Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

1964. október 25, 7 Vasárnap Interjú Ezeb^en a hetekben és hónapokban az iparban, Ä mezeizftaságban és a kereskedelemben egy­aránt legtöbb a szállítanivaló. Az őszi szállítások nagyobbik felét a vasút bonyolítja le. A Köz­ponti Sajtószolgálat munkatársa felkereste Rö­MÁV vezérigazgatójával nagy erőpróba közben dönyi Károly elvtársat, a MÁV vezérigazgatóját, hogy beszélgessen vele a -asút őszi szállítási programjáról, a nehézségekről és tennivalókról. Az alábbiakban közöljük az újságíró kérdéseit és a MÁV vezérigazgatójának válaszait. Elnézést kerek... A minap tudomást szereztem arról, hogy a békéscsabai magas­építő vállalathoz 40 újítás érkezett be, amiből tizenötöt fo­gadtak el. Ezek közül legjelentősebb az orosházi vásártéri la­kásoknál megvalósí­tott ésszerűsítés. A terv szerint a kórház kútjából kellett volna elvezetni a vizet a készülő bérházakhoz, de két műszaki em­ber ésszerűbbnek ta­lálta, ha a bérház előtt húzódó városi vezetékből vezetik be a vizet a lakásokba. A megtakarított ösz- szeg sokkal több mint százezer forint. Hát nem csodála­tos? Amikor megtudtam, csettintettem. Ez igen. Ez már döfi. Mindig jó érzés tölt el, ha arról hallok, hogy ezzel vagy azzal az újítással, vagy öt­lettel ezreket, vagy százezreket takarí­tunk meg a népgaz­daságnak. Első — felületes — hallásra mondom, en­nek is örültem, de később gyanakvás kezdett éledni ben­nem, s valamelyest csökkent előttem az újítás értéke. Nem értettem, hogy hol az újítás a dologban, öt­letnek ötlet, el kell ismernem. Ésszerű­nek is ésszerű, ezen sem vitatkozom. Nem számoltam utána, mert kibékíthetetlen ellentét van köztem és a matematika kö­zött, így fenntartás nélkül elfogadom a „megtakarított” ösz- szeg számszerűségét is, de minden rossz­májúság nélkül meg­fő. újítás kérdezem, hogy hol van ebben a dolog­ban „jelentős újítás vagy ésszerűsítés”? Szerintem az lett vol­na furcsa, ha a kór­házból vezetik el a vizet a lakásokhoz, amikor a bérházak előtt van lefektetve a városi vezeték. Nem mondom, ha a bérház előtt nem víz-, hanem gázvezeték lenne, és az újító var lamilyen olcsó eljá­rással abból fakasz­tott volna vizet, ak­kor igen, akkor én is gratulálnék neki, de <av? Na persze, az em­berek nem egyfor­mák. Egyik ember hamarabb, a másik ember később vagy talán soha nem ért meg valamilyen bo­nyolult problémát. Én például talán soha­sem találtam volna fel a penicillint vagy a szabadesés törvé­nyét. Sőt, egyszerűbb dolgot is képtelen va­gyok sok esetben megérteni. Csak egy példát. Megállók a zöldségbolt kirakata előtt, ahoi szebbnél. szebb, frissebbnél frissebb áru van ki­rakva, és már húz is befele valami az üz­letbe. Megrészegülve, könnyelműen és gya­nútlanul merülök be­le a vásárlásba. Az eladó tüneményes módon rákja meg zacskómat a pult alól. A jó vásár reményé­ben távozom, de ami­kor otthon pőrére vetkeztetem az árut, megdöbbenten ta­pasztalom, hogy az a gyönyörű friss áru — amiért jó forintokat adtam — heteket öregedett. Ráncosán, fonnyadton, lezülöt- ten tekintenek rám a széttépett stanicliról. Szóval, ezt sem értem meg, bármennyit is gondolkodom rajta. Nos lehet, hogy a fenti újítók is hete­ken keresztül forgo­lódtak az ágyban éje­ken át. Keresték, ku­tatták a lehetősége­ket. Lehet, hogy le­fogytak, idegeiket megviselte a feladat megoldása. Talán még a családjuk is oszto­zott gondjaikban. Lábujjhegyen jártak a lakásban, szünetelt a tv és a rádió üze­meltetése. ök pedig gondolkoztak, míg­nem az egyik átvir­rasztott éjszaka után beléjük hasított a megoldás, mint a fáj­dalom. — Hiszen a bérház előtt húzódik a városi vízvezeték. Igen, azt a vizet fog­juk . felhasználni a lakók rHzellátására. — Döntöttek, majd lázas sietséggel szá­moltak — ennyit és ennyit fogunk megta­karítani. — Aztán — hosszú gyötrődés után hetek óta először — nyugodtan elaludtak. Az újításról álmod­tak és az újítási díj­ról. Ha nem kaptak volna újítási díjat e zseniális ésszerűsítés kitalálói, én a magam részéről utólag java­solnám, mert ez ser­kentőleg hat a többi dolgozókra. Engem például „elkapott” az újítási láz. Ki is fö­löttem néhányat és csupán csak hely hiá­nyában nem tudom közkinccsé tenni. (Dobra Sándor) Zakopanéi karácsony és szilveszter Újságíró: — Milyen feladatok hárulnak ezen az őszön a vasút dolgozóira és előreláthatóan ho­gyan tudják elvégezni a tenniva­lókat? Vezérigazgató: — Ä MÄV fel­adatának nagyságára jellemző, hogy a népgazdasági tervnek megfelelően a vasút szállítaniva- lója most a IV. negyedévben 27,6 millió tonna áru, vagyis 3 millió tonnával több, mint amennyi 1938-ban az egész éves teljesít­ménye volt. A szállítások üteme­zésénél figyelembe kellett ven­nünk, hogy novemberben és de­cemberben már esetleg télies lesz az időjárás. Tehát amit csak le­het, korábban kell elszállítanunk. Ennek megfelelően októberre 10,5 millió tonna áru szállítását vet­tük tervbe. Ebben a hónapban tehát mind a vasútnak, mind a fuvaroztató vállalatoknak lénye­gesen többet és jobban kell dol­gozniuk, mint az év bármely más időszakában. Ebből következik, hogy mindenkinek a maga poszt­ján több a dolga, megnövekedett a felelőssége. <— A szinte naponta jelentkező és rendkívül magas kocsiigények kielégítéséhez a vasút egyrészt munkanapokon a napi berakások egyenletességét, másrészt a mun­kaszüneti napi rakodásokat igyekszik fokozni. E feladat jó megoldásában természetesen nemcsak közvetlenül a forgalom­ban dolgozó vasutasoknak van nagy szerepük, hanem a MÁV minden alkalmazottjának, minden dolgozójának. A vasút komplex üzem, a sikert tehát csakis a jó együttműködés biztosíthatja. Ezért tartjuk kötelezőnek, hogy a feladatok pontos teljesítésekor di­csérő elismeréssel illessük a pá­lyafenntartás vagy a járműjavító dolgozóinak lelkiismeretes, jó munkáját csakúgy, mint a távköz­lés, a forgalom és egyéb szakszol­gálat dolgozóinak és irányítóinak becsületes helytállását. Csak azt mondhatom, ha a vasút minden posztjának dolgozója munkabírá­sának legjavát adja, akkor az őszi áruszállítási csúcsforgalom sikeres' lebonyolításának egyik nagyon fontos feltételét máris biztosítottuk; Újságíró: — Az ipari, és mező- gazdasági üzemek, valamint a szállítási vállalatok miként segí­tik az őszi szállítások sikeres le­bonyolítását? Vezérigazgató: — Közös érde­künk és célunk, hogy ezekben a hetekben maximálisan kihasznál­juk a vasút teherbíró képességét. Ne legyen indokolatlanul álló vagy üresen futó kocsi. A szállít­tató üzemekkel és vállalatokkal összefogva már eddig is említésre érdemes sikereket értünk el. A legutóbbi négy vasárnapon példá­ul átlagosan 12 650 vasúti teher­vagont raktak meg és volt olyan vasárnap (szeptember 20-án), amikor a tervezett 11900 kocsi helyett 13 363 vagon rakodását végezték el. A fuvaroztató válla­latok és intézmények többsége példásan végzi a vagonok ki- és berakodását, s így jelentősen csökkenti az állásidőt, jól hozzá­járul a vasúti szállításkapacitás növeléséhez. — A törekvők jó munkájának eredményét viszont gyakran rontják és veszélyeztetik a rend­szeresen késve rakodó vállalatok. Ezek között említhetem például a Szénbányászati Tröszt Dorogi Brikettgyárát, vagy az ÉM Beton- elemgyártó Vállalatának beren- tei telepét. Ez utóbbi 211 kocsi­ból 136-ot késve rakott ki: egy- egy kocsi rakodására 8,5 órát for­dított. Ugyanígy sok gondot okoz, hogy több vállalat nem tesz ele­get éjszakai és munkaszüneti ra­kodási kötelezettségének. Ezek közé tartozik többek között a Pé­csi Gabonafelvásárló és Értékesí­tő Vállalat, a Miskolci Hűtőház, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat is. Mi azt kérjük — és ezt közös érdekeink is megköve­telik —, hogy ezek a vállalatok jobban szervezzék munkájukat, hogy késlekedésükkel ne súlyos­bítsák gondjainkat. Hiszen szá­mos tapasztalat bizonyítja példá­ul, hogy a szállítás produktumát és gyorsaságát növelő irányvona­tok összeállításában a vasúttal si­keresen együttműködhetnek a nagy országos vállalatok. Elisme­rés illeti ezen a téren a Tatabá­nyai Cement, és Mészművet, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt kisterenyei, oroszlányi üzemét, vagy például a nyékládházi ka­vicsbányát. Újságíró: — Mit kér és vár a MÁV vezérigazgatósága a szállít­tató vállalatok dolgozóitól és ve­zetőitől? Vezérigazgató: — Elsősorban az a kérésünk, hogy mindig az elő­írt rakodási időn belül végezzék el a kocsik ki- és berakodását. Ugyanígy minden esetben tegye­nek eleget gz éjszakai és a mun­kaszüneti napi rakodási kötele­zettségeiknek, s a legmesszebb­menőkig támogassák a vasút dol­gozóit az irányvonatok összeállí­tásában. Arra is kérjük a külön­féle üzemeket és vállalatokat — különösen a mezőgazdasági üze­meket —, hogy rövid távú fuva­rozásaikat lehetőleg közutakon bonyolítsák le. Hasonlóképpen nagy tehermentesítést jelent a vasútnak, ha az iparvágányok kö­zötti rövid távú fuvarozásokat is közúti járművekkel végzik eL Feltétlenül ésszerű az is, hogy az illetékes üzemek és vállalatok azon áruk szállítását, amelyek most a termelésben nem elsőren­dűen fontosak, a következő év elejére halasszák. — Kötelességünk arra is figyel­meztetni a vállalatokat: ha a tel­jes kocsirakományú küldeménye­iket 5000 kg-on aluli tételekre bontják, s így szükségtelenül nö­velik a darabáruk mennyiségét, ezzel komolyan megnehezítik a vasút dolgát. Ezzel ugyanis indo­kolatlan zsúfoltságot idéznek elő az áruraktárakban, s ráadásul a darabárus szállítások esetén a ko­csik átlagos kihasználása mind­össze 5—6 tonna, szemben a le­hetséges 15—20 tonnás kapacitás­sal. A mindenáron való szállítás semmiképpen sem helyeselhető módszer. Arra kérjük a fuvaroz- tatókat, hogy a diszpozíciók meg­felelő csoportosításával a lehető legkevesebb árut szállítsák da­rabáruként és minél több teljes kocsirakományt állítsanak össze. i— A MÁV dolgozóinak és ve­zetőinek meggyőződése, hogy a népgazdaság valamennyi ágának megértő és lelkiismeretes együtt­működésével ezen az őszön is si­keresen megoldhatjuk a szállítási feladatokat — mondotta a beszél­getés befejezéséül Rödönyi Ká­roly elvtárs, a MÁV vezérigazga­tója. (H. L.) A gyulai IBUSZ menetjegy­iroda érdekes ötlettel kedveske­dik azoknak, akik inkább a téli utazások kedvelői. December 22- től 28-ig, a karácsonyi ünnepek alkalmából a lengyel Tátrába szervez kirándulóvonatot. A hat­napos utazás résztvevői gyönyör­ködhetnek a téli tájakban, s a karácsonyi ünnepeket Zakopané­ban tölthetik el. Máris igen nagy az érdeklődés, s a részvételre va­ló jelentkezők száma. Ehhez a programhoz kapcsolódik az a szervező munka is, amely decem­ber 28-tól január 2-ig tartó, szin­tén hatnapos útra hívja fel az érdeklődők figyelmét. Az utazást szintién Zakopanéba szervezi a gyulai IBUSZ, s a programban a központi helyet a lengyel vá­rosban történő szilveszteri ün­nepség, az új esztendő köszöntése foglalja el. foUtechnikai oktatás. A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—15 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori ét­kezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált sze­net kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. JELENTKEZNI LEHET FOLYAMATOSAN A VÁRPALOTAI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. 524

Next

/
Thumbnails
Contents