Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
: Gulyás Imre: r c/lnidat Hajdik Antal * Felszabadulás éT^T^T^TWTlilTKTlirUi KÖRÖST AJ- .. ----------------•------------------------ t_______ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET________ M óricz Zsigmond Szeghalmon Móricz 1935. év márciusában látogatott ©1 Szeghalomra, hogy a képviselőválasztáson személye súlyával is igyekezzék a győzelem mérlegének serpenyőjét Tildy Zoltán javára billenteni. Nem őrajta múlt, hogy elképzelése nem válhatott valóra. Kétszer is járt itt ebben a hónapban, hiszen Tildyhez, aki a Független Kisgazdapárt országos alelnöke, s ez alkalommal a választókerület jer löltje is volt, régi barátság szálai fűzték. Ez alkalommal találkoztam az íróval másodszor, első találkozásunk után másfél évtizeddel. Móricz és Tildy március 14- én érkeztek Szeghalomra. Ügy képzelték, hogy a másnapi hazafias ünnepségek után mindkettőjüknek alkalma lesz a Gazdakörben érintkezésbe lépni a választókkal, s egy kis előzetes propagandát csinálni a hó utolsó napjára kitűzött választás sikere érdekében. Tildy a válas^jkerület minden községét bejárta, s mint mondotta, beszédei nyomán mindenütt alaposan megnőtt híveinek a száma. Így a legnyugodtabb . derűlátással nézett a választás napja elé. De Gömtíos Gyula nem az a „Vezér” volt, aki egykönnyen kiengedett a markából egy évtizedek óta kormánypárti kerületet. A közigazgatás vezetői a legszigorúbb utasítást kapták, hogy a csendőrség s ha kell, a katonaság segítségével akadályozzák meg az ellenzéki jelölt győzelmét. Ha Mikszáth él és tanúja lehet a történteknek, sokkal izgalmasabb regényt írhatott volna a „Két választás”-nál, azokról a fantasztikus és nyaka tekert fortélyokról, amelyekkel az ellenzéki megmozdulásoknak gátat vetettek. Persze, ezek mindjárt másnap kezdetüket vették. Március 15-én nem engedélyezték, hogy a lakosság „hazafias hangulatát” a napi politika elemzésével az ellenzék megzavarja, a tervezett gazdaköri gyűlés tehát elmaradt. Este az író és Tildy az ipartestület közvacsoráján vettek részt, ahol a létszám a megszokottnál gyérebb, a hangulat pedig nyomottabb, szinte mondhatnám komorabb volt. Másnap reggel az író és Tildy bejöttek a gimnáziumba, s az utóbbi a tanártestület tagjai előtt elemezte a politikai helyzetet. Rámutatott Gömbösék egyre inkább jobb felé tolódó politikájának veszélyeire, amelyeket szerinte csak egy erős, többségre támaszkodó kisgazdakormányzat háríthat el az ország feje felől. Felhívta tehát a testület tagjait, hogy szavazatukkal ők is járuljanak hozzá a kisgazdapárt győzelméhez. Móricz nem mondhatott egy mondatot sem, mert amint a közigazgatás vezetői értesültek megérkezéséről, szigorú figyelmeztetést kapott, hogy tartózkodjék minden politikai megnyilatkozástól, különben kénytelenek lesznek kitoloncolni a kerületbőL Az igazgató tudta, hogy az írót még Erdélyből ismerem, engedélyezte hát első óráim későbbre csúsztatását, hogy vele lehessek. Így Tildy beszéde alatt Móriczcal azt beszéltük meg: ha már politikai szereplését az erőszak* meggátolta, legalább mint írónak kellene találkoznia Szeghalom népével. Azonnal tárgyalásba kezdtem telefonon a főszolgabíróval, s ennek eredményeképpen engedélyt nyert, hogy egy novelláját felolvashassa este az ipar- testület nagytermében. A délelőtt többi részét aztán a kisgazdapárti gyűlés kezdetéig tanítási órák látogatásával töltötte. Hozzám egy hintóra néhány percére s az azt követő magyar irodalmi órára jött be a VETI. osztályba. Mikor megmondtam, milyen illusztris vendég tüntette ki megjelenésével az óránkat, a fiúk meleg ünneplésben részesítették s kérték, beszéljen valamit önmagáról. Az író szerényen elhárította £ kérést, s a megindult beszélgetések ' során az iránt érdeklődött: mit szeretnek ol- , vasira, ki a kedves írójuk vagy költőjük és miért? Az osztály szerencsére több egyetemes érdeklődésű, még több nagy olvasottságú ifjúból állott, úgyhogy Móricz látható örömmel és felf riss ü Léssel ment át tőlem dr. Pásztor József kollégám történelemórájának meghallgatására. Délelőtt 11 órától ebédig a kisgazdapárti gyűlésen vettünk részt, amelyet az úgynevezett Balogh-iskola udvarán tartottak. A hatalmas udvar legel- * dugottabb zugát is megtöltötte a hirtelen egybegyűlt tömeg, s lelkes hangulatban hallgatta végig jelöLtje programbeszédét. ’ Délután hasonlóan lelkes hallgatóság töltötte meg zsúfolásig az ipartestület nagytermét, meghallgatni a nagy író felolvasását. Persze, ekörül is merültek fel nehézségek. Akkor tudniillik még Szeghalom egyetlen közkönyvtárában sem találtak helyet Móricz művei, nem volt miből felolvasson. Nosza, megindult a hajsza egy Móricz-kötet után a magánosoknál. Ennek során jöttek el hozzám is, ahol végre megtalálták Móricz valamennyi munkáját. Az író kívánsága szerint a MagyarcSc című kötetet vitték hozzá, kiválasztani a bemutatásra kerülő novellát. A felolvasás előtt rövid bevezetőt mondtam. Megrajzoltam benne a parasztábrázoló Móricz írói portréját, rámutatva szemléletének forradalmi újszerűségére, elődeivel, főképpen Mikszáth tál és Gárdonyival szemben. Azután ő lépett az elő- adóasztalhoz s felolvasta Éjjeli szállás című elbeszélését. Felolvasása az egybegyűltekre — de különösen a hallgatóság parasztrétegére — meglepően nagy hatást tett. Kipirult arccal, ragyogó szemekkel hallgatták az előadónak is elsőrangú író felolvasását, s alig tudtak véget vetni tetszésük nyilvánításának. Tombolva kívánták még további novellák felolvasását, de a jelenlévő csendőralhadnagy figyelmeztette a közönséget, hogy az író esek egy novella felolvasására kapott engedélyt. Ne hozzák tehát kellemetlen helyzetbe se őt, se az ellenőrző hatóságot. Elégedjenek meg a hallottakkal, s mindenki távozzék a helyiségből. Kissé leforrázva hagytuk el az ipartestületet, s én a parókiára is elkísértem Móriczot. ift az este emlékezetére beírta kötetembe: „1935. mácc. 16, Szeghalom. Ebből a kötetből olvastam fel az „Éjjeli ezállás”-t. Fülöp Károly a bűnös. Móricz Zsigmond.” Ezen az estén láttam utoljára az írót, s beszélgettem vele késő éjfélig a lelkészlakban, ahol megszállott. Ä hó végén a választás napjára is lejött ugyan, de ekkor egyszerűen internálta őt a főszolgabíró a lelkészlakba, ahonnan jiem volt szabad* kilépnie a választás egész ideje alatt. Annak végeztével pedig azonnal elutazott a felbolygatott darázsfészekhez hasonlító községből, ahol a lakosság sehogy sem tudott, belenyugodni akaratának csendőri és katonai terrorral való letörésébe. Fülöp Károly Kék ég alá zártam magam, most gyötrődöm és hasztalan keresem az elmúlt nyarat. Szeretném, ami megmaradt emlékeimből, szép idők; gondomtól megváltanának, tépdesné szél a ruhámat, csapdosná eső az arcom, várnál a távoli parton... Nap heve tűz a hegyekre, sárgul a levél és egyre hull, míg kutatom a valót, méhek dünnyögnek altatót, vágyom aludni, de nem lehet, nehéz összefüggéseket csak matematikailag szabad megoldanom, s marad mi volt, az ég, a föld, a kék tavak, bonyolult számok és betűk, számomra immár egyszerűk, mik másnak nem sokat mondanak. Szeretném, megint, az időt olyannak látni, mint azelőtt, nézni gólyák repülését fű növését, víz esését, szállni messze gondolatban, .................................... nem tehetem, a színek, a hangok, a fény mind vonzanak, a szertelen gondtalanság, a nyári ég, de itt vagyok, hová zártam magam, kék ég alá és közben a nyár után az ősz is elmúlik észrevétlenül, számomra lesz ilyen még több is. Ahonnan jöttem, ahová vágyom mostanában inkább csak álom mint emlék, de éjszakánként ha bódult fejem szellőztem, elémsiet: az ifjú város égretörő ezernyi karral és a széles, világos utcán látlak jönni boldog mosollyal, árad a napfény, látom ilyenkor, pedig csak távoli csillagrendszerek szigorú törvények szerint keringő bolygók, halvány hideg fénye int. Rudyard Kipling: Ha nem veszted el a fejed, mikor téged Vádolva veszti el mindenki a fejét, * Ha bízni tudsz akkor, mikor kétely éget S megbocsátod mások rosszalló kételyét, Ha tudsz várakozni, s a várás nem fáraszt, Vagy meghazudtolnak és te hallgatsz csöndben; Ha gyűlölnek — tudod — mégis megbocsátasz És nem szólsz magadról se szépen, se bölcsen. Ha tudsz úgy álmodni, hogy álmod csak álom, Ha tudsz vágyakozni, s megőrizni lelked, Ha a Győzelem és Vereség egy áron Kínálja majd magát s egyforma lesz neked; Ha elviseled, hogy elferdítik szavad És úgy hirdetik, mint bolondok igéjét, Ha látod, hogy pályád darabokra szakad S tudva, hogy nincs remény, hátráltatod végét, Ha fel tudod tenni mindened egy lapra Eldöntve magadban: dupla vagy semmi! Ha tudsz veszíteni, mert szerencséd csalfa S mindent újra kezdesz és vidám tudsz lenni, Ha rá tudod venni szíved és ideged Hogy el ne hagyjanak kétségbe és bajba, Mint hű alattvalók szolgáljanak neked S akaratod szerint induljanak harcra! Ha szólhatsz a néphez s nem mondsz butaságot, Államfőkkel beszélsz és nem jössz zavarba, Ha dicsér, ha bírál — megmarad barátod, Ha mindenki tudja: építhet szavadra; Ha megérzed azt is, hogy a legszebb percnek Csupán hatvan röpke kis másodperce van — A föld s örömei a tieid lesznek, És mi ennél is több: Ember leszel fiam! Fordította: Beck György
