Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

»64. október 18.

7

Vasárnap

A mirelitüzemben

A Hűtőipari Országos Vállalat békéscsabai hűtőháza mirelitüzemében szalagszerű termeléssel dolgozzák lel a karfiolt. Képünkön: Puskely Istvánná, Fodor Sándorné, Bohus Lajosné, Bánszki Mártonná és Hajdú Jánosné munka közben.

^WVWWi

Ott, tűi a pulton

Most végre miénk a szó. Igen, miénk: a pult innenső oldalán verejtékezve lótó-futó eladóké. Engedelmet a többes szám első személyért. Ez esetben azonban jogos. Mónus Pál helyettes boltvezető jóvoltából ugyanis beáll- hattam röpke néhány negyedórára a kiskereskedelmi vállalat békéscsabai 2-es számú boltjának dolgozói közé.

Képességeimhez mérten udvarias mosolyt erőltettem arcomra, ám szóltak, ne bazsajogjak ilyen furcsán, mert megsértődnek a vevők. Hídfőállást foglaltam a rövidáru osztályon és vártam a vevők rohamát. Szerencsémre csupán kisebb csatározásokra került sor. \

Erőltetett eleganciával, cico- mázottan öltözött — hogy is mondjam —, enyhén molett városi asszony az első vevő. Remekül látszik rajta, hogy már hiába is kínozza agyon a kozmetikusát. Finomkodva túrkál a mű. anyag blúzok között. Egyiknek a színét, másiknak a méretét fitymálja. A készlet fele már előtte hever és még mindig újabbak után fürkész a polcon.

Kackiás bajuszú öreg lép mellé és amíg a hölgy válogat, az utóbbi kívánságát igyekszem kielégíteni.

— Mit tetszik bácsikám?

— Nadrágot vinnék az asz- szonynak.

— Hányás számú kell?

Megvakarja a füle tövét az öreg.-— Számát? Nem tudom én a

számát — ingatja a fejét. Tanácstalanul körülnéz. Felvillan a szeme. Kezével rápacskod szomszédnője tomporára, s úgy mondja:

— Számát nem tudom, de van ekkora fara, mint ennek ni.

Kíváncsiak a folytatásra? Ugye nem.

Az embernek néha valóban égnek áll a haja.

Idősebb asszony a következő. Kendőt keres. Nylont adnék, de

leint. Delint kér. Tapogatja, vizsgálgatja őket, sorra mindet.

— Na, már ezek sem olyanok, mint...

— Régen feketébbék voltak?

Rám néz, tán érzi, gúnyolódom, nem felél.

— Kasmír van? — kérdi szünet után.

— Hogyne, parancsoljon — s már rakom elé ezeket a nagyon szép, finom, törökös mintás kendőket. Nékem tetszenék és szinte személyes sértésnek veszem, amikor látom flanyalgá- sát

— Jó lenne, csak hát miért van itt ebben is ez a minta?— Ez a piros? — Az imént elfordította, s most hiába keresi. — Ez, ez a piros—

— Melyik piros?

— No, hát hol az a páros? — kezd mérges lenni.

— Itt a piros — rikkantom örömmel.

— Na, látja. Hát, ha ez nem lenne...

— Kartársnő, hói az olló? — kérdem, mintha valami üde, gyermeki társasjátékba kezdtünk volna.

— Tessék az olló... De miért

kell?

— Ebben a kendőben van egy

felesleges minta és—

Ifjú és csinos hölgy éppen tőlem kér habselyem nadrágocs. kát. Nem a huncutkodása szándék, hanem bizonyára a vélem született szemérem az oka, hogy kezem minduntalan a kombinék csomóját rántotta elő. Zavarba jöttünk mind a ketten. De tán azért, hogy legyen egy ékes példája: néha a vevő is megértő: végül vásárolt egyet közülük. Most, s ezúttal is köszönöm.

Néhány pillanattal később halk vitára lettem figyelmes. Falusi nőne több osztályon vásárolt, összesen négy blokkot kapott, de csak egyre fizetett. A csomagolóban nem vették észboittvetetszett

tudom,

fizetni,

re nyomban a svindlít: kiadták az összes árut.

Az utcán érte utoü a zető.

— De néni, hát nem kifizetni mindet!

— Tudom lelkem, éppen most akartam csak gondoltam, előbb még megnézem ezt a kirakatot... Ezt itt... Csak nem gondolja rólam, hogy én—

— Dehogy gondolom,.;

— Hát azért, mert én, lelkem, nem vagyok ám olyan.

— Persze, hogy nem.

Ezt én kérdeztem a boltvezetőtől:

— Ilyenkor mi sértődhetünk meg, ugye?

— Mi kérem? Nem, Mi soha.

Ez nem vélem történt, hanem olyan eladóval, akit legfeljebb tréfából lehetne a „férfíszépség” jelzővél illetni. Egy asszonyka, aki bizony maga sem ér fel B. B.-vel, ráförmedt erre az eladóra:

— Halija, maga csúnya ember, mikor adja már a csomagomat?

Mire a kartársam rápillant és így szói:

— Adom már, de szabadjon megjegyeznem, hogy kegyedet sem az iparművész tervezte.

— Szemtelen — mondja , az

asszonyka. '

Az eladó hallgat. Es nyel.

Ezek már Mónus Pál szavai:

— Nekünk nagyon sokat kell nyelnünk, de mit tegyünk? Kereskedők vagyunk, vevőkkel foglalkozunk. Igyekszünk mindent megtenni... Csak azt kérjük a vásárlóktól, több megértéssel legyenek, és több türelemmel. És lássák be, a pult innenső oldalán is emberek állnak...

Hát ez nem nagy kérés. És mégis — úgy látszik — nagyon nehéz teljesíteni, ugye?

(szó)

elnézést kerek...

Gyerekkoromban három gyógyszert ismertem, a cuggporH a keserűsót és az aszpirint. E három csodaszer volt minden bajnak, fájdalomnak csillapítója. Más gyógyszer nem is igen fordult meg a házaknál, legfeljebb különféle gyógyfüvek. Nem sokat költöttünk gyógy. szerre és nemigen mentünk az orvos, hoz. Nem igyekez. tünk magunkat kiíratni sem, mert nem volt táppénz. A foghúzást a családfő intézte el otthon, önköltségi áron. Torokfájás ellen petróleu- mos kockacukor volt hatásos.

Ma más a helyzet. Igaz, hogy ma is keveset fizetünk ki gyógyszerre, de elmegyünk gyakrabban az orvoshoz. Persze, azóta létezik egy SZTK, amelyet nem sikerült elátkozni — pedig sokan próbálták —, sőt egyre több tagja lett és ma a Hazafias Népfront után a legtöbbt tagot számlál tudomásom szerint. Az is igaz, hogy a személyi kultusz után magunk közé engedtünk bizonyos — azelőtt „kispolgárinak” tartott — betegségeket. Megtudtuk, hogy van közérzetünk, vérnyomásunk, piros és fehér vérsejtünk, megismertük a migrént, az allergiát, a frontGYüjtögetiink

átvonulást és a többit. És megismertük az orvosainkat, ők minket, Öbkszor fel sem áll az asztaltól, csak megírja a receptet. Előfordul, hogy akkor sem áll fel, amikor még nem ismer bennünket. Megbízik a betegben. Sőt megtárgyalja velünk, hogy milyen gyógyszert látnánk jónak, mert mi már ismerjük a gyógyszereket, ha mindig nem is tudjuk kimondani a nevüket. Minél drá. gább, annál jobb és csakis akkor lehet jó, ha rá van írva a dobozára, hogy „csak főorvosi engedélyre”. A kezelőorvostól primőr gyógyszer után érdeklődünk. Felíratunk magunknak négy-ötfajta orvosságot, majd hazamegyünk és betesszük a többi gyógyszer közé. Időközben iratunk még hozzá s amikor már nem tudjuk vég. képp eldönteni, hogy melyik gyógyszert mire kaptuk, a leltár a gyógyszerek megsemmisítésével végződik. Aztán kezdjük elölről.

Van aki módszeresen, céltudatosan gyűjti a gyógyszert, mint más a bélyeget vagy a gyufacímkét. Időnként kóstolót tart belőle munkahelyén. Minden bajra ad csalhatatlan orvosságot. Szabad idejét a gyógyszerek rendezésével tölti. Színenként, formánként osztályozza őket, majd az egészről katalógust vezet.

Nem ismerem Magyarország gyógyszerfogyasztását, de meggyőződésem, hogy a kiváltott gyógyszereknek jó, ha a fele jut el rendeltetési helyére, a másik fele elfekvő készlet a házipatikákban. Pedig nem érdemes gyűjteni, mert az csak kacsa, hogy a legjobb gyűjtők között lúd. talpbetétet és ortopéd fülvédőket sorsolnak ki vagy más gyógyászati segédeszközt.

Véleményem szerint abból nem lesz probléma, ha lemaradunk a Nyugattól az egy főre eső gyógyszerfogyasztásban, ha nő az ország lakosságának átlagéletkora. Ez utóbbi pedig tény, annak ellenére, hogy a sok egészségügyi előadás és újságcikk következtében valamennyi ismert betegség tüneteit felismerni véljük magunkon és igyekszünk rá a megfelelő gyógyszert megszerezni. Es meg. szerezzük. Sokat. Ha nehezen jutunk hozzá, azért, ha könnyen megkapjuk, azért. De minek? — kérdezem én.

Azt hiszem, erre a legmeggyőzőbb válasz csupán annyi lenne minden gyógyszergyűjtő részéről, hogy: csak!

(Dobra Sándor)

fl Dorogi

Szénbányászati Tröszt

ÁLLANDÓ VAGY IDŐSZAKI MUNKÁRA (téli foglalkoztatásra is)

ALKALMAZ FÉRFIDOLGOZÓKAT. MUNKARUHA, MUNKÁSSZÁLLÁS, NAPI HÁROMSZORI KEDVEZMÉNYES ÉTKEZÉS 6,60 FT TÉRÍTÉSÉRT.

NŐS VAGY CSALÁDFENNTARTÓNAK HAVI 5 MÁZSA JÓ MINŐSÉGŰ INGYENES SZÉNJUTTATÁS.

RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁST '

A JÁRÁSI-VÁROSI MUNKAÜGYI ELŐADÓK ADNAK.

539

td

N

Id

Sd

H b

Ed ^

> J © O

n a

cn ~ cn ai Ed a

O >

S*

o z

© ö ta id

pl

fis

» JS

'Co

TS « ’S

O

« >

CQ £

G

a

■i

’ 1

:§

•’S

=0

C/í

g §2

i

%-0

I

§

I

TJ '0)

.5 w

g h

2 <ü 5

■a

&

'O

*0

w>

*cö

s

1

I

<Ü

NJ

w

198 forintért egy kiskönyvtár!

A 30 KÖTETBŐL (21 MŰBŐL) ÁLLÓ KINCSES-KÖNYVSOROZAT MEGRENDELHETŐ MINDEN JÁRÁS- SZÉKHELYI (BÉKÉS, GYOMA, GYULA, MEZŐ KOVÁCSI! ÁZ A, OROSHÁZA, SARKAD, SZARVAS, SZEGHALOM) FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI KÖNYVESBOLTBAN 4 HAVI RÉSZLETRE. A KÖNYVESBOLT A TELJES SOROZATOT — MELYNEK CÍMJEGYZÉKÉT AZ ALÁBBIAKBAN KÖZÖLJÜK — EGYSZERRE SZÁLLÍTJA KI A MEGRENDELŐNEK. A KÖNYVSOROZAT ÁRÁBAN A KEZELÉSI KÖLTSÉG IS SZEREPEL.

Jókai: Szegény gazdagok I—II.

Jókai: Háromkirályok csillaga Gárdonyi: Szúnyoghy miatyánk ja Krúdy: A podolini kísértet Nagy Lajos: A tanítvány Illés: Kárpáti rapszódia I—II.

Diderot: Az apáca

Sásdi: A boldog hajlék I—II.

Mesterházi: Pár lépés a határ Várkonyi: A kuruckor hősei , Tavaszi mise (novellák a világirodalomból)

Mikszáth: A fekete város I—II. Mikszáth: Akii Miklós Móricz: Pillangó Móra: Aranykoporsó I—II.

Szántó: Aranyágacska I—II;

Polevoj: Egy igaz ember

Solohov: Űj barázdát szánt az éke IJan: Batu khán I—II.

Tamási: Szirom és boly

Dr. Buga: A jó egészség könyve-Ili

A sorozat átvételekor 38,— forint, a fennmaradó összege 4 havi 40,— forintos részletben fizetendő. Kérjük, hogy a megrendelőlapot pontosan kitöltse a járásszékhely! könyvesbolt címére küldje meg.

523