Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-17 / 269. szám

19M. november 17, 2 Kedd A Pravda vezércikke a demokrácia kiszélesítéséről Moszkva A Pravda hétfői száma vezér­cikkében hangsúlyozza, hogy „a lenini párt rendkívül fontos fel­adatának tartja a szocialista de­mokrácia további kibontakoztatá­sát és tökéletesítését. Ez azt je­lenti, hogy minden állampolgár­nak tevékenyen részt kell vennie az államigazgatásban, a gazdasági és kulturális építés irányításában, jelenti továbbá az államapparátus működésének megjavítását és a nép fokozott ellenőrzését az ál­lamapparátus tevékenysége fö­lött”. A lap hangsúlyozza, hogy a szo­cialista államapparátus a népet szolgálja, és felelősséggel tartozik a népnek. „A szocialista államap­parátusban nincs hely olyan em­berek számára, akik a dolgozók égető szükségleteiről való igazi gondoskodást hivalkodó hangos­kodással és fellengző dicsekvéssel helyettesítik.” Nem lehet beletörődni abba, hogy egyes funkcionáriusok nem veszik figyelembe a kollektíva vé_ leményét. Az az ember, aki nem tud és nem akar hallgatni a tö­megek szavára, az nem méltó a vezető tisztségére — írja befeje­zésül a Pravda (MTI) Goffao az új angol kormány politikájáról London (TASZSZ) John Gollan Nagy-Britamnia Kommunista Pártjának főtitkára a párt végrehajtó bizottsága ülé­sén kijelentette, hogy a Konzerva­tív Párt veresége tizenhárom évi uralkodás után politikai szem­pontból rendkívül jelentős. Űj sza­kasz kezdetét jelentheti Anglia politikai fejlődésében. — Mi, kommunisták — mondot­ta — támogatni fogjuk a munkás­párti kormány minden haladó in­tézkedéséit. Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy a kormány bel- és kül­politikája nagymértékben függ majd a dolgozó tömegek mozgal­mának erejétől és lendületétől. A japán gazdasági küldöttség látogatásai Tokusaburo Kosakát, a japán kormány hazánkban tartózkodó gazdasági küldöttségének vezetőjét, és a delegáció néhány tagját hét­főn hivatalában fogadta Bíró Jó­zsef külkereskedelmi miniszter, valamint Mód Péter, a külügymi­niszter első helyettese. A látogató, sokon jelen volt Ken-Ichiro Yos- hida. Japán rendkívüli és megha­talmazott magyarországi nagykö­vete is. A küldöttség látogatást tett Kai. lós Ödönnél, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnökénél, aki a delegáció tiszteletére hétfőn este fogadást adott a Royal Szálló kü­löntermében. A fogadáson megje. lent Baczoni Jenő külkereskedel­mi miniszterhelyettes, továbbá a Külügyminisztérium, a Külkeres­kedelmi Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Ke­reskedelmi Kamara, valamint a külkereskedelmi vállalatok szá­mos vezető munkatársa. Részit vett a fogadáson Ken-Ichiro Yoshida, budapesti japán nagykövet. (MTI) Továbbra is feszült a hangulat a Ruhr-vidéken ■., ■■ Bonn A Ruhr-vidéken szombaton és vasárnap újabb tüntetések voltak. A bányászok és velük együtt a la­kosság különböző rétegei ismét több Ruhr-vicléki nagyvárosban j tüntettek a tervezett bányabezá­rások ellen. Mint ismeretes, a bá­nyakonszernek racionalizálás cí- J mén 36 bányát akarnak bezárni, és több mint 60 000 bányászt fe­nyeget az elbocsátás veszélye. A Ruhr-vidéki hangulat feszült­ségét még csak fokozza, hogy eredmény nélkül félbeszakadtak az új kollektív szerződés megkö- ! tésére irányuló tárgyalások a bá­nyászszakszervezet és a bánya- vállalatok között. A vállalatók kereken elutasítot­ták á szakszervezeteknek azt a követelését, hogy — tekintettel a létfenntartási költségek újabb emelkedésére — kilencszázalékos | béremelést iktassanak be az új | koUektív szerződésbe. A bányá-1 szók most arra sürgetik a szak- szervezet vezetőségét, hogy indít­son sztrájkharcot a jogos követe­Pokolgépes merénylet Kómában Róma Hétfőire virradó éjszaka merény­letet követtek el az Olasz Keresz­ténydemokrata Párt római