Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
6 Vasárnap "iS;-. 1964. október 25. CSALÁD-OTTHON „Mollégfiumbaii Tan it gyerek! A gimnazisták, szakiskolások zöme a tanév idején távol az apai háztól, kollégiumokban él. A szülők aggodalmas szívvel gondolnak a válásra, a gyermeknek sem könnyű , a másfajta életforma. A kis csadálot nagy családdal: nagy közösséggel cseréli fel. Mert hát a kollégista közösségben él. Szorosabb, szigorúbb közösségben, mint a bejáró iskolás. „Rokona” minden kollégista, szűkebb „családja” a szobatársak, ahol a „családfő” szerepét a szobafelelős képviseli. A kollégium vezetője és a felügyelő nevelők csak ellenőrDivat Vörös Felhő parancsot ad G Képesregény 18 folytatásban Irta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI. ANDRÁS zik a házirend betartását, a szobafelelős feladata a házirend keretét melegséggel, barátsággal betölteni. Tőle függ, hogyan, alakul a gondjaira bízottak rendszerete- te, pontossága, bajtársiassága. Kollektív megmozdulásról, szórakozásról a KISZ-vezetőség gondoskodik, s a renitenskedők büntetését a kiszisták „bírósága” szabja meg. A kollégiumok belső rendje helyenként eltér egymástól, de nagy vonalakban azonos szabályokon alapszik. Az elsős „új fiú” is hamar beleszokik. Csak a szülők egy része nem tanulja meg, hogy az ő gyereke immár nem egyetlenke, aki szinte korlátlanul kényeztethető, s bizony gyakran agyontömi személyes szeretet helyett csomaggal, pénzzel. A hazulról kiszakadt gyereknek természetesen szüksége van az otthonról érkező szeretet-megnyil- vánulásokra: levél, csomag, zsebpénz nélkül elhagyatottnak, kita- érzi magát. De ezeknek a megnyilvánulásoknak módjával kell történniük, mert ha a kollégista annyiszor és olyan nagy csomagot kap, amit képtelen elfogyasztani, nyakára romlik a fölösleges élelem. Ezenkívül válogatóssá, kényeskedővé válik: nem ízlik a kollégiumi koszt, inkább hazait eszi. Ezzel mind az insérti: .iAasisz- elvonul: vagy-' pöf- feszködővé' Válik, lekicsinyl!' társait. „Gazdagsága” folytán kiválasztottnak, különbnek képzeli magát. Hízelgőket szoktat maga köré. Szóval, egészségtelen szellemet teremt. A kollégiumok általában megszabják a bentlakó gyerekek zsebpénzének alsó és felső határát is. Annyira fontos, hogy a diák önállóan rendelkezzék némi pénz felett, hogy az árváknak és nincsteleneknek az állam ad zsebpénzt. Ám, ami a felső határt illeti, a szülők általában nem elég következetesek. Nincs meg a kellő ellenőrzés. A túlzottan sok zsebpénznek ugyanolyan a hatása, mint a túl sok „hazainak”; a gyerek elkülönül társaitól, többnek, különbnek képzeli magát náluk. A kollégium falai között pedig egyenlőségnek kell lennie, a gyermek tanulja meg, hogy csak képességeivel, szorgalmával válhat különbbé társainál. Minden józan gondolkozású ember tudja — lélektan tanulása nélkül is —, mennyire fontos tényezők ezek az anyagi dolgok a jellemformálásban, s a tanulásban. Ha a szülő1 — igaz, ma már kis százaléka — nem képes felfogni, hogy a kevesebbel ebben az esetben többet nyújt gyermekének, következetesebb szigorral kell betartani ezt a kollégiumi nevelőknek. Mert nemcsak a túlkényeztetett diákok sínylik meg szüleik túlkapásait, hanem a józan ésszerűséggel ellátott vagy nincstelen gyerekeket is mérgezik: irigységet, oktalan kisebbrendűségi érzetet, hízelkedést vagy még alantasabb indulatokat is felébresztenek bennük. Jól szívlelje hát meg minden szülő, aki kollégiumba küldi gyermekét, az intézet szabályait, ne vétsen a kollektív szellem ellen. A saját és mások gyermekeinek árt minden túlzással. Fóti Margit ŐSZI KÉP Gurul a kis kocsi, mosolyog a gyerek, őszi nap felragyog, vidám arca kerek. Fák alatt fut a fény, melegen simogat, jó szagú szellőcske, hajtja a kocsikat. hevéltenger zizeg, sodorja a nyarat, fehér krizantémok, csendben sóhajtanak. Gurul a kis kocsi, mosolyog a gyerek, őszi nap felragyog, arany arca kerek. Első lépések a tánciskolában A tánc a legtöbb embernek szórakozás. Ki ne emlékeznék a kedves órákra, amit kamaszkorában a tánciskolában töltött, a szorongásokra az első suta lépések miatt, vagy arra a zavarra, ami elfogta, ha partnere lábára lépett. ök már túl vannak az első órákon, és a versenytáncokat gyakorolják. A fiú és, a kislány a tangó első lépéseit a tanárnő segítségével teszi meg. Carrington próbálta megérteni az indiánok gondolkozását. „Ha én vörös ember lennék — írta naplójába —, ugyanúgy harcolnék, rnint ők.” Éjfél után magas, vállas férfit vezetett Bridger az ezredeshez., „Portugál Phillips vagyok, Laramie-be lovagolok segítségért.”
