Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

B64, október 4. 7 Vasárnap Interjú a megváltozott ipartörvényről Miért előnyös a% új rendelkezés a lakosságnak és a kisiparosoknak ? ELNÉZÉST KÉREK Világnézetemet ha­ladónak tartom. Eb­ből következik, hogy a kritikát, bírálatot a haladás egyik eszkö­zének ismerem el. Nálunk lehet bírál­ni, ha valaki meglá­tása a haladást szol­gálja. Ma már senkit nem törnek kerékbe, senkit nem főznek meg olajban, ha meg meri mondani a véle­ményét. (Legfeljebb azt mondják rá, hogy összeférhetetlen és esetleg — vezetőknél népgazdasági érdek­ből, dolgozók eseté­ben a termelés érde­kében — áthelyezik más munkaterületre.) A bírálatot elfojtani nem lehet. Ezt már próbálták néhányon és belebuktak. Sze­retünk is bírálni. El­hisszük azt, hogy a bírálat az fegyver. Valljuk, hogy a bírá­lat az finom jó dolog, hogy a bírálat építő és előbbre visz, ha... ha nem minket bírál­nak. Ha más hibáját bírálják, akkor hur­rá!, de ha a mi hi­bánkat kritizálják, az már személyeskedés, fúrás, intrika. No, persze, vannak még hibák, fő, hogy bírálunk. Valahol el kell kezdeni?! A bírálat Az egyes ember vi­szonyát a bírálathoz mindig világnézete és elég gyakran beosztá­sa szabja meg. Mert ugye, ha a dolgozók megbírálják vezetőjü. két, az nyíltan, hiva­talból nem utasíthat­ja vissza. Elfogadja mosolyogva. Ha na­gyon öntudatos, meg is köszöni. Nem ré­szit vele semmit. Sőt! De mit nyer a bíráló? Más a helyzet, ami­kor a vezetőt „felül­ről” bírálják. Itt már prémiumelvonásról, esetleg még leváltás­ról is szó lehet, tehát el is kell ismerni va­lamit, de igazolnia is kell magát. Erre való a hivatali kozmetikai szépítőszer, az igazo­ló jelentés. Ha a vezető a dol­gozót bírálja? Ez is sima ügy, mármint a vezetőnek. A , dol­gozó ugyanis tudja, hogy ha a bírálatnak öt százaléka igaz, el kell fogadnia (és öt százalék legtöbbször igaz), pláne, ha a fő­nöke mondja. Egyesek nem fo­gadják el a bírálatot, mert ők, úgymond, mernek ellent is mon­dani, ők meg merik mondani véleményü­ket még a főnöknek • • • is. Vannak, akik meghatódva, köny- nyes szemmel köszö­nik meg a főnök fi­gyelmeztetését. Név­napjára minimum dísztáviratot külde­nek. Mások elismerik ugyan a hibáikat, de olyan mosakodást rendeznek, hogy a végén bocsánatot le­het tőlük kérni. Szóval, a bírálat — ha döcögve is — már megyen, de az önbí­rálat tekintetében gyenge a felkészülé­sünk. Ezt kellett vol­na előbb elsajátíta­nunk. Szerintem kétféle bírálat van másokkal szemben; a konkrét és az általános bírá­lat. A konkrét bírálat az névhez és szívhez- szóló, világos és fél­reérthetetlen. Az ál­talános bírálatnak a címzettje legtöbb esetben ismeretlen. Általában ezért az utóbbit kedveljük. Kerülgetjük, simogat­juk a hibákat, hiszen ebből nem lehet baj, mert „akinek nem in­ge, az ne vegye ma­gára.” Nem is veszik, mivel még az önbírá­latot és a konkrét bí­rálatot egy kicsit gya­korolnunk kell. Dobra Sándor Kétségbe vonják a Szent András ereklye hitelességét Alig egy hónap telt el az új ren­delkezés kibocsátása óta, a ható­ságoknál még ismerkednek a mó­dosított jogszabályokkal, de már megállapítható, hogy az Elnöki Tanács rendelkezése, amely mó­dosítja az 1953. évi 9. számú tör­vényerejű rendeletet, nagymér­tékben javítja a kisipari szolgál­tatást. Mi tette szükségessé a mó­dosítást, mit jelentenek a meg­változott szabályok a kisiparosok munkájában, főleg pedig mennyi­vel javítják a lakosság ellátását >— ez iránt érdeklődtünk a magán­kisipar állami irányítóinál, a Könnyűipari Minisztérium kis­ipari osztályán. 123 ezer helyett 66 ezer mcs­terember Az 1958 óta eltelt hat esztendő­ben jelentősen megváltoztak a szolgáltatások körülményei *— mondta Homolai Lászlóné osztály- vezető. Az életszínvonal emelke­désével együtt nőtt a lakosság, el­sősorban a falusi emberek igénye. Az anyagi gyarapodással több mo­torkerékpár, autó, a villamosítás­sal több televízió, háztartási gép járt együtt, de nagyobb ma az igény fodrászra, szabóra, fényké­pészre is falun. Azoknak a száma viszont, akik ezt a munkát elvé­geznék, egyre kevesebb. Hat évvel ezelőtt még 123 ezer mesterembert tartottak számon az országban, 1961-ben már csak 84 ezret, az idén pedig mindössze 66 ezren dolgoznak. A falusi kisiparosok száma ugyanezen idő alatt felére, 65 ezerről 33 ezerre csökkent. Ennek az aránytalanságnak egyik — s talán legfőbb — oka az elöregedés. „Maszeknak” lenni, ez lassan csak az öregek foglalkozása lesz, a fiatal szakemberek szíve­sebben dolgoznak szocialista kö­rülmények között, üzemben vagy szövetkezetben; a kisiparosoknak 40 százaléka 60 évnél idősebb. A mezőgazdaság átszervezésével to­vább csökkent a falusi kismeste­rek száma, mert sok földtulajdo­nos-iparos belépett a tsz-be, s fel­adta műhelyét. Mivel azonban a lakosság igénye a következő évek­ben biztosan tovább nő, az állami és szövetkezeti ipar pedig még sokáig nem tud minden igényt ki­elégíteni, a megrendelők, a lakos­ság érdekében is javítottak a kis­iparosok körülményein. A módosí­tott rendelkezés erősíti a törvé­nyességet, nyugodtabb, biztosabb élet- és munkakörülményeket te­remt az iparosok számára, s egy­ben növeli az első- és másodfokú iparhatóságok, tehát vidéken a járási és megyei tanácsok önálló­ságát Munkaviszonyban álló is kap­hat működési engedélyt A törvényerejű rendelet a gyen­gébben ellátott vidéki lakosok, a kisebb települések közönségéről gondoskodik leginkább. Az egyik rendelkezés lehetővé teszi, hogy (az eddigi háromezres felső határ helyett) szükség esetén ötezer la­kosú községekben és külterületi településeken is adjon a járási, illetve a megyei tanács működési engedélyt mesterképesítéssel nem rendelkező, de szakmunkás-vizs­gát tett szakembernek. Indokolt esetben még munkaviszonyban le­vő személy is megkaphatja ezt az engedélyt. (Az építőipar kivételé­vel.) Ez azt jelenti, hogyha egy kis községben nincs például vil­lanyszerelő iparos, de lakik vil­lanyszerelő szakmunkás, aki a szomszédos város gyárában dolgo­zik, a vállalat vezetője hozzájáru­lásával, és az iparhatóság (a járási tanács) engedélyével falujában is végezhet munkát. Mindenfajta iparos természete­sen nincs és nem is lehet minden községben. Az új rendelet ezért lehetővé teszi, hogy a kisiparos az elsőfokú iparhatóság egész te­rületén, tehát járása minden köz­ségében vállaljon munkát, akkor is, ha járásszékhelyen, városban lakik. A járási tanács külön en­gedélyével, indokolt esetben a saját szakmáján kívül, a rokon­mesterségek munkáját is elvégez­heti a kisiparos. A bádogos tehát —ha engedélyt kér rá — elvállal­hatja a kovács-, lakatos-, műsze­rész- és köszörűsmesterségbeli megbízatásokat is, az asztalos pe­dig végezhet csónaképítő, faesz- tergályos, kárpitos és üvegesmun­kát is. Megkönnyítették egyéb módon is az iparjogosítványok kiadását. Eddig 91 olyan szakma volt, ame­lyet csak képesítéssel, mestervizs­ga alapján lehetett művelni; most ezeknek a száma 65-re csökkent, a képesítéshez nem kötött műkö­dési engedélyeké viszont 6-ról 23- ra nőtt. Méltányosabb az iparjo­gosítványok kiadása is. Eddig büntetett előéletű szakember egyáltalán nem nyithatott mű­helyt, akkor sem, ha például köz­lekedési balesetért ítélték el né­hány hónapra. Most a rendelkezés külön felsorolja, melyek azok a valóban súlyos büntetések (ál­lam és vagyon elleni bűntettek stb.), amelyek miatt megtagadható az engedély kiadása. Ez a szükségszerű és igazságos könnyítés nyilván szintén tovább emeli az iparosok számát. Ugyan­csak a jobb ellátást segítik elő az­zal, hogy bizonyos szakmákban (asztalos, cukrász, fényképész, kárpitos, kelmefestő stb.) megen­gedik a lakóhelyen kívüli, más községben (mindig a másodfokú iparhatóság, tehát a megye terü­letén) nyitott vállaló, kész mun­kát kiadó műhelyhelyiség fenn­tartását. Ez azt jelenti, hogy a tisztításra, festésre szánt ruhane­műt például a falusiaknak sem kell behordaniuk a városba; a vá­rosi kelmefestő például nyithat még egy üzletet valamelyik köz­ségben is. A lakosság érdekében A módosított törvényerejű ren­delet leglényegesebb eredményei­ről szóltunk csak. Ezeken kívül még egy sereg változás könnyíti a kisipari munkát. Néhány olyan szigorítás is született emellett, amely a becsületes iparosok és a lakosság érdekeit védi. Ezek kö­zül a legfontosabb az, amely a kontárokat sújtja. Mostantól fog­va az engedély nélkül dolgozó kontár munkaeszközét el lehet, ha ismételten tetten érik, el kell kobozni. A lakosság kifogásait is jobban figyelembe veszik; ha a kisiparos szakszerűtlen, felelőtlen munkát végez a KIOSZ írásos fi­gyelmeztetése ellenére is, ipariga­zolványát visszavonják. Be kell vonni az igazolványt akkor is, ha a mester nem fizeti rendszeresen alkalmazottja SZTK-járulékát, vagy ha nagy nyugdíjhátraléka van. A rendelkezéseket hosszú évek előkészítése után adták ki. Az ál­lami szervek azonban továbbra is figyelemmel kísérik a helyzetet. Ezekben a napokban ismertetik részletesen a megyei tanácsok il­letékes elnökhelyettesei a járási vezetőkkel a változásokat, az év végén pedig megvizsgálják, ho­gyan hajtják végre a megváltozott jogszabályokat, milyen eredmé­nyeket hozott a módosítás a gya­korlatban. A minisztériumban el­mondták, hogy továbbra is min­den segítséget megadnak a kisipa­rosoknak, mindig úgy, hogy az állami és szövetkezeti ipar ne ká­rosodjék, s természetesen azzal a céllal, hogy a lakosság, a fogyasz­tók ellátása mind jobb legyen. R. Gy. Most, amikor 500 esztendő után ismét visszakerül András apostol koponyája a görögországi Pat- raszba — miután VI. Pál pápa „kiengesztelő ajándékul” szánta a görögkeleti egyháznak — az at­héni egyetem bizantológusa, To- madakis professzor kétségbe von­ja az ereklye hitelességét. A bizantológus cikket közölt a Kathimerini című görög lapban erről a kérdésről. Megállapítja, hogy egészen a XI. század végéig senki sem tudta, hol őrzik az apos­tol földi maradványait, aki a le­genda szerint Patraszban mártír­halált halt. A koponya tehát, amelyet az elmúlt 500 esztendő­ben a római Szent Péter székes- egyházban őriztek, nem tekinthe­tő hitelesnek. A görögkeleti egyház a professzor véleménye szerint hl. bát követett el, amikor nem kér­te ki szakértő tanácsát, mielőtt az ereklye visszaszolgáltatásáért fo­lyamodott volna Rómához. AUTÓTULAJDONOSOK FIGYELEM! AUTÖTULAJDONOSOK FIGYELEM! Október 8-án nyílik az autószerviz Szarvason! SZEMÉLY- ÉS KISTEHERGÉPKOCSIK GARANCIÁLIS JA­VÍTÁSA (szerviz) I-ES ÉS II-ES SZEMLÉK, FUTÓJAVÍTÁ­SOK SZAKSZERŰ, GYORS VÉGZÉSE. DIESEL-ADAGOLOK BEÁLLÍTÁSA ÉS JAVÍTÁSA. MOSÁS, ZSÍROZÁS, FÉNYEZÉS. A JAVÍTÁSI ÉS ÁPOLÁSI MUNKÁK AZ AUTÓSZERVIZ PRESSZÓJÁBAN MEGVÁRHATOK! * ’ A SZARVASI VAS- FÉMIPARI KTSZ AUTÓSZERVIZE A KÖZÖNSÉG SZOLGÁLATÁBAN! X

Next

/
Thumbnails
Contents