Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
Huszonnyolc vagonról hatvankilenc vagonra növekedett megyénkben a gyapjúátvétel Január l-t6l növekszik a felvásárlóti ár — Új juhtenyészeteket alakítottak ki a tsz-ek Tizenöt évvel ezelőtt, 1949-ben kezdte meg működését megyénkben a Gyapjú- és Textilforgalmi Vállalat kirendeltsége. Kezdetben nagyon kevés gyapjút vásárolt fel, 1953-ban is csak 28,5 vagon volt az átvett mennyiség. A mezőgazdaság átalakítása, a szövetkezetek erősödése nyomán tavaly 67, az idén pedig 69 vagonra növekedett a felvásárolt meny- nyiség. A kirendeltség vezetője, Szabó István elvtárs szerint az idén a tavalyinál is jobb a felvásárolt gyapjú minőségé, azért, mert a hosszan tartó telet jól ellensúlyozta szövetkezeteinkben a szakszerű juhtartás. A tenyészeteket évek óta a kirendeltség négy szaktanácsadója látogatja és sok segítséget, útmutatást adnak az átteleltetéshez, a nyíráshoz és a gyapjú szakszerű kezeléséhez. Ennek is köszönhető, hogy a termelőszövetkezetektől a felvásárolt 34 vagon gyapjú minősége azonos az állami gazdaságoktól felvásárolt 26 vagonéval. A kirendeltség az újabb juhtenyészetek kialakításához is sok segítséget adott az elmúlt években, Az idén 3400 jerketoklyó bárányt adott ki részben a már meglevő állomány növeléséhez, részben új tenyészetek kialakításához. Többek között most kezd juhtenyésztéssel foglalkozni g tótkomlósi Alkotmány és a csor- vási Vörös Október Tsz. A gyomai halászati szövetkezet is tart ezután juhokat a hullámtéri legelők hasznosítása végett. Ezután mind jobban érdemes juhtenyésztéssel foglaltatni. Miután nemrégiben négyszeresére növekedett a nyers juhbőr felvásárlási óra, most január 1-től az eddigi 48 forint alapár helyett 55 forintra növekszik 1 kiló gyapjú átvételi ára. A termelő- szövetkezetek és a háztáji gazdaságok eddig abban a megkülönböztetett hátrányban voltak, hogy az általuk értékesített vá- gójuhokért nem kapták az úgynevezett panofix pénzt. Ezután, amennyiben a vágójuhokat 17 milliméternél magasabb gyapjúval értékesítik, darabonként 100 forint többletet kapnak. Pecsenyebárányt is mind többet vásárol a kirendeltség a tsz-ektől Az idén felvásárolt 7000 pecse- nyebórányból 5000-et a szövetkezetek értékesítettek, * A baromfítörzsállomány-cserében a legjobb eredményt az Űjkígyósi Földművesszövetkezet érte el Megyénk földművesszövetkezetei a baromfi minőségének javítására elősegítik a törzsállománycserét. Ebben a legjobb eredményt eddig az Űjkígyósi Földművesszövetkezet érte el. Ez év január első napjaitól március végéig az igényelt 119 ezer 066 naposcsibe helyett 131 ezer 986 darabot adott át az újkígyósiaknak. A földművesszövetkezetek munkáját a MÉSZÖV igazgatósága a legutóbbi tanácskozáson értékelte és dicséretben részesítette az új- kígyósiakat. jók a művelődési otthon s az egész község kulturális életét: ugrásszerű eredmények mutatkoznak, bár ezek az „ugrások” megalapozottak, és indokoltan következnek abból a hatókör-növekedésből, mely a korszerű művelődési szemlélettel és képzettséggel rendelkező irányítók munkáját dicséri. Fordítva: az eredménytelenség mögött mindig a koncepciótlan, esetleg csak megérzésekre építgető irányítás a tettes; ahol „nem megy a kultúrház”, nem azokkal van baj, akik nem járnak el oda, hanem azokkal, akik önmaguk igazolására világgá kürtölik: nem kell itt kultúra a kutyának sem! P endszerint a képzetlenség és ' a tehetetlenség utolsó szalmaszála egy-egy ilyen, vagy hasonló „állandóan ható objektív nehézségre” való hivatkozás, mely önbecsapás és az emberek semmibevevése is egyben; olyan eset, amikor az „állásféltés” prédájául egy nagyobb közösség — falu, község — művelődése, emberebb emberré válása is odadobható egy-egy „népművelő” érdekében. Ilyen szituáció persze ritka már, mint a fehér holló, de annyira nem ritka, hogy egyetlen szót sem érdemelne, hogy veszélyeket ne rejtene magában, hogy ne gátolná a korszerű művelődési szemlélet kialakulását, általánossá emelkedését. Nem véletlen, hogy miért beszélünk „emelkedés”-ről. Jelzi ez azt is, hogy emelkedettebb, mind igazabb, nagyobb kitekintésű törekvések várhatók ott, ahol már hódítani is képessé válik a művelődés korszerű szemlélete; jelzi azt is, hogy a termelési orientációjú népművelés (mert csak ez lehet korszerű!) a jólét, a még örömtelibb élet kovácsa. épművelőnek lenni nem könnyű, nem majális. Aki csak a népi táncok elragadó szépségét látja, aki a szereplési vágy puszta kielégítését is elégnek tartja, az ma már nem népművelő, csak olyan valaki, aki szívesen tölti idejét fiatalok között, és önmaga szórakoztatására Is szívesen intézgeti a ruhák kölcsönzését vagy a jegyek árusítását, plakátok rajzolgatását. Persze mindez könnyű, de nem is népművelés. A letűnt kor nőegyleteiben, legény- egyleteiben elég volt, mi azonban lényegesen és lényegében többet akarunk; korunk népművelése a műkedvelősditől fényévekkel távolodott, és az atomkor kapujában korukat értő embereket kíván formálni a megérzés, az ötletek sziporkázása mellett az értelem határozott, biztonságos, tudatos irányításával. A ma emberéhez méltó módon, az egyre bővülő, egyre tágabb horizontú megismerésre törekvő ember nevében. Sass Ervin Huszadszor mélyed az eke, huszadszor hull a földbe a mag Sar- kad-Feketeéren, hogy jövőre kenyeret adjon a népnek. Húszéves az ország első termelőszövetkezete: a sarkadi Lenin. • Történelmi pillanatok zajlottak le ezelőtt 20 évvel, 1944 októberében. A „sötét Bihar” feketeéri pusztáján az Almássy grófok földjén, a Magyar Föld Rt kerületében birtokukba vették jussukat Sarkad szegényei: az uradalmi summások. Akik ezt a húsz évet végigharcolták, most csendesen emlékeznek. — Sötét Bihar volt ez a rész mindig — mondja visszaemlékezve Tobai Sándor, aki az elsők között küzdött azért, hogy a summások — 66 család — együtt maradjanak, együtt vessék el a magot. — A legszegényebb nép lakta ezt a vidéket. Mindig éheztünk, nyomorban éltünk, s amikor úgy hozta a történelem, hogy a magunk urai lehettünk, nem tudtunk mit kezdeni a hirtelen ránk szakadt szabadsággal. Enni kell jövőre is, e? a gondolat fűtött néhá- nyunkat: Boros Gergelyt, Bartha Pétert, Leel ősi Jánost, Juhos Jánost, Tóth Imrét, Sajti Ferencet és a többieket, amikor kimondtuk: maradjunk együtt, vessünk közösen. Magot találtunk a padláson, 360 mázsát... — De hogyan vessük el? — szólt közbe Bartha Péter. —% Nincs lovunk, kevés az ekénk. Sohasem felejtem el az első vetést. Gazdátlan bivalytehenet találtunk és egy öszvért. Befogtuk a kettőt együtt. Én vállaltam velük a szántás-vetést. Emlékezetes lesz 1945. május 1-e is, amikor már együtt vonulfel, mint az ország első ter- ____ tagjai. A r ilis 23-án tartottuk — folytatja Tobai Sándor — hivatalosan akkor alakultunk meg s vezetőséget is választottunk. Az elnök Boros Gergely lett, én meg a párttitkár. Tobai elvtárs egyébként az első szövetkezeti párttitkár lett ezáltal. Sok-sok küzdelem és harc, sok átvirrasztott éjszaka van mögötte, erről tanúskodik fehér haja, barázdált arca is. A küzdelembe azonban nem fáradt bele, ma is egyik legaktívabb tagja a tszta szétszórni. A régiek, és újak is, a legforradalmibb erők, összefogtak a közös védelmére. Az ötvenes évek elején visszaesett a tsz. Kisebb eredményt ért el, előtérbe került a kirakatpolitika, ugyanakkor nem volt mit osztani a tagságnak. A felgyülemlett elégedetlenség aztán robbant. — Mindent el akartak herdálni az emberek ötvenhatban — mondja Gyöngyösi Imre, a mostani elnök, aki' akkor fegyverrel állt ki Tobai Sándor, Bartha Péter és Sajti Ferenc alapító tagok múltra emlékeznek. nek. Pedig az elmúlt húsz év nem volt könnyű. Semmi sem változhat meg egy csapásra, legkevésbé ni emberek. Itt is voltak széthúzók, elégedetlenkedők, s amikor arról volt szó, hogy a közösbe a magukéból kell adói valamit, nem mindenki értette meg, miért. Magunktól megvonni a falatot és a közösbe adni azért, hogy lovat, ekét és egyéb berendezést vegyenek, nehéz. Nagyon nehéz... a közös mellett. — Nem hagyhattuk... ötvenhat őszén Is elvetették a magot... Ma: a 66 ló mellett 13 erőgép — köztük nagy teljesítményű lánctalpas Sz—100-as is — a legjobb segítőtárs a szántásban és az 1300 hold búza vetésében. • A 4620 hold földön gazdálkodó Lenin Tsz-ben huszadszor forgatja még a földet az eke, huszadA regi cselem akasokboi leit istálló es az uj víztorony. bivalyt és az öszvért, első segítő- I A kezdeti évek göröngyös út- társunkat is feldíszítettük erre a ' jain sokszor bukdácsoltak, de a napra s úgy vezettük végig a köz- magban, az első kis csapatban ségen. I nagy volt az akarás. Ezt a magot — Az első közgyűlést 1945. áp- | ötvenhat pusztító vihara sem tud-. szór hull a mag a földbe, hogy jövőre több kenyeret adjon a népnek. Kasnyik Judit Fotó: Kocziszky László
