Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-16 / 243. szám

1964. október 16, 2 Péntek A szovjet sajtó az űrhajósokról Moszkva Andrej Lebegyinszkij, a Szovjet Orvostudomá­nyi Akadémia tagja a Pravdában elemzi az emberi szervezet élet­funkcióit a kozmikus re­pülés viszonyai között. A tudós idézi Ivan Pa- lovot, a híres fiziológust, aki szerint az emberi élettevékenység, mond­hatnánk, „három emele­ten” zajlik le. Az első a sejtek és a sejtszöve­tek élettevékenysége, a második az életműkö­dést biztosító rendszerek zavartalan munkája, yé- gül pedig a harmadik emeletnek a legfelsőbb idegrendszeri tevékeny­séget tekinthetjük. Le­begyinszkij akadémikus megjegyzi, hogy a repü­lés közben már az első emelet zavartalan mun­kája is veszélyeknek van kitéve, éspedig a nap sugártevékenysége mi­att. Az asztrofizikusok kutatásai le­hetővé tették, hogy a legkevésbé sugárzás-veszélyes útvonalakat válasszák az űrhajósok számára és az űrrepülést a minimális nap- tevékenység időpontjára tűzzék ki. Lebegyinszkij szerint sikerült kiküszöbölni a második emeletet fenyegető veszélyt, a nagy túlter­helést. Ebben mérnökök és orvo­sok egyaránt közreműködtek, ami pedig az úgynevezett harmadik emeletet, vagyis a legfelső ideg­tevékenységet illeti, e téren a su­A Voszhod űrhajó utasai a leszállás után. gárzás és a túlterhelés egyaránt veszélyes. Nem lebecsülendő té­nyező emellett az űrhajósok ér­zelmi állapota sem, amely feltét­lenül hat az űrhajósra a rajtnál. Ezért nagyon fontos az űrhajósok előzetes kiválogatása, hogy erős idegzetű embereket találjanak. Ugyancsak lényeges az idegi fo­lyamatok erejének és rugalmas­ságának edzése, amelyre az űr­hajósok felkészítése közben ke­rült sor. Indonézia a kairói értekezletről Djakarta Az Indonéz Köztársaság tájé­koztatásügyi minisztériuma nyi­latkozatban foglalkozik a kairói értekezlettel. .« v Úüásfogla’ások a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezlete maiiéit Párizs A Martinique! Kommunista Párt Központi Bizottsága a napok­ban tartott üléséin megvitatta a * nemzetközi kommunista mozga­lom helyzetét. A párt elítélte a kí­nai vezetők egységbomtó magatar­tását és csatlakozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának javaslatá­hoz, hogy a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egysé­gének megszilárdítása érdekében össze kell hívni a kommunista és munkáspártok nemzetközi érte­kezletét. (MTI) Magyar—német barátsági találkozó Szarvason A Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 15. év­fordulója alkalmából — mint ar­ról már hírt adtunk — magyar— német barátsági napokat rendez­nek megyénkben. Szerdán Gyu­laváriban került sor barátsági ta­lálkozóra. A községbe Ernst Rä­der elvtárs, az NDK Kultúra igaz­gatója látogatott el. Csütörtökön Szarvason rendeztek találkozót. Räder elvtársat a község párt- és állami vezetői fogadták. Az esti órákban találkozott a vas- és fémipari ktsz dolgozóival. Ma Békéscsabán, a II. kerület­ben szerveznek barátsági találko­zói Ä nyilatkozat felihív arra, hogy a világ haladó erői fogjanak össze az imporializcnus és a gyarmati- rendszer bármely formájának fej­számolásáért' folyó közös harcban. Az indonéz kormány felhívja az ázsiai, az afrikai és a latin-ameri­kai országokat, hiúsítsák meg az az imperializmus arra irányuló cselszövéseit, hogy aláássa az újonnan függetlenné vált államok szolidaritását, erősítsék gazdasági függetlenségüket és álljanak el­len a nyugati hatalmak gazdasági nyomásának. (MTI) A Krasznaja Zvezdában Kap- lunov professzor, a neves rádió­elektronikai szakember a televí­ziós vételi távolság növeléséről írt tudósítást. (MTI) Szovjet őrnagy tart előadást Békéscsabán a Békés megyei felszabadító harcokról Hazánk felszabadítása 1944 ok­tóberétől 1945. április 4-ig tar­tott. A szovjet hadsereg ma­gyarországi hadműveleteiben köz­vetlenül a 2. ukrán front csapa­tai vettek részt Malinovszkij rosigst y£zetgs$vel.,.... ^ A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei szervezete megyénk felszabadításának 20. évfordulója alkalmával, a TIT Történelmi és Nemzetközi Szak­osztálya szervezésében Békéscsa­bán, a TIT-klubban, október 19- én, hétfőn este fél nyolc órakor Magyarország felszabadulása és a Békés megyei felszabadító harcok címmel előadást rendez. Az elő­adó Andrianov Anatolij Erasz- tovics elvtárs, a szovjet hadsereg őrnagya. A percek értéke fimi az építőipari veszteségűnek mögött van Az éhség bűvös hőre A minisztériumi építőiparban a legutóbbi munkanap-fényképezé­sek rendkívül tanulságos adato­kat hoztak napvilágra. A veszte- ségidő-vizsgálatok kimutatták, hogy az építőiparban a munkaidő 15—20 százaléka elpazarlódik, műszakonként és dolgozónként át­lagosan 75—95 perc megy veszen­dőbe. A veszteségidők vizsgálói természetesen csak a nyilvánvaló időpazarlást „fényképezhették le”, azt, amikor állt a gép, tétlenked­A föld lakosságának csaknem a fele éhezik Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete mezőgazdasági és élelmezési problémákkal foglalkozó szerve­zetének, a FAO-nak az adatai sze­rint a föld 3100 millió lakosa kö­zül 1960-ban 3—500 millió szó sze­rint éhezett, további 1000 millió ember pedig hiányosan táplálko- zott! Az éhség központjai Délkelet- Ázsia, (India, Pakisztán, Ceylon, Angol Észak-Borneó, Tailand, La­osz, Fülöp-szigetek, Dél-Korea stb.) Közép- és Dél-Amerika (Hai­ti, Bolívia Ecuador, Dominika, Salvador, Nicaragua, Peru, Afri­ka (Angola, Kenya, Tanganyika, Líbia stb.) és a közel-keleti álla­mok (Irán, Irak, Szíria, Jordánia stb.). A statisztika szerint ezekben az államokban az egy főre jutó táp­lálék átlagosan 2150 kalória, míg a fejlett államokban (Európa, Egyesült Államok, Kanada, Auszt­rália) az átlag 3060 kalória. A rossz táplálkozás káros kö­vetkezményei nem csupán kaló- riahiányból fakadnak, hanem még inkább abból, hogy az elmaradt országok egyszerű embere alig jut értékes állati fehérjét tartalmazó táplálékhoz (húshoz, halhoz). A fejlett ipari államok lakosa át­lag négyszer annyi állati terméket (24 százalékot) fogyaszt, mint az elmaradt országé (6,5 százalék). Egyes afrikai országokban az ál­lati termékek fogyasztása mind­össze 3—5 százalék. A föld lakossága állandóan sza­porodik. 1950-ben 2400 millió, 1980-ban 3100 millió lakosa volt planétánknak. Némelyek azzal magyarázzák az éhezők nagy szá­mát, hogy a „föld nem ad elég táplálékot az embernek”. Az ilyen maltnsista gondolkodásúak még arra is hivatkoznak, hogy a föld megművelt területe 1950-től 1960- ig mindössze 8,4 százalékkal nőtt, (1300 millió hektárról, 1409 millió hektárra) míg a lakosság 29,2 szá­zalékkal szaporodott. Ez a magyarázat hazug. Ma­gyarország lakossága a háború előtt 9 millió volt, most pedig több mint 10 millió; a szántóterület 1935-től 1962-ig 9,7 millió holdról 8,9 millióra csökkent, mégis az egy főre jutó hús- és zsírfogyasz- tás az évi 50 kilogrammról 73,4 kilogrammra emelkedett, a tojás- fogyasztás megkétszereződött, a cukorfogyasztás pedig meghá­romszorozódott (10,5 kilogramm­ról 30 kilogrammra). Világméretekben még nagyob­bak az objektív lehetőségei az emberi táplálkozás megjavításá­nak, az éhség megszüntetésének. Jelenleg a föld megművelt terü­lete a másfél milliárd hektárt sem éri el, holott négymilliárd hek­tár lenne megművelhető. Emel­lett az elmaradt országokban a föld csak egy töredékét termi an­nak, mint a fejlett országokban, csupán azért, mert rosszul műve­lik és nem gondoskodnak termő­erejének utánpótlásáról és foko­zásáról. A meleg éghajlatú orszá­gokban akár két—három termés is betakarítható évente. Ha általánossá válik az öntö­zés és a műtrágyák bőséges hasz­nálata — az agrotechnika mai ál­lása szerint — úgy anyaföldünk mintegy 35 milliárd embert, a föld mai lakosságának több mint tízszeresét jóllakathatja. Ezt a tudósok számították ki. Ugyan­akkor a mostani 3100 millióból minden második éhezik vagy rosz- szul táplálkozik! Sót a számok ta­núsága szerint az egy főre jutó fehérje a háború befejezése óta átlag 72 grammról 68 grammra csökkent. Minthogy a fejlett álla­mokban a fehérjefogyasztás nőtt, nyilvánvaló, hogy az elmaradt ál­lamokban a fogyasztás csökkené­se még nagyobb. Miért? Azért, mert a gazdag tőkés országok monopóliumai évente sok milliárd dollár értéket szipolyoznak ki éppen az itt fel­sorolt ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai éhség sújtotta államokból. Ha a fejletlen országokból szár­mazó hasznot és a fegyverkezés­re fordított eszközöket eme orszá­gok termelőeszközeinek, főként a mezőgazdasági termelés fejleszté­sére fordítanák — a földön min­den ember jóllakhatna. Lovas Márton tek a munkások. A szakemberek azonban úgynevezett rejtett vesz­teségidőket is ismernek. Az így haszontalanná váló munkaidő mértékét legalább 15 százalékra becsülik. Harminc-harmincöt szá­zalékos munkaidő-veszteség épp abban az iparágban, amely tekin­télyes tervlemaradással, fokozódó munkaerőhiánnyal és időszakon­ként súlyos kooperációs gondok­kal küzd!... mennyiségű munkát takaríthat­nak meg. (Szemléltető példa ez egyébként a rejtett idővesztesé­gekre, hiszen dolgoztak itt az emberek megállás nélkül — de jórészt feleslegesen.) Egy harma­dik helyen pedig a következő bosszantó szervezési balfogás esett meg: felállítottak egy szállí­tószalagot, hogy a földszintről az emeletre szállítsák a téglát. Há­rom ember állt a földszinten és rakta a téglát a szalagra, az eme­leten pedig ketten várták a „szál­lítmányt”. A szalagra mindig csak egy téglát helyezhettek. Átlagosan másfél-két méterenként „utazott’’ egy-egy tégla a hevederen. Két ember; egy lent, egy fent tökélete­sen elegenedő. A többiek hozzá sem férhettek a munkához. Az épít­kezésen mégis arról panaszkodtak, hogy a munkaerőhiány miatt las­san haladnak. A veszteségidők nagysága gyors, határozott beavatkozást sürget. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak februári határozata kimond­ja: „biztosítsák az építőipar veze­tői, hogy a termelékenység lénye­ges növelésével járó korszerű, fo­lyamatos, szalagszerű építésszer­vezés általánosan elfogadottá vál­jék”. Ez a határozat bizonyítja, hogy a párt- és a gazdasági vezetés jól ismeri az építőipar gondjait és azt is, hol kell keresni a kivezető utat. A folyamatos szalagszerű építkezési mód M unka fegyelem-szervezés A behatóbb vizsgálatok azt mu­tatják, hogy a veszteségidők egy- harmad része általában a munka- fegyelem lazaságából adódik, két­harmada pedig szervezési, veze­tési hibákból fakad. (Ámbár a munkafegyelem lazaságán is első­sorban a vezetők változtathatnak.) Az ebédidő a megengedett 30 percnél hosszabb. Olyan építkezés gyakorlatilag nincs, ahol pontban 7 órakor valamennyi ember hoz­záfogna a munkához. Gyakori az igazolatlan hiányzás is. A rossz munkamorál okozta időveszteségeket megduplázzák a szervezési hibák. Az egyik épít­kezésen például 150 méterről hordták kézben az anyagot a munkahelyre. Egy másikon pe­dig a ház egyik oldalán felállítot­ták a gépeket és a másik oldalról vitték hozzájuk az anyagot, mi­közben a munkások szüntelenül kerülgették az épületet. Mindkét esetben, ha a munkahely, illetve a gépek közvetlen közelében tárol­ják az építőanyagot, jelentős egyszerűen lehetetlenné teszi az időpazarlást. Olyan objektív kö­rülményeket teremt, amelyek kö­zött egyetlen perc sem „veszhet” el nyomtalanul. Az Építésgazdasá­gi és Szervezési Intézetben már készen állnak a szalagszerű, te­hát gyáripari jellegű építkezési módok szervezési receptjei, ame­lyek a különféle rendeltetésű épít­kezések minden lényeges körül­ményét számba vették, hogy megkönnyítsék eredményes fel­használásukat. A szalagszerű építkezés alapja: a szakosítás és a szakmunkások specializálódása. Ez hosszú időre együtt tartaná a munkacsoporto­kat, így csökkenne a munkások cserélődése, javulna a munkamo­rál is. A szalagszerű folyamatos építési mód pontos ütemezést kö­vetel. A pontos program alapján pedig az anyagellátást, a gépeket, a munkáslétszámot is óráról órára ütemezni lehet. Az ütemesség a veszteségidők csökkenéséhez, a kooperációs gondok enyhüléséhez vezet. A szervezési sémák egy eszten­deje készen állnak, de terjedésük rendkívül lassú. Az intézet

Next

/
Thumbnails
Contents