szék­háza ellen. A székház bejárata előtt két nagy hatóerejű trotil-töl- tetet robbantottak fel. A pokol­gépek szétrombolták a bejáratot és részben a lépcsőházat, 200 mé­teres körzetben betörték az abla­kokat. Az épület egyik őre és egy rendőr könnyebben megsebesült. A merénylet valószínűleg fasiszta elemek műve. (MTI) lések kivívására és az egész Ruhr- vidéiket fenyegető „bányahalál” elleni tiltakozás erőteljes alátá­masztására. (MTI) összeesküvést lepleztek le Tanzániában Dar es Salaam Karúmé Tanzania első elnökhe­lyettese vasárnap a zanzibári rá­dióban bejelentette, hogy a zanzi­bári kormány leleplezett egy ille­gális csoportot, amely fegyveres erővel akarta megdönteni a kor­mányt. Dar es Salaam lakossága vasár, nap tömeggyűlésen tiltakozott az összeesküvési kísérlet ellen. Nye- rere elnök a város főterén mint­egy húszezer főnyi tömeg előtt mondott beszédében bejelentette, hogy a tanzániai hatóságok kezé­be olyan dokumentumok kerül­tek, amelyek azt bizonyítják, hogy az összeesküvők mögött bizonyos nyugati imperialista hatalmak és Portugália állottak. Az imperia­listák azért akarták megdönteni a zanzibári kormányt, mert az or­szág az afrikai nemzeti felszaba­dító mozgalmak egyik központjá­vá vált. Az imperialisták nem né­zik jó szemmel Tanganyika és Zanzibár egyesülését sem. (MTI) II VijÉ ^ IíT PP * te / r. ü M 111 ” - 5 g: ' ; I 5 jf'üií% Vasárnap került sor az Erzsébet-híd teherpróbájára. Ehhez 155, részben megrakott járművet vettek igénybe, mintegy hétezer tonna súllyal. Az autóbuszok, teherautók és villamosok a pá­lyatest minden talpalatnyi helyét elfedték. (MTI Fotó — Bodnár László felvétele) Légi banditák támadását hiúsította meg két bátor szovjet pilóta Az egyik moldvai kisváros re­pülőteréről egy AN—2-es repülő­gép indult két komszomolista pi­lóta, Anatolij Sevedjov és Vlagyi­mir Bajgyeckij vezetésével Kisi- nyov felé. Rajtuk kívül még ket­ten voltak a gépein. Amikor az AN—2-es már a ma­gasban volt, a két „utas” revolver­rel és késsel belépett a pilótafül­kébe és követelte, hogy kapcsol­ják ki a rádiót és irány: a tenger felé. A pilóták látszólag engedel­meskedtek, de a repülőgép abla­kain át csakhamar nem a tenger, hanem a kisinyovi repülőtér épüle­te vált láthatóvá. A banditák fegy­verüket használták. Bajgyeckij felvette az egyenlőtlen harcot, , pilótatársa közben erősen billeget­te a gépet, hogy a támadókat fo­gózkodásra kényszerítse. A repülőteret elhagyták, de egy szőlőben Seveljov földre tudta tenni a gépet. A banditákat ártal­matlanná tették, a két pilótát pe­dig súlyos sebesülésekkel kórház­ba szállították. A bátor komszo- moiistákat, akik a napokban hagy­ták el a kórházat, három űrhajós: Komarov, Feoktyisztov és Jegorov meleg hangú táviratban üdvözölte. „Büszkék vagyunk bátorságuk­ra és találékonyságukra. Igazi szovjet hazafiakként cselekedtek. Mielőbbi teljes felépülést és jó re­pülést” — írták á Voszhod hősei az AN—2-es hőseinek ... (MTI) & A nevezetességek vonzásában Aki rövidebb-hosszabb időre Párizsba kerül, annak menten mehetnékje támad, türelmetlenül várja a nevezetességek érzékelhe­tő közelségét. Mindenki hoz ma­gában elképzeléseket az Eiífel-to- ronyrói, a Notre Dame-ról, a Louvre-múzeumról, a diadalívek­ről, a Place PLgalle-ról, a Mont- martre-ról, szóval, a kápráztató részletekről, s természetes, hogy igyekszik egyeztetni az álmot a valósággal. Ehhez a fárasztó terepjáráshoz nem kell más, mint egy várostér­kép, tájékozódási készség és némi pénz. A többi alakul magától. El­tévedni térképpel itt nem lehet. Mivel a buszok rozogák, lassú­ak és kényelmetlenek, számításon kívül maradnak. Metróval, föld­alattival utazik a fél város. Ez a leggyorsabb közlekedési eszköz Párizsban. Alagútjai behálózzák a belváros minden részét, a jára­tok négy-öt percenként érkeznek, indulnak — feltéve, ha éppen nincs sztrájk. A nyolcvan külvá­rosba már nem jut belőlük, ott I buszok zölyögnék, viharvert ki­adásban. A Lyon-pályaudvartól mindösz- ' sze egy szűk félóra az út a Place de l’Étoile-ig. a csillag alakú tér­ig, melynek közepén az impozán- méretű Diadalív áll. A térből, mint a küllők, tizenkét sugárút 1 ered, közülük egy a széles Champs Élysées, egy Victor Hugó nevét viseli, a többi hadvezérek, csaták, seregek dicsőségére emlékeztet. A Diadalív tetején vad szél csattog, el-elkapja az ötven mé­ternyi mélyben hömpölygő, kerin­gő autófolyam lármáját. Gyorsan elő a térképet... Nyugaton a boulogne-i erdő zöld- lik, ahol a mi Munkácsynk is so­kat sétált, keletnek a Champs ÉMysées nyílegyenes sugárútja visz, kissé lejt a Place de la Con- corde-ig, az Egyetértés térig, a világ legnagyobb teréig, mögötte a Tuileirák kertje pompázik, éke­lődik be a Louvre sötétszürke épületszámyai közé. És az út vé­gén ott a kis Diadalív. Tovább pásztáz a tekintet... Délre nézve az Eiffeü-torony kar­csú vázát látni a Szajna partján, mögötte a Mars-mezőt, kissé bal­ra az Invalidusok Palotáját, tá­volabb az Ile de la Cité-t, Párizs bölcsőjét. Északkeleten a Sacré Coeur, a Szent Szív temploma mellett a bohémnegyed házai zsúfolódnak egymásra. Körös-kö­rül végeláthatatlan háztenger ... A hűvös lekerget a földre. — Monsieur... — szólít le bi­zalmasan egy férfi — két frank­ért ... — s óvatosan pornográf képeket kínál, zsebből. — No, monsieur... — hárítom el az ajánlatot. — Az Eiffel-torony érdekesebbnek ígérkezik ... Bosszúsan néz. ö nem abból él. Csak néhány száz méternyire van a torony. Míg odaérünk, fel­szakadnak a felhők, ragyog a nap Gustave Eiffel merész alkotására. Az örökifjú dáma (torony, la tour, nőnemű szó, hölgynek becézik a párizsiak) az idén 75 éves, 1839. május 16-án fejezték be építését, 7175 tonna vasból készült (a má­sodik világháborúban néhány SS- vezető azon spekulált, hogy le kellene bontani, jól jönne ennyi vas a német hadiiparnak), 1 mil­lió 50 ezer 846 csavar fogja össze roppant vázát... Míg épült, kí­gyót, békát kiabáltak rá: „város­képet elcsúfító szörnyűség!”, ,,Pá­rizs szégyene lesz ...”, „Amerika sem kérne ilyenből!” Eiffelt per­be fogták: mi lesz, ha a torony ledől, s a házakra esik?! Egy ma­tematikus azt dörögte, hogy le­omlik, mihelyt építői túljutnak a 228. méteren ... Elszámította ma­gát. A háromszáz méteres dáma ma is szilárdan vigyázza Párizst, lakói, látogatói megszerették. Von Choltitz, a város utolsó ná­ci parancsnoka utoljára arra ka­pott parancsot, hogy robbantsa fel. Erre már nem volt ideje. Au­gusztus 24-én múlt húsz éve, hogy a „szabad franciák” egy elszánt katonája ellenséges puskatűzben felkúszva kitűzte csúcsára a fran­cia zászlót. A felvonó megáll az első eme­leten ... Kiömlik a tömeg. Sokan már a magasba vivő lift ajtaja előtt szoronganak. Itt mindig ren­getegen vannak. Étterem, körülüvegezve. Re­mek kilátás a városra. Gyorsfény­kép készíthető, hogy elhiggyék az otthoniak: jártam a toronyban. Aztán újra liftbe száll a kíváncsi, mert hát mégis fel akar jutni a csúcsra, ha már itt van. A szédí­tő magasból valóban térkép a vá­ros, vékony sztaniolcsík a Szajna, pirinyoik az autók. Fölöttünk a francia televízió antennái. A fa­lakon odakapart, írt nevek, itt­hagyott névjegyek az örökkévaló­ságnak ... Hiúság, turista a ne­ved! A háztengerből kikeresem a Louvre-múzeumot. Ma még van rá idő. A Louvre-ban nem szabad meg­nézni mindent, ami a szem elé tá­rul — intettek itthon jóakaróan. Vétek habzsolni a tengernyi gyö­nyörűséget. Elnézem sokáig a turisták nyüzsgését a bejárat közelében. Bábeli hangzavar kavarog, nagy részük rohan fényképez, mindent látni akar egyszerre. Órák alatt szeretné megnézni mindazt, ami­hez egy fél élet is kevés. Egy re-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents