Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-31 / 256. szám

1554. október 31. 2 Szombat L. Brezsnyev és R. Koszlgln köszönő távirata Kádár Jánoshoz L. Brezsnyev és A. Koszi gin táviratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának, a Forra­dalmi Munkás—Paraszt Kormány elnökének azokért a jókívánságai­ért, amelyeket L. Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárá­vá történt megválasztása, vala­mint A. Kosziginnek, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökévé történt kinevezése alkalmából küldött. (MTI) Megkezdődtek o hivatalos magyar—osztrák küliigyminiszteri tárgyalások Dr. Bruno Kredsiky osztrák külügyminiszter, és a küldöttség néhány tagja pénteken megláto­gatta Péter János külügyminisz­tert. Ezt követően megkezdődtek a hivatalos magyar—osztrák tár­gyalások. A tárgyaláson osztrák részről részt vettek: dr. Bruno Kreisky külügyminiszter, dr. Carl H. Bobloter külügyi államtitkár, dr. Hans Bőgi burgenlandi tarto­mányfőnök, Reinhold Polster bur­genlandi tartományfőnök-helyet- tes, dr. Erich Bielka-Karltreu, az osztrák külügyminisztérium főtit­I kára és dr. Simon Koller, az Osztrák Köztársaság budapesti követe. Magyar részről részt vet­tek: Péter János külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminiszterhe­lyettes, Beck István nagykövet, külügyminisztérium! főosztályve­zető, Sebes István, a Magyar Nép- köztársaság bécsi követe, dr. Us- tor Endre, a Külügyminisztérium nemzetközi jogi osztályának és Zádor Tibor, a Külügyminisztéri­um sajtóosztályának vezetője. A tárgyalások szívélyes .légkörben folytak. (MTI) Bonni kormányszóvivő a francia—nvngalnéinel aíGmeiloniólről Bonn I A nyugatnémet sajtó egy része riadt kommentárok kíséretében | közli az United Pressnek azt a je­lentését, amely szerint Franciaor­szág erélyes diplomáciai tiltako­zást jelentett be Washingtonban a tervezett sokoldalú atomhaderő felállítása' ellen, s rámutat arra, bogy a sokoldalú atomhaderőben való nyugatnémet részvétel sza­kadást idézhet elő a NATO-ban. Ezzel kapcsolatban kérdést in­téztek pénteken Von Hase állam­titkárhoz, a bonni kormány szó­vivőjéhez. Bonn még mindig úgy véli-e — kérdezték tőle —, hogy a francia kormány megértéssel viseltetik a sokoldalú atomhad­erőben való nyugatnémet részvé­tel iránt? Von Hase azt válaszol­ta: Bonn és Párizs Viszonyát eb­ben a kérdésben legjobban a kö­vetkező ángol mondás érzékeltet­heti: „Agree to disagree” (Egyet­értünk abban, hogy nem értünk egyet.) (MTI) Harold Wilson győzelmével végződő!! a rhodesíai erőpróba első menete London (Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti) London és Salisbury erőpró­bájának első menete Harold Négy sapka, egy fej A rossz színész számára néha u.Tyan olcsó sikert hozhat a jó jelmez, poli­tikusok esetében azonban az öltözet­nek ritkán van szerepe. Most, ho-gy megérkeztek Európába Gold water re­publikánus elnökjelölt utolsó nagyobb kortesútjának fényképfelvételei, étvfo- mes egy pillantást vetni a képek egyelőre öntelten mosolygó fő figurá­jára — sőt nem is az elnökjelöltre, éppen csak a fejfedőjére. Az észak-da­kotái Fargo kisvárosban úgy állt a lencse elé Goldwater, hogy fején sza­badkőműves sapka van. Cleveland vá­rosában a veteránok ezredszámával dí­szített egyensapkását vette fel, a Mi­chigan állambeli Bay City választói előtt gyönyörű, hófehér, emeletes sza- kácsföveget viselt, s a negyedik na­gyobb gyűlésen, a washingtoni köz­ponti pályaudvaron a mozdonyveze­tők slides sapkájában szónokolt. A jelmez más és más volt — a szöveg azonban mindenütt ugyanaz: a nyers, türelmetlen és hidegháborús Goldwa- ter-program, az* atomfegyverimádat harsány himnusza, a fajgyűlölők száj­íze szerinti össztűz az amúgy is óvatos polgárjogi törvény ellen. Négy sapka, egy fej, négy jelmez, ©gy program... Es egy jeles tanulság azoknak az amerikaiaknak, akik az ilyen jelme- aekből tudnak és akarnak — tanulni. i Wilson brit miniszterelnök győ- i zelmével és Ian Smith rhodesíai j miniszterelnök hanyatt-homlok visszavonulásával végződött. A j rhodesiai „fehér parlament“ ■ csütörtök este — a brit minisz­terelnök kedden reggel közzé­tett nyilatkozatáról folytatott háromnapos viharos vita után — 29 szavazattal 19 ellenében határozatot fogadott el, amely kimondja: „a ház tudomásul ve­szi a brit kormány álláspontját a füqaetlenséq kérdésében, és elutasít minden olyan politikát, amely pusztán a november 5-re kitűzött népszavazás alapján a fiigqetlenség eqvoldálú deklará­lásához vezetne“. Jellemző módon a határozati iavaslatot maca Ian Smith ter­jesztette elő, hogy elkerülje a narlamenti vereséget, holott az új munkáspárti kormány hatá­rozott figyelmeztetése előtt útón-útfélen hangoztatta: „Rho­desia karácsony előtt jünqetlen lesz, akár tetszik ez Londonnak, akár nem“. A parlamenti szavazás után egy tv-interjúban Ian Smith el­ismerte, hogy a brit kormány- nyilatkozat „mindent felborí­tott“. A szemmelláthatólag rendkívül feldúlt, ideges mi­niszterelnök nyugalomra intette felizgatott híveit, s közölte: ..feladtam azt a reményemet, hoqy méq karácsony előtt ki­kiálthatjuk az orszáq független­ségét“, (MTI) _ , , Kommunista javaslat az olasz köztársasági elnöki tisztség kérdéséről Róma Segnl olasz köztársasági elnök egészségi állapotának kérdését a kommunisták ismét a parlament és az ország elé tárták. Két héttel ezelőtt ugyancsak a kommunisták interpellációban vetették fel a problémát. Akkor a kormány az orvosok véleményét idézte vála­szul: eszerint csak 4 hónappal a betegség kezdete után tudnak nyi­latkozni arról, van-e remény gyó­gyulásra. A kommunisták elutasí­tották ezt a választ, mert nyil­vánvalóan kitűnt az a szándék, hogy a kereszténydemokratáik a községtanácsi választások utáni időpontra akarják halasztani az új elnök megválasztását. Ezt a tö­rekvést az magyarázza, hogy ha most kellene megválasztani az új köztársasági elnököt, a kormány- koalíció belső ellentétei alighanem a kormány bukására vezetnének. A kommunisták által benyújtott javaslat szövegét az Unitá pénte­ki száma közli. A kommunista párt konkrét lépéseket javasol a köztársasági elnöki tisztség betöl­tésével kapcsolatos eljárás meg­indítására. (MTI) Lenárt miniszterelnök a csehszlovák népgazdaságról Prága A CSKP KB elnökségének kez­deményezésére csütörtökön és pénteken Prágában tartották or­szágos tanácskozásukat a megyéi és járási párt- és nemzeti bizott­ságok (nálunk tanácsok) elnökei A tanácskozáson, amelyet Anto­nin Novotny köztársasági elnök a CSKP KB első titkára nyitott meg, Jozef Lenárt miniszterelnök mondott beszédet. Jozef Lenárt részletesen foglal­kozott a csehszlovák népgazdaság helyzetével és feladataival. Kije­lentette: „a CSKP XII. kongresz- szusa irányvonalának teljesítésé­ben értünk el pozitív eredménye­ket, a fejlődés üteme azonban le­hetne gyorsabb is”. Az idei mező- gazdasági eredményekkel foglal­kozva hangoztatta: az elmúlt év­hez viszonyítva — javult a lakos­ság ellátása. (MTI) Harminc éve halt hősi halált Hoffmann Ottó Elindult, mint az egyszeri ván­dorlegények, de útján nem kísér­te szerencse. Ami elől itthonról menekült, azt találta a balkáni országokban is, a királyi Romá­niában, — csakúgy mint Kons­tantinápolyban: kapitalista ki­zsákmányolást, munkanélkülisé­get, nyomort. Hoffmann Ottó a fiatal budapesti vasas, a szegény sorsú mezőszilasi tanító fia, vég­ső kiúttalanságában, mint ez idő tájt sok kisiklott életű fiatal, a francia idegenlégióba jelentke­zett. De a végső pillanatban, az önkéntesek behajózása előtt rá­döbbent, hogy nem lehet elme­nekülni a proletársors követkéz ményel elől. Nem lehet idegen- légiós, tovább járt munka után, nélkülözött, mint a gorkiji re­gényhősök, húszéves korától a forradami harc iskoláját járta. Hazatért, néhány hónapra a dorogi bányában kapott munkát, aztán onnan Is kikerült több század magával. Üjra elkezdő­dött a sorban állás a bezárt gyár­kapuk előtt, a hiábavaló vára­kozás a munkaközvetítő hivata­loknál. Megint útnak indult: Ro­mániában, az egyik Zsil-völgyi bányában alkalmazták, később hídépítésnél dolgozott, aztán új­ra semmi, pénz nélkül, sokszor éhesen bolyongott a rokonsorsú- ak között. Ekkor már úgy jött vissza Magyarországra, ahogy a küzdőtérre megy a harcos. 1929-ben a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja felvette tag­jai sorába. A nagy gazdasági vál­ság közepette csupán Budapesten több mint százezer ember volt munka nélkül. Ä fővárosi leves­osztók előtt életerős férfiak, nők, fiatalok ezrei sorakoztak bögré­vel, lábassal, hogy egy merőka­nálnyi meleg ételhez jussanak. Ekkor került be a szótárba a Si- pűcz-Ieves, ily módon örökítve meg a székesfőváros akkori pol­gármesterének nevét. Még a bu­dapestinél is rosszabb volt a helyzet vidéken, ahol a dölyfös vármegyei hatalmasságok évti­zedeken át megszokták, termé­szetesnek tartották a sok ezernyi koldus látványát, s legkevésbé sem nyugtalanították őket a di­ósgyőri, a tatabányai, a pécsi, a salgótarjáni vagy a győri, szom­bathelyi munkanélküliek sorsa. A párt ebben a helyzetben mun­kanélküli akcióbizottságot ho­zott létre, s élére Hoffmann Ot­tót állította. Ez a szikár fiatalem­ber fáradhatatlan volt a szerve­ző munkában, hiszen azok javár ért munkálkodott, akiknek sor­sát maga is élte, mélységesen át­ér ezte. A magyar uralkodó osztályt félelemmel töltötte el az 1930. szeptember 1-i hatalmas tünte­tés, az elkeseredés váratlan ará­nyú kirobbanása. Ebben az év­ben Hoffmann Ottót kétszer le­tartóztatták, a következő évben öt hónapot töltött fogságban. Szabadulása után pártiskolára küldték: 1932 tavaszától 1933 ta­vaszáig Moszkvában tanult. Amikor visszajött, a párt a har­ci front legnehezebb szakaszára rendelte: teljes illegalitásban él­ve a sajtóterjesztő munkát irá­nyította. Az illegális lapok és röpcédu­lák voltak a leghatásosabb esz­közök, melyekkel a párt tettekre ösztönözhette az elnyomottakat. A rendőrség ennek az appará­tusnak a megbénítását tartotta legfontosabbnak. Ezért, amikor 1934. október 31-én — harminc évvel ezelőtt — sikerült az ak­kor harminckét éves forradal­márt kézre kerítenie, mindent el­követett, hogy vallomásra bírja, társait is elfogja, s hosszú időre lehetetlenné tegye a Párt kiad­ványainak megjelentetését. De Hoffmann Ottót semmiféle kínzással nem tudták megtörni, s rábírni a párt titkainak elárulá­sára. A szadista rendőrnyomo­zók gyilkolták meg. Hozzátartozóinak azt mondták: öngyilkossági szándékból kiug­rott a főkapitányság egyik eme­leti ablakából. Hősi halálának évfordulóján ügy emlékezünk rá, mint a hű­ség és helytállás egyik példaadó megtestesítőjére. Vadász Ferenc A nsigy tartsilék A második ötéves terv eddig eltelt időszakában a termelé­kenység nem emelkedett a ter­vezett mértékben. Az első esz­tendőt kivéve nem sikerült a termelésnövekedés kétharma­dát a munkatermelékenység emelésével biztosítani. Íme a számok: 1961-ben a termelésnö­vekedés 68,7, 1962-ben 63,3, 1963-ban 48 5, 1964 első fél évé­ben 50,2 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből. A foglalkoztatottak száma vi­szont a tervezettnél gyorsabb ütemben nőtt, annak ellenére, hogy a meglevő dolgozókat sem látták el kellőképpen munkával. A túlórák részaránya az összes ledolgozott órákhoz képest szin­tén emelkedést mutat. Mindez azt jelzi, hogy a vállalatok több­ségénél nem értették meg a mai helyzet követelményét, s válto­zatlanul a régi eszközökkel, ex- tenzív módon növelik a terme­lést. A termelékenység és a mun­kakultúra emelésének kétségte­lenül nagy tartaléka a szerve­zés, amely viszonylag gyorsan és kis anyagi befektetéssel nagy hatásfokú javulást eredményez­het. Az oly sokat emlegetett vi­lágszínvonaltól is alighanem a szervezettség dolgában lehetünk a legtávolabb. Pedig az „üzemen belüli magas fokú szervezettség” a szocialista gazdaságnak is sa­játja, fontos követelménye. En­nek ellenére sokszor találkozunk a szervező munka lebecsülésével. Egyesek valamiféle kampányt, divatot, mások szükséges rosszat látnak a szervezésben. Többnyire leszűkítik a fogal­mat, átszervezést, üzem-, ügyvi­telszervezést stb. értenek alatta. A hazai közgazdasági irodalom­ban igyekeznek a szervezés ál­talánosabb megfogalmazására. Dr. Vilcsek Jenő professzor sze­rint a szervezés olyan tevékeny­ség, amely valamely célkitűzés érdekében összefogja mindazt, ami a megvalósítás javát szol­gálja, ezeket egymás mellé, alá vagy fölé rendeli, összehangolja, a cél megvalósításának szolgála­tába állítja. És amikor a cél ér­dekében szükséges eszközöket, módszereket meghatározzák, ak­kor a gazdaságosság elvét a leg- messzebbmenően szem előtt- tart.iák. Számtalan körülmény, ténye­ző mérlegelése, összehangolása szükséges egy-egy gazdasági döntés végrehajtásánál. Hogy a szervezés tudománya ma már nálunk is mire képes, példa rá a Lenin Kohászati Művek dur­vahengerművének rekonstruk­ciója. Tervezők, építők, szere­lők, gépgyárak, mondhatni esz­tendőkön át összehangoltan ké­szültek a nagy feladat végrehaj­tására, és így néhány hónap alatt sikerült új, korszerű üze­met teremteni a régi helyén. A külföldi irodalomból tudjuk, hogy ma már napok alatt ké­szülnek hatalmas lakóházak, gyárépületek, hidak stb. A kor­szerű szervezés legfőbb törvé­nye: „ha gyorsan akarsz biztos eredményt, ne sajnáld az időt és a fáradságot az előkészítő mun­kától”. A vezetéstől elválaszthatatlan a szervezés. Valamikor a gyors és határozott cselekvést a várat­lan helyzetekben a legfőbb ve­zetői erénynek tartották. Félre­értés ne essék, a gyorsaság és a határozottsás ma is fontos, csak sajnos, ilyenkor nem lehet min­den körülményt pontosan mér­legelni. Ezért a vezető akkor dolgozik jól, ha olyan feltételek megteremtésén fáradozik — és ez is az átgondolt szervező mun­kához tartozik —, amelyben mi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents