Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

1964. október 28. 2 Szerda A Német Kommunista Párt nyilatkozata Berlin A Német Kommunista Párt ha­tározottan kétségbe vonja, hogy a bonni kormánynak joga lenne bár­milyen formában rendelkeznie az atomfegyverrel — hangzik a Né­met Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozata. A nyilatkozat rámutat: ha meg­valósul a sokoldalú NATO-atoom- haderő megteremtésére vonatkozó bonni követelés, az elmélyíti Né­metország kettészakítottságát, és a nyugatnémet lakosság életszínvo­nalának csökkenéséhez vezet. Ép- j pen ezért a Német Kommunista j Párt felhívással fordul a Németi Szövetségi Köztársaság minden demokratikus erejéhez, tiltakoz­zanak a sokoldalú atomhaderő el­len, gyűléseken követeljék, hogy Bonn mondjon le a veszélyes ter­vekről. A nyilatkozat megállapítja: a sokoldalú atomhaderő megterem­tése végzetes hatást gyakorolna a két német állam kapcsolataira. A NATO-atomhaderő — függetlenül attól, hogy kétoldalú vagy sokol­dalú atomhaderő lesz-e — új kon­fliktust teremtene a két német ál­lam viszonyában, és hosszú időre elzárná a kapcsolatok normalizá­lásának útját (MTI) Äz NDK külügymmisstérmmának nyilatkozata Berlin (MTI) Az NDK külügyminisztériuma kormányának megbízásából fel­hívta a nyugatnémet kormányt, ne léptesse életbe azt a rendeletter­vezetét, amely bátorítást nyújt a hajtársértőknek. A nyilatkozat ugyanakkor felhívja a nyugat- berlini szenátust is, hogy akadá­lyozza meg a rendelettervezet ha­tályának Nyugat-Berlin területére történő kiterjesztését. A szóban forgó rendelettervezet, amelyről a nyugatnémet Bundes­tag rövidesen szavaz, pénzügyi tá­mogatást kíván biztosítani azok­nak a határsértöknek, akik provo­kációs tevékenységük közben megsebesülnek. Az NDK külügyminisztériumá­nak nyilatkozata a rendeletterve­zetet hidegháborús intézkedésnek minősíti, amely a nemzetközi jog­gal ellentétben, a másik német ál. lám és annak polgárai elleni me­rényletekre búj tógát, s a bűnösö­ket — az őket megillető büntetés helyett — pénzjutalomban kíván­ja részesíteni. Török—nyugatnémet katonai tárgyalások A bonni hadügyminisztérium­ban kedden tárgyalások kezdőd­ték Von Hassel hadügyminiszter és Iolhami Sáncar török hadügy­miniszter között. A megbeszélése­ken — mint Bonnban közölték — ,,időszerű NATO-kérdésekrőf ’ van szó, elsősorban Törökországnak a sokoldalú atomhaderőben terve­zett részvételéről, valamint a Tö­rökországnak nyújtandó nyugat­német katonai segélyről. Von Has­sel nyugatnémet hadügyminiszter ugyanis legutóbbi ankarai látoga­tásakor ötvenmillió márkás nyu­gatnémet fegyverkezési segélyt helyezett kilátásba a török kor­mánynak. (MTI) Nyugatnémet kommentárok a községi választásokról Bonn A vasárnapi községi választá­sok eredménye továbbra is élén­ken foglalkoztatja a bonni politi­kai köröket és a sajtókommentá- rok egyöntetűen hangsúlyozzák: a választások eredménye újabb ri­asztó jel a kormánypártok számá­ra. „A választók kifejezésre jut­tatták haragjukat” — írja vezér­cikkében a Stuttgarter Zeitung. — Országszerte növekszik az elége­detlenség és nyugtalanság, s ez eredményezte, hogy a szociálde- mokraiták még a keresztényde­mokrata „fellegvárnak” számító Rajna-Pfalzban is oly nagymér­tékben növelhették szavazataik számát”. Igaz, az SPD-nak sincs egységes koncepciója — írja a Rheinische Post — és nem lép fel igazi ellenzékként. De úgy látszik, a választók a közelmúlt politikai bűneit nem róják fel neki olyan mértékben, mint a CDU-nak. Ha 1965-ben Erhard ismét kancellár akar lenni, akkor Bonnak a kö­vetkező tizenegy hónapban vilá­gosabb és céltudatosabb politikát kell folytatnia, mint az elmúlt ti­zenkét hónapban. A Frankfurter Rundschau és a Welt a szociáldemokratáknak a katolikus Rajna-Pfalzban való elő­retörését tartja a legkomolyabb tünetnek, s hangsúlyozza: a jövő évi parlamenti választások kime­netele olyan nyílttá vált, amilyen még soha sem volt 1949 óta. (MTI) Kambodzsa válasza az amerikai mesterkedésekre Pnom-Penh A kambodzsai királyi palotában tanácskozást tartottak. A tanács­kozáson — amelyen Norodom Szi- hanuk államfő elnökölt, és Noro­dom Kantol miniszterelnök és más államférfiak vettek részt — olyan határozatot hoztak, hogy Kam­bodzsa megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Álla­mokkal, ha folytatja agresszív mesterkedéseit Kambodzsa ellen. Az értekezletet azért hívták ösz- sze, mert szélesedik és fokozódik az Egyesült Államok és Dél-Viet- nam agressziója Kambodzsa éllen. A tanácskozáson úgy döntöttek, parancsot adnak a kambodzsai fegyveres erőknek, hogy az Egye­sült Államok agresszív köreinek és saigoni bábjainak „csapásaira csapással válaszoljanak”. (MTI) Külföldi kaleidoszkóp MOSZKVA Moszkvában ünnepélyes keretek között bemutatták az Ifjú Gárda című Fagyejev-regény új filmvál­tozatát. A kétrészes filmet ezúttal is Szergej Geraszimov rendezte. Az első változat elkészülte óta el­telt több mint másfél évtized alatt új adatokat találtak az Ifjú Gárda tevékenységéről és néhány részt­vevője sorsának alakulásáról. Szükségessé vált a film átdolgozá­sa és kiegészítése, restaurálásra szorult az eredeti filmszalag, egyes jeleneteket új hangfelvétellel kel­lett ellátni. SZÓFIA A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség keretében bizottságot alakítottak a szabadságért és füg­getlenségért küzdő dél-vietnami néppel vállalt együttérzés és szo­lidaritás ápolására. PÁRIZS A Párizsban folyó szovjet—fran­cia kereskedelmi tárgyalások befe­jezésükhöz közelednek. Az öt évre szóló kereskedelmi egyezményt — minden valószínűség szerint — e hét végén aláírják. Nyikolaj Pato- licsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter kijelentette az újságírók előtt, hogy a francia kormány ál­tal felajánlott hitelfeltételek ki- elégítőek. Az új egyezmény a két ország közötti kereskedelmi forga­lom növelését irá'-ezza elő. BELGRAD Kéthetes látogatásra Jugoszlávi­ába érkezett Dobozy Imre, a Ma­gyar írószövetség titkára és Jo- vanovics Miklós, az Elet és Iroda- 'om szerkesztője. A látogatás so­rán Dobozy és Jovanovics megbe­széléseket folytat a jugoszláv író- szövetség vezetőjével a két írószö­vetség közötti kapcsolatok idősze­rű kérdéseiről. SYDNEY Hatalmas robbanások kíséreté­ben kigyulladtak az egyik auszt­ráliai olajfinomító társaság kikö­tői raktárai. A lángok ötven mé­ter magasra csaptak fel. A rend­őrség szerint hosszú évek óta nem volt ilyen arányú tűzesetre példa Sydneyben. (MTI) rjp r r r liz agyú Ritkán ad át egyik kormány a másiknak, nyilvánosan, civil ün­nepség és nagyköveti beszéd kö­zepette — ágyúkat. Most mégis ez történt. Harvey Alphand, Franciaország amerikai nagy­követe országa nevében egyszer­re tízet nyújtott át ajándékul az Egyesült Államoknak. Igaz, csak történelmi emlékeket: azoknak az ágyúknak a mását, amelyeknek segítségével 183 esztendővel ez­előtt, a függetlenségi harc ide­jén, az amerikaiak megnyerték a yorktown-i csatát az angolok ellen. „Ezek az ágyúk — mond­ta a nagykövet — azt a segítsé­get jelképezik, amelyet Francia- ország nyújtott egykor a fiatal amerikai köztársaságnak.” Az­tán tréfásan hozzátette: „bizto­síthatom önöket, hogy nem atomágyúk, teljes mértékben fi­gyelembe vesszük ugyanis az Önök elvét, hogy nem szabad megosztani a nukleáris titkot”. Szellemes tűszúrás. Gesztus és egyben gunyoros szemrehányás, amiért az amerikai kormány nem hajlandó megosztani az atomfegyver titkát szövetsége­seivel, köztük Párizzsal sem. Bár — mint oly sok történel­mi párhuzam — ez is sántít, mégis lehet a kettőről, a 183 év­vel ezelőtti és a mai helyzetről együtt beszélni. Akkoriban a francia segítség a haladást szol­gálta, hozzájárult egy angol gyarmat felszabadulásához. A francia kormány persze szí­vesen látná, ha e történelmi ágyúkért cserébe az amerikaiak mai atomágyúkat adnának át. Csakhogy ezzel már végképp nem folytatódna a históriai párhu­zam. A yorktown-i csata után ugyanis befejeződött a harc, az angolok lemondtak gyarmatuk­ról, s egyszer s mindenkorra bé­két kötöttek. De ha a modern atomfegyverek vándorútra kel­nének Nyugat-Európában, ha a NATO-szövetségesek kézhez kapnák ezt a veszélyes eszközt, aligha valószínű, hogy ez az egyszer s mindenkori békét szol­gálná. Szudánban helyreállt a rend Khartoum Mint már jelentettük, Abbud szudáni elnök hétfőn este közölte, hogy feloszlatja a Fegyveres Erők Legfelső Tanácsát és a miniszter- tanácsot, új, „a nép akaratának megfelelő” kormányt alakít. A Fegyveres Erők Legfelső Ta­nácsa 1958-ban alakult, kizárólag katonákból állt és kezében tartott minden lényeges közigazgatási szervet, a fegyveres erőket, a bel- ügyek intézését és a tájékoztatás irányítását. Az elnök bejelentését megelőzően a tanács több mint tíz órán keresztül ülésezett. Abbud elnök kedden megkezdte tanácskozását az új kormány megalakításáról. A hat napig tartó nyugtalanság után Szudán fővárosában helyre­állt a rend. Az általános sztrájk- felhívást visszavonták és a szak- szervezetek bejelentették, hogy a dolgozók munkába állnak. Az el­nök ígéreteit örömmel fogadták, több ezren tüntettek az elnöki pa­lota előtt, éltetve Abbudot és a szudáni népet. Az összetűzések tíz halálos ál­dozatot és száz sebesült áldozatot követeltek. (MTI) Szabadságharcosok előretörése Kivu tartományban Leopoldville A kongói Kivu tartományban tevékenykedő partizánok a napok­ban elfoglalták Butembo városát — jelenti a Reuter, megbízható leopoldville-i forrásokra hivatkoz­va. A hírügynökség úgy tudja, hogy Bukavu körül váltakozó he­vességgel tovább folynak a har­cok, tudósításokböl kidéiül, hogy a szabadságharcosok nagy erőkkel vonulnak a város ellen. A DPA jelentése szerint a kon­gói fővárosban az NSZK és Csőm­be kormánya között tárgyalások kezdődtek tízmillió nyugatnémet márka értékű hitelegyezményről (MTI) Személy szerint Az ember énjét korlátozó érzé­sek egyike, amikor azt hiszi, har­cának nincs értelme, egyéni cse­lekvésének nincs jelentősége. A háborútól való félelem ülepszik így a társadalmilag magányos, tá­jékozódásra képtelen emberre. Számára a nemzetközi események egyik-másik híre olybá teszi a világot, mintha kiismerhetetlen, hánykolódó tenger lenne, amelyen hol megpillanthatja, hol pedig szem elől veszti a horizontot: egy­szer bizakodik, máskor sötéten lát. Az egyéntől független erők játé­kának fogja fel a béke ügyét. Má­sok egyszerűen úgy tesznek, mint­ha nem akarnának tudni azokról a kérdésekről, amelyek minden embert érintenek. Diákkorom latin olvasókönyvé­ből még ma is emlékszem egy képre: Marcus Claudius Marcel­lus torzonborz zsoldosai betörnek Syracusába, és lekaszabolják a tudós Archimedesi. A bölcs egy széken ül, előtte homokba rajzolt geometriai ábrák, s ő szemrehá­nyó hangon feddi a lesújtani ké­szülő katonákat: „Ne zavarjátok köreimet”. Gyermekésszel felfog­va a rajz értelmét, Archimedes annyira eltemetkezett a geomet­ria és a bölcselkedés mélységeibe, hogy ügyet se vetett a körülötte dúló veszedelemre. Már felette villogott a kard, de a tudós talán úgy vélte: nem eshet bántódása annak, aki nem akar tudni a zak­latott világról. Ezt az értelmezést erősítette bennünk, akkori diá­kokban a magyarázat is: „Ne za­varjátok köreimet”. Sokkal később jutott eszembe, hogy a legenda is, a magyarázat is hamis: Archimedesi lekasza­bolták a hódítók és széttaposták ábráit, mit sem törődtek a görög bölcs lelki nagyságával, tudo- mányszeretetével. Amikor sok év után ismét eszembe jutott a gyer­mekded rajz és a jámbor legen­da, akkor már szörnyű sorsokat láttam beteljesedni. Láttam em­bereket, akiket a bomba ölt meg vagy golyó. Láttam elfogott me­nekülőket, akiket fasiszta csizma taposott össze vagy gumibot üt­legelt. Ismertem másokat, akiket családjuktól tépett el az erőszak vagy a családjukat ragadta el a háború. Köztük olyanokat is, akik szentül hittek a hamis legendá­ban, hogy el lehet rejtőzni, be lehet zárkózni a művészetbe, a tudományba vagy egyszerűen a munkába a háborús világ elől. Láttam embereket, hogy amikor az éter egyre rémesebb híreket hordozott hullámain, amikor a mozik vásznain nem romantikus kalandok peregtek, hanem tankok bőgtek, bombák zuhogtak, az új­ságok szivszorító címbetűkkel Je­lentek meg, akkor ők elcsukták a rádiót vagy félrefordultak az új­ságosbódék előtt. Mentették vagy menteni vélték — miként Babits Mihály írta egyik versében — „lelkűk bús kincseit és összeköp- dösött szentségeit a szent hűvös falak között”. S ki mondaná meg, hogy közülük hánynak taposott köreibe a barbár, hányán marad­tak az utak szélén, a frontok ak­namezőin. Milyen keserves áldozatokkal is kellett némelyeknek megtanul­niuk, hogy a háború ellen nem le­het sem legendákra, sem ábrán­dokra bíznunk magunkat. Hogy nincs se „kör”, se pince, amelybe bezárkózva elkülönitene bennün­ket attól a harctól, amely a béké­ért folyik. A mai kornak nagy fel­ismerése nemcsak az atomenergia

Next

/
Thumbnails
Contents