Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-08 / 236. szám

1964. október 8. 2 Csütörtök Ez 833 kormányának figyelmeztetése a nyugat-keriini szeoátnsboz Berlin A Német Demokratikus Köz­társaság fővárosában és szerte a köztársaság városaiban és falvai­ban nagy megdöbbenéssel és fel­háborodással fogadták a hírt, hogy nyugat-berlini ügynökök a berini állami határvonalnál az NDK területére behatolva, szol­gálatteljesítés közben megölték Egon Schultz 21 éves határőr-al­tisztet. A szervezett határsértés és a gyilkosság elkövetőinek felelős­ségre vonását követeli az NDK kormánya is a nyugat-berlini sze­nátustól. A kormány képviseleté­ben Werner Reuther, a nyugat­berlini szenátus megbízottjával hónapokon át tárgyaló Erich Wendt államtitkár nevében hiva­talos találkozón a szenátus tudo­mására hozta, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nya e Súlyos határprovokáció és gyilkosság nyomán veszélyeztetve látja a nemrég aláírt berlini szer­ződés végrehajtását. Az NDK kormánya a leghatározottabban követeli az eset teljes felderítését, a határsértésben és a gyilkosság­ban közreműködött személyek ki­szolgáltatását vagy szigorú meg­büntetését. (MTI) Közös közlemény Nasszer és Sasztri tárgyalásáról Kairó Kairóban közös közleményt ad­tak ki Sasztri indiai miniszterel­nöknek az Egyesült Arab Köztár­saságban tett hivatalos látogatása befejeztével. A közlemény hangsúlyozza, hogy a két államférfi hitet tett az el nem kötelezettség politikája és a békés egymás mellett élés elvei mellett, és síkraszállt a hathatós nemzetközi ellenőrzéssel biztosí­tott általános és teljes leszerelés megvalósulásáért. A közlemény kívánatosnak je­löli meg, hogy a moszkvai atom­csend-megállapodást terjesszék ki a föld alatti nukleáris kísérleti robbantásokra is. A két politikus hangot adott meggyőződésének, hogy tisztelet­ben kell tartani az egyes országok területi integritását és területi szuverenitását, a határvitákat pe­dig minden esetben tárgyaláso­kon, az erőszak mellőzésével kell megoldani. A közös közlemény végezetül bejelenti: Sasztri miniszterelnök meghívta Indiába Nasszer elnö­köt. Az EAK elnöke a meghívást elfogadta. (MTI) Csőmbe házi őrizetben Kairó Csőmbe már hazamenne, de most őt nem engedik... — jelen­tik a nyugati hírügynökségek. A kongói politikus kedd este óta házi őrizetben van. Az EAK kor­mánya — mint az Al Ahram je­lenti — mindaddig nem oldja fel az őrizetet, ámíg a leopoldvlllei hatóságok nem szüntetik meg a kedd délután az EAK és Algéria kongói diplomáciai képviseleteivel szemben életbe léptetett blokádot. A kairói értekezleten részt ve­vő küldöttségek vezetői kedden végleg elutasították a kongói mi­niszterelnök részvételét. Nem sokkal azután, hogy Dialo Telit, az Afrikai Egységszervezet főtitkára átnyújtotta a döntést Csombenak, a kongói miniszterelnök bejelen­tette, hogy „azonnal elhagyja Ka­irót és visszatér Leopoldvi'llebe”. Csőmbe nyilatkozatában megpró­bálta elhárítani magáról a fele­lősséget az Afrikai Egységszerve­zet által felállított bizottság mun­kájának els2abotálásával kapcso­latban és kijelentette, hogy kész fogadni a bizottságot. Akkor azon­ban, amikor a Kairóba hívatlanul betolakodott Csőmbe bejelentette távozási szándékát, már erős őr­ség vette körül az Oruba-palotát. Előzőleg ugyanis az EAK kormá­nya jelentést kapott Leopoldvil- leből. A távirat arról számol be, hogy kongói kormánycsapatok kö­rülvették az EAK nagykövetsé­gét, elvágták a külvilágtól, és megakadályozzák még a diplo­maták élelmiszerellátását Is. Az egyiptomi nagykövet hiába pró­bált kapcsolatot létesíteni az ENSZ képviselőjével és a diplo­máciai testület doyenjével, hogy azok kieszközöljék számára a kongói hatóságoknál az engedélyt a főváros elhagyására. (Mint isme­retes, az EAK kormánya a Csőm­be elutazását megelőző diplomá­ciai incidens miatt úgy döntött, hogy meghatározatlan időre be­zárja leopoldvillei nagykövetsé­gét.) Ezek az új fejlemények tehát — mint a nyugati hírügynökségek jelentéseiből kitűnik — lehetet­lenné tették a távozást Csőmbe számára. A kongói politikus igya házi őrizetben televízión nézi a csúcsértekezletet, amelynek részt­vevője akart lenni. (MTI) A termelés gazdaságosságának állandó növelése második ötéves népgazdasági tervünknek egyik alapköve, s egész gazdaságpoliti­kánknak egyik központi kérdése. Az életszínvonal emelkedésével párhuzamban jelentkező igé­nyek, az egyre fokozódó exportte­vékenység szükségszerűen követe­lik meg az ipari termelés növelé­sét. Fontos tudni viszont, hogy a termelési volumen növelése csak­is akkor jelentheti egyszersmind a népgazdaság fejlődését, ha a tény­leges szükségletekhez igazodó mennyiségi fejlesztés a minőségi követelmények egyidejű biztosítá­sával, a termelékenység követke­zetes emelkedésével és a termelési költségek csökkentésével párosul. Az 1964. évi népgazdasági terv az ipari termelés költségeinek 1,2 százalékos csökkentését irányozta elő. Ez a népgazdasági szintű elő­irányzat természetesen csakis úgy valósulhat meg, ha az említett fontos alapelvek érvényesítése az iparvezetés minden szintjén első­rendű feladatot képez. Másrészt: e fontos alapelvek következetes valóra váltása a termelőegységek eredményében és a munkások fi­zetést borítékjában is érezteti ked­vező hatását. A legfőbb szintű gazdaságveze­tés és pénzügyi kormányzatunk rendkívül nagy gondot fordít ar­í A feliéi* halál vámszedői Jelentős felszólalások a kairói értekezlet szerdai tanácskozását Az el nem kötelezett országok kairói csúcsértekezletének eddi­gi menete azokat Igazolta, akik a konferenciában a2 imperializmus és a gyarmati rendszer elleni ak­tív ha.rc haladó fórumát láttáik Ezt nemcsak Csőm,be egyhangú és határozott visszautasítása mutatta meg, hanem a szerdal ülés — az eddig kétségkívül legjelentősebb tanácskozás — több felszólalása is. Ezen a napon olyan ismert po­litikusok szólaltak fel, mint Kwa- me Nkrumah ghanai, Ben Bella algériai elnök, Hailé Szelasszié etióp császár és Sasztri indiai mi­niszterelnök. Rajtuk kívül Burma, Nigéria és Szomália képviselője is beszédet mondott. Az ülésen elhangzott fontosabb megnyilatkozások közül kiemelke­dik az, amelyben Nkrumah elnök igen határozottan állást foglalt a két német állam közt folytatandó tárgyalások szükségessége mellett, s ezzel a Német Demokratikus Köztársaság helyes álláspontját támogatta. (MTI) Bíróság elé kerül Becsben Eichmann budapesü segííoíársa Bécs A bécsi esküdtszék előtt novem­ber 16-án kezdődik Franz Novak egykori SS-tíszt bűnpere. Novak, akit 1961 januárjában tartóztat­tak le Ausztriában, Eichmann budapesti „Sonder-Kommando”- jának tagja és a deportált szállít­mányok felelőse volt. A most 49 éves náci bűnöző felelősségre vo­nását a frankfurti Auschwitz-per is késleltette, mivel attól az ügyészség újabb adatokat várt. A Novak-per eddig; iratai 25 kötetet tesznek ki, ehhez járul még az Eichmann-per jegyzőkönyve. Az ügyészség 15 tanú megidéz­tetésére készül, a többi között Ma­gyarországról, akik bizonyítani tudják Novak felelősségét 400 000 magyar zsidó deportálásában. A következő hónapokban Bécs- ben bíróság elé állítják Erich Ra- jakowitschot is, aki az SS magas rangú tisztjeként 110 000 holland zsidó deportálásáért felelős, vala­mint Jan Verbelen Flamand fa­siszta vezetőt is. (MTI) f A .Ráncét” című hetilap Ang­lia egyik legelőkelőbb sajtóter­méke és éppen e2 az újság kö­zölt nemrég egy különös cikket. A szerző a marihuana elnevezé­sű kábítószert vette védelmébe. Részletesen kifejtette, hogy vé­leménye szerint a marihuánát ki kell venni az ismert kábítómér­gek listájából, legalizálni kell behozatalát és kereskedelmét. A lap állásfoglalását az alábbi ér­vekkel támasztotta alá: A ma­rihuana terjesztésével ismét több élvezethez jutna a lakos­ság. Csökkentenénk a bűnözések arány»2ámát (ez a különös logi­kájú megállapítás arra utal, hogy a marlhuana-csempészeket ezután nem büntetnék) és végül, de nem utolsósorban szaporodna az adóbevétel. Mielőtt a Lancet cikkírójával vitába szállnánk, ami talán nem is a mi feladatunk, röviden em­lékeztetnénk a kábítószerek tör­ténetére. 1378-ban Sudun arab emír megtiltotta a hasis nevű növény termesztését. A szankci­ók elég kemények voltak. Az el­lenszegülőknek minden fogát ki­húzták és még börtönbe Is ve­tették őket. Több évszázaddal később Franciois Menou tábor­nok, a napóleoni hadak egyipto­mi parancsnoka ugyancsak szi­gorú rendeletet adott ki a ha- sís-keresikedők megrendsznbá- lyozására. A világ különböző ré­szein hivatalos és társadalmi szervek azóta is sok mindent megpróbáltak, hogy a kábítósze­rek ellen eredményesen vegyék fel a harcot. A jelek szerint a küzdelem váltakozó sikerrel folyt, sőt legutóbb a legfejlet­tebb kapitalista országokban a mérgek offenzivája bizonyult erősebbnek. A marihuana ma már az Egyesült Államokban a fiatalok körében valóságos di­vathóborttá vált. Nagy-Britan- niában pedig annyira elharapód­zott, hogy a Daily Sketch így írt: „Nálunk úgy szaporodnak a kábítószer rabjai, m;nt az em­berek Indiában.” Különösen tragikus a helyzet Japánban. Itt már hatalmas üz­leti organizációk foglalkoznak a kábítószerkereskedelemmel. Az első adagot ingyen adják. A töb­bit elvégzi maga a méreg, Nap- jainkban a kábítószercsempészek évente legalább másfél tonna heroint lopnak be Japánba. Semmiféle más áru sem bizto­sít ilyen mesés jövedelmet és kereseti lehetőséget. Külön cent. rum Hongkong, ahol egy gramm heroin 600 yenbe kerül, innen jut aztán a szövevényes csem­pészhálózaton az áru a japán fogyasztóhoz. Akkor viszont egy gramm óra már 60 000 yen. Ilyen kereseti lehetőségek mel­lett a csempész semmitől sem riad vissza. A japán vasgyárak­ba hatalmas mennyiségű vas- és másfajta érc érkezik. A tömén­telen érc között sokszor ott rej­lik egy-egy csomag fehér mé­reg. Az átvevők tudják, hogy hol. Az is gyakori, hogy a köz­vetítő idegen hadsereg egyen­ruháját viseli, vagy a Japánban állomásozó hadirepülőgépek út­ján érkezik. Ilyenkor azután a helyi hatóságok semmit sem te­hetnek. Nem véletlen, hogy a háború utáni években a kábító­szerfogyasztás éppen az ameri­kai megszállócsapatok kaszár­nyái és támaszpontjai közelében kezdett terjedni. A csempészet­ből származó mesés jövedelem háromnegyed rés2e ma is kül­földi zsebekbe vándorol. A kábítószerek legújabbkori történelméhez tartozik az is, hogy egyes diplomaták folytatják — szinte üzletszerűié® —- a jód jö­vedelmező, lelkiismeretlen üzér­kedést. Persze közülük Csak ke­veset sikerűi' leleplezni. Tény, hogy őrizetbe vettek nemrég két latin-amerikai diplomatát, segí­tőtársukat, egy francia állam­polgárt, sőt még egy nagyköve­tet is. Letartóztatásuk után azonban a bírósági tárgyalás va­lóságos tragikomédiává fajult. Magas összegű óvadékért a dip­lomatákat szabadlábra helyez­ték. A nagy összeg kifizetése pe­dig nyilván nem okozott nekik különös gondot, telik a jövede­lemből. Sudun arab emír 1378- ban még nem volt ilyen elnéző. Igaz, 6 csak egyszerű arab pa­rasztok ellen hozott drasztikus rendszabályokat. Sümegi Endre A gazdaságosság és a műszaki fejlesztés ösztönzése az iparban ra, hogy e követelmények a gya-| korlatban érvényesüljenek. Ennek elősegítésére az idén az új osztó.r,ö I eszközök széles skáláját vezették be. Az ösztönzés egyik formája a műszaki fejlesztés költségeinek megtérítése. Ennek bevezetése azért vált szükségszerűvé, mert a vállalatok műszaki fejlesztési te­vékenysége és az éves eredmény­ben való érdekeltség között ko­rábban bizonyos ellentmondás állt fenn. Ez abban nyilvánult meg, hogy egy-egy új gyártmány fej­lesztést költségeit csak a prototí­pus elkészítéséig fedezte a műsza­ki fejlesztési alap, míg a sorozat- gyártásig még felmerült további fejlesztést költségeket termelési költségként kellett elszámolni. Ha tehát egy vállalat a megelőző év­hez képest jelentősen növelte az új gyártmányok termelésére irá­nyuló tevékenysőgét, ez azzal a veszéllyel járt, hogy csökkent az üzem nyeresége, következéskép­pen a dolgozók nyereségrészesedé­se Is. Arra lehetőség volt ugyan, hogy a vállalat a fejlesztéssel és begyakorlással járó költségek bi­zonyos részét az új termelvények árának megállapításánál érvénye­síthette, ez mégis olyan kellemet­len következményekkel járhatott, hogy a magasabb ár előnytelen volt a fogyasztók számára. E kö­rülmény végül is nem ösztönzött a műszaki fejlesztés erőteljes foko­zására. Az újabb szabályozás ezt az ellentmondást teljesen kiküszö­bölt. Az érdekeltség növelésére ez évben már a mintázástól a null szériáig felmerülő valamennyi fej­lesztési költségét a vállalat mű­szaki fejlesztési alapjából számpl- ja el, miáltal az nem befolyásolja az éves eredményt. Az Ú1 szabá­lyozás azonban még további lehe­tőségeket is biztosít. Üj gyárt­mány termelésének bevezetése esetén ugyanis a sorozatgyártás kezdeti stádiumában is felmerül­hetnek az árban nem érvényesít­hető többletköltségek. Ezek több­nyire a begyakorlatlanság követ­kezményeként jelentkezhetnek. Az ily módon felmerülő többlet- ráfordításokat népgazdaságunk begyakorlási árkiegészítésként megtéríti a vállalatoknak. A térí­tésnek ez a formulája természete­sen csak az árban el nem ismert többletköltség fedezésére szolgál­hat. Jellegénél fogva ez a térítés nem lehet állandó, hiszen a tö­megtermelés során a többletkölt­ségek fokozatosan csökkennek, majd teljesen elenyésznek. Ehhez igazodóan tehát a begyakorlási ár- kiegészítés fokozatosan csökkenő mértékben és meghatározott időre állapítható meg. Ez az intézkedés tehát kiküszöböli a vállalati nye­reség, s ezen keresztül a nyere­ségrészesedés indokolatlan csök­kenését. Egy másik ilyen, ugyancsak az idén bevezetett térítési mód a minőségjavító árkiegészítés. Az üzemszerű termelés során ugyan­is a felhasználók részéről szómos esetben merülnek fel olyan minő­ségjavítást célzó igények, amelyek közvetlen költségtöbbletét az ár­ban nem lehet vagy nem célirá­nyos érvényesíteni. Ezen igények felmerülési formája igen sokrétű lehet: kisebb konstrukciós változ­tatás, -fejlettebb csomagolástechni­ka alkalmazása, igényesebb új /

Next

/
Thumbnails
Contents