Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-12 / 214. szám

1M4. szeptember if.’ 7IP-E J Szombat ..................... i fttffc 9 Hazánkba érkezett Tito elvtárs és feiesége (Folytatás aé 1. oldalról.) tapssal fogadott üdvözlő szavai után Joszip Broz Tito mondott beszédet Kedves Dobi Elvtársi Kedves Kádár Elvtárs! Elvtársnők és Elvtársak! Kedves Barátaink! Nagyon hálás vagyok azért a kedves fogadtatásért, amelyben engem, feleségemet és munkatár­saimat részesítettek, valamint azokért a meleg szavaikért, ame­lyeket ön, kedves Kádár elvtárs a szocialista Jugoszláviához, és népeihez intézett. Engedjék meg, hogy az Önök fővárosába, Buda­pestre érkezve átadjam a baráti magyar népnek Jugoszlávia népei szívélyes üdvözletét és legjobb szerencsefkívánatai t. örülünk annak, hogy alkal­munk nyílott az önök országába látogatni és közelebbről megis­merkednünk azzal a fejlődéssel, amelyet Magyarország az utóbbi években gazdasági és társadalmi életének számos területén elért. Eddigi együttműködésünk — különösen az utóbbi időkben — mindkét országra nézve gyümöl­csöző és hasznos volt. Biz az együttműködés minden területen nap mint nap egyre szélesebb és új formákat öltött. Őszintén kí­vánjuk, hogy az ilyen kapcsola­tok tovább fejlődjenek, mert ez kölcsönösen megfelel szocialista országaink érdekeinek. Meggyőződésem — hangsúlyoz­ta —, hogy látogatásunk és a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormá­nyának vezetőivel sorra kerülő tár­gyalásaink újabb hozzájárulást jelentenek majd az országaink közötti baráti együttműködés to­vábbi elmélyítéséhez, a békesze­rető politika erősödéséhez, vala­mint a konstruktív nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez. Ismét fel csattant a taps; a bu­dapesti dolgozók küldöttei me­leg szeretettel köszöntötték a ju­goszláv vendégeket. Az ünnepélyes fogadtatás a dísz­zászlóalj díszmenetével ért véget. Joszip Broz Tito, Jovanka Broz és a jugoszláv államfő kíséreté­nek tagjai a magyar államférfiak társaságában gépkocsiba ültek és szállásukra hajtattak. Az útvona­lakon, amerre elhaladtak, minde­nütt százak és százak üdvözölték a vendégeket, valamint a magyar államférfiakat. lett élésének, a két rendszer bé­kés versenyének híveiként külpo­litikánkban is a tárgyalások, a kapcsolatok bővítésének útját jár­juk, semmit fel nem adva szoci­alista élveinkből. A szocialista társadalmi rendszer felsőbbren­dű, mint a kapitalista rend, győzni fog a békés gazdasági ver­senyben és így, és ezzel segíti elő a szocializmus győzelmét az egész világon. Kedves Elvtársak! Jó, hogy sok kérdésben a ju­goszláv elvtársakkal egyező mó­don vélekedünk. Ez hasznos együttműködést tesz lehetővé szocialista országok viszonylatá­ban és számos nemzetközi kérdés­ben. Mi ezzel a hasznos baráti együttműködéssel számolunk, — ezen munkálkodunk. A társadalmi haladás élén Ju­goszláviában is elvtársaink, a kommunisták járnák. A jugoszláv kommunisták sok eredményes csa­tát vezettek a régi kizsákmányoló megnyilvánul, hogy a Nyugat egyes vezető hatalmai rugalma­sabban nyúlnak a nagy nemzet­közi problémákhoz. Még mindig messze vagyunk azonban attól, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzettel elégedettek legyünk. A világ pozitív fejlődési folyamataival szemben nemcsak a hagyományos reakciós erők ellen­szegülése figyelhető meg, hanem csatlakoztak hozzájuk a nemzet­közi munkásmozgalom konzerva­tív, dogmatikus elemei is, ame­lyek egységbontó kísérletekkel igyekeznek akadályozni a békéért vívott harcot. Mindjobban érzékelhetővé válik a Kínai