Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-16 / 243. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI 1964. OKTÓBER 16., PÉNTEK Ara 6« fillér XIX ÉVFOLYAM, 243. SZÁM Az éhség bűvös köre | A kerék forog | A rádió jövő heti műsora | Olimpiai hírek Öregei* hete Hazánkba érkezett Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Pari Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására csütörtökön baráti láto­gatásra Budapestre érkezett Jumzsagijn Ceden- bal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a Mongol Népköztársa­ság minisztertanácsának elnöke és családja. A záhonyi határállomásra a vendégek élé uta­zott Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, földművelésügyi miniszter, Gye- nes András, az MSZMP Központi Bizottsága kül­ügyi osztályának helyettes vezetője és Pataki Sándor, a Külügyminisztérium megbízott osztály­vezetője. Ugyancsak a határon várta a vendégeket B. Dasceren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Nyugati pályaudvaron a vendégeket Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Nemes Dezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság Fehér Lajos elvtárs üdvözli a Nyugati pályaud- titkara, Kádár Jánosné, Sarlós István, a Fővá- varon Jumzsagijn Cedenbal elvtársat, rosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Nem jelent meg róla rendelet, nem hirdették öles plakátok, csendben terjedt el és vált orszá­gossá, kedves népszokássá — az öregek hete. Egy hét a levéülhul- lásos őszi napokban azok tisztele­tére, akik egy hosszú, küzdelmes élettől fáradtan, családjuk köré­ben vagy szociális otthonokban mondhatják el teljes joggal: a harcunkat megharcoltuk, helyt­álltunk, aihogy az erőnkből tellett. Elismeri ezt róluk mindenki, akit a szocialista humanizmus el­ved vezérelnék. Ezért aztán a ta­nácsok újólag körülnéznek a szo­ciális otthonok házatáján: rend­ben van-e minden. Igyekeznek mennél több kényelmet, a szívből a szív felé áradó meleget nyúj­tani az öregeknek. És jó lenne, ha nem akadna egyetlenegy olyan csalód sem, ahol ne ugyanezt ten­nék a fiatalok és* a fiatalabbak. Segíteni, könnyíteni az öregek sorsán, sugarassá tenni az élet őszót — a tiszta emberség paran­csa ez. Maga a dolgozók állama sokat segít és mind többet kíván nyúj­tani az öregeknek a lehetőségek­hez mérten. Hazánkban az átlagos életkar igen jelentősen emelke­dett. Része van ebben az intéz­ményes higiéniának, a széles kö­rökre kiterjedő orvosi, kórházi és gyógyszerellátásnak. Tény, hogy 1941-ben még csupán a lakos­ság 10,7 százaléka érte el és szár­nyalta túl 60. életévét. Jelenleg 14,5 százalék sorolható a 60 éven felüliek közé: kereken 10 millió lakost számítva — egymillió 450 ezer emberről van szó. Szeressük öregjeinket! Állan­dóan gondoskodjunk róluk! Min­denünk, amink vap, az ő mun­kájuk eredménye is. Ne csupán az öregek hetében emlékezzünk erre. Különösen a falusi fiatalabb korosztályok ne feledkezzenek meg a szív parancsáról. Sok falusi fiatal szívesen költözik a városba vagy csupán a hét végén látogat haza. A termelőszövetkezeti és háztáji munka az idősebbekre marad. Becsülni kell a munkáju­kat és segíteni rajtuk, ha más­sal nem, azzal, hogy nem mindig „a kész” kedvéért toppanunk kö­zéjük olykor-olykor. Szép számmal akadnak már olyan ifjú házasok, akik az átla­gos gondolkodást túlszárnyalva — igazi, sugaras szeretettel veszik körül a „nagymamát” és a „nagy­papát”. Azokat a drága öregeket, akik felnevelték őket, akik gon­doskodtak róluk és szeretettel egyengették életútjukat. Ezek az öregek többnyire ma sem tétle­nek: segítenek a ház körül, tö­rődnek az unokákkal, sokfélekép­pen hasznosítják magukat. Ezek az öregek leírhatatlanul hálásak azokért az apróbb-nagyobb aján­dékokért, amelyekkel családtag­jaik meglepik őket. De vannak elhagyott öregek is. Olyanok, akiknek fiai és lányai már kiröppentek a fészekből és „megfeledkeztek” édesapjukról, édesanyjukról, gondozóikról, fel­nevelőikről. Ez a „megfeledkezés” nem illik korunk emberéhez. Ne feledje el senki, az öregeknek el­sősorban és mindenekelőtt szere- tetre van szükségük. Minden egyebet könnyebben nélkülöznek, de ezt nem. A hála virágai a leg­nemesebb virágok, s ennek egy- egy csokra tartós megszépítője az öregkornak. Tiszteljük és szeressük öregje­inket! A szociális otthonokban megkapnak mindent, amit a kö­zösség megadhat nekik. De a családi kör melegét nem pótol­hatja semmiféle gondoskodás a maga teljességében. Ezért gondos­kodjunk arról, hogy az otthon légköre olyan legyen, ami meg­felel az emberi együttélés íratlan szabályainak. Valamennyien vigyázzunk min­den öregünkre és segítsünk raj­tuk, ahol csak mód nyílik rá. Óvjuk őket az utcai balesetektől, adjuk át nekik ülőhelyünket a i közlekedési eszközökön, biztosít­suk nekik mindazokat az apró elő­nyöket, amelyekről az erős fiatal­ságnak nem nehéz lemondania, sőt — ezek a „lemondások” az if­júi erő fokozói. Szocializmust építő hazánkban mind mélyebb gyökereket ver az új erkölcs, a szocialista humaniz­mus. Ez pedig mindörökre leszá­mol a régi világ embertelenségei­vel. A vagyonéhségből fakadó go­nosztettek, az „öröklés” érdeké­ben elkövetett gazságok és a bün- tetőtörvénykönyvbe ugyan nem ütköző, de az emberiességet meg­csúfoló „magatartások” az öregek­kel szemben mind ritkábbá vál­nak. Arra kell törekedni, hogy ne éljen olyan öreg közöttünk, aki joggal panaszkodhat a hálátlan­ságra, szívtelenségre és méltatlan bánásmódra. Köszöntjük öregjeinket. És nem vigasztalásként mondjuk nekik, de átérzett hittel: elviselhető még a fizikai öregség is, ha igaz em­berség az alapja és mindvégig az emberi haladás napfényes oldalán áll... (V. E.) Púja Frigyes, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztályá­nak vezetője, Venéczi János, az MSZMP budapesti pártbizottsá­gának titkára és Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese fogadta. A pályaudvari fogadtatásnál ott Krakkó Tegnap délelőtt a krakkói házi­gazdák az ősi város ifjú negye­dét, Nowa-Hutát és a lengyel ipar egyik büszkeségét, a Lenin Kohászati Műveket mutatták be a magyar párt- és kormánykül­döttségnek. A látogatáson részt vett a magyar delegáció tagjain kívül Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, Zénón Kliszko, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, Marian Naszkowski külügyminisz­Abból az alkalomból, hogy az országban az elsők között kerül sor a gyulai járási KlSZ-küldött- értekezletre, megyénkbe látoga­tott Méhes Lajos elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának első tit­kára. Látogatására elkísérte Misi Sándor, a KISZ Központi Bizott­ság Intéző Bizottságának tagja, a parasztifjúsági osztály vezetője is. voltak a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének tag­jai, valamint a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségének képviselői. (MTI) • Jumzsagijn Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Köz­ter-helyettes, Jan Kiljanczyk bu­dapesti lengyel nagykövet és Ed­ward Bartol, a külügyminisztéri­um protokollosztályának vezető­je. A zászlódíszbe öltözött kombi­nát központi irodaépületének be­járatánál sok százan várták a vendégeket. Az épület előtt ko­hászok sorakoztak fel, kezükben virággal, lengyel és magyar zászlókkal. Küldöttségünket Zyg- munt Ostrowski nehézipari mi­niszter, Bohdan Kolomyjski ve­zérigazgató, Zbigniew Jakus, a A vendégeket tegnap délután Békéscsabán, a megyei KISZ-bi- zottságon a megyei pártbizottság és KISZ-bizottság vezetői fogad­ták, majd eszmecserét folytattak a KISZ-kongresszus előkészületei­ről. Méhes elvtárs ma részt vesz a [ gyulai járás ifjúkommunistáinak | küldöttértekezletén. ponti Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság minisz­tertanácsának elnöke csütörtökön délután megkoszorúzta a Hősök terén a magyar hősi emlékmű­vet, valamint a Szabadság téren a szovjet hősi emlékművet. (MTI) kombinát pártbizottságának első titkára, és az üzem több más ve­zetője üdvözölte. Ifjúmunkások virágot nyújtottak át Kádár Já­nosnak, Wladyslaw G<~mulkának és a többi vendégnek, majd Boh­dan Kolomyjski vezérigazgató ka­lauzolásával gyárlátogatás követ­kezett. Az üzem látogatása után a párt­ós kormányküldöttség a központi iroda tanácstermében találkozott a Lenin Kohászati Kombinát ve­zetőivel, kiváló dolgozóival, párt­aktivistáival, a helyi társadalmi szervek vezetőivel. A közvetlen hangulatú eszmecsere során Ko­lomyjski vezérigazgató képet adott a kombinát múltjáról és a fejlesztés terveiről. A tájékoztató után a kohászati üzem vezetői ajándékokat nyúj­tottak át a vendégeknek. Kádár János közvetlen szavakkal kö­szönte meg a baráti fogadtatást, a részletes ismertetést, majd be­írta nevét a gyár vendégköny­vébe. A magyar delegáció szívé­lyesen elbúcsúzott a házigazdák­tól, majd a lengyel párt- és álla­mi vezetők, illetve Krakkó város vezetőinek társaságában megnéz­te a Nowa-Huta-i városrész új la- , kónegyedeit, épületeit. (MTI) ü magyar párt- és kormányküldöttség látogatása Kowa-Hután Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára megyénkben

Next

/
Thumbnails
Contents