Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

KÖRŰST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Az isméretterj esztési évad küszöbén Az ősszel meginduló isko­lán kívüli népművelő munka immár évek óta visszatérő eseménye egész társadal­munknak. E munka szélese­dése élénk bizonysága an­nak, hogy a tanulás és a művelődés a mi korunkban a felnőtt ember életének is elengedhetetlen tartozéka. A Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat egyik fő részese annak a hatalmas munkának, amely orszá­gunkban az iskolán kívüli népművelés területén folyik. A nyáron lezajlott IV. kül­döttgyűlés határozata elő­írta a társulatnak, hogy az ismeretterjesztő munka a továbbiakban is igazodjék a népünk előtt álló politikai, gazdasági és kulturális fel­adatokhoz, e feladatok tel­jesítését segítse elő. Hatal­mas és szerteágazó tevé­kenységet jelent ez. Az ismeretterjesztő mun­ka tartalmi meghatározója az elkövetkező időszakban természetesen a felszabadu­lás 20. évfordulójának meg­ünneplése lesz. Ügy kell vé­geznünk a munkánkat, hogy a dolgozók előtt vilá­gossá váljék: felszabadulá­sunk óta milyen nagy fej­lődésen ment keresztül ha­zánk, s hogyan vált az em­beriség egész fejlődését meghatározó tényezővé a szocialista világrendszer. Ez az általános követel­mény. Mindezen túl azon­ban lehetőségünk van arra, hogy — sajátos eszközeink­kel — kifejezetten az év­fordulónak szentelt rendez­vényeket is szervezzünk. Így kerül majd sor a Parti­zánszövetséggel közösen a Magyar partizánok nyomá­ban címmel meghirdetendő túrákra, a partizánharcok színhelyére. A túrákon a történelmi múlt ismertetése mellett mód nyílik a szo­cialista építés eredményei­nek bemutatására is. A TIT azt tanácsolta me­gyei szervezeteinek, hogy a különböző városok, közsé­gek felszabadulásának év­fordulóján tartsanak olyan előadásokat, amelyek az adott község, város felsza- .badulásának történetével és az azóta elért eredmé­nyek ismertetésével foglal­koznak. Társulati tagok dolgoznak A megye ipari keresztmetszetének fejlő­dése az elmúlt 20 év alatt című komplex előadáson. E rendezvényeken közgaz­dászok, műszakiak és más szakterület művelői ismer­tetik a megye 20 év alatti fejlődését. Készülünk a Népgazdaságunk fejlődése 1945—$5 című előadássoro­zatra is. A felszabadulási évfordu­ló jegyében hirdettük meg a termelőszövetkezeti moz­galom történetéről szóló pályázatot, amelyre 64 pá­lyamunka érkezett be. A Gál Sándor: SZEPTEMBER Nagy pőrusú csend szorongat, hályogos az ég felettem és a felhő-rengetegben irtózatos nagy seregben néma vadlibák vonulnak délre, délre. Őszi felhők jönnek, mennek szele kél a hervadásnak és a nyár, mint csapdát járt vad, melynek még a nyomán járnak szárnyain jár szeptembernek hűvös úton. A hajnali kék derengés szürke csuhát öltve borzong és, hogy melegítse bort ont kebléből a táj a dombon s kóbor illatoknak szemcsés raja árad. ­Hej, szeptember, kancáidból hiába csurog a fény már, ha köröttünk hűvös szél jár és tudjuk, hogy ez a vén nyár úgy eltűnik, mint ki hídról vízbe ugrik. Ezüst dér remeg a lombbal zeng a kukorica szára eső készül éjszakára és a komorló határra szemlecsukva, nyugalommal dől a hűs éj. őszi csend és őszi vágyak, őszi ritmus zsong a versben. Elmúlt a nyár és mit tettem? Dolgoztam és énekeltem s az elmúlás ellen lázadt szívet óvtam. szerzők közt találunk taní­tót, tanért, tanácsi dolgo­zót, orvost, jogászt, tsz-bri- gádvezetót és egyszerű szö­vetkezeti gazdát is. A leg­jobb pályamunkákat kötet­be foglalva megjelenteti a társulat. Az általános műveltség terjesztése, kiegészítése ér­dekében a társulat szélesíti szabadegyetemi tagozatait, s a természettudományos ismeretterjesztés hatéko­nyabbá tétele érdekében — az országban több helyen — természettudományos be­mutatótermet állít fél. A bemutatótermekben kísér­letekkel egybekötött kémiai, fizikai, biológiai előadások hangzanak el. Színesebbé kívánjuk tenni az idén a munkás- és tsz-akadémiá- kon elhangzó előadásokat is. Az ismeretterjesztési évad újdonsága a tsz-akadémiák természettudományi és mű­szaki tagozata, amely az alapvetően fontos tantár. gyak elsajátíttatásával elő­segíti a mezőgazdaságban a szakképzést. A rendelkezé­sek értelmében azok, akik ezt a tagozatot elvégzik, beiratkozhatnak a betaní. tott- és szakmunkásképző tanfolyamra. A felsorolt program ízelí­tő a társulati munkából. Választmányaink, szakosz­tályaink munkaterve még sok fontos és értékes, meg­valósításra váró feladatot tartalmazz Végrehajtásukra biztosítékul szolgál a társu­lati tagok áldozatkészsége és az a jó kapcsolat, amely a TIT-et az ismeretterjesztő munkában érdekelt állami szervekhez, társadalmi és tömegszervezetekhez fűzi. Munkánk szempontjából rendkívül nagy jelentőségű, hogy a IV. küldöttgyűlés óta a társulat szorosan együttműködik a Hazafias Népfronttal. Ez az együtt­működés egyik feltétele’an­nak, hogy a TIT politikai felelősséggel eleget tudjon tenni a párt által kitűzött feladatokból reá háruló kö­vetelményeknek. A szoros kapcsolat megkönnyíti az ismeretterjesztő munka ösz- szehangolását, kiküszöbölt a falun, illetve városban fo­lyó ismeretterjesztő munka többször tapasztalt párhu­zamosságát. Ügy véljük, hogy — a feladatok össze­hangolásán túlmenően — a Hazafias Népfront segítsé­gével szélesedik az isme­retterjesztő munka hatósu­garú. Az együttműködés so­rán fejlődik a TIT belső de­mokratizmusa, szélesedik tevékenységének társadalmi jellege is. Biztosak vagyunk abban, hogy sok hasznos tapaszta­latot és eredményes munkát hoz mindannyiunk számára az új ismeretterjesztési évad és a TIT tagjai helytállnak abban a tevékenységben, amelyet a társulat jelmon­data így fogalmaz meg: Tu- iomárnyal a népért! Honfi József a TIT ojszagos titkára Hajdik Antal Szüret Száz éve a falvak apraja-nagyja a halak tudósa volt — Érdekes kiállítás a gyulai múzeumban — A Természettudományt Múze­um vándorkiállítása, a „Hal és halgazdaság", melyet október első felében a gyulai Erkel Fe­renc Múzeum mutat be, a kü­lönlegesség varázsával ha t a lá­togatóra. A magyar vizük ha­lainak egy részét — különösen az olyan ritkaságokat, mint a kecsesét — a szakemberek, a horgászok Is csak sóvárogták, s akiknek tudománya a halász- csárdák, hatcsamokok akváriu­máig terjed, e kiállításon lát­ják először. Pedig alig száz éve a Körösök vidékének né­pe, a falvak apraja-nagyja a halak tudósa volt: az egyes halféléket nevén nevezte, is­merte a fontosabb életfunkciói­kat, s nem esett zavarba, ha halételre éhezett a család. Az emberi Igyekezet azonban át­formálta a vidéket: gátak ka­rámjába szelídültek a vizek, az ember kezesei lettek. Forgassunk vissza most száz évet a történelemkönyvben, idézzük meg a mesés vízivilá­got t Néhány éve Körös- tarcsa nagy időt élt öregjeit vallattam a múlt századról, a vizlecsapolások előtU időkről — őket hívom tanúnak. A Körösök védőgátjának megépítése előtt, ha a halzsák­mányt emlegették, száz má­zsákról beszéltek. Ilyen tö­méntelen mennyiségű halat bi­zony nem tudtak frissiben ér­tékesíteni. Míg elszekerczték a távolt városokig, megromolha- tott, s ki tudhatta, akad-e ott egyáltalán vevőközönség ak­kor, amikor éppen viszik. Tar­tósítani kellett tehát a halat, s akkor elszállítani, ha biztosan megveszik: a bójtök idején. A halásztanyák mellett hasitó- kunyhókat építettek, s itt ha­sították, tartósították a zsák­mányul esett halakat. De mi is volt ez a hasítékunyhó, s mi a halhasi tás? Asszonyok, férfiak szorgos­kodtak a Körös-parton össze­ütött nádkrnyhóban, a durván megmunkált asztalok mellett. Feiétöl a farkáig felhasftották a halat, a belét kidobták, ala­posan megmosták, klsikálUk, majd besózták és kitették a napra száradni. A hasitökuny- hó körül kifeszített zsinegeken szikkadt á sok-sok hal. A tűző napon csontkeményre száradt halat azután bálákba -kötözték s elraktározták. Várták az al­kalmas időt. A böjt elérkezvén megjöttek a kereskedők és ko­fák Is. Szekérre rakták a bálá­kat, vitték Nagyvárad környé­kére, s messzebbre is, a görög­keleti románokhoz, akik öröm­mel megvették. Csemege volt ez a hosszú böjt szegényes ét­rendjén, az egyetlen húsféle, amit li szigorú vallási előírások megengedtek, , • S ami nem kellett a kereske­dőknek, maguk is elfogyasz­tották. Kezébe adtak a gyerek­nek egy-egy darabot, s egész nap elszopogatta. Bor mellett üldögélvén a hosszú téli esté­ken meg-megkóstolta a halász­gazda is: jobban csúszott utá­na a bor. A Körösök vidéke népének leleménye, a konzerválásnak e2 a módja azonban nem is olyan rendkívüli. A Tisza men­tén s a Dunánál szintén ilyen hasítókunyhék sorakoztak az elmúlt századokban, Az Air Duna mentén, Dobrudzsában a turista még néhány éve is rá­bukkanhatott a zsinegen száradó (s nem éppen kellemes illatot terjesztő...) halakra. Ha tovább nyomozunk, távoli rokonaink; a finnek, s a közelebbiek, a vogulok és osztjáfcok étrendjé­ben is rábukkanhatunk a na­pon szárított halra, A modem konzervgyárak las- san-lassan háttérbe szorítják ezt a kezdetleges tartósítási módot. Jómagam is — bizony­gatva ugyan, hogy nem rossz az a szárított hal: megkóstol­tam az egyik Duna menti falu­ban — a konzervgyárak termé­két szívesebben veszem. Magyarország halállományát; a halak életét bemutató kiál­lítás idézte fel ezeket az em­lékeket. A régi mesés halbősé­get mi sem bizonyítja jobban; mint a halexportnak ez az ér­dekes módja. A halhasltók unokái a prepa­rált halakkal ismerkednek, s leszűrik a kiállítás tanulságát: a régi idők halgazdaságát csak az okszerű haltenyésztéssel tud­juk megközelíteni. Szilágyi Miklós müzeumigazgató. Gyula li

Next

/
Thumbnails
Contents