Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-17 / 269. szám

1964. november 17. 4 Kedd Nyolcezer orvos Egészségügyi alakulatok A Magyar Vöröskereszt munkájáról, feladatairól nyilatkozik Rostás István főtitkár A munka mélyén ott az ember Működik az országban egy nagy szervezet, mégiscsak akkor hallat magáról, amikor valakin vagy va­lakiken segítenie kell. A Magyar Vöröskereszt ma — alig fél évvei második kongresszusa után — 570 ezer tagot számlál, s körülbelül ugyanennyi a tagsági díjat nem fi­zető ifjúsági vöröskeresztesek szá­ma. A kongresszus után a vörös­keresztes szervek újjáválasztották vezetőségüket: 19 megyében — Budapest nélkül — 32 ezer veze­tőségi tagot bíztak meg az ügyek további vitelével. — Milyen feladatot látnak el a vöröskeresztes szervezetek? • — erről kérdeztük meg Ros­tás Istvánt, a Magyar Vörös­kereszt főtitkárát. — Munkánk korábban túlságo­san is szerteágazó volt — mondta. — A kongresszus határozatai alap­ján nét fő feladat köré csoportosí­tottuk tennivalóinkat. Ezek: az egészségügyi felvilágosítás, a pol­gári védelem egészségügyi tömeg­alakulatainak megszervezése, a véradómozgalom, a tisztasági mozgalom, a vöröskeresztes mun­ka a mezőgazdaságban, az Ifjú­sági Vöröskereszt és a nemzetközi kapcsolatok. Van még egy sereg úgynevezett „besegítő” felada­tunk, például a családvédelem, üzemi vöröskeresztes munka, az alkoholellenes mozgalom stb. Mindez a Magyar Vöröskereszt életképességét mutatja. Utalhat­nánk egyes városokban, falvak­ban a véradómozgalom kiemelke­dő sikereire. De az aktivitást jel­zi az is, hogy a kongresszus ide­jén ötezer orvos-tagunk volt, a legújabb adatok szerint pedig már nyolcezer tartozik tagjaink sorába. Természetesen ennél sok­kal több orvos kapcsolódik be a vöröskeresztes tevékenységbe. Az egészségügyi felvilágosító munkába sok minden beletarto­zik, a vöröskeresztes tanfolya­moktól a filmvetítésekig és a könyvkiadásig. Érdemes megem­líteni, hogy a véradásról szóló szí­nes filmünk, amely a Nemzetközi Vöröskereszt Liga fennállásának 100. évfordulója alkalmából ké­szült, nemzetközi zsűri előtt el­ső díjat nyert. Az egészségügyi alakulatok megszervezése új feladat szá­munkra. Ebben az évben még inkább csak a szakosok megszer­vezése és az önkéntes jelentkezők közötti válogatás folyik, 1965. ja­nuár 1-től azonban már megkez­dődik a tömeges kiképzés. Addig meg kell alakítani a szakasz- és csoportvezetői gárdát, amely ezt a honvédelmi jelentőségű munkát Klubot kapnak a csorvási tűzoltók Negyvennégy felnőtt, főiként fi­atal és tizennégy úttörő tagja van a csorvási tűzoltótestületnek. Régóta beszélgetnek már arról, hogy jó volna egy helyiség, ahol tanfolyamokat tarthatnának, s ahol biliárdozni, rádiózni, esetleg televíziózni is lehetne. A községi tanács elősegítette a tűzoltók régi kívánságának való­ra váltását: 40 ezer forint költsé­get szavazott meg egy, a tanács­háza udvarán lévő épület átala­kítására klubhelyiségnek. A tes­tület tagjai már régebben vásá­roltak rádiót és biliárdasztalt s a berendezés kiegészítéséhez 40 Kéket és több szekrényt kaptak. a városokban és falvakban irá­nyítja majd. Külön kell szólnunk a véradó­mozgalomról, amely egyre na­gyobb méreteket ölt. Ismeretes, hogy gyakran!azon múlik egy-egy ember élete: a gyors orvosi be­avatkozás során kaphat-e elég vért. így volt ez például Horváth Zoltán vívóvilágbajnoknál is, akinek életét a művese és a több­szörös vérátömlesztés mentette meg. Több szocialista országban csupán térítésmentes véradás van — nálunk ez a mozgalom most van kifejlődőben. A fejlődés gyors: a vöröskeresztes aktivisták jó felvilágosító, mozgósító tevé­kenysége nyomán két év alatt megháromszorozódott az önkén­tes, térítésmentes véradók száma és az idén összegyűjtött 120 ezer liter vér kétharmadát már így kapta az Országos Vérellátó Szol­gálat. A legfontosabb feladatok közül is szeretném kiemelni a mezőgaz­dasági nagyüzemekben végzett vöröskeresztes munkát. Nemcsak gazdaságilag, egészségügyileg sem azonosak a munkafeltételek egy pár holdas kis parasztgazdaságban és egy több száz vagy több ezer holdas nagyüzemben. A gépesítés, a vegyszerek alkalmazása és a nagyméretű élelmiszerszállítások nyomán megsokasodtak a mező- gazdaságban az egészségügyi I problémák. Ezért a Vöröskereszt megyei szervezetei a termelőszö­vetkezetek és állami gazdaságok egészségügyi felelőseit 3—6 napos bentlakásos tanfolyamokra hívták be, hogy megismertessék velük a nagyüzemi gazdaságokban köve­tendő egészségügyi előírásokat. Sokat várunk ezektől a tanfolya­mot végzett aktivistáktól, akiknek száma ma is meghaladja a hatez­ret. Feladatuk nem csupán az el­sősegélynyújtás, hanem főleg az, 48. A következő három napon Krzyzewski őrnagy nagyon el­foglalt volt. Néhány munkatár­sával diszkréten megfigyelte azokat, akik a listáján szerepel­tek. A „gyanúsítottak” száma gyorsan csökkent. Három nap múlva alig húsz név maradt. De ez a szám is, gondolta az őr­nagy, a legközelebbi napokban legalább a felére apad. A „ki­küszöbölő” módszer, amire kény­telen-kelletlen rászánta magát, biztos módszer volt; legalábbis a kezdeti stádiumban kizárja a gyanúsítottak köréből mindazo­kat a személyeket, akik semmi­képpen nem vehettek részt a Do­naubank csekkjének elrablásá­ban. A tapasztalt nyomozótiszt ar­ra számított, hogy az önmagá­ban annyira biztos és ügyes „Sápadt Niko” végül is olyan hibát követ el, amely leleplezi. Vagy talán egyszerűen a bűn­tény legnagyobb ellensége — a túlzott önbizalom — veszejti él. Mindenesetre az őrnagy ki­tartóan nyomozott a „gyanúsí­tottjai” között, de nem hagyott abba más módszereket sem, amelyek esetleg célhoz vezet­hetik. Néhámyan. legügyesebb nyo­mozói közül állandóan figyelték a bíróság épületében Kur ügyész szobáját, hogy eldöntsék: ki áll legszorosabb kapcsolatban azzal hogy megelőzzék a baleseteket, ismertessék meg a dolgozókkal a védekezés legbiztonságosabb mód­jait. Ehhez természetesen a tan­folyamok csak az alapokat adták, fontos, hogy az egészségügyi fele­lősök tovább képezzék magukat. Az ötszáznál kevesebb munkást foglalkoztató üzemekben (ilyen a vidéki üzemek nagy többsége) nincs üzemorvos és így az első­segélynyújtástól a konyha higié­niájának felügyeletéig -okféle tennivaló hárul a vöröskeresztes aktivisták, az üzemi egészségőrök hálózatára. Dicsekvés nélkül mondhatjuk: ahol ilyen hálózat működik, huzamos idő óta nem fordult elő ételmérgezés. Végül néhány szót a nemzetkö­zi kapcsolatainkról. Kongresszu­sunkon részt vett a Nemzetközi Vöröskereszt Liga képviselője, aki felszólalásában a Magyar Vö­röskeresztet, mint a Liga egyik legaktívabb és leghatékonyabb tagját méltatta. Nemzetközi kap­csolatainkhoz tartozik, hogy föld­rengések, árvizek, egyéb elemi csapások esetén mindig segítünk a bajbajutottakon. A Magyar Vö­röskereszt I. és II. kong­resszusa között 11 millió forint értékű segítséget adtunk különbö­ző országok károsultjainak. — Nem öleltük fel a Magyar Vöröskereszt egész tevékenységét — mondotta végül Rostás István. — Nem szóltunk pl. a családvéde­lemről, amely a terhes anyák védelmétől az öregekről való gondoskodásig sok mindent tartal­maz. Beszélhetnénk kereső szol­gálatunkról, amely a Magyarok Világszövetségével együtt már sok hazánkfiának tette lehetővé a visszatérést családja körébe. De mindezzel és a többi vöröskeresz­tes munkával a lakosság úgyis mind gyakrabban az életben ta­lálkozik. (V. E.) a három emberrel, aki a „fehér gengszterek” ügyében folytatja a vizsgálatot? Nem azért, mint­ha Krzyzewski Jerzy Kurt, a ba­rátját vagy a rokonszenves tit­kárnőt gyanúsította volna. Nem! Egyszerűen meg volt győződve arról, hogy az egész csekk-affér kezdeményezője abból a körből került ki, amely az ügyészségen közel áll a 483-as számú szoba titkaihoz, a nagy bírósági épület negyedik emeletén. Másképpen állt Zygmuwt Ka- linkowski ügye. A nyomozást vezető tiszt számára Kaün- kowski volt az egyik legfonto­sabb személy, akit a támadás megszervezésével gyanúsított. A joggyakornok minden lépését figyelték. A rendőrség két leg­jobb embere elválaszthatatlan árnyéka lett. Kalihkowski vagy nem vette észre, vagy legalább­is úgy tett, mintha nem venné észre őrangyalait. Az Express közvetítésével to­vábbra is folytatták a flörtöt a „Sápadt Nikóvai”. Néhány na­ponként titkos tartalmú apró- hirdetések jelentek meg. Az őr­Erről a kérdésről nem lehet elfogulatlanul írni. A dolgozó és a vezető viszonya a termelés grafikonja. Ez biztos. Mégis leg­több esetben — és most az autó- közlekedési vállalatot veszem példának — csak a munka fon­tos és a munkától nem látja az embert néhány vezető — akinek nem inge elvén állítom ezt — beosztású személy. Pedig az a munkásember ott van a mun­kája helyén, csak meg kellene látni, mert az ő magatartásától és sokszor hangulatától is függ a termelékenység. A napokban hallottam egy szerelőcsoportot, amint éppen Ilyen problémáról beszélgettek. Felidézték a né­hány év előtti történeteket. Megragadott ez a visszaemléke­zés, amely egy mérnökről szólt. Nem volt kifogástalan, de mint ember példának számit. Minden reggel körüljárta a műhelyeket, kezet fogott a munkásokkal, sőt az is előfordult, hogy egy-egy dolgozónak segített a fizikai munkában. Nem volt álruhás Mátyás király, de tudta a mód­ját az emberekkel való bánás­nak. Ezt nem felejtik el a mun­kások, ez mindenkinek jólesik. A történet azt bizonyítja, hogy ahogyan a nők szeretetre, — a férfiemberek megbecsülésre vágynak. Ma is vannak az autó­közlekedési vállalatnál hasonló vezető emberek, de a fordítottja is gyakran előfordul. Hogy miért keli erről beszél­ni? Kell beszélni — és tenni is — erről, mert jönnek, mennek a dolgozók ennél a vállalatnál. Egyre kevesebb régi. egyre több új és új arc tűnik fel a munkás­állományban. vásárlására első ízben javasait összeghez, az egymillió zloty- hoz, még elég szűkkeblűén — száz- vagy kétszázezer zlotyt ígért. A rövid válaszleveleket úgy írták, hogy egy fehér lapra sza­vakat vagy betűket ragasztottak, amiket az Expressz címedből vágtak ki. Ezekben a levelekben az őrnagy ellenfele is csökken­tette az árat. A leveleket általában a „Var- só-Sejm” vagy a Swierczewski utcai postahivatalban adták fél, nem messze a bíróság épületé­től. Ezek az alkudozások egy­millió-hétszázezer zdotynái értek véget, ebbe mindkét fél bele­egyezett. Az őrnagy kérte, hogy titokzatos ellenfele jelentkezzék a „Budex” igazgatójánál a ki­fizetés helyének és módjának megállapítása végett. A válasz nagyon durva volt. Ezzel meg is szakadt az alkudozás. — A te „Sápadt Nikód” nem je­lentkezik többé? — kérdezte az ügyész az őrnagytól, — Mit jelent ez? van. Az egyik a megbecsülés hiánya, tehát az: felismerik avagy sem a munka mélyén az embert. A másik az anyagi része. Ez is nagyban hozzájárul a vándor­láshoz. Egy újonnan felvett munkás kaphat 9 forint szemé­lyi órabért is, egy régi dolgozó­nak viszont nem lehet emelni, mert nincs rá keret. Ideje lenne már, hogy ez a két kirívó hiba orvoslásra találjon. A párt, a KISZ és a szakszer­vezet mindent megtesz azért, hogy ezt az áldatlan állapotot megszüntesse, de ez nem megy máról holnapra, amint a helyzet bizonyítja. Sokszor hivatkoznak a mun­kások hibáira, ami miatt hát­rányosabb helyzetben maradnak a nevezett dolgozók. Tévedés azonban azt hinni, hogy az em­bernek csak hibái vannak. Nem. Nemcsak hibái, jó tulajdonságai és ambíciói is vannak. Termé­szetesen, aki csak fogyatékossá­gokat keres, az nem is talál egyebet. Rossz vezető az, aki csak a hibákra hivatkozik és ki­használatlanul hagyja a mun­kásember ambícióját, mellyel produkálni tud. Sokan azt gon­dolják, ha közelebb kerülnek az emberhez, elvesztik a tekinté­lyüket. Ez nem így van. Akik közelebb kerülnek az emberhez, azoknak nő a tekintélyük, ha tá­volodnak, úgy a tekintélyüket is elvesztik. A munka mélyén ott az em­ber, az alkotó, termelő munkás­ember, aki egyre többet, jobban akar termelni és ezért megbe­csülést vár, nemcsak egy-két ve­zetőtől, de mindenkitől. Meg le­het-e adni ezt? Meg kell adni. Pálvölgyi András — Gondolom, hogy ez a be­szélgetés időnyerésre kellett neki. Szerinte a pénzt már fel­veheti a Donaubankból, ezért válaszolt legutóbb olyan durván, és ezért hallgat azóta. — És most mi a teendő? — Közeledünk az ügy megol­dásához. — Van valami konkrét javas­latod? — Vannak különböző nyomok, és különféle emberek, akik kö­zött biztos ott van ennek a nagy ügynek a szervezője is. Az ügyész az őrnagy meg­jegyzéseiből nem tudta megái, lapítani, hogy mindez a rendőr­tiszt blöffje-e, aki nem akarja elismerni a vereséget; vagy az a játékos beszél belőle, akinek legalább négy ász van a kezé­ben. Még két nap telt el látszólagos nyugalomban. Az őrnagy és az emberei fáradhatatlanul foglal­koztak a listán szereplők kivá­lasztásával. Az ügyészségen el­készítették a végső vádiratot „Lisewski és társai” ügyében. Kalinkowski joggyakornok fél napot az ügyészségen töltött, majd záróráig a Légia medencé­jében ült, két árnyékának nem nagy lelkesedésére, akik nem nagyon örültek a több órás lu­bickolásnak a hűvös vízben. (Folytatjuk) A vándorlásnak két fő oka Jorzy Edigey: A csekk Fordította: bába Mihály nagy alkudozott. A csekk meg-

Next

/
Thumbnails
Contents