Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
1*64. október 25. 4 Vasárnap Falusi étterem „Alföld” kisvendéglő. A szokásos képet várja az ember Ma- gyarbánhegyesen is, ahogy belép az ajtón. Vagyis azt, hogy a sön- tésnél nyüzsögnek, türelmetlenkednek az emberek. Eldobják a cigarettacsutkát és sáros lábbal beletapossák a padlóba. Mondom, ezt a képet várja az ember a ma- gyarbánhegyesi „Alföld“-ben is, helyette mást talál. Modern kis asztalokat a földművesszövetkezet első számú helyiségében, ahol halk beszédű emberek üldögélnek, s lesik ezen a szinte estébe hajló októberi délidőn, hogy elálljon az eső. Ha újabb vendégek jönnek, gondosan letopogják lábukról a sarat, mert a helyiség tisztasága nevel: nem tűri meg a csizmáról leszakadó, később porrá váló sárdarabokat. A vendégek egy része azonban egy helyiséggel beljebb nyit. Né- hányan felhajtanak előtte egy 3 centes étvágygerjesztőt, mások anélkül lépnek be; ■— Dicsekszem— mondja mosolygósán Nyári Mihály üzletvezető —, mert kevés falu Van a megyénkben, amelynek előfizetéses vagy étlapos melegkonyhája lenne. Tessék, válasszon! .— teszi elém a gépelt étlapot, amelyről valóban lehet válogatni; Kint nyirkos az idő. Ködszerű, mindent átáztató eső szemerkél. Itt bent a kis étterem családias meleget áraszt. A hordozható cserépkályhába alaposan bedur- rantottak, úgyannyira, hogy a platnija „elpirult” szégyenében. Nincs sok asztal ebben a helyiségben, de azok szépek. Egyszerűen, gusztusosán terítettek, mintha a fővárosban látná az ember. Egy kis tarka abroszos budai vendéglőben érezzük magunkat. És íme, jön is a fehér bakátos, fekete nyakkendős főúr. Kifogástalan mozdulattal hajol meg: — Parancsolnak a vendég urak...? — S míg jobb kezével elénk teszi az étlapot, bal kezével talál igazítanivalót is az asztalon. Már ahogy azt egy rutinos és figyelmes felszolgáló szokta tenni. Amíg összeállítjuk magunknak a menüt a burgonyalevesből, sült kolbászból és gyümölcsből (mert gyümölcsöt is lehet kapni ebben a vendéglőben), egyre szaporodnak azok, akik előfizetéses ebédet fogyasztanak. Sajátos rétegei ők falvainknak. Pedagógusok, tisztviselők s egyéb foglalkozásúak. Vagy olyanok, akiknél nemcsak a férj, hanem a feleség is dolgozik. Leves, főzelék feltéttel, tészta. Tisztességes adag, s a fogyasztók étvágyán látszik, hogy ízletes is. Nemcsak a környezet adja a családias hangulatot, hanem a kevés beszédű, gyorsan mozgó, udvarias pincér is. Az egyik vendég éppen úgy átutazó lehet, mint mi, „a la carte” rendel töltött káposztát. — Jénaiba, ha lehet, mert csak forrón szeretem —- néz a felszolgálóra, s van valami kis kihívás is az arcán, mintha magában ezt mondaná: — Na, kíváncsi vagyok, van-e üvegtálatok?! — Ahogy a vendég úr parancsolja — szól a felszolgáló minden irónia nélkül, és hozza a tejfeles töltött káposztát — jénaiban. A vendég arca megenyhül, s látszik: merev vonásai feloldódnak, szinte elolvadnak az ízletes étel illatos párájában, ahogy nagyot nyelve a tál fölé hajol. Lassan megtelik az étterem, s mi, akik állandóan járjuk megyénk falvait, arra gondolunk: a földművesszövetkezetek valamennyi faluban létrehozhatnának ilyen kedves, családias éttermeket. Hiszen végső fokon arra vannak hivatva, hogy az üzemi konyhák falusi megfelelői legyenek. Pontosan ilyen étteremre gondolunk, amelyben ősszel és télen duruzsol a kályha, amelynek minden évszakban gazdag az étlapja, ahol tiszták és nem szakadtak az abroszok az asztalokon, s a felszolgáló nyugodtan, halkan mondja: — ahogy a vendég úr parancsolja... Temyák Ferenc A folyosón Becsapódik az ajtó. Fehér köpenyes nő áll az ajtó elé, egy nevet kiált, de senki nem jelentkezik. Utána még hozzáteszi: — Kérem a következőt! Békéscsabán a Luther utcai rendelőintézet előtt a kora reggeli órákban vagy harminc kerékpár a biciklimegőrzőnél. Benn az épületben asszonyok, gyerekek sorsukra várnak. A folyosón halk zsongás, a padokon idősebb nénikék egymásnak mesélik fájdalmaikat és együttesen bizakodnak: ... Meggyógyulunk. A számok pozitív és negatív oldala A rendelőintézet igazgató-főorvosa, dr. Avár Zoltán statisztikákat mutat: — Melyik hónapot válasszuk ki? — Az átlagot vegyük. — S már sorolja is az adatokat: — A belgyógyászati szakrendelésünkön egy hónap alatt 1300-an voltak, s egy betegre 12 és fél perc vizsgálati idő jut. Ugyanígy sorolva a többit... sebészet 4121/5,2 perc... nőgyógyászat 1163/8,4 perc... gyermekgyógyászat 2300/9,2 perc ... fül-, orr-, gégészet 1926/9,3 perc... szemészet 3000/4,4 perc.., EKG 870/3,6 perc.;: röntgenvizsgálat 4700/4,3 perc... fogászat 3550/11 perc... laboratórium 2700/3,5 perc... reumatológia 1300/5,4 perc ... •—• Ez tehát azt jelenti, hogy havonta mintegy 27—30 ezer beteg jelentkezik vizsgálatra. — Igen .. ; De azt is jelentik ezek a számok, hogy ezzel bizonyítható a túlzsúfoltság, a türelmetlenség, az idegeskedés. Mindkét oldalon. — Legsúlyosabb? — Változatlanul a szemészet. Hiszen már most ott tartunk, hogy azok az idős nyugdíjasok vagy háztartásbeliek, akik szemüveget kívánnak felíratni maguknak, csak februárban jöhetnek vizsgálatra! A számoknak ilyen negatív oldala persze tartogat azért némi pozitívumot is. Csak erről nemigen szoktunk beszélni. Azt, hogy ma ennyien várnak a rendelőintézetben, annak tudható be, hogy a biztosítottak száma óriási mértékben megnövekedett. És tegyük mindjárt ehhez hozzá azt is, hogy az orvosképzés és különösen a vidéki orvosok száma nem növekedett ezzel együtt arányosan. És itt kell ismételten elmondani azt is, hogy már évek óta tart a vita, s az idegrendelő ügye még mindig nem oldódott meg. A számok pozitív oldalához tartozik még az is, amit ugyancsak dr. Ávár Zoltán mondott el, hogy két fogorvos beállításával most már a fogászati szakrendelés, ha nem is maximálisan, de jól megoldódott. Azt hiszem ezt fejezi ki az is, hogy a fogászaton az egy betegre jutó rendelési idő egyike a legmagasabbaknak. És talán 11 vagy 15 percet ülni a fogorvos székében ugye, mindannyiunknak elég... Pénztárablak a folyosón Persze ebben az épületben nemcsak gyógyulásra várnak a betegek, hanem sokszor pénzre is. Sorbán József, a Társadalmi Biztosítási Főigazgatóság Békés megyei igazgatója (az OTI-t sem felejtettük el, az SZTK-t még alig tanultuk meg, már újabb nevet kell megismernünk) először csak a túlzsúfoltságra panaszkodik. — S a megoldás? — Egy olyan székház felépítése, ahol a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a társadalmi biztosítási fiók is elhelyezést nyerne. De hát egyelőre ez még csak tényleg távlati terv. Most még nehezült is a dolgunk, hisz január 1-töl már hozzánk tartozik a kisipari szövetkezetek tagjainak biztosítása is. '— Körülbelül milyen az átlag a biztosítottak közül, hány százalék van havonta táppénzen? — Mintegy 2,8 százalék. — És a balesetekről milyen adataik vannak? — Az év első kilenc hónapjában 101648 munkanap esett ki, amely táppénzben 3 millió 148 ezer 464 forintot jelent. Ez pedig azt jelenti, hogy a termelésből tízmillió forint hiányzik! — Nézzük, mibe kerül még ez az államnak? — Kifizettünk több mint 36 millió forint segélyt, gyógyszerre 42 millió forintot, gyógyfürdőre 169 ezer forintot! Ezek a számok, ha így veszem — a népgazdaság oldaláról — bizony „ráfizetést” jelentenek, amit nem szoktunk számolni. Pedig néha jó lenne, ha gondolnánk erre, hogy még ezt kapjuk a borítékba a fizetés mellé ... Mert erről van szó... — Betegellenőrük hány táppénzest látogat még havonta? — Háromszázötven-négyszázat, s minden tizedik betegnél akad valamilyen kifogása, mert az i vagy nem tartja be az orvos utasításait, vagy éppen — bár fekvő beteg — nincs otthon. Veszekedő sorban állók Vannak csendes folyosók, ahol messzire hallatszik a cipősarkok koppanása, s ahol halk szavakkal, suttogva beszélnek az emberek. Nem így van ez a rendelőintézetben a szemészet előtti ajtónál. Sokan állnak itt, idegesen topogjak, s közösen haragszanak valakire, aki állítólag soron kívül ment be a szemészet ajtaján. — No, de 'ilyet!... — Hát így is lehet?! — Itt is van protekció? .:, — hangzanak elégedetlen, bosszús, hangos megjegyzések. Sokaknak reggel 8 óra óta bent van a „papírjuk”, s még mindig várnak, hogy rájuk kerüljön a sor. Így várt Sztancsik Vinczéné is, aki szemüvegét szeretné kicserélni, mert a régivel már nem lát jól. — Csabai? — Nem, Endrédről jöttem, ott lakunk. Hajnalban keltem. Egy napom oda van, de mindegy, csak legalább bejussak a rendelési idő lejárta előtt, mert különben utazhatok még egyszer ebben az ügyben, s az újabb napot jelent. — Én is már reggel nyolckor itt voltam, s most 11 óra lehet, de még nem szólítottak — nfondja Alex András, egy másik várakozó. — Honnan jött? — Békésről. Valaki csendesen szól: '— Délután dolgoznom kellene... — Ha magára bíznák, mit' tenne a nagy tumultus, a veszekedések, az „összekoccanások” ellen? — Hát... tudom, hogy sokan jönnek a szemészetre, s nincs elég orvos, és egyelőre nem lehet megnövelni a rendelési időt, de ha- én csabai lennék, akkor „benéznék” reggel, s ha sokan vannak, máskor jönnék. — Mindig sokan vannak — legyint egy idős csabai bácsi. Több megértést Lassan haladnak az óramutatók, ha várunk valamire, pedig sietnénk, különösen ha nem vagyunk egészségesek. A sok-sok ember csak ül a padokon a folyosón, s lesi egy-egy ajtónyitáskor: vajon az ő nevét mikor mondják, mikor szólítják végre. S ha telnek a percek, az órák, néha bizony elfogy a türelem, parázs viták alakulnak ki, heves megjegyzések hangzanak, nincs csend a folyosón. Pedig bent, a folyosóról nyíló ajtók mögött felelősségteljes munkát végeznek, amit zavar a zaj. Az „Alföld nagy festői“ Gyulán Ma délelőtt 11 órakor állandó jellegű képtár megnyitására kerül sor Gyulán, az Erkel Ferenc Múzeum termeiben. A Magyar Nemzeti Galéria anyagából rendezett kiállítás az Alföld nagy festői címet viseli. Mednyánszky László és Tornyai János művei láthatók. A képek kivétel nélkül olajfestmények. " Kétségtelen, hogy nincsenek ideális körülmények, s néha elfogy a türelem. Jó lenne megszüntetni a sok-sok kellemetlenséget, de addig is több megértés kellene mind a folyosón, mind az onnan nyíló ajtók mögött. Dóczi Imre—Vitaszek Zoltán ''MiiitimiiiiiiiimiimmiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiHimiiiiiiimiiiiiiimiiiimiiimiiiiiHiiiimmiiiiiiimiiiiiiiHiiiiiiiiiiuiiiNiiiiimiiiimiiiiiiimiiimiiJ 2-es számú képrejtvény Dr. B. Supka Magdolna művészettörténész ünnepélyes megnyitó előadása után az érdeklődők nagy realista festőink és a mai modernek műveit tekinthetik meg. A tárlaton a többi között Bihari Sándor, Deák Ebner Lajos, Fényes Adolf, Koszta József, I
