Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

1964. október 28. 3 Szerda VASÖiWŐK A Gyulai Vasipari Ktsz hűtő- kompresszorokat, Diesel-adagoló próbapadot, tejhűtő tartályokat hűtőgépekhez és az Orosházi Vas- és Fémipari Ktsz vákuumformázó gépeihez vasszerkezeteket gyárt. Ezek nagy része — közvetve — exportra kerül. titka, nemcsak a Kozmosz kapui­nak kitárulása, nemcsak a gon­dolkodó gépek, hanem mindenek­előtt: van reális erő, amelyet szembeszegezhetünk a háborúval. Az ember, aki korunk technikai csodáit létrehozta, le ijs tudja fogni azt a kezet, amely az atom­bomba után kapkod. Továbbá: ak­tív cselekedettel lehet csak elűzni korunk árnyait, s a béke sorsa potenciális értelemben ma nem­csak a kormányok, hanem a né­pek kezében van. Am amikor erőink növeléséről beszelünk, akkor ma sem csupán azokat látjuk, akik felismerték, miként szabadíthatják meg önma­gukat a bizonytalanság és passzivi­tás gyötrő érzéseitől. Nemcsak azokat vesszük számba, akik tud­ják, hogy összefogással, a szocia­lista társadalom anyagi, szellemi képességeinek növelésével kell harcolnunk. Gondolunk azokra az ezrekre is, akik bizonytalansá­guk, tájékozatlanságuk folytán nem bíznak az egyén hozzájáru­lásában, nem értik e hozzájárulás módját: azit, hogy az erő végül is az egyéni cselekedetek láncolatá­ból fakad, hogy ő is felelős a jö­vő alakulásáért. Sajnos, még ma is vélekednek úgy: jobb nem ol­vasni újságot, nem figyelni a hí­A szövetkezet a feladatát a je­lenlegi körülmények között már kevésbé tudja megoldani. Ezért új öntöde létesül majd a Gyulai Gépjavító Állomás mellett, ahol két kúpolókemencét állítanok fel. Egyelőre tehát még a régi öntödét mutatjuk be. reket, s akkor távol tarthatja ma­gát a világ nyugtalanságaitól. Tudják, hogy a háborús gócok ve­szélyesek, s az imperialista „kis- háborúk”, a gyarmatosítás új, ki­finomult módszerei, a korrupt, népellenes kormányok tőr és kö­peny diplomáciával való támoga­tása, a szédületes profitot hozó fegyverkezési hajsza, az atomfegy­verek elterjesztése, a nacionalista ellentétek felszítása mind, mind a nagy háború parazsát élesztge­tik. Mégis inkább befogják a fü­lükét és becsukják a szemüket a tények előtt. Az ő felrázásuk, s bekapcsolásuk a cselekvő embe­rek közé ezért egyike ma a leg­sürgetőbb feladatoknak. A békeharc' eszméltetés. Esz­mél te tés a felelősségre családunk, hazánk, a szocialista tábor orszá­gai — az emberiség iránt. Esz­méltetés a reális valóságra, amely sokkal inkább, mint valaha a bé­ke és a haladás erőinek kedvez. És eszméltetés a kötelességekre, amelyeknek hűséges és lelkiisme­retes teljesítése teszi egységessé és szilárddá táradalmunkat, hogy kellő erkölcsi súllyal és méltó­sággal vegyen részt a népek bé­kefáradozásaiban. Nem abban a vulgáris értelemben szólít csele­kedetekre a béke védelme, amely­Űjabb mezőgazdasági tanfolyamokat szerveznek megyénkben Megyénk termelőszövetkezeti tagjai részére az elmúlt télen több szakmunkásképző-, traktoros- és gépészképző-tanfolyamot szervez­tek. Ezeken több ezer termelő­szövetkezeti tag vett részt. A 107 szakmunkásképző-tanfolyamon 2607-en, ebből az idén 700-an tet­tek szakmunkásvizsgát A megyé­ben szervezett 35 traktoros-tanfo­lyamon összesen 983-an vizsgáz­tak, ezenkívül 40-en szerezték meg a gépész-képesítést. Az idei téli hónapokban santén megszervezik a tanácsok, a termelőszövetkeze­tekkel közösen, a különböző me­zőgazdasági tanfolyamokat, me­lyekre már most megkezdték a jelentkezők összeírását II vártnál jobb eredményeket értek el a sarkadi járás termelőszövetkezetei A sarkadi járás 21 termelőszö­vetkezetében az elmúlt évihez ké­pest lényegesen kedvezőbben ala­kultak a gazdasági eredmények. Különösen jelentős többlet bevé­telt értek el az állattenyésztésben. A hízottsertés-tervüket darab­számban 2 százalékkal, súlyban pedig 4 százalékkal teljesítik. Többletbevételt érnek el a tejter­meléssel is, az előző évi 2200 lite­res fejési átlaggal szemben 2800 literes átlagot értek el járási szin­ten a termelőszövetkezetek. Egyes tsz-ek azonban a 3500 literes át­laggal számolnak év végéig. A jó gazdasági eredmények le­hetővé tették, hogy a termelőszö­vetkezeti tagoknak az idén na­gyobb lesz a jövedelmük, mint az előző évben. Egy tag évi jövedel­me átlagosan a 10 000 forint felett lesz. Dr. M. Gy. ben egy időben használták, hogy még az ócskavasgyűjtést is „bé­keharcnak” mondták. A szellem­ben, a munkában, a társadalmi magatartásban együttesein kifeje­ződő törekvést semmiképpen nem lehet ilyen röghöz tapadó, primi­tív képben összefoglalni. Hanem abban az értéLemben, hogy az egyén felelőssége a békéért nem különülhet el az egyébként! tár­sadalmi kötelezettségeitől: egy küzdőtéren kell harcolni az egyi­kért és másikért is. Azok, akikről tudjuk: ma még p-asszívan hagyják, hogy a hábo­rú árnyéka lelkűkre ülepedjék, többségükben nem közömbösek. Nem hihetjük, hogy a szocializ­mus, a béke, a jövő közömbös lenne számukra. Természetesen vannak önzők vagy szűkláfókörű- ek, akik csupán önmagukra gon- j dóinak. De a többségük nem ilyen. 1 s ha segítünk nekik az összefüg­gések meglátásában, akkor ben­nük is, személy szerint minden­kiben győz az a felismerés, hogy a közös jövőért vívott küzdelem nélkül nem lehet biztosítani az egyéni boldogságot, az egyén fe­lelősségének felkeltése nélkül nem lehet erősíteni a békét. Rózsa László Novák Imre és Bállá István a csapolásnál. t Réti István technikus irányításával öntik a kompresszor-aikat­rés zeket. Fotó: Kocziszky László Kinek-kinek munkája szerint — Egyszer szeretném össze­számolni, mennyi „munkanél­küli segély”-t fizetnek ki a mi üzemünkben! — mondta valaki az egyik megbeszélésen. A je­lenlévők felkapták fejüket. — Miféle „segélyt” emleget? — kérdezte a művezető. — Azt az összeget, amit ná­lunk az el nem végzett munká­ért adnak! — válaszolt a felszó­laló. A már-már kitörő nevetést a gondolkodás csendje váltotta fel. — Vajon milyen képet kap­nánk — folytatta —, ha ebből a szempontból körülnéznénk az egész gyárban? A tréfának indult megjegy­zésből komoly eszmecsere kere­kedett, hisz olyan alaptételt érintett, amelyet magyarázni sem kellene: a társadalom csak azért adhat pénzt, amiért meg­dolgoztunk. Aki semmit vagy nagyon keveset tesz hozzá mind­ahhoz, amiből folytonosan el­vesz, végül is abba a helyzetbe kerül, hogy nem lesz miből el­vennie. Sajnos, még számosán akad­nak, akik ellógott munkanapok után is megkeresik ugyanazt, amiért másoknak keményen kel­lett dolgozniuk. Lógás... Nem a legszebb szavunk, de használ­nunk kell, mert létező jelenség­re mutat és tartozunk önma­gunknak a jelenség józan vizs­gálatával. Az üzemen belüli „munkanél­küli segély” nemcsak szubjektív, hanem objektív okokból is szár­mazhat. A hó végi hajrákat ki­váltó szervezetlenség, a rossz ütemű termelés, az anyaghiány és nemegyszer kooperációs té­nyezők is szerepet játszanak. Ezek megszüntetése elsősorban szervezési feladat. Mégis a szubjektív okok a döntők. A szép számú „csellen­gő” szereti a munka könnyebb végét megfogni. Így gondolkod­nak: Megy a szekér akkor 1«, ha nem mindenki tolja. Az em­ber rajta tarthatja a kezét anél­kül, hogy különösebb erőfeszí­tést követelne tőle. Nagy a gyár, a munkahely, elbírja a néhány órás „üresjáratot”: ha egy pár percre átruccan a szomszédba, jó baráthoz, büfébe, italboltba vagy a mosdó előterébe egy kis téreferére. — És mintha még az eredményeink is őket igazolnák: valóban szépen fejlődünk. Csakhogy valamiről megfe­ledkeznek: mennyivel gyorsab­ban haladhatnánk, ha fizetésü­ket, bérüket valóban teljesítmé­nyük ellenértékeként kapnák és nem „jelenléti díj”-ként. Igaz ugyan, aki a munkájával arány­ban nem álló fizetést felveszi, nem érzékeli, hogy bárki is ká­rosodott volna. De tíz, húsz, két­száz... ilyen módon kifizetett összeg már nagyon számít. Nem gyártanak még olyan mindent észlelő elektronikus agyat, amely regisztrálni tudná, mit jelent egyik vagy másik munkahelyen, üzemben, gyárban, vagy iparág­ban például az egyévi „csellen- gés”; de a meg nem termelt ér­ték mindenképpen hiányzik. Hol, miben jelentkezett volna? Oj iskolákban, lakásokban, eset­leg nagyon sürgős tatarozásban? Vagy egy részét alkothatta vol­na valamelyik lakónegyed hi­ányzó üzleteihez szükséges ösz- szegnek? Hamisan értelmezi a szocia­lista humanizmust és rendsze­rünk lényegét, aki megengedhe­tőnek tartja a munkában a le- zserséget, s a bérezésnél vala­miféle egyenlősdi szempontokat követ. A munkaközösségek ere­jére támaszkodva érhető el, hogy ki-ki legjobb tudása, igye­kezeté szerint elvégezze munká­ját. A bérezésnél pedig csakis a szocialista alapelv lehet az irányadó: kinek-kinek munkája szerint. Tizennyolcmillióval főbb naposbaromfi A tanácsi irányítással dolgozó kelitetőállomások az idén eddig kereken 18 millióval több napos- baromfit adtak át a termelőüze­meknek, mint a múlt év hasonló időszakában. A csibekeltetésnél több mint 20 százalékos a növeke­dés, kacsából 700 000-rel, libából 360 000-rel, pulykából pedig más­fél millióval keltettek ki többet. A háztáji gazdaságok részesedése a kikeltetett naposcsibékből a múlt évi 30 millióról 33 millióra, libá­ból 29 000-ről 149 000-re, pulyká­ból 109 000-röl 214 000-re nőtt. Ugyancsak a baromfitenyésztés erőteljes fejlődéséről tanúskodnak a felvásárlás adatai is: a szerző­désre átadott pecsenyebaromfi mennyisége egy év alatt csaknem kétszeresére emelkedett. A kará­csonyi pulykaidényre előkészített, s a tavalyinál sokkal nagyobbra tervezett szállítmányokkal pedig még tovább javul az áruarány. A keltetőáliomások máris hoz­záfogtak a karácsonyi primőrnek szánt csibék keltetéséhez. Ország­szerte megindult a tenyésztojás szerződéskötési akció. A jövő esz­tendőben különösen a lúdtenyész- tésben lesz nagyarányú a fejlő­dés. A tervek szerint 1965-ben a liba gépi keltetését az ideinek másfélszeresére növelik. A külföl­di tapasztalatok alapján a szak­emberek azt ajánlják a termelő­üzemeknek, hogy ne ragaszkodja­nak a hagyományos tavaszi liba- nevelési idényhez, mivel a hízó- liba-állományt a nyáron vagy ? kora ősszel keltetett libákból év denies újra feltölteni. (MTI) Megnövckedeif a barom fi neve!esi kedv Huniján Két évvel ezelőtt bízta meg a íaldművesszövetkezet Fülöp Jó­zsefet a baromfi-, a toll- és a to­jásfelvásárlási. teendőkkel. Már- már elkeseredett, mert úgy látta, hogy nem tud eleget tenni annak, amit várnáik tőle. Tavaly is csak 2400 kiló csirkét tudott felvásá­rolni a tervezett 3400 kiló helyett azért, mert Hunyán az emberek inkább szarvasmarha- és sertés- tenyésztéssel foglalkoztak szíve­sebben. Most erre az érvre megnöveke­dett a baromfinevelési kedv. A háziasszonyok elhatározták, hogy az eddigi vegyes állományt a na­gyobb termelőképességű hampshi- rei fajtára cserélik ki. Ehhez kap­tak is 36 ezer csibét. Közben meg­kedvelték a szerződéses baromfi­nevelést is. Bizonyság rá, hogy az ez évre tervezett 3400 kiló helyett 5400 kiló baromfira kötöttek ne­velési szerződést. Pulykából 700 helyett 1000-re, hízott kacsából 700 helyett 1300-ra szerződitek. Les- kötöttek még 400 hízott libát Is. Ez százzal kevesebb a tervezett­nél. Fülöp József azonban bízik benne, hogy jövőre a libáneveiés- sel és hizlalással is megbarátkoz­nak a hunyai háziasszonyok.

Next

/
Thumbnails
Contents