Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

1964. november IB. 4 Szerda Újítókról, újításokról napokban újítási an-1 tartalékát képezik. A termeié-1 megváltoztató tényezővé, aminek A kéton vettem részt Békéscsabán, melyet a Szakszervezetek Megyed Tanácsának közgazdasági munkabizottsága rendezett és amelyre újítókat, újítási előadó­kat, szakszervezeti újítási felelő­söket, főkönyvelőket, műszaki ve­zetőket és igazgatókat hívtak meg. Kezdetben talán ötvenen le­hettek, de a tízperces szünetben a létszám harminckettőre csappant, sőt néhányan még tanácskozás közben is eltávoztak. Azt nem kérdeztem meg senkitől, hogy ér­dektelenségből vagy valamilyen halaszthatatlanul fontos ügy elin­tézése miatt hagyták ott az anké­tet, de talán voltak a második csoportba tartozók is. A vitaindító előadást Erdős Ká­roly, az újítási albizottság vezető­je tartotta, akinek a szavai min­denkit meggyőzhettek arról, hogy az újítási kérdésekben jártas és ismeri a megye újítómozgalmá­nak a helyzetét. Sajnos azonban, inkább általánosságok hangzottak ók így aztán mindössze öten je­lentkeztek hozzászólásra, s ők is kevés újat mondtak. Mert az példáiul, hogy az újítási előadó­kait, mint a mozgalom gazdáit te­gyék anyagilag is érdekeltté a munkájukban (ezt egyébként ket­ten is megemlítették) nem éppen a legfontosabb kérdés egy anké­ten. Arra gondoltam, hogy olyan eredmények és hiányosságok is felvetődnek majd, amivel érde­mes alaposabban foglalkozni és a nyüvánosság elé tárni. Ilyen azon­ban csak kettő akadt. Az egyiket Schwárth offer Ferenc, a Gyulai Bútoripari Vállalat újítási előadó­ja, a másikat Mészáros István bri. gádszeredő, újító, a Gyulai Álla­mi Gazdaság dolgozója mondta el. Schwárthöfíer Ferenc a poliész. teres fényezési eljárás bevezetésé­ről tájékoztatta az ankét résztve­vőit. Vázolta azt a küzdelmet, amíg több újító hónapok szívós munkája árán megteremtette a le. íietőséget az új, korszerű techno­lógia alkalmazására. Mészáros István megemlítette, hogy a Gyu­lai Állami Gazdaság a körzetébe tartozó tsz-eknek is átadja az újí­tásokat, ami — legalábbis náluk — természetes. Kifogásolta azon­ban, hogy a Békés—Csongrád me­gyei Állami Gazdaságok Igazga­tósága nem intézkedik az újítá­sok más állami gazdaságokban történő bevezetésére. Az ankéten szóba került még néhány más fonákság is, de csak általánosságban. Pedig ez a plé- num bizonyára alkalmas arra, hogy konkrét esetekben megtegye a szükséges lépéseket. Magam is hallottam arról és most újra meg­említették, hogy egyik-másik vál­lalatnál nem kapnak kellő támo­gatást az újítók, csak abban az esetben, ha a műszakiak közül is bevonnak valakit, aki elég tekin- tóly ahhoz, hogy „szabaddá tegye az utat”. (Persze, az újítási díjon való osztás fejében.) Nemegy. szer megtörténik, hogy húzzák, halasztják az újítási díj kifizeté­sét, mintha valamilyen szabályta­lanság elkövetésétől tartanának. Az pedig szinte ritkaságszámba megy, ha valahol külön megbe­csülésben részesítik az újítókat. Legtöbbször a jutalmazásból is kirekesztik őket, mondván: meg­kapta az újítási díjat, miért jár­na neki külön jutalom is? Több figyelmet és megbecsü­lést érdemelnek az újítók, akiket végeredményben a szocialista munkaverseny élenjáróinak kell tekintenünk. Aki ezt nem érti meg, az nincs tisztában azzal sem, hogy az újítások összességükben gazdasági fejlődésünk jelentős kenység növelését, a munka meg­könnyítését, a balesetek megelő­zését segítik élő, s így azokra a társadalom igényt tart. Nincs jo­ga senkinek ahhoz, hogy ezeket a szellemi termékeket hanyagság­ból, nemtörődömségből, szakmai féltékenységből vagy éppen ha­szonlesésből éLprédálja. Ismerünk olyan vállalatot, üze­met, ahol az újítómozgalom ma már az érdeklődés reflektorfényé­ben áll. Rendszeresen feladattér, veket dolgoznak ki, ezekben meg­határozzák, hogy milyen segít­ségre van szükség, a termelés fo­lyamatának melyik fázisiát kell meggyorsítani, egyszerűsíteni, olcsóbbá tenni. Minden beadott újítási javaslatot, haladéktalanul megvizsgálnak, és ha célszerű az alkalmazása, azonnal bevezetik. Az újítóknak — a törvényesen já­ró újítási díjon felül — jutalmat is kitűznek és nem halogatják a pénz kifizetését Gondoskodnak arról, hogy a dolgozók ismerjék meg az újítókat, akik dicsőséget szereztek az egész kollektívának. S a legszebb példát erre talán a Férfifehémeműgyár békéscsabai gyárában láthatjuk. Mint ahogy a folyók is apró erecskékből, csermelyekből, pata­kokból duzzadnak folyammá, úgy válnak a kisebb-nagyóbb újítások végül is az egész termelésá módot az összességével lehetővé válik — a munkaidő lerövidülése mellett is — a növekvő igények kielégí­tése. Célunk a kommunista társa­dalmi rendszer megvalósítása, amelynek alapfeltétele a termé­kek olyan mérvű biztosítása, ami­kor már mindenki szükséglete szerint részesülhet a társadalmi javakból. Ekért minden vezető hivatalbeli és erkölcsi kötelessé­ge, hogy támogassa, segítse élő a jobb, korszerűbb, gazdaságosabb megoldások keresésének lehetősé. góL Lenin azt tanítja, hogy a ter­melékenység magasabb színvona­la a legfőbb, a legfontosabb do­log, amellyel az új társadalom biztosítja a fölényét a régi fölött. Fejlődésünk kulcskérdését képezi tehát, melynek megoldásától függ népünk jólétének növekedése, s ez határozza meg azt, milyen mér­tékben járulnak hozzá a mi ered­ményeink is a két társadalmi rendszer közötti világméretű ver­senyben a szocializmus győzelmé­hez. rről van tehát amikor az újítókról és az újításokról be­szélünk, s éppen ezért joggal várunk többet min­den — ezzel a témával foglalkozó — ankéttől is. Pásztor Béla E' Taggyűlést tartottak békéscsabai kisiparosok A KIOSZ békéscsabai járási csoportja november 16-án taggyű­lést tartott, melyen Csepregi Ká­roly járási titkár beszámolt az el­múlt fél év (április 1-től szeptem­ber 30-ig tartó időszak) munkájá­ról, a kitűzött célok megvalósítá­sáról, s tájékoztatást adott a kö­vetkező fél évre meghatározott feladatokról. Foglalkozott más szervezési kérdésekkel is. Megem­lítette, hogy a kisiparosok — egy­két kivétellel — eleget tesznek ál­lampolgári kötelezettségüknek. Sokan vesznek részt továbbkép­zésben különböző tanfolyamokon, melyeket a KIOSZ helyi csoport­ja szervez. Érdeklődés mutatkozik a társadalmi kérdések iránt ás szép számmal bekapcsolódnak ma már a politkai életbe a kisiparo­sok is. A taggyűlésen Csepregi Károly Pa táj János szobafestőnek a Jó Munkáért jelvényt, Kucsera Já­nos asztalosnak pedig a Jó Mi­nőségért jelvényt nyújtotta át. A KIOSZ országos központ Je- szenszki Lajos asztalost és Szilló Mihály férfi- és női fodrászt ki­váló iparitanuló-nevelésért elis­merő oklevéllel jutalmazta. Ezen­kívül kilencen kaptak még tárgy- jutalmat. ■■ Usenet Kanadába Több mint tízezer kilométernyi távolságból, a kanadai Breston városából érkezett levél szerkesztőségünkbe, egy kivándorolt hon­fitársunk keze nyomán. A 84 esztendős éltes ember G. Rohacs a múlt század végén a „másfél millió magyar” között hagyta el az országot, pontosabban szűkebb hazáját, Jolsvát, s azokat a közsé­geket, amelyekben iskolaéveit járta, Betekintset, Sajógömört. Hatvanegynéhány esztendeje annak, s Rohacs bácsi még min­dig tiszta magyarsággal, szépen rajzolt betűkkel, s lehet mondani, szinte helyesírási hibák nélkül irta levelét, amelyben kéri, hogy legalább egy héten egyszer küldjük el neki Kanadába a Békés me­gyei Népújságot. Nem hosszú írásában elmondja azt is, mi minde­nen ment át az elmúlt évtizedekben. Mint matróz, bejárta szinte az egész világot. Volt Ausztráliában, az Indonéz-szigetek legtöbbjén, Dél_ Amerika országaiban, míg végül l etelepedett Kanadába. Sokat látott tehát a világból és talán ezért vágyik a szíve annyira visz­em, hogy legalább még egyszer megláthassa „Betekintset, ahol a Sajóban megtanultam az úszást”. Őszinte honfitársi üdvöz­lettel azzal zárja a levelét, hogy meglátogatja még a szerkesztősé­günket is. Várjuk Rohacs bácsi látogatását és addig is teljesítjük a ké­rését. Várjuk olyan szeretettel, amilyennel ő fordult hozzánk. SZERKESZTŐSÉG POOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOCOOOQOOCOOOOOQOOOOOQOOOOe jnpppi A szakácsnő. 49. Harmadnap az őrnagy szinte berobbant az ügyész szobájába. Kivett egy papírlapot táskájából és átadta Jerzy Kurnak. A ke­rületi ügyészség döntése volt, amely hatályon kívül helyezi a Kalinkowski nevére érkező pos­ta levéltitkának megsértését. — Jó orrom volt — mondta az őrnagy —, hogy igyekeztem megszerezni ezt a döntést. Nézd, mit kapott ma a te drágalátos joggyakornokod. Az őrnagy az ügyésznek egy kék és osztrák bélyeggel ellátott borítékot adott át. — Olvasd! Az ügyész kivette a levélpa­pírt, amelyen éles, energikus írással ez állt: Kedves Zygmunt! Jót nevettem, amikor meg­kaptam leveled, amelyben leírod minden tortúrádat, amit átél­tél. Ügy gondolom, hogy jól ösz- sze kellene szidnod azt a tehe­tetlent, hiszen megölhetett vol­na. Különben nem tudom, hogy én vállalnék-e hasonló kockáza­tot. Na, de minden jó, ha a vége jó! Nagyon kérlek, légy óvatos, és ne siess feleslegesen. Itt, Bécs- ben mindent kedvezően elintéz­tem. Tudnak mindenről, és nyu­Jorzy Edigey: A csekk Fordította: bába Mihály godtan várnáik. Egy hä vagy egy hónap semmit sem számit Egy szép kirándulás prospektu­sát kaptam meg. Utazás Génuá- ba Nápolyon, Barcelonám, Gib­raltáron és Lisszabonon át a Ka­nári-szigetekre. Onnan a Baiha- ma-szigetekre, és a Panama-csa­tornán át Hawaiiba. Visszatérés E'ilippi, Singapur, India, Ceylon, Szuez, s Alexandráén át Olaszor­szágba. Háromhónapos köruta­zás a világon. És nagyon olcsó! Alig háromezer dollár. Hála Is­tennek, megengedhetjük ma­gunknak. Rögtön két helyet fog­laltam le számunkra. Jár neked ez a kis pihenés azok után, amit átéltél. Szeretettél ölellek a mielőbbi viszontlátásig: a Te.. i (olvashatatlan aláírás) Az ügyész nagyon csodálko­zott; kétszer is elolvasta a le­velet, és pontosan megnézte a borítékot. A hátlapján, ott, ahol rendszerint a feladó nevét írják rá, egy kis pecsét volt: „Alfaco- tex — Wien, Wipplinger Str. 111. Ezt a címet nagyon jól ismer­te az ügyész. A „fehér gengszte­rek”’ aktáiban is szeretjeit. Li- sewski mérnök vallomásában részletesen leírta azt a céget, amelynek egy esztendőikkel ez­előtt Becsbe szökött lengyel a tulajdonosa. „A szabadságot vá­lasztotta”, és kiesd pincehelyiség­ben, egy mozgalmas kereskedel­mi utcában „üzletet” nyitott az­zal a céllal, hogy kapcsolatot te­remtsen lengyel turistáikkal. Itt mindentel lehetett adni, lengyel pénzt is, s mindent lehetett vá­sárolni, ami a csempészeknek ér­téket jelent. Az agyafúrt cégtu­lajdonos gyanús megbízásokat is elintézett — többek között ő volt a hivatalos ügynöke a „fe­hér gengszter’ ’-eiknek Ausztriá­ban. Lisewski, mint igazgató, fel­használva a cementgyár pecsét­jét, és cégjelzéses papírját, az „Alfacotex” cégből formális kép­viseletet csinált, amely lehetővé tette, hogy az Osztrák Köztársa­ság területén mindent lebonyolít­son, ami az illegálisan kiszállí­tott 404-es gyorsan kötő cement­tel összefüggött. 0 adott ei ce­mentet a Linz mellett gátat épí­tő konzorciumnak is. Lasewski vallomásában meg­magyarázta azt is, hogy az „Al­facotex” kifizette a szállítmány fuvardíját, és a konzorciumtól bizonyos összeget inkasszált be. Az elküldött összegből fizetett a „fehér gengszter”-éknek Len­gyelországban. — Tudod, Stach! — olvasom a levelet és nem hiszek a szemem­nek — mondta szomorúan az ügyész — Istenem, mennyire megbíztam a fiúban. — Hol van most? — A második emeleten, a né­gyes teremben, egy tárgyaláson a jegyzőkönyvet vezeti — felel­te Wilska kisasszony. A három ember közül, akik az őrnaggyal együtt léptek be az ügyész szobájába, az egyik azon. nal kiment. A bent lévők egyike azt javasolta: (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents