Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

1964. október 35. 5 Vasárnap Szörnyetegek Két kitűnő olasz filmszínész remek filmje a Szörnyetegek. A két művész neve: Vittorio Gassman és Ugo Tognazzi. Bemu­tatja a békéscsabai Szabadság mozi 1964. október 33—36-ig. A színház műsora Október 25-én, este 7 óraikor: A PER Madách-bériet. Október 25-én, 19.30 órakor Sarka­don: MONTMARTRE! IBOLYA A tv műsora OKTÓBER 25-ÉN, VASÁRNAP 9.05 Iskola-tv. Kémia az. általános gimnáziumok esti és levelező tagozata I. oszt. számára. A kémiai folyamatok csoportosítása. 9.35 Az Iskola-tv jövő heti műsorának ismertetése. 9.40 Hét- mórföides kamera. Üttörőhíradó. 9.55 Zenére nyílik az ajtó... Dalok, táncok, hangszertszólók, kórusművek. Gyer- mekopera-részletek és zenekari dara­bok — magyar szerzők műveiből. 11.00 Foxi Maxi kalandjai. Amerikai rajz­filmsorozat. 11.25 Tapasztalatok — ta­nulságok. 14.15 Magyarország—Jugosz­lávia labdarúgó-mérkőzés közvetítése a Népstadionból. 16.20 A Magyar Hir­dető műsora. 17.50 Nagy pillanatok, nagy felfedezések. A Déli-sark meg­hódítása (ism.). 18.20 Hagyományok és távlatok. A Magyar Tv kisfilmje Bábolnáról (ism.). 10.40 Fényképek Tokióból. 19.00 Igor Ojsztrah hegedül. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 19.50 Kisfilm. 20.10 Az ágy. Magyarul be­szélő olasz film. 18 éven felülieknek. 21.40 Tv-híradó 2. kiadás. 22.00 Sport­hírek. Közületek munkaerőigénye A Csongrád—Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vál­lalat békéscsabai telepe azonnali belépéssel, 4 órás munkaidőre felvesz egy férfi kályhafűtőt. Békéscsaba II., Kazinczy utca 1/a. 10327 A 8. sz. AKÖV (Békéscsaba) ka- lauzi munkakörbe felvesz békéscsabai lakos férfi munkaerőket. Jelentkezni: Békéscsaba, Hunyadi tér 2. MA VAUT személyforgalmi részleg. 10334 A szarvasi Vörös Csillag Tsz, u. p. Szarvas, tehenészeket, növendék- marha-gondozókat, fogatosokat és ba­romfigondozónőket vesz fel a termelő- szövetkezetbe. A kereset 1800—2200 Ft körül. Étkezés és munkásszállás biz­tosítva. Jelentkezni lehet levélben és személyesen a tsz irodájában. Részle­tes felvilágosítást a tsz irodáján. Úti­költséget csak felvétel esetén térítünk. x Állatorvosi szaksegédet vesz fel az Országos Sertéshizlaló Vállalat békés­csabai telepe. 10304 Gépírót, számlázót felveszünk. FŰ­SZERT, Békéscsaba, Tanácsköztársa­ság 31. 1934 Gyakorlattal rendelkező autó- és motorszerelőt felveszünk. Békés me­gyei Allatforgalmi Vállalat, Békéscsa­ba, Széchenyi u. 6. x Jól működő tsz kovácsot keres. La­kás biztosítva. Jelentkezés a tsz-irodán személyesen, Hunyadi Tsz, Hunya. x Békés megyei GFV békéscsabai Ist- ván-malom üzeme állandó munkára t fő férfit lisztcsomagolónak felvesz. OKTÓBER 25. Békési Bástya: A gyilkos és a lány. Békéscsabai Brigád: A generális. Bé­késcsabai Szabadság: Szörnyete­gek. Békéscsabai Terv: Vasszűz. Gyo­mai Szabadság: Robin Hood új ka­landjai, Gyulai Erkel: Csodálatos vagy, Júlia. Gyulai Petőfi: Igen. Mezőko­vácsházi Vörös Október: A törvény bal keze. Orosházi Béke: A három testőr. Orosházi Partizán: A púpos. Sarkad! Petőfi: A párduc. I—H. Szarvasi Táncsics: A Matador. Szeg­halmi Ady: özvegy menyasszonyok. OKTÓBER 2C. Békési Bástya: A gyilkos és a lány. Békéscsabai Brigád: A generális. Bé­késcsabai Szabadság: Szörnyetegek. Békéscsabai Terv: Vasszűz. Gyomai Szabadság: Robin Hood új kalandjai. Gyulai Erkel: Csodálatos vagy, Júlia. Gyulai Petőfi: Igen. Mezőkovácsházi Vörös Október: A törvény bal keze. Orosházi Béke: A fogadalom. Oroshá­zi Partizán: Adám két bordája. Sar­kad! Petőfi: A szerelem kora. Szarvasi Táncsics: A Matador. Szeghalmi Ady: Szereti az embereket, professzor úr? Költik a pénzt—de miből ? Anyagi gondok a nyolcadikban — Mit jelent ez a szó — Érdemes takarékoskodni Osztálylétszám harmincöt. Hi­ányzik egy. Tehát pillanatnyilag "harmincnégy fiú és leány ül a békéscsabai II. számú általános iskola nyolcadik osztályának pad­jaiban. Földrajzóra következne. — Van kedvetek helyette ripor­tot készíteni, közösen, a takaré­koskodásról. meg a pénz értékéről és... Pillanatnyi hökkent csend. Fel­derülő arcok, itt-ott kibuggyanó röhincsélés, néhány bátortalan igen, azután kórusban: — Igeeen! Még csak tizennégy évesek. . — De csak úgy ér valamit az egész, ha őszinték lesztek. Van kedvetek hozzá így is? Elkomolyodnak. Gondolkodnak: értenek. A csodálkozást feszült várakozás váltja. A kuncogók elő­bújnak az előttük ülők háta mö­gül. — Igen — mondják most már csendesebben. Értelmes gyerekek. Már tizennégy évesek. Tudják, hogy a pénz nem te­rem, dolgozni kell érte, sőt tizen­heten, tehát az osztály fele, kere­sett is már pénzt a nyári szün­időkben. Hogy mennyit kerestek? Megkérdezem a leghangosabbat. — Te mennyit kerestél? — Hetvenet. — Egész nyáron ennyit? — Csak ennyit — mondja és lesüti a szemét. — És mennyi zsebpénzt szoktál kapni havonta? — Hatvanat, hetvenet — vála­szolja halkan. Most beszéljünk másról... — Gyerekek, tudjátok, mit je­lent ez a szó: éhezni? Felcsattanó nevetés. Éppen a legkövérebb fiú jelentkezik. — Én tudom — mondja és ma­ga is nevet. — Amikor az iskolá­ból hazamegyek, mindig nagyon éhes vagyok. Szamárkodik persze. Szeret mu­lattatni, s ez most egy jó „bekö- pés” volt. Már le is ül. Mint aki jól végezte dolgát. Elcsendesed­nek, s most újra kérdezem. Hát tudják. Elméletben tudják. Gya­korlatban nem. Szerencsére nem. Csaknem mindenkivel megbe­szélik otthon, hogy milyenek az anyagi körülmények. Ez nagyon helyes. Négyen jelentkeznek, ami­kor kérdezem, hol nincs anyagi gond? — A többinél mindnél van? — Igen — mondják. Némelyik összehúzza a szemöl­dökét és a padra könyököl, hogy ezzel is érzékeltesse, mennyire gondterhelt. Meglep: ennyi csalá­dot húzna az anyagi gond? Har­Üj higanygőzlámpák gyulladtak ki Szeghalom felszabadulásának ünnepén Szeghalom járási székhely köz- világítását két ütemben végeztéik el. A község felszabadulásának huszadik évfordulóján a Május 1. utcában és a Béke utcában mo­dern, új higanygőzlámpák on­tották a fényt Faludi Géza vb- titikár elmondotta, hogy a továb­biakban még az idén november 15-ig összesein 95 higanygőz­lámpa fénye javítja a község köz- világítását. Ezek a munkálatok kö­zel félmiííió forintba kerülnek. A további munkák során az új -piac­tér, valamint a Petőfi és Kossuth utca világítását korszerűsítik. A 80 wattos égőket a község más ré­szén 125 wattosokra cserélik ki. Az új armatúrák már tükrösek, s így a fényt megsokszorozzák. Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály 32. — A Lisewski mérnök által szervezett bűncselekményben való bűnrészességgel vádoljuk. A bűncselekménynek az volt a célja, hogy az állam kárára ha­talmas pénzösszeget tulajdonít­sanak el, amelyet a 404-es gyor­san kötő cement ausztriai el­adásából szereztek. Figyelmez­tetem, hogy mint gyanúsított­nak joga van megtagadni a vá­laszt az egyes kérdésekre, sőt joga van megtagadni magát a tanúvallomást is. Ugyanakkor felhívom a figyelmét arra, hogy az őszinte vallomás, amint ön is tudja, enyhítő körülménynek számítható be és figyelembe vehető a büntetés kiszabásánál. Bűnösnek érzi magát? — Igen — válaszolt röviden Macioszek. — Van valami mondanivaló­ja ebben az ügyben? Akar val­lomást tenni? — Igen. Elmondok mindent, úgy, ahogy volt. Az ügyész Halinkának jegy­zőkönyvbe diktálta a kérdést és a választ, s cigarettával kínálta meg Macioszkát. A főkönyvelő rágyújtott, egy pillanatig hall­gatott, mintha a történetet ren­dezgetné emlékezetében, végül beszélni kezdett: — Tíz esztendővel ezelőtt ke­rültem a cementgyárba. Jó állás volt. Szép szolgálati lakást kap­tam. A földszinten Lisewski igazgató lakott, a közvetlen fe­lettesem.. Ezért is tudott Li­sewski mindent rólam és gond­jaimról. Bár főkönyvelői fizetésem viszonylag elég jó volt, mégis egyre szaporodtak anyagi gond­jaim. Három gyermekem a lub- lini iskolában tanult, öltöztet­nünk, táplálnunk kellett őket, aztán a sok tankönyv és min­den hónapban néhány zloty ap­ró kiadásokra. Nagyon, nagyon szerényen kellett élnünk. Ké­sőbb az egyik kislány az érett­ségi után Lublinban dolgozni kezdett, és gyorsan férjhez ment. Megint komoly kiadások. Min­dig kellett venni valamit. Kény­telen voltam adósságot csinálni. De mindent becsületesen visz- szafizettem az utolsó fillérig. Az ügyész félbeszakította, és ezt a részt azonnal lediktálta a gépírónőnek. Macioszek folytat­ta: — A szomszédomnak, Lisew- skinek sokkal jobban ment a sora. Magasabb fizetése is volt, és prémiumot is mindig sikerült szerezni magának, ha máshon­nan nem, hát a központból — akkor még léteztek a központi hivatalok — vagy a minisztéri­umból. Később, amikor meg­kezdtük az exporttermelést, ak­kor exportprémiumot kaptunk. Lisewski osztotta el, mindig ő kapta a legtöbbet. Azt azonban el kell ismerni, hogy jó szerve­ző volt és nagyszerű szakember. Neki köszönhető, hogy a terme­lés meggyorsult és megnöveke­dett. Egy szó, mint száz, Lisew- skinek állandóan volt pénze és gyakran kölcsönzött nekem. Macioszek mélyet lélegzett és 'tovább beszélt: — Négy esztendővel ezelőtt Lisewski Ausztriában járt. Na­gyon elégedetten tért vissza, és beszéd közben nevetve mesélte el, hogy jó üzletet kötött „Egy­szer még mindnyájan gazdagok leszünk” mondta. Röviddel ez­után észrevettem, hogy a ce­menttermelés rohamosan csök­ken. De még semmit sem gya­nítottam. Később valahogy nem egyezett a rakodásra beállított vagonok száma az Ausztriába kiküldött cementmennyiséggel. (Folytatjuk) mincnégyből harminc. Nos, ez va­lóban elkedvetlenítő arány. Kérdezem az egyiket: — Nálatok miért? — Most össze kell húzni magun­kat, mert két 180 kilós disznót akarunk venni, s bizony... — Hányán vagytok a két hízó­hoz? — öten. De tavaly csak egy volt. Egy kétmázsás és az kevés... Ezért van nálunk anyagi gond— teszi hozzá iskolás hanglejtéssel — S nálatok? — kérdem a má­sikat. — Mi építettünk, bővítettük m házat és van még tízezer forint tartozásunk a bankban. Szeret­nénk gyorsan kifizetni. . — A többieknél is hasonló? Bólogatnak: hasonló. — Akkor hát ez nem is olyan szörnyű — mondom felderülve. Igazat adnak: — Nem, ez így nem olyan ször­nyű. Nagyon értelmes arcú kislány jelentkezik. — Mert ez nem is anyagi gond. Szerintem az anyagi gond az, ami nálunk van. Hatan vagyunk test­vérek és a szüléink hónapokig vol­tak a kórházban. A táppénz kevés és a tizenhét éves bátyám nem is tudta jól beosztani. Éppen csak ennivalóra telt, de mást semmit sem vettünk. Másra nem jutott. Három kéz emelkedik bátorta­lanul. — Édesanya 1200 forintot ke­res és öten vagyunk. Bátyám dol­gozik, csak most szaxofont vett és... — Édesapád? — Nem él velünk — mondja, s látom, kis híján eltörik a mécses. Másik: — Engem nagyanya nevel. Ki- lencszázat keres és az kevés. Tá­mogatnak nagynénémék, de... szü­leim nekem sem élnek együtt. És a harmadik szülei is elvál­tak. Ezer forintot keres az anya, ketten vannak testvérek. — Másnál nincs baj? — Nincs — mondják. Valaki egészen halkan megjegyzi: — Nincs, mert a mi szüléink együtt­élnek. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Csupán három gyereknek a szü­lei nem takarékoskodnak. Nincs miből. A többi annál inkább. Egy­nek a szülei rendelkeznek autó­val. — Kinek van televíziója? Tizenhat kéz lendül a magas-: ba. — Kik vesznek a közeli jövő­ben? Űjabb tíz kéz. Rádiója egynek nincs. Tanyán laknak, még nem vezették be a villanyt. Négyen élnek rossz la­kásviszonyok között. Ebből kettő szülei rövidesen építenek, s akkor minden rendben lesz. — Tehát jól gazdálkodnak a pénzzel a szüléitek? Elégedetten nevetgélnek. — Jól. Majd mi is igy csinál­juk. És azt látni rajtuk, hogy nem kötelességérzetből mondják, nem a szülők iránti tisztelet diktálja. Egyszerűen: tudják, hogy így van, s most megmondták. Persze, sok­nak a szülei nem is hiszik, gyere­kük mennyi mindent lát és tud, s mennyi mindent tanul otthon. Pedig így van. Készülnek az élet­re. Elvégre már tizennégy évesek! (szó)

Next

/
Thumbnails
Contents