Népköztársaság jelenlegi vezetői káros, kalan­dor politikájának igazi arcu­lata. E politika már csak azért is veszélyes, mert a marxizmus—leninizmus kön­tösébe burkolódzik, s felelőt­lenül dobálódzlk álforradalmi jelszavakkal. Az MSZMP Központi Bizottsága ebédel adott Tito elnök és felesége tiszteletére A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága pénte­ken az Országház vadásztermé­ben ebédet adott Jc»zip Broz Ti­to, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­ge főtitkára és felesége, Jo- vamka Broz tiszteletére. Részt vettek az ebéden a Tito elnökkel együtt hazánkba érkezett jugosz­láv vendégek is. Az ebéden részt vett Dobi Ist­ván, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és fe­lesége, ■ Kádár János, a Magyar Kedves Tito elvtárs! Tisztelt asszonyom! Kedves jugoszláv vendégeink! Elvtársak! Pártunk Központi Bizottsága nevében szívből üdvözlöm kedves vendégünket, Tito eivtársat, a kí­séretében érkezett többi jugosz­láv élvtársat, találkozónk min­den résztvevőjét. Magyarok és jugoszüávok, akik ma itt együtt vagyunk, mint sa­ját népünk szülöttei és neveltjei, különbözünk egymástól anyanyel­vűnkben és sok minden másban, de közös bennünk, hogy a -jelen­lévők valamennyien kora ifjúsá­guktól a kommunista eszme hí­vei és az eszme győzelméért, a nemzetközi munkásosztály ügyé. ért harcolnak a ki zsákmányol ók, a burzsoá rend, az imperializ­mus ellen. Most száz éve annak, hogy a Kommunista Kiáltvány — „Világ proletárjai egyesüljetek” — jel­szavát követve, sok nemzet fiai összefogtak és létrehozták az 1. Interoacionálét. Kitérők, kudar­cok is voltak, oeztályellenségeink ezerszer ujjongtak és temették a marxizmust, de az eszme diadal­maskodott, a szocializmus 14 or­szágban már megvalósult és vi­lágrendszeré, a béke legfőbb őrévé, a történelem meghatározó erejévé vált. A 14 ország fiai között, amely­ben már megdöntötték a kapita­lista rendszert és szabadon, a nemzeti függetlenség birto­kában építik a szocializmust, ott vagyunk mi, magyarok és jugoszlávok is. Ez öröm és büszkeség számunk­ra, közelhoz és arra ösztönöz ben­nünket, hogy működjünk együtt országaink, népeink érdekében, a békéért, a szocializmusért, a gyar­matosítás ellen, a népek javára. Ma viszonyunk világos, jó, tanul­tunk a múltból, és nem hátra, ha­Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a kor­mány elnöke és felesége, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Ko. mócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szir­mai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a kor_ mány több tagja és a politikai élet más vezető személyiségei. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott ebéden Kádár János po­hárköszöntőt mondott nem előre tekintünk. Arra épí­tünk, ami közös, amiben egyet­értünk. Jó feltételekkel rendelke­zünk ahhoz, hogy fejlődjön orszá­gaink és pártjaink viszonya, együttműködése. Jelenlegi talál­kozásunk sokat segít ebben. A szocialista társadalom építé­sének éppen úgy megvannak a nemzetközi, közös, fő törvénysze­rűségei, mint ahogyan megvannak minden népnek a maga történel­mi, nemzeti sajátosságai, minden országnak a maga adottságai. A tapasztalatok arra intenek, hogy egyik éllen sem lehet a szocializ­mus ügyének megkárosítása nél­kül véteni. Az egyes szocializmust építő országok tapasztalatait ép­pen úgy nem lehet gépiesen le­másolni, mint ahogyan teljesen figyelmen kívül hagyni sem le­het. Nemzetközi síkon most vita folyik mozgalmunkban. Mi, magyar kommunisták elítél­jük a szovjetellenességet, a nacionalizmust, a kalandor­politikát, a szakad ár tevé­kenységet, mindazt, ami az utóbbi időben az 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozás fő irányvonala, a szocialista országok, a nemzetközi kom­munista mozgalom egysége ellen irányul. Véleményünk szerint minden­kinek, aki szívén viseli a haladás ügyét, azon kell munkálkodnia, hogy még jobban tömörítsen minden imperialistaellenes, a gyarmati rendszeri megsemmisí­teni, és a békét megőrizni kívánó erőt. Azon kell dolgozni, hogy a szocialista világrendszer minden országa, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom minden harci oszta­ga egyesítse erejét, s együtt lép­jen fel az imperializmus ellen. A vitában nincs helye a szitok­átok módszernek, nincs helye az egységbontó aknamunkának, ta­nácskozni kell. A marxista—leni­nista elmélet fényénél kell meg­vizsgálni a tényeket, elemezni a nemzetközi helyzetet, s mozgal­munk kérdéseit. Tudományos vi­lágnézetünk választ ad minden kérdésre. A marxizmus—leniniz­mus eszméi eddig is legyőztek mindenféle jobboldali és „bal­oldali” elhajlást, győzni fognak a téveszmék felett a mostani vitá­ban is. Mi, magyar kommunisták meg vagyunk győződve erről. Szi­lárdan kitartunk elveink, gyakor­latban bevált politikánk és a nem­zetközi kommunista mozgalom közösen kidolgozott és elfogadott fő irányvonala mellett. Mivel bízunk eszméink erejé­ben, a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mel­Kedves Dobi Elvtárs! Kedves Kádár Elvtárs. Kedves Barátaim! Azzal a meggyőződéssel jöttünk Önökhöz — mondotta —, hogy a szocializmust építő országaink kö­zötti viszony mind kedvezőbben fejlődik, s hogy együttműködé­sünk egyre szélesebb körű és sok­rétűbb lesz. Közös harcunk a bé­ke megőrzéséért, azonos céljaink a szocializmus építésében és kö­zös érdekeink — amelyek abból következnek, hogy szomszédos szocialista országok vagyunk, — szilárd alapot képeznek, s ezen to­vább építhetjük népeink barátsá­gát és a kölcsönös bizalom jegyé­ben sokoldalúan fejleszthetjük együttműködésünket. Ebből az alkalomból szeretném hangsúlyozni, hogy a Kádár János elvtárssal és munkatársaival egy esztendeje K aragyorgyóvóban folytatott tárgyalásaink kedvezően hatottak kapcsolatsunk fejlődésé­re. Örömmel állapítom meg, hogy az utóbbi években bő­vülnek és élénkebbé válnak gazdasági kapcsolataink is. Az árucsereíorgalam növekedése mellett hasznos egyezményeket kötöttünk az ipari együttműkö­dés terén is. Ebben jelentős sze­repe volt a jugoszláv—magyar gazdasági és a műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottságnak is. Elmondhatom, hogy a jugosz­láv kormány és gazdasági szerve­ink érdekeltek a szélesebb körű és hosszabb lejáratú gazdasági egyezmények megkötésében; ab­ban, hogy az egyenjogúság elve alapján teljes mértékben kihasz­nálhatjuk lehetőségeinket a gaz­rendszer ellen, a háború idősza­kában a Hitler-fasiszták ellen, s most, a szocialista építésben né­pük, országuk anyagi felemelke­déséért. A kommunisták két keze minden szocialista országban teli van a szocialista építés, az álla­mi vezetés, a napi munka felada­taival. Mi sikert kívánunk önöknek, pártjuknak és minden jugoszláv kommunistának mai és jövendő munkájukhoz. Emelem poharam Tito élvtárs kedves egészségére, valamennyi jugoszláv elvtársunk, mindannyi­unk egészségére; a szocialista Ju­goszlávia népére, barátságunkra, a béke, a szocializmus ügyének győzelmére! (Taps.) Az ebéden pohárköszöntőt mon. dott Joszip Broz Tito. dasági együttműködés további fejlesztésére. A múltban mind kulturális, mind egyéb területen sok érint­kezési pont volt országaink kö­zött. A jugoszláv és a magyar munkásosztály harcának történe­te is azt bizonyítja, hogy országa­inkban a dolgozó emberek érde­kei nem ellentétesek, hanem azo­nosak, szoros kapcsolatokban áll­nak. Meggyőződésem, hogy ma — a nemzetközi munkásmozga­lom negatív örökségének fel­számolására tett nagy erőfe­szítések után — kedvezőek a feltételek forradalmi mozgal­munk együttműködésének eredményes fejlesztésére. Kedves Elnök Elvtárs! Kedves Barátaim! A mai bonyolult nemzetközi helyzetben országaink azonos vagy hasonló álláspontot foglalnak el a nemzetközi politika egy sor kulcskérdésében, és egységesek a békepolitika és a békés egymás mellett élés támogatásában. A bé­kés egymás mellett élés politiká­ja, mint a nukleáris korszak nem­zetközi kérdései rendezésének egyetlen lehetősége, egyre általá­nosabban elfogadottá válik és je­lentős mértékben hozzájárul a népek egyenjogúsításának meg­gyorsításához, az újonnan felsza­badult országok megerősítéséhez, a fejlődőben lévő’ országok hely­zetének javulásához és különösen a hidegháború elemeinek vissza­szorításához. Külön is hangsú­lyozni szeretném, hogy a Szovjet­unió és személyesen Nyikita Szer- gejevics Hruscsov, sokban hozzá­járult ehhez. Ez a pozitív irányzat bizonyos mértékben abban is A közelmúlt eseményei — Cip­ruson, Vietnamban, Kongóban és másutt — erőszakos beavatkozást jelentenek a belügyekbe, s komoly aggodalomra adnak okot, mert nemcsak a nevezett országok (te­rületek) függetlenségét, s ezek önrendelkezési jogát veszélyezte­tik, hanem a nemzetközi kapcso­latok nagy erőfeszítések árán el­ért eredményeit is. Nekünk is gondot okoz a fegy­verkezési verseny, amely még ma is tart. Mindannyiunkra — de kü­lönösen az Egyesült Nemzetek Szervezetére — komoly feladat hárul, hogy a tárgyalások meg­gyorsításával és újabb nemzetközi egyezményekkel hozzájáruljunk, mindenekelőtt a nukleáris és ra­kétafegyverek továbbterjedésé­nek megakadályozásához. A Genf ben nemrég befejezett világgazdasági és kereskedelmi konferencia, amelyet az ENSZ rendezett, jelentős sikereket ért el. Az egység, amely a fejlődő or­szágok álláspontját jellemezte, és amely a jövőben is jelentő® poli­tikai tényező lesz a nemzetközi életben, megmutatta a vizsgált problémák akut jellegét. Ügy véljük, hogy a fejlődés feladatainak megoldásában a mai világban nagy jelentősége van a szocialista országok megértő támogatásának. Abból kiindulva, hogy az ENSZ-ben és azon kívül is állan­dóan harcolni kell az együttélés elveinek megerősítéséért, a világ­szervezetnek el kellene fogadni éa törvénybe kellene iktatni eze­ket az elveket, mint a nemzetkö­zi kapcsolatok szabályait. Arra számítunk, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésének legköze­lebbi ülésszakán a békés zeretó népek egységes fellépése, szere­pe még inkább kifejezésre jut mindazon kérdések megoldásában, amelyektől a béke függ. Meggyőződésem, hogy az ed nem kötelezett országok vezetőinek ér­tekezlete, amelyet a jövő hónap elején tartanak Kairóban, jelen­tős mértékben hozzájárul a gyar­matosítás mielőbbi felszámolásá­hoz, a neokolonialista irányzatok megfékezéséhez, a jobb nemzet­közi megértéshez, a békés és egyenrangú együttműködéshez, a békeharchoz ugyanúgy, mint az előző belgrádi tanácskozás — mondotta Tito. Végül kifejezte meggyőződését, hogy a jelenlegi tárgyalások hasz­nosan szolgálják országaink kap­csolatainak további fejlődését, valamint a béke megerősítésének nemes ügyét. (MTI) Kádár Jánoss Joszip Bros Tito:

Next

/
Thumbnails
Contents