Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

1964. október 18. 4 Vasárnap Sok jó módszert ad a pártmunka javításához a felsőbb szervek „bedolgozása” A választók és a választottak találkozója előtt Jól bevált gyakorlat szerint se­gítik a békési járási pártbizottság tagjai az alapszervezeteket a veze- tőség választások előkészítésében, összegezik az illető szervezetről alkotott sok éves tapasztalatukat, valamint legfrissebb észrevételeik eredményét, s azt vezetőségi ülé­sen közlik az alapszervezet irányí­tóival. Ezzel kétféleképpen is se­gítségükre vannak. Egyrészt hoz­zájárulnak a Vezetőségi beszámo­ló megszövegezéséhez, másrészt pedig már az előkészítés során felfedik azokat a hiányosságokat, amelyek tapasztalatuk szerint, akadályozzák a pártmunkát A békési cukorkaüzem párt- szervezetének munkája nem mondható gyengének, mégis van néhány olyan jelenség itt, amit Kasuba János elvtárs, a járási pártbizottság vb-tagja elmondott az alapszervezet legutóbbi veze­tőségi ülésén. A kommunisták példamutatásában van mindenekelőtt kívánnivaló. „Többet beszélnek tájékozatlanul, és ezért helytelenül, egy-egy, az üzem életével kapcsolatban fon­tos dologról, mint egy »jobban olajozott«, magyarán: tájékozott pártszervezet tagjai” — összesí­tette Pető elvtárs, a községi tit­kár, a Kasubáéval közös véle­ményt. Előfordul — mondták a továbbiakban —, hogy bírálniva- ló jelenséget is helytelen oldalról közelítenek meg. Ha ugyanis va­lami rossz, nem kielégítő, akkor ezt a valamit nem elegendő szid­ni, sőt nem szidni kell, hanem ér­vekkel bizonyítani annak helyte­lenségét. Sokszor azonban az üzemi alapszervezet tagjait elkap­ja az indulat, s érvek, meggyőző szó, jobb javaslat helyett felhá­borodással akarják megoldani a problémát. Közelebbről megnéztük a cukor­kaüzem alapszervezetének mun­káját, a jb észrevételei alapján. Valóban feszült most ebben a kis üzemben a légkör, s hogy fölol­dódjon, ehhez türelem, megértést jelentő felvilágosító munka kelle­ne. ÖNNEK IS TUDNIA KELL,, hogy olcsóbb és kényelmesebb, ha igénybe Veszi a SZARV ASI RUHÁZATI KTSZ házivá rrőnífi szolgálatát. Hívásra házhoz me­gyünk és szükség ese­tén varrógépet is vi­szünk. RENDELÉSFELVÉTEL: SZARVAS, BÉKE U. 2; Tanműhely; telefon: 269. Ugyanott harisnyaszem-felszedés!! x Anyagi gondok foglalkoztatják a munkásokat. Nemrég ugyanis normarendezést hajtottak végre az üzemben, és elvileg, de gyakor­latilag is megvolt ennek az oka. Az üzemben 1500—1600 forint az átlagkereset, s jó körülmények között dolgoznak a munkások. Ha ehhez hozzáhasonlítjuk az építő­ipar helyi dolgozóinak havi 1400 forintos átlagkeresetét, vagy akár a konzervgyár munkásainak még kevesebb átlagát, önkéntelenül is meg kell állapítani az aránytalan­ságot. A viszonylag könnyebb munkát magasabban díjazzák Bé­késen, mint a nehezebbet. A szak­ipar vezetői ezért úgy határoztak, hogy rendezik a fizetéseket a cu­korkaüzemben. Nem is ebben volt a hiba, hanem inkább az előké­szítés módjában. Az üzem központjába érkezett megbízott ugyan megbeszélte a vezetőkkel a dolgot, tudtak erről a szakszervezet, s a párt vezetői is, de a párttitkár vagy az üb- titkár még nem jelenti az egész szervezetet. Magyarán, a dolgozók előzetes tájékoztatása elmaradt, s a norm a rendezed vége az lett, hogy „sikerült” bérfeszültséget te­remteni