Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

1964. november 18. 5 Szerda djZOÓMlLÓk kálía Qjfkés es a bán November 14-én, szombaton este tartották Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjában a bevonulók bálját. Ebből az alkalom­ból számos sorköteles fiú és hasonló korú lány kereste fel a klub emeleti helyiségeit, ahol táncolták a fiatalok a parketten és puk­kantak a pezsgős palackok a fehér abrosszal borított asztalokon. Néhány ősszel bevonuló fiatal szülei is eljöttek a bálba, s akadt, aki menyasszonyával érkezett. Erről a kedves, hangulatos szombat mólnak be képeink: esti rendezvényről szá­Herczmann Jenő százados elvtárs a katonaéletről beszélget Ilánis Mátyással és Kes.jár Pállal, akik rövidesen megkapják behívóparancsukat. Ét S# 0^? Javában áll a bál... — Jő zenére jő táncolni — vallják a vi­dám fiatal lányok és fiúk. A tizennyolc éves mezőberényl Bag! Lajos édesanyjával és menyasszony jelöltjével, aki ígéri, hogy megvárja őt, amíg eltelik katonaideje. V. Z. Fotó: Kocziszky László Ä szakszervezet megvizsgálta az állami oktatás megyei helyzetét — 68 ezer általános iskolás — A túlórák elosztása — A felnőttoktatás problémái A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöksége legutóbbi ülé­sén foglalkozott az állami oktatás alakulásával, ezen belül a felnőtt- oktatás problémáival is. Volta­képpen a Pedagógusok Szakszer­vezete megyei bizottságának mélyreható jelentését vitatta meg, mely tükörképe a jelenlegi álla­potoknak. Tanuló megye lettünk, s állan­dóan fokozódik a tanulási kedv — állapíthatta meg az elnökség. A megyei népoktatás történetében rekordnak számít, hogy az általá­nos Iskolák nappali tagozatára ta­valy 68 ezer gyermek iratkozoti be, középiskoláinkban csaknem 10 ezer fiatal tanul, míg az 1959—80- as tanévben alig kétezer, addig az 1962—63-as tanévben csaknem 1 ezer felnőttet oktatlak az esti és levelező középiskolai oktatás ke­retében. Növekedett a főiskolá­ra, egyetemre járók száma is. Az örvendetes eredmények per­sze, nem feledtethetik azt, hogy az „érem” másik oldalán ott van 30 ezer 15 és 50 év közötti terme­lőszövetkezeti tag, akinek még nincs meg a nyolc osztálya, a me­gye felnőtt lakosságának 3 száza­léka analfabéta, az érettségizettek száma a mezőgazdaságban az összdolgozók körében csak 1.3 százalékot tesz ki, az iparban 5,5 százalékot, nem kielégítő szakem­ber-ellátottságunk, az általános is­kolások 70 százaléka lemorzsoló­dik a nyolcadik osztály elvégzése előtt. Ezek a tényszámok — a si­kerek mellett — figyelmeztetnek: rengeteg tennivalót hoznak az el­következő évek, főképpen a fel­nőtt nemzedék műveltségi szintjé­nek emelésében. A pedagógusok erőfeszítéseiről csakis elismeréssel lehet beszélni. Mivel még most Is nagymérvű pe­dagógushiány van megyénkben, magasak a tűlóra-számol Csak a múlt év áprilisában 20 ezer túl­órát tartottak a nevelők. Ez a szám szinte állandósult napjain­kig, s 300 nevelő kötelező óraszá­mának felel meg... Egyesek túlsá­gosan túl voltak terhelve, mások nem vállalkoztak túlórára. Ezért a Művelődésügyi Minisztérium a Pedagógusok Szakszervezetével egyetértésben úgy határozott, hogy minden nevelő a kötelező óraszám 50 százalékának erejéig köteles túlmunkát vállalni, ezen túlmenően csak a megyei tanács művelődésügyi osztályának és a szakszervezet megyei bizottságá­nak írásos engedélye alapján le­Mint fehér felhőrajok... (Fáspuszta, 1964 július) Csodálatos a vízimadarak szi­matja. Ahol megjelenik a víz, hamarosan megjelennek a vízi­madarak is. Ez megyénkben sincs másként. Az egyre szapo­rodó rizstelepekkel, halastavak­kal mind többen és többen tér­nek vissza kipusztult vízimada­raink. Fáspusztán járok, ahol valami, kora Hoyos-Weinckheim grófok vadásztak. Most állami vadgaz­daság van erre, ahol ezrével ne­velik a fácánokat. Itt telepedtek meg egy kis tölgyesben a hófe­hér dísztollas kiskócsagok. Mintha a száz év előtti régi Sárrét gazdag madárvilágának egy kis töredéke tért volna visz- sza a kiskócsagokkal, bakcsók­kal, szürkegémekkel, ha nem is olyan nagy számban, mint ré­gen, amikor még megvolt a Sár­rét. Hogy örvendetesen szapo­rodnak ezek a ritka szép mada­rak, ez érthető. A sekély vizű rizstelepek és halastavak ked­vező életlehetőséget biztosítanak számukra. A vízinövények taka­rása alatt sokkal biztonságosabb a táplálékszerzés, mint a nyilt, mély folyóvizeknél. Még elég távol vagyunk a gémteleptől, mikor feltűnik az első kiskócsag. A tölgyeserdő felé igyekszik a fészekhez. Hó­fehér tolla csillog a napfény­ben. Amint közel érünk az er­dőhöz, már hallatszik a bakcsók vakogása s a szürkegémek krá- kogása. A fiatal madarak várják élelmet hozó szüleiket. Néhány madár köröz az erdő fölött. Bent vagyunk az erdőben. Lépteink nyomán felrepülnek a megzavart madarak és mint fehér felhőra­jok keringenek a fák fölött. Rit­ka szép látvány! Amint távolo­dunk, megnyugszanak és újra fészkükre szállnak. Mintegy 10 —15 pár lehet az itteni állo­mány, de nemcsak kiskócsagok, hanem bakcsók és szürkegémek is nagy számban fészkelnek. Minden fán 4—5 fészek. Már a fiatalok is repülősek. Amint ész- revesznek bennünket, hangos kiabálással verik fel a csendet. A fák fölött keringenek, míg csak el nem távolodunk az er­dőtől. Száz évvel ezelőtt, mikor még megvolt a Sárrét, ezek a mada­rak nagy tömegben fészkeltek ott. A Sárrét a telepesen fészkelő madarak eldorádója volt. Nem a fajok sokasága, hanem az egyedek nagy száma bilincselte le a szemlélőt. A múlt század hetvenes éveiben még nagykó­csag és daru is akadt. A kócsa­gokon és darun kívül vadka­csák, vadlibák, kanalasgémek, kárókatonák fészkeltek nagy számmal. Tavasszal a rétet járó pákászemberek csónakszámra szedték a tojásokat. Mikor a Sárrétet tápláló vizeket lecsa­polták, eltűntek onnan a vízi­madarak is. Hogy hová? Atcso- portosultak olyan tájakra, ahol még az életkörülmények kedve­zők. A vizek madárvilága he­lyett a kultúrterületek madár­világa foglalta el helyüket. Vésztőn 1870-ben élt egy pá- kászember, aki a lányának ti­zenkét párnáját vadmadártol- lal tömte ki, mikor férjhez ad­ta. Hogy milyen toll lehetett, azt ma már nem lehet eldönteni. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a híradás is az akkori madár- bőségre vall. örvendetes jelen­ség, hogy majdnem száz év után a kipusztult vízimadara­ink egy része visszatért és szé­pen szaporodnak. A fáspusztai gémtelep lakói háborítatlanul élnek. Ember nem jár erre csak nagy ritkán. Még sokáig elgyönyörködnénk a szép kiskócsagokban, de esteledik. Búcsút veszünk a gémteleptől. A lenyugvó nap biborfénye visz- szaverődik a tölgyerdőn, mely felett a gémtelep lakói keringe­nek. Amint távolodunk, még egyre halljuk a bakcsók vakogá- sát. Nyugat felől elkésett szür­kegémek húznak az erdő felé. Csath András Részlet a szerzőnek Békés me­gye madárvilága című most ké szülő könyvéből. hét pedagógust túlmunkára köte­lezni. Természetesen, ir.'j e hatá­rozat végrehajtása sem jelenti azt, hogy javul a pedagógus-ellá­tottság, itt csupán a nagyjából egyforma „húzásról” van szó. A nevelőképzés új bázisa, a Szegedi Tanárképző Főiskola Békéscsabá­ra kihelyezett tagozata segíthet nagyon sokat a jövőben a pedagó­gushiány csökkentésében. A nevelők számának fokozatos emelkedésével szociális problé­mákkal is számolni kell, elsősor­ban a lakáskérdéssel. Részben ál­lami erőforrásból, részben a közsé­gi tanácsok támogatásával tavaly 43 szolgálati lakást, az idén eddig 31 lakást vásároltak a pedagógu­soknak. A két évben 5,8 millió fo­rintot költöttek erre a célra. A községi pedagógusok részére 42 kislakásépítési kölcsönt biztosítot­tak. A következő években na­gyobb mérvű állami támogatásra lehet számítani, több mogánházat vásárolnak meg a pedagógusok számára. Ami a felnőttoktatást illeti: nagy megterhelést jelent a peda­gógusoknak, de becsülettel helyt­állnak. Megállapította az elnök­ség, hogy a tananyagellátás javí­tásával és a nehezebb tantárgyak (számtan, fizika, magyar nyelv­tan) kötelező konzultációinak megszervezésével még eredmé­nyesebb lehetne az oktatás. A le­velező oktatásban részt vevők heti egy konzultációja kevés ah­hoz, hogy az alapvető fogalmakat alaposan elsajátítsák. Érdekes megfigyelés, hogy a felnőttek között a fizikai munkát végzők jobban helytállnak, job­ban tanulnak, mint a hivataliak. Ritka eset, hogy tsz-tag vagy üzemben dolgozó levelező hallgató több tantárgyból gyenge ered­ményt ér el. A bukottak között sok a fiatal és nem fizikai mun­kás. Sok gondot okoz az is, hogy az osztályok létszámának felső ha­tára roppant nagy. Az első osz­tályba ötven hallgatót lehet fel­venni, ennyien alig férnek be egy terembe, a nevelő nem képes sze­mélyesen megismerni a hallgató­kat, csökken a tanítási óra haté­konysága. A szakszervezet me­gyei bizottsága a közelmúltban olyan javaslatot juttatott el a fel­sőbb szervekhez, melyben 30—35 fős osztályok szervezését indokol­ta a levelezőknél. Foglalkozott az elnökség az analfabéta tanfolyamok szervezé­sének nehézségeivel is. örvende­tes, hogy az 1962—63-as tanévben minden iskolaköteles cigánygye­reket beiskoláztak, s a felnőttek közül is több százan elvégezték az alapfokú tanfolyamokat. Dicséret­tel emlékezett meg a sarkadi 1. számú iskola nevelőjének, Bagyln Margitnak áldozatkész tevékeny­ségéről. P. R. Nagylarcsai szlovák népviseletből rendezlek kiállítást Dévaványán Dévaványón a napokban érde­kes kiállítást rendeztek nagytar- csai szlovák népviseletből. Igen tetszetős, díszes fejkötőket, prusz- likokat, hímzett ruhákat, köté­nyeket, lányoknak való fejdísze­ket és egyéb kézimunkát mutat­tak be. Érdekes, hogy a szlovák női népviseletet bemutató kiállí­tást sokkal több férfi nézte meg Dévaványán, mint nő.

Next

/
Thumbnails
Contents