Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

1964. október 18. 3 Vasárnap Balesetvédelmi körséta Látogatás a „dollárgyárban” a Dombesrvházi Állami Gazdassigrkan Jegyzőkönyv, 1964. február: „Az Istállókban a villanyvezeték le van szakadozva. Tűz- és életve­szélyes...” „A darálóban a pado­zatot ki kell cserélni, életveszé­lyes...” „A százas istállóban a padló gödrös, emberre, állatra ve­szélyes...” „A hegesztőknek sür­gősen külön helyiséget kell bizto­sítani...” Jegyzőkönyv, 1964 május: „A villanyvezetékek rosszak, kijaví­tásuk sürgős...” „A hegesztőapa- rátnak külön helyiséget kell biz­tosítani, mivel robbanásveszé­lyes...” Jegyzőkönyv, 1964 augusztus: „A villanyvezetékek.,.”, de tovább talán ne is folytassuk, ugyanazt, olvasnánk, csak más megfogalma­zásban. Két szó különösen sokszor ismétlődik ezekben az írásokban: SÜRGŐS! ÉLETVESZÉLYES!... Ezt csupa nagy betűvel kell most írni, hiszen február óta sokszor írták már kis betűvel a népi ellen­őrök a sűrűn gépelt jegyzőköny­vek oldalaira, azonban ezeket fi­gyelmen kívül hagyták a Domb­egyházi Állami Gazdaság vezetői. Ugyanis ott íródtak az idézett jegyzőkönyvek. Prókai Ferenccel, az SZMT munkavédelmi bizottságának ve­zetőjével ismét ellátogattunk a gazdaságba, hogy megnézzük, tör­tént-e változás, amióta a népi el­lenőrök — akik a munkavédelmi helyzetet vizsgálták — ott jár­tak. Papíron maradt intézkedések — Az ellenőrzés után megtar­tott szemlén Kovács Ferenc igaz­gató is részt vett, hogy meggyő­ződjön a jegyzőkönyvekben fel­soroltak igazságáról — magyaráz­za Birgés János szb-titkár. — A látogatást intézkedés követte. Tes­sék elolvasni az utasításokat. Az igazgató aláírásával olvas­suk a Fazekas Pál vezető mérnök­nek, Nyíri Sándor állattenyésztő­nek, Kristóf András gondnoknak és több más felelős vezetőnek szó­ló utasításokat. Ezeken az igaz­gató megjelölte a határidőket is. Azonban... A gazdaság központi épülete köré egész sor új lakóház is cso­portosul. Gyermekek játszadoz­nak a gyepen, az úton. A hideg­levegős szénaszárítók ott állnak szemben a lakóteleppel. — Próbáljuk ki, működnek-e — szól Prókai elvtárs. Könnyen hozzáférhetünk. Bár­melyik gyermek is elérheti. Le­csavarjuk a zsinórt s a kapcsolás után felbúg a motor. — Háromszázhatvan voltos áram!... Szeptember 25-e volt a határidő a szénaszárítók áramta- lanítására... Beruházás sem kellene hozzá A fürdő épületéből kíváncsian kukkantanak ki a gumicsizmás, vastag védőkötényes mosónők. — Nézzük a biztosítékot! Gondoltam, hogy meg van „patkói­vá” — mondja egy pillantás után Prókai elvtárs. — Nem félnek így dolgozni? — fordul a két lány fe­lé. Isztim Mária és Zsóri Rozália szemében csodálkozás. Nem értik, miért kellene félniük? Nem is tudhatják, hiszen senki sem ma­gyarázta meg nekik, mit jelent a „patkolás”, az, hogy vastag drót van az olvadóbetéten. Nem tud­ják azt sem, hogy így akkor sem olvad ki a betét, ha zárlatos a mosógép. A villanyszerelő tudja. De nem gondol arra, hogy emberek életé­vel játszik a nap minden órájá­ban. A jegyzőkönyvekben nem ok nélkül szerepel a villanyvezetékek megjavításának sürgetése. Ehhez pedig különösebb beruházás sem kell... A tejházban egy tizenhét év kö­rüli mosolygós lány éppen befe­jezte az edények mosogatását . — Mióta van itt? — Két napja. — Tudja-e, mit kell tenni, ha valakit áramütés ér? Csak mosolyog szótlanul. Az is­mételt kérdésekre sem válaszol. Végül kiböki: valamit csak csi­nálunk vele. Kiderül, hogy ideállították min­den előzetes tájékoztatás nélkül s még egészségügyi könyvecskéje sincs, holott rendelet írja elő, hogy a munkába állítást meg kell előznie a balesetvédelmi oktatás­nak és ilyen munkakörben az egészségügyi vizsgálatnak is. Mindkettőt elmulasztották. Új padló, új helyiségek Ahol törődnek az emberekkel, ott az írott szavakból valóság lesz. Az intézkedésnek van foganatja a magtárban és a gépműhelyben. Hegedűs Vince magtáros teljes súlyában érzi a felelősséget. Az elkorhadt padlót kicserélték, a lépcsőket kijavították, a villany- vezeték is rendben. A falakon figyelmeztető balesetvédelmi táb­lák. Mindazt helyrehozták, amit az ellenőrök kifogásoltak. A gépműhely új és régi falait éppen meszelik. A hegesztők kü­lön helyiséget kaptak. Egyszerű volt a megoldás. Csupán két fa­lat kellett emelni, mégis több hó­nap elteltével váltak valóra az első jegyzőkönyv sorai. Ki tud­ja, miért vártak vele annyi ideig, s miért várnak még mindig egy sor baleseti forrás megszüntetésé­vel? Kasnyik Judit A Baromfiipari Országos Vállalat orosházi gyáregységének dolgozói találóan nevezik üzemüket „dollárgyárnak”, hiszen a jó­részt exportra kerülő húsféleségek értékes valutát jelentenek nép­gazdaságunknak. Különösen vonatkozik ez a gyáregység húsüzemé­re, amelynek termékei igen keresettek a világpiacon. Az üzemben nemrég indult be a tömbhúskészités, és még sok más fontos cik­ket indítanak útnak az üzem dolgozói, akiknek munkájáról készül­tek fényképeink. A tömbhúskészítő részlegben a tyúk mellét, combját megfőzik, lebörö/.ik, kicsontozzák, majd S kilogrammos tömbökben steri­lizálásra kerül, utána fagyasztják, majd szállításra csomagol­ják. A képen Kun Róza, Baranyai Józsefné, Tóth Irén, Szemé­llyel Lajosné és Sin Jánosné látható. Az üzem aranybányájának Is lehetne nevezni azt a termet, ahol Rattay Lajosné és Kerekes Béláné osztályozza és csomagolja az értékes exportárut, az Ínyenc falatot jelentő libamájat. Na­ponta sok mázsa árut készítenek elő szállításra. Kirakat vagy rejtvény? Régen nem voltam Csabán, állok, bámulom a kirakatokat, maradt-e még valami érdemes dolog nekem is ,a nagy kiárusítás után? A Tanács- köztársaság úti fehérnemübolt bal oldali kirakata előtt gyökeret vert a lábam. Az ezüst Bourbon- lil lomok - nak átalakított ár Jelző cédulák „Neva-ingek”, férfipulóverek érté­két Jelzik. De mi az isten csudája lehet ott a középen, az az ezüstpa­pírból tákolt valami? Absztrak szo­bor? Üj divatú mellény? Nem! Nem! Hát mi? Ezt kérdi a hátam mögött is két nénike, aztán nevetve tovább­mennek. Én már majdnem készen vagyok a megfejtéssel, amikor fiatal pár áll meg a csoda előtt, ök is nevetnek, aztán kisütik, amit én is sejtettem, hogy lovagpáncél akar az a valami lenni, felette félig nyitott sisakkal. A hét kis szegletes dobozban jobbra- balra az ezüstözött piszkafák nyi­lat vagy lándzsát akarnak Jelké­pezni. Most látom meg csak a kirakat jobb sarkában lógó táblácskát, amelyre gótikus betűkkel írva ez áll: „Most ez a divat”.« Igen, most ez a divat, ahogy Né­meth Lehel is oly szívderítőén énekli naponta többször a rádióban: „Rémes, hogy milyen édes, ez az új ódivat.” Van valami mindig a régi korok divatjából az újban is. De páncélingben és vaskalapban azért még nem járnak a mai fiatalok sem... A kirakatrendező viszont csak ak­kor végzi jól a munkáját, ha ízlése­sen, újszerűén és érthetően díszíti fel a kirakatát, és nem ad fel talá­lós kérdéseket a szegény vásárlók- nah. H. 1. Újabb szállal erősödőit a magyar—lengyel barátság • Pénteken délelőtt a Szeghalmi • Földművesszövetkezet volt a len­■ gyei földművesszövetkezeti kül- ! döttség látogatásának utolsó állo- j mása megyénkben. Délután a ! MÉSZÖV épületében Zalai György ■ elvtárs, a megyei pártbizottság tit­• kára jelenlétében számoltak be ■ Boros Gergely elvtársnak, a j MÉSZÖV elnökének egyhetes lá­■ togatásuk tapasztalatairól, élmé­• nyeiről. Kezdetben udvariasság­■ nak tűntek az áradozó szavak, a ■ dicsérő jelzők. Azonban Pocan • Viszlav, a küldöttség vezetője el­• mondotta, hogy a magyar földmű­• vesszövetkezeti mozgalom lénye­• gesen fejlettebb, mint a két típu­■ sú lengyel földművesszövetkezeti ■ mozgalom. Feltűnt neki. hogy fa­■ lun és városon egyforma minősé­■ gű és bőségű az ipar. és élelmi­■ szercikk-ellátás. Miután néhány • termelőszövetkezetben is jártak, a • nagyüzemi mezőgazdaságot látták ■ a jó élelmiszerellátás forrásának. : Lengyelországban a mezőgazdaság 5 átszervezése még most van folya- : maiban. ; — Sok gazdag tapasztalattal : utazunk el Békés megyéből — : mondotta a küldöttség vezetője ; — és sok felejthetetlen élmény- ; nyel. Hallottunk a magyar nép ; vendégszeretetéről, mégis megle- | pett bennünket a szívélyesség, a : részletes tájékoztatás az itteni t földművesszövetkezetek munkájá­ról, irányításáról. A szeghalmi fo­gadtatás, ahol lengyel nyelvű fel­iratokkal is üdvözöltek bennün­ket, különösen felejthetetlen szá­munkra. Attól tartok, hogy mi nem tudjuk annyi kedvességgel fogadni a közeljövőben hazánkba látogató magyar földművesszövet­kezeti küldöttséget — Tavaly a lengyelországi ta­pasztalatcseréről én is azzal a két­kedéssel tértem vissza, hogy nem tudjuk viszonozni lengyel baráta­ink kedvességét, szívélyességét — mondotta válaszában Boros Ger­gely elvtárs. — örülök neki, hogy ez sikerült. A csaknem két óra hosszáig tar­tó baráti beszélgetés után a MÉ­SZÖV igazgatósága búcsúvacsorát adott a lengyel földművesszövet­kezeti küldöttség részére Békésen, a földművesszövetkezet éttermé­ben. Az ízletes vacsorát hangula­tos magyamóta-est követte. Megbecsülik az idős tsz-tagokat a sarkadi Lenin Tsz-ben A sarkadi Lenin Termelőszövet­kezetben az utóbbi években kü­lönösen sok gonddal törődnek az idős nyugdíjas tsz-tagokkal. Az idén mintegy 40 ezer forintot osz­tottak ki segély címén az öregek­nek. A nyugdíjasok, valamint a más okból nem dolgozó idős tagok ezenkívül összesen 100 mázsa búzát kaptak, hogy az év­ben elegendő kenyerük legyen. A termelőszövetkezet vezetősége tüzelővel és egyéb juttatásokkal is segíti a munkából kiöregedett tagokat. A legutóbb pedig Igen bensőséges ünnepséget rendezett a szociális bizottság a nyugdíja­sok és idős tsz-tagok részére. Ezen az ünnepségen Barta Péter, a szo­ciális bizottság elnöke megemlé­kezett a Lenin Termelőszövetke­zet fennállásának 20. évfordulójá­ról, melyet a közeljövőben fognak megünnepelni. Ugyancsak keresett export­áru a libacomb is, amelyet a képen látható Gombkötő Ist­vánná légmentesített mű­anyag tasakba csomagok

Next

/
Thumbnails
Contents