a mézeskalács-gyártók és a pemetefűcukorka-készítök kö­zött. Az egyik ágban ugyanis már rendezték a normát, a másikban pedig nem. A párttagok, szakszervezeti ta­gok csak akkor kezdtek „állást foglalni” a normarendezésben, amikor azt már végrehajtották. Hogyan is tudták volna megma­gyarázni a dolgozóknak, hogy sfcükség van és hogy miért van szükség a norma rendezésére, amikor maguk sem tájékozódtak előzőleg róla. Az ügy általános tanulsága, 26. •— Ö vitte el a csekket? — kérdezte Halina Wilska. — Lehetséges, hogy ő, de ez még nincs megnyugtatóan tisz­tázva. Ebben a pillanatban nem is ez a legfontosabb. — Veled elég nehéz szót ér­teni. Mi itt mindnyájan már a fejünk tetején állunk — Kur ügyész láthatólag dühös volt —, és akkor te azt mondod, hogy neked a 80 000 dollár értékű csekk nem a legfontosabb. — Természetesen, hogy nem a legfontosabb. Legfontosabbak a tettesek, ha őket lefüleljük, akkor a csekk is a kezünkben lesz. Kabátujjat már letartóztat­tuk. Könnyen be tudjuk bizo­nyítani, hogy részt vett a me­rényletben. Tehát elsősorban szóra kell bírni Kabátujjat, még azzal a feltétellel is, ha szemet hunyunk a felett, hogy egyszer egy kicsit fejbe kólintotta a tisz­teletre méltó Kalinkowski jog­gyakornok urat. — Miért beszélsz olyan finto­rogva Zygmuntról? Panaszko­dott, hogy őt is gyanúsítod. — Mindnyájatok közül legin­kább Kalinkowskit gyanúsítom. — Tehát én is gyanús vagyok? — csodálkozott az ügyész. — Nagyon köszönöm, Stach. •— Nincs mit — felelt az őr­nagy —, számomra mindenki gyanús, akinek valamikor vala­milyen lehetősége volt az akták közelébe férkőzni, és tudott a csekkről. Például itt van Halin­ka kisasszony. Mondja, nehéz volt kicsalni Zygmunt urat a bí­róság épületéből, és amikor meg­hogy politikai előkészítés nélkül helytelen belekezdeni valami fon­tos dolog végrehajtásába. Másik tanulsága, hogy a párt vagy szak- szervezet vezetősége még nem az egész szervezetet jelenti. Ha csak ők tudják a sorra kerülő felada­tokat, ez vajmi kevés. Ha nem tájékoztatják kellően a tagságot, maguk ítélik tétlenségre az akti­vistákat és bonyolulttá válik a helyzet. De van egy harmadik tanulsá­ga is a járási pártbizottság eme értékelésének. Az, hogy a pártta­goknak kényes kérdésekben is szükséges határozottan állást foglalni. Az 6 magatartásuk befolyásoló hatással van környezetükre, ala­kítja a közhangulatot. Ez termé­szetesen nemcsak gazdasági ügyekben érvényes, hanem szemé­lyi vonatkozású dolgokban is. Az üzemben, ahogy az értékelés meg­állapította, elég sok a pártszerűt- len intézkedési mód egyes szemé­lyek irányában, gyakori az intri­ka és a pletyka. Nos, ilyen erköl­csi természetű kérdésekben törté­nő nyílt állásfoglalás csak tisztáz­hatja a zavaros dolgokat és segít­heti a szocialista gondolkodásmód kialakítását is. Az üzem pártszervezetének ve­zetősége minden bizonnyal még a választási taggyűlés előtt felhasz­nálja a munkájában a fenti ta­pasztalatokat. Ahogy Gálik elv­társ, a párttitkár vallja: az ilyen segítségadásra van most elsősor­ban szükség, mert ha jól sikerül összegyűjteni a pártmunka tapasz­talatait, akkor nemcsak a vezető­ségi beszámolót lesz könnyű meg­fogalmazni, hanem a pártszerve­zet tevékenységét is könnyebb irá­nyítani... bizonyosodott róla, hogy nála van a „fehér gengszterek” aktá­ja, másnap támadást szervezni ellene? — Miért szerveztem volna el­lene támadást? — Halinka őszin­tén derült az őrnagy szavain. — Kiveszem az aktát a páncél- szekrényben fekvő dossziéból, hisz nekem ahhoz kulcsom is van, és passz. — Igen ám, de ha a csekk az ügyész dolgozószobájából tűnik el, akkor nagyon könnyű lett volna megállapítani, hogy kinek volt utoljára a kezében és ki vitte el. A gyanúsított szemé­lyek száma csak három lenne: Jerzy, ön, kedves Halinka kis­asszony és Kalinkowski. Így vi­szont a gyanúsított személyek száma sokkal több. Ez nem zár­ja ki azt a lehetőséget, hogy a tettes az az ember, aki ebben a pillanatban minden gyanú fö­lött áll. — Nagyon bölcsen kiagyaltad ezt. Ügy, ahogy egy lengyel kri- minalista-csillaghoz illik. — Az ügyész igyekezett mindent tré­fára fordítani. — De mondd, mit jelent az, hogy közülünk legin­kább Zygmuntot gyanúsítod? — Nagyon egyszerű ez. Rajta­kaptam, amikor azon mesterke­dett, hogy félrevezessen. Amíg Csak az elmúlt napok újságcí­meit érdemes elolvasni, már abból is láthatjuk, hogy egyre több szó esik a tanácstagi munkáról, az emberek ügye~-bajos dolgainak in­tézéséről. Most néhány héten be­lül egymás után több képviselő találkozott választójával. A be­szélgetések első része talán hiva­talos külpolitikai beszámolónak tűnik mindenütt, de egy röpke fél óra után a kerületek ügyes­bajos dolgairól vagy éppen egy- egy utca dolgáról esett szó ezután. Néhány nap múlva Békéscsa­bán 124 tanácstag tártja meg egy hónap alatt második félévi be­számolóját. Miről beszélhetnek a tanácstagok ezeken a találkozó­kon? Nyilván először a város fejlesz­téséről, arról, hogy ebben az év­ben is tovább fejlődött a város, épül a csatorna, egyre több utcá­ban folyik a víz. Azaz. álljunk csak meg a víznél egy pillanatra. Bizony sokszor fél­tünk mi erről beszélni. Mert elő­fordult, hogy csökkent a víz nyo­mása vagy időre nem készült el egy-egy utca vezetéke. És olyan is előfordult sajnos, hogy egy csőtö­rést négy napig meg se javítottak. Igaz, ez már csak apró bosszúság­nak tűnik a város egész gondjá­hoz viszonyítva, de a város min­den egyes lakója egyformán örül sikereinknek vagy bosszankodik éppen az. elkövetett hibákon. Mert a fentebb említett csőtörés négy napig azért okozott gondot a Bánszki utcai bérházakban, mert két illetékes szerv vitatkozott azon, hogy melyiknek a kötelessé­ge megjavítani. Szükség van ilyen vitákra? Azt hiszem mindenki velünk együtt mondja: Nincs! A lényeg az, hogy ha a cső eltörik, akkor azt kija­vítsák, akár a vízmű, akár az in­gatlankezelő vállalat dolgozói. A megye több száz tanácstagja lelkiismeretesen végezte ez évi munkáját. Kár lenne statiszti­kákkal bizonyítani, hogy hány nem tudom meg, hogy mi volt ennek az oka, Zygmunt a gyanú­sítottak listáján az első helyen szerepel. — Megmondhatja nekünk, mi­ről van szó? — Halinka nem lett volna nő, ha nem kíváncsisko­dik. .— Tulajdonképpen nem lenne szabad, de megmondom. Kalin­kowski azt vallotta, hogy este hét óra előtt hagyta el a biróság épületét és egyenesen hazament. Viszont a nagynénje révén úgy tudjuk, hogy Kalinkowski kilenc óra tájban ért haza, Uljazdovra. Vajon mit csinált két óra alatt? Az- út legfeljebb 45 percet vehe­tett igénybe. — Őrnagy úr, maga sohasem volt fiatal? — nevetett Halinka. — Biztosan randevút beszélt meg egy kislánnyal. — Akkor miért hallgat róla? — Egyszerű. Meg akarja kí­mélni a rendőrségi kihallgatás­tól. De az is lehet, hogy az ille­tő asszony, akivel titokban talál­• kozott. Fél a mende-mondától, nehogy eljusson Plockba a menyasszonyához. — Várjunk csak — kapta el a szót az őrnagy. — ön azt mond­ta, hogy van itt valakije a bíró­ságon? — Nincs senkije, de tetszik közérdekű bejelentést, panaszt intéztek el egy-egy fogadóóra után. Megyénkben javult a ta­nácsülések látogatottsága, emelke­dett azok színvonala. Egyre több helyen értik meg a tanácsta­gok, hogy az a feladatuk, hogy városuk vagy községük fejleszté­séért munkálkodjanak. S e mun­kálkodásuk azzal eredményes ép­pen, hogy időnként beszámolnak választóiknak, tanácsot kémek és tanácsot adnak az egyes emberek ügyes-bajos dolgainak megoldásá­hoz. A találkozók ezzel teljesek és ezzel válnak mindennapi életünk előrevivőivé. Sokat beszéltünk, és bizonyára beszélünk is még a kulturális színvonal emeléséről. Talán soha nem volt tanácstagjainknak ilyen fontos szerepe ebben, mint éppen most. És, ha már erről beszélünk, akkor ismét egy példát: Békéscsa­bán a Hazafias Népfront kezde­ményezésére most több évre szóló kulturális programot fogadtak el, amely előre meghatározza a fel­adatokat intézményenként, de sok helyen még kerületehként is. A munkának ilyen elosztása azt is jelenti, hogy mindenki fel tud ar­ra készülni, széles körű aktívahá­lózatot tud maga mellé állítani, s az előrelépés nyilván észrevehető lesz majd. Ez különben azt hiszem, példa lehet községeinkben is. Még az ősz elején vagyunk, de nem árt szólnunk arról éppen a tanács­tagi beszámolók kapcsán, hogy a közelgő téli estéken az olvasókö­rökben, a tanyai iskolákban tele­víziónézés közben használjanak ki minden lehetőséget az emberek kulturális színvonalának emelésé­re. Mert a tanácstagi beszámoló­kon ne csak az utakról és járdák­ról essen szó, hanem essen szó az emberekről is, hisz elsősorban ta­nácstagjaink ő értük vannak, ér­tük munkálkodnak naponta. (Dóczi) neki Zosia Samaszkowna. Zosia azonban nem a bíróságon, ha­nem a fővárosi ügyészségen dol­gozik. — Halinka, van egy kérésem magához. Ügyesen kérdezze ki ezt a Zosiát, valóban randevút beszélt-e meg Kalinkowskival. Lehetséges, hogy valóban min­den alapot nélkülöző az én-Jgya- núsításom! — Nagyon szívesen segítek önnek — egyezett bele Halinka. — Mér úgyis át akartam menni a fővárosi ügyészségre. Várjon meg. Legkésőbb egy negyed óra múlva itt leszek. Amikor a titkárnő kiment, az őrnagy megjegyezte: — Szép kislány, és esze is van. Észrevetted? — Hagyj nekem most ezzel bé­két! Jobb, ha az ügyről beszélsz, és nem Halinka szépségéről meg az eszéről... — Ha inkább az ügy érdekel, térjünk vissza hozzá. Hogy ment a kihallgatáson? Mit mondanak az emberek a „fehér” gengszte­rekről”? — Biztosra vehető, hogy a külföldi elszámolás ügyébe Li- sewski nem avatott be senkit. A gengszterek a „vezértől” elég nagy összeget kaptak, de mindig lengyel valutában. Azt az ígére­tet is kapták, hogy a csekk ki­csempészése után mindenki, at­tól függően, milyen szerepe volt, még néhány ezer vagy néhány százezer zloty jutalomban ré­szesül. Ezek az emberek semmit sem tudtak Lisewski bank- és valutakombinációjáról. (Folytatjuk) v. d. Jorzy Edigey: Ä csekk Fordífoiia: Bába Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents