De hát ki ne tudná: ha nincs társadalombiztosítás, akikor a betegség is marad, mert sokba kerül a gyógyítás. És a parasztember nem megy egykönnyen orvoshoz... azaz nem ment! Most megy. Az orvosok mondják félig-meddig panaszosan, a napi betegállomány sokszor száz —százhúsz fő. Mert ott maradt a falu embere az idült betegségével. Most meg gyógyíttatja, mert nem kerül a vagyonába... Ha más nem is, ez jelezné: a falu egészségőre lett az orvos. De más is jelzi ezt. Dr. Almási Antal, a községi tanács egészségügyi állandó bizottságának elnöke. Ez nem rang, hanem munka. Adjuk neki a szót, s látjuk: — Törjük a fejünket, hogyan lehetne ezt az átkozott csatornát lekapcsolni Sámsontól. Ha igaz, el is visszük rövidesen a faluból. A kisebb gondoktól már négy év alatt nagyjából megszabadultunk. Mondom a statisztikát: fertőző betegség nem volt ezen a nyáron. Csecsemőhalálozás sincs most már.™ De tovább is ők beszélnek. Arról, hogy a „gyógyszer-étrend” megszűnőben van; arról, hogy évente hatvan szülést vezetnek le a négyágyas szülőotthonban; arról, hogy tizennégy helyen elsősegélynyújtót működtetnek; arról, hogy a Vöröskereszt húsz aktívával rangot visel a lakosság szemében; meg arról is persze, hogy az orvosi rendelő műszerellátása lehetne jobb. Egy mikroszkóp — hát nem a világ pénze. — A vér- süllyedésmérő három üvegcsőből, meg egy állványból áll — és ez sincs. Orvosokkal beszélgetünk. Orvosai ők a falu egészségügyének is. Mert amikot elbeszélik, hogy a Kossuth, az Ifjú Gárda, a Hunyadi, a Vörös Csillag és az Aranykalász Termelőszövetkezetek közül legtöbbet a Kossuth törődik a betegeskedő öregekkel, akkor nemcsak az embert, hanem a falu betegségét is gyógyítani akarják... Gondja a két orvosnak, hogyan foglalkoztassa a falu az öregeket? | Milyen „tevés-vevést” tud adni | nekik? | Mikor már köszönőben va- j gyünk, akkor teszik gondjukra a koronát: — Maguk meg segítsenek nekünk abban, hogy legyen tisztasági fürdőnk. A paraszt- ember is szereti munka után a tiszta vizet... És még egy mondatot: nem magánpraxisból, hanem állami hivatásból dolgozik a két orvos. .„Mondtuk, hogy árnyékot vet egy-két falu a másikra. Szójárás például, hogy Biharugra elzárja a megyétől Körösnagyhar- sányt. Odáig fut a gépkocsi, — de onnan vissza. Lehet, hogy Tótkomlós is megszűri a megyeieket Sámsontól? Persze, a rosszat is megszűri, de mondják a községben, hogy a jót is. Ritka vendég a faluban a megyei ember. Komlósig még csak jönnek, de hozzánk ritkán. — A tanácselnök, Laduver József beszél az ellátásról. Van a faluban csizmadia, cipész, szabó, fodrász, női is meg férfi is; fényképész és fmsz-üzlethálózat. Ez az utóbbi tüske a sámsoniak szemében. Egyszerűen nincs korszerűsítés, nincs bővítés és emiatt nem tudnak árucikket tárolni. Járják a járást, járják a MESZÖV-öt, de nem hallják meg, hogy mi kell. Komlóson van minden, itt nincs. A szolgáltatóipar fele Tótkomlósról jár át — kisiparosként. Szeretnének melegikonyhát üzemeltetni. De hát az istennek sem egyezik bele a MÉSZÖV. Pedig felületesen számolva is, negyven fő minden délben leülne a föld- szöv-étterem terített asztalához. Szűrőt említettünk. És azt, hogy egy-egy nagyobb község a rossztól is megszűri a kisebb „északi” települést. Békéssámson dicsekedhet vele: bűncselekményre nem is emlékeznek. Szabálysértés akad, volt, de ritkán. A falu egészséges, a pártszervezet, a tanács, az egészségügyiek meg a lakosság más „napszámosai”- jó orvosai 1964-ben Békés- sámsonnak. Varga Tibor—Ternyák Ferenc Eseményekben gazdag program vár a békéscsabai gimnázium ifjúkommunistáira A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és kereskedelmi szakközépiskola KlSZ-szerve- zetének munkaterve változatos programot ígér az 1964—§5. évi tanévre. A tavalyihoz képest nagyobb gondot fordítanak az eszmei, politikai nevelő munkára. Előadást tartanak a IX. Világifjúsági Találkozó jelentőségéről és a világ haladó fiatalságának a békéért való harcáról. A kiszesek már készülnek a jövő évi gyulai Erkel Diákünnepekre, melyen részt vesznek a legjobb szavalok, ének- és hangszerszólisták, valamint az énekkar, az irodalmi színpad és a tánczenekar. Terveik között szerepel a Szegedi Nemzeti Színház bemutató előadásainak megtekintése, filmankétok és , klubdélutánok rendezése. A gimnázium ifjúkommunis- ;tái célul tűzték, hogy a gyengébb előmenetelű tanulóknak ! segítséget adnak és megszerve- I zik a tanulóköröket. Már elkezdte működését húsz szakkör iis, Elnézést kerek... A minap egyik régi ismerősöm keményen, férfiasán bírálta múltkori Üjítás című cikkemet. Ne. hezményezte: azzal, hogy bíráltam azokat, akik újítottak, nem vittem előbbre karcolatommal az újítás nemes ügyét. Mondtam — sajnálnám nagyon, ha így lenne, ö javasolta, hogy inkább azt te. gyem szóvá, hogy a bürokrácia tengerében mennyi jelentős ésszerűsítés és ötlet süllyed el. Magára hivatkozott, akinek két újítására még csak válasz sem érkezett, egyet pedig már a harmadik helyről küldtek visz- sza. Hegyeztem a fülem és a ceruzám ekkora lelkiismeretlen, ség hallatán, majd megérde klődtem, hogy mi volna az a figyelemre Sem méltatott újítás. Elmondta. Javasolta már több illetékes szervnél, hogy rövidítsék meg a gyufaszálakat és dobozát. Számokkal támasztotta alá, hogy hány vagon fát lehetne vele megtakarítani évente. De ha ezt valamilyen nemzetközi egyezmény miatt nem lehet meg. oldani, akkor java. solta, hogy a gyufaHol a hiba? szál mindkét végét mártsák be a méregbe. így egy gyufaszálat kétszer lehetne meggyújtani. Mondom neki, hogy jó ötletnek tartom, de mivel nem vagyok jártasa gyufaszákmá. ban, így nem tudom elbírálni nemzetgazdasági jelentőségét. Jellemes ember lévén, harciasán érvelt igaza mellett. Állította, hogy csak félrelökték újításait. Ezt két másik újításával támasz, tóttá alá, melyet még csak válaszra sem méltattak eddig. Fő. leg az egyik volt szerinte korszakalkotó ötlet, éspedig: javasolta, hogy a férficipők sarkai szögletesek legyenek. Szerinte kevesebb hulladék lenne ezzel az eljárással a talpbőr kiszabásánál. Mondtam neki, hogy ez nem új dolog, mert már láttam szögletes sarkú cipőt, sőt keskeny, ma. gasított 3arkú férfi- cipőt is láttam már, és talán hónapok vagy évek kérdése, és lesznek tűsarkú férfi, cipők is. De mi haszna van ebből a nemzetgazdaságnak? — kérdeztem tőle, majd megnyugtattam, hogy nekem is elhever évek óta egy pár ötletem, melyek talán sokkal nagyobb érdeklődésre tarthatná- nak számot, mint az előbbiek. Egyiket má. sikat már be is nyújtottam újításként. Ezek közül az érdekesebb jeit itt adom közre. Nagyon praktikus és hasznos lenne — lábgombásodás ellen — halászoknak -és olajbányászoknak a szellőző, lukacsos gumicsizma..' Jó ötlet a szögletes golyóscsapágy is, de jó lenne tudni, mire lehetne használni. Erős dohányosoknak javasolnám az egyvégű cigarettát, füstszűrővel. Andaxin helyett távirányítású futball- labdát javasolnék a labdarúgó-edzőknek. A zenélő egérfogót például jól lehetne hasznosítani zene. kedvelő vagy süket egerek esetében. Igen nélkülözött cikk ma is a háztartási silózógép vagy a nagy teherbírású óriásdaru, törpeszuper kivitelben. Hát így állunk. Nekem is, lám, a nyaka, mon maradt a sok ötlet. Csak fel a fejjel, kedves ismerősöm. A hiba az ön újításaiban van. (Dobra Sándor) 0 legyeskedö professzor Csak a statisztikai hivatal volna a megmondhatója, hogy hányfajta — s számos esetben mily furcsa — foglalkozás létezőik. De, hogy mi mindenből lehet megélni, azt már talán ez a fontos intézmény sem tudná megmondani. Egy rövid hír arról tudósít a sajtóban, hogy bizonyos Winter nevű nyugatnémet tudós kísérletei során megállapította, miszerint a legyek száz eset közül 90-ben kelet-nyugat vagy észak-dél irányában szállnak le vízszintes felületen. Hm... A nem mindennapi megállapítás mélyen elgondolkoztat. Több okból is. Mindenekelőtt az a véleményem, hogy a bonyolult kísérlet során Winter professzor alkalmasint a türelem világrekordját is megdöntötte. Elképzelhető ugyanis, mennyit kellett szaladgálnia az elemedett karú tudósnak — iránytűvel a kezében — annak pontos megállapítása érdekében, hogy egyetlen légy százrendbeli leszállásának mi az égtáji pozitúrája. (Én már a második landolásnál biztosan agyoncsaptam volna a ronda dögöt!) S mindezt egyetlen rovar kedvéért! Am a statisztika olyan tudományág, amelynek megálla. pításai megcáfolhatatlanok. Persze, az általános konklúzió levonásához vajmi kevés egyetlen statisztikai egyed megfigyelése. Figyelemmel pedig a legyek előfordulási példányszámának roppant sokaságára, feltételezem, hogy a professzornak legalábbis több száz zümmögő rovar (egész kórus!) vonatkozásában kellett kísérleteit folytatnia. Márpedig, ez férfimunkát és sok-sok türelmet igényelt. Pláne, ha tekintetbe vesszük a kísérlet során bekövetkezett, esetleges műhibákat is. Mert — teszem azt — előfordulhatott, hogy a soros kísérleti alany, mondjuk a ki- lencvennyolcadik rárepülésnél nekiszálit a légyfogónak. No®, ekkor hiábavaló volt a megelőző küencvenhét leszállás pontos regisztrálási», fuccs a statisztikának. Megítélésem szerint azonban a roppant türelem nem volt hiá_ bavaió. Annak, igenis, felbecsülhetetlen gyakorlati értéke van. A fenti adatok ismeretében, az elkövetkezendő kánikulában bárki meg is győződhet erről. Hogyan is képzelem el? Ha majd a tikkasztó hőségben behúzódom az árnyékba, könyvvel a kezemben vagy egy kis szundítás végett, gondom lesz arra, hogy feltétlenül északnyugatdélkeleti vagy északkelet-délnyugati irányban' helyezkedjem eL Az előbbi teória persze vízszintes felületre vonatkozik, mint arra már elöljáróban utaltam. Következésképpen: ha még egy kissé meg is döntöm magam — mondjuk oly módon, hogy az egyenlítő által bezárt hajlásszögöm 60 fok körül mozogjon — akkor már teljesen mentes lehetek a szemtelen rovarok meg-megújuló támadásai tóL Végül, de nem utolsósorban, figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a végtelenül fáradságos és birkatürelmet igénylő kísérletet a tudós professzor nyilván nem társadalmi munkában végezte. „Az az eset, amikor a tolvajtól lopnak” — ismert magyar közmondás mintájára, megszületett hát egy másik, hasonló igazmondás. —kazár—*
