Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-10 / 212. szám
1964. szeptember 10, 4 Csüt5rt5k „(Szóéin lista A BÉKÉSCSABAI (fi zenivész' FŰTŐHÁZBAN A Békéscsabai MÁV Fűtőház villamos műhelye „magasabb osztályba lépett”, szeptember 5-én elnyerte a Szocialista Üzemrész címet. Rang ez, tekintélyemelő tény a vasutasok szemében, s egyáltalán a szocialista versenymozgalomban. A műhely kollektívája a Balázs Béla vezette Magyar—Szovjet Baráti Társaság szocialista munkabrigádba tömörül. Rájuk vár mindennemű elektromos munka, legyen az szerelés, villanymo- tor-üzembehelyezés, karbantartás. Huszonketten munkálkodnak együtt azért, hogy a műhelybe kerülő, reparálásra szoruló szerkezetek gyorsan és jól szuperál- janak megint, hamar megszűnjenek az esetleges világítási zavarok, jól működjenek a villanymotorok. 1959-ben tűzték ki célul a Szocialista brigád cím elnyerését. Egy év múltán megkapták áz oklevelet, aztán jelvény járt nekik, majd kiérdemelték a zászlót is. 1962. november 1-én vállalkoztak a Szocialista Üzemrész címért való harcra. Kétévi jó munkájukat siker koronázta, szeptember 5-én ünnepélyesen átvehették új oklevelüket Vándor Páltól, a fűtőhöz főmérnökétől a csabai Balassi Művelődési Házban rendezett ünnepélyen. A brigádnak melegen gratulált Pankotai István, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára is, aki kapcsolatukat egyengeti a moszkvai villamos mérőműszerek gyárának dolgozóival. Az új címről szóló nagy oklevél már a műhely falát ékesíti, a munka pedig halad tovább, olyan jól, mint eddig. Nem kirakatba való Annak idején közölték velük: munkaverseny lesz és a legjobb brigád jutalmat kap. Beneveztek. Miért ne? Ezután nem sokat emlegették sem ők, sem mások. A műhelyben senki egy sor írást nem függesztett ki, versenytábla pedig az egész üzemben nincs. Most már tudják, hogy megnyerték a versenyt. Tavaly július 1-én kezdték ... Félévkor is elsők voltak, most újra. Ügy sejtik, hogy a szocialista címért ment a vetélkedés, de kiderült, hogy brigádnaplójuk nem volt, így tehát ez nem valószínű. Erről beszélgetek a Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz 1-es számú javítóműhelyében Mező Ferenccel, Zsóri Józseffel, Gyurkó Jánossal és Kovács Ferenccel. Mind a négyen idősebb emberek, Gyurkó János már nyugdíjazás előtt áll. Dolgoznak most is. Nem azért, mert különösképpen sietniük kell, hanem a megszokás miatt. Valami érdekes asszociáció ez: a környezet és a munka természetszerű összekapcsolódása a képzeletükben; Mondják is, hogy ők 30—40 év alatt sohasem ültek tétlenül a háromlábú széken. Ez nem pihenőhely. És, hogy bizonyítékot is lássak, Gyurkó János felemeli a karját és mutatja: „Negyvenhárom év alatt ilyenné válik.” Különösebbet nem veszek észre rajta, csak amikor a csuklóját és az ujjait mozgatja. Bizony nem hajlanak már olyan könnyen, mint valamikor. Nemcsak a hatvanegy- néhány év bélyegét viseli magán, hanem annak az ellenállásnak is, amit a sok ezer cipő kifejtett, amíg hasznavehetővé formálta azokat. Derék, szorgalmas emberek, akik életük javarészét munkában töltötték, s a nyugdíjig hátralévő időben sem vár más rájuk. Megteremtették a szövetkezetét, fejlesztették, áldozatot hoztak és hoznak is érte. Ügy gondolom, szeretik is. Erről ugyan nem beszélünk, de következtetek rá. Egy kis büszkeséggel mondják, hogy már elég régen dolgoznak így együtt. Csak azt nehezményezik, hogy a vezetőkkel való emberi kapcsolat nem olyan, mint amilyet elvárnának. Itt van a munkaverseny is. Nem tájékoztatják őket eléggé. ígéret hangzott el, hogy jutalmat kapnak, talán kétezer forintot... Még a mai napig sem láttak belőle semmit, pedig már két hónapja lezárult a verseny. Állítólag majd november 7-én... És az üzemiben bárkitől is megkérdezem, senki sem képes felvilágosítást adni. Csak éppen anpyit tudok meg, hogy a versenyt a KISZÖV szervezte és tizenhárom brigád nevezett be. így van vagy nem így van, ki tudja? Az elnök * * és a versenyfelelős éppen házon kívül tartózkodik ... Ok bizonyára tájékozottak. De vajon elég-e ennyi? Hogy az eredményt kirakatba tegyük vagy statisztikai adatként használjuk fel, ahhoz igen. Egyébként ez a módszer csak lejáratja a szocialista munr kaverseny tekintélyét, ezért ott, ahol a legérdekeltebbeket ennyire tájékozatlanul hagyják, jobb, ha ilyen vetélkedőbe bele sem kezdenek. Pásztor Béla Mikes György: LEFU o (Szatirikus kisregény) Félrehívta a fiút és a kezébe csúsztatta Hédiiké három fényképét. — A mamádnak ne mutasd meg őket! — súgta a fülébe. A fiú ránézett a képekre és elvörösödött. Amikor már nem volt mit szétosztogatnia, levette az álba- júszát és azt is odaadta valakinek. Frenetikus sikert aratott. * Másnap reggel Alois Siegfried Maria Alexander Poppenheim fütyörészve lépett ki a szálloda kapuján. Hirtelen egy kéz nehezedett a vállára. — Géza bácsi, te vagy az? Nevetve hátranézett. Két komor tekintetű férfi állt a háta mögött. Nem voltak rokonok. * A kánikula végétért. A Meteorológiai Intézet már régóta esőt, viharos szelet jósolt, és most végre igaza lett. Esett az eső és viharos szél hajlítgatta a fákat, dobálta a tetőcserepeket, sőt a Vörösmarty téren még egy telefonfülkével is eljátszadozott Mr. Varga egy öreg Renault kocsiban üldögélt, szemközt azzal a házzal, amelyben Zimányi lakott, és hol az órájára, hol a ház kapujára nézett. Az ügynök ideges volt. Cigarettáról cigarettára gyújtott. Időnként megtörülte az ablakot, hogy jobban lásson. „Félsz?” — kérdezte önmagától. — Nem, nem félek. Az akció sikerülni fog. Nyolc órakor kijön a vegyész, körülnéz, keresi a kocsiját, de az nem jön, erről gondoskodtam. Elkkor odamegyek hozzá és tüzet kérek. Aztán előszedem a kloroformos kendőt... A többi már gyerekjáték... Az a maiha Kiss lebukott, pedig neki sokkal könnyebb feladata volt... Szétosztogatta a felszerelését... Á gombfényképezőgép, amelyet az egyik rokon azonnal eladott, felkeltette a rendőrség figyelmét... A marha! Megérdemli a sorsát! Fel akart vágni a rokonok előtt...” Az órájára nézett. Pontosan nyolc óra. A kapuban megjelent a vegyész és körülnézett. A kocsija nem volt sehol. Bosszankodva csóválta a fejét, majd behúzódott a kapuba. Varga azonnal kiszállt a kocsijából és átA gyerekek A témát, az Alsófokú Művelődésügyi Intézmények Békéscsabai Központi Konyhájának — azaz a városi napközi konyhának — helyzetét, nem először tárgyaljuk lapunkban. Miért olyan fontos, hogy februárban megjelent cikkünk után most megint felvessük? Mert 2300 óvodás és iskolás gyerek étkezése, és egy, az üzem körülményeiből adódó ételmérgezés veszélye nem lehet közönbös még olyan városi, városrendezési gondok, anyagi keretproblémák, tervezési és építkezési kapacitás- hiány közepette sem, amiből Békéscsabán oly sok akad, a csatornázástól — a színházépítésig. Az ételmérgezés lehