Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

1964. október 28. 4 Szerda Önkéntes útépítők Az emberiesség parancsa Lapunk tegnapi számában kö­zöltük a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelemről szóló felhívását, amely azt kéri munkástól, vezetőtől, szakszer­vezeti bizottságtól és minden szakszervezeti tisztségviselőtől, segítsen abban, hogy a munka- védelem társadalmi üggyé vál­jon. Valóban, ha a munkavédelem nemcsak az arra hivatottak dol­ga lesz, hanem társadalmi üggyé terebélyesedik, ha mindenki fél­tőbben vigyáz majd a saját és mások életére, ha több felelős­séget tanúsít a balesetek meg­előzésében, akkor mind keve­sebb munkáskézből hull ki majd rövidebb-hosszabb időre a szerszám. S ez nemcsak az egyén, hanem a család, és a még nagyobb család, a társadalom érdeke is. A felhívás egyik nagyon szép és szívbe markoló mondatát szó szerint is érdemes felidézni: „A szerszámot forgató kezek ne fogyjanak a balesetek miatt, in­kább alkossanak a társadalom, a család javára”. E mondat tömö­ren, emberközelségben magába foglalja a munkavédelem célját és értelmét. A balesetvédelem elsődleges célja, hogy a szerszá­mot forgató kezek ne fogyjanak. Ezért pedig érdemes az eddigi­nél többet tenni, hiszen ezt nemcsak rendeletek, határoza­tok írják elő, hanem társadal­munk olyan íratlan törvénye is, mint az emberiesség. Valameny- nyien szívesebben osztozunk egymás örömében, mint egymás bánatában. S hogy több legyen a® öröm és kevesebb a bánat, azért ki-ki a maga helyén na­gyon is sokat tehet. Ügy is, hogy figyelmezteti társát, úgy is, hogy idejekorán megszünteti a bal­eseti forrásokat, úgy is, hogy a balesetvédelmi oktatást, előadást nem holmi időfecsérlésnek, ha­nem nagyon is szükséges esz­köznek tartja. Ha majd a bal­esetvédelemnek mindenütt a fontosságát megillető rangja lesz, akkor értelme is mindin­kább megvalósul. Az, hogy a szerszámot forgató kezek mind kevesebbszer lesznek baleset miatt hosszabb-rövidebb időre tétlenségre kárhoztatva. Helyet­te inkább alkotnak majd a társa­dalom, a család javára. Ez az emberiesség parancsa. P. P. Országos klub alakult, melynek a szakirodalom minden kedvelője tagja lehet Zsadány községben 1055 csalód él. A községben lakó családok kő- zül 250 helyen olvassák a párt központi és megyei lapját, amely­ből naponta tájékozódnak a kül- és belpolitikai eseményekről. 305 család pedig hetenként a Szabad Föld útján tájékozódik a fonto­sabb politikai és termelési kérdé­sekről. A felsorolt számadatok alapján az mérhető le, hogy 564 család olvas politikai napi- és hetilapot a faluban, 491 családhoz pedig még eddig semmilyen poli­tikai lap sem jutott ed. A község postásai elhatározták, hogy 1964. december 31-ig úgy dolgoznak, hogy minden család­hoz eljusson valamilyen politikai lap, elsősorban napilap. A járási és községi pártbizott­ságok a kezdeményezést felkarol­ták. Azon dolgoznak, hogy min­den feltétel biztosítva legyen a kezdeményezés gyakorlati meg­valósításához. A technika, az ipar. a mezőgaz­daság rohamos fejlődése mind megalapozottabb, sokrétűbb szak­tudást igényel a mérnöktől, a technikustól, a szakmunkástól egyaránt. A műszaki könyvek és folyóiratok olvasód, a szakiroda- lom minden kedvelője felismer­te, hogy munkájukhoz, szakmai fejlődésükhöz a korszerű műszaki irodalom nyújtja a legeredménye­sebb segítséget. Például az éven­te összesen tízmillió forinttal dí­jazott feltalálók és újítók serege ennek az irodalomnak az olvasói köréből kerül ki. Ugyanakkor országos felmérés és tapasztalat alapján kiderült, hogy a szakirodalmi tájékoztatás nem kielégítő, sokan ezért még nem ismerik eléggé a rendelke­zésre álló temérdek könyvet, fo­lyóiratot. Ennek a fogyatékosság­nak a megszüntetése érdekében határozta el a Műszaki Könyvki­adó és a MTESZ, hogy Budapest székhellyel Műszaki Könyvklubot létesít, melynek minden érdeklő­dő a tagja lehet anélkül, hogy tagsági díjat vagy bármi egyéb anyagi hozzájárulást kellene fi­zetnie. A megyénkben élő tudo­mányos, ipari, mezőgazdasági szakemberek közül is bárki je­lentkezhet klubtagnak a békés­csabai Radnóti Miklós Állami Könyvesbolt útján. A klubtagok, amellett, hogy rendszeres tájékoz­tatást kapnak az őket leginkább érdeklő szakirodalom legfrissebb termékeiről, igénybe vehetik az egymás után adódó különböző vá­sárlási és egyéb kedvezményeket is. így például a Műszaki Könyv­klub tagjai a Műszaki Könyvna­pok kezdetétől, könyvnapokon túl, egészen decemberi 31-ig 50 szá­zalékos könyvvásárlási kedvez­ményben részesülnek. „Kérjük minden bará­tunkat, hogy aki részt tud venni a társadalmi munká­ban, úgy szombaton dél­után a VI, ház előtt gyüle­kezzen, a szükséges kézi szerszámokat biztosítjuk... Hazafias Népfront kerü­leti bizottsága A levélszekrényekbe bedobott felhívás különböző hatást tett az emberekre. Volt aíki enéllkül is elment volna társadalmi miunkát végezni, de akadtak olyanok is, aädkmek pont most volt halaszt­hatatlan dolguk. Mert, miikor a vásártéri útépítésről esett szó Bé­késcsabán, az ott lakók csak le­gyintettek. Pedig, mikor már a munkában részt vevők egy kis cigarettaszünetet tartottak, többen az olimpia jelszavát hangoztat­ták: — „Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.” Hát igen, az igazság az, hogy a Ilonka néni talán a legidősebb volt a résztvevők között, de azért fogta a lapátot s hányta a földet, A zsadányi postások . kezdeményezése Szelezsán Gyuri elsős gimnazista és Mogyorósi Mihály nyolca­dikos sem ijedt meg a nehéz csákánytól, leglelkesebbek a gyerekek vol­tak. A társadalmi munkán részt vettek vagy százötvenen, s ennek a számnak több mint a fele gye­hozzá. így is örülünk neki és ta­lán a hó előtt még út is lesz... Szöveg: —czi. Fotó: Kiss A, rek volt. Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály Persze az út másfél nap alatt nem készülhetett el. De legalább hozzákezdtek. És már ez is ered­mény, mondja mindenki, még az is, aki a második napon izomlázát emlegette vagy éppen tenyerének vízhólyagját simogatta. Egy biz­tos, a vásártéri útépítés sokkal na­gyobb sikert aratott volna, ha egy hónappal korábban kezdtek volna Százegv okányi lakos adott ingyen vért október 21-én, a véradónapon Október 21-én Okányba men­tek ki a gyulai kórház vérellátó osztályának dolgozói, hogy a Vö­röskereszt által szervezett véradó­napot megtartsák. A helyi vörös­keresztes aktívák és egészségügyi dolgozók lelkes felvilágosító mun­kájának eredményeképpen a ta­nács vezetőivel az élen, 101 oká­nyi lakos járult hozzá a gyulai kórház vérszükségletének biztosí­tásához. A jó hangulatban lezaj­lott véradónapon több mint 30 li­ter vért adtak az arra rászorulók­34. — Jó módszer — nevetett az őrnagy —, ezt meg kell jegyez­nem. — Az olimpia után, amikor a fiam már hazatért, Lisewski egy este behívott a dolgozószobájá­ba. Azt mondta, nyakán a kés, és azonnal szüksége van arra a pénzösszegre, amit kölcsönzött. De mindenekelőtt a száz dollár­ra. Három napig rohantam egyik ismerősömtől a másikig. Elutaz­tam Lublinba a rokonokhoz is. De csak alig néhány ezret tud­tam öszeszedni. Még egy negye­dét sem annak, amivel Lisewski- nek tartoztam. Dollárt meg egy­általán nem kaptam. Lisewski erre azt mondta, egyetlen meg­oldás van: az Ausztriába induló kocsirakományhoz még hozzá kell tenni, nekem csak az a dol­gom, hogy ne könyveljem el a pluszbevételt, a szaldót a ter­melés csökkentésével kell ki­egyenlíteni. Biztosított, hogy tel­jes titokban marad. Megígérte: ilyesmihez csak most az egyszer folyamodunk, hogy a száz dollár tartozásomat rendezhesse. így kezdődött. De mivel egyszer el­buktam, már a markában vol­tam. Az ügyész nem szakította fél­be Macioszek elbeszélését. Csak jelt adott Halinka kisasz- szonynak, hogy lehetőleg min­dent, amennyire lehet, hűsége­sen jegyezzen fel. A főkönyvelő tovább beszélt: — Tudom, hogy semmi sem ment fel a felelősség alól, felnőtt ember vagyok, és tudtam, mit csinálok. Ma már látom, hogy elrontottam azéletemet. Nos, mi­kor beleegyeztem, természetesen mindent elkövettem, hogy rá ne jöjjenek az ügyre. Mindenek­előtt elhatároztam, hogy a szál­lítólevelekért Ausztriában fize­tünk. így a helyi állomások nem könyvelik el a bevételt. A cementgyár és a vasút szaldója mindig egyezni fog. Ugyanakkor a vasút sem fogja elküldeni ne­künk a vagon számbeli kimuta­tását. A termelést viszont semmi szín alatt nem kell csökkenteni, ahoigy eddig Lisewski csinálta, hanem ellenkezőleg, fel kell emelni; csupán a felemelt ter­melés egy részét nem kell el­könyvelni, hogy a raktárban né­hány nap alatt több vagon feles­leg gyűljön össze. Ha a gyár tel­jesíti, sőt túlteljesíti a termelést, akkor mindenki elégedett lesz, és senki még csak nem is gon­dol visszaélésekre. Lisewski alkalmazkodott ezek­hez a tanácsokhoz, és kijelentet­te: nem szabad elveszítenünk a fejünket, még csak néhány transzportot kell kiküldeni, az­tán külföldre szökik. Rám és segítőtársainkra a gyanú leg­halványabb árnyéka sem vetőd­het, mert ilyen esetekben min­denki a távollévőben látja a bű­nöst. Különben határozottan ál­lította: senki sem tudja, hogy az én kezem is benne van az ügy­ben. Én magam is csak sejtet­tem, hogy a gyárban és a vas­úton tízegynéhány ember le­het beavatva a titokba. Azok az emberek, akik segítenek Lisews- kinek a szállításnál és a rako­dásban. — Mennyi pénzt kapott az együttműködésért? — kérdezte az ügyész. — Lisewski a banda minden tagjának más-más összeget fize­tett, és csaik bizonyos alkalmak­kor. Én azon az összegen kívül, amit kölcsön kaptam Lisewski- től, még hatszor jutottam tízezer zlotyhoz. Lisewski megígérte, ha befejezik a szállítást, még két­milliót szétoszt közöttünk, sze­mélyenként néhány százezret, azzal a feltétellel, hogy minden­ki, egymás után, Lengyelország különböző vidékére utazik. En­gem már be is ajánlott valame­lyik ismerősének, egy cement­gyár igazgatójának Opoléban. ősztől mór ott kellett volna dol­goznom. — Hogy történt a tűzeset? — kérdezte az ügyész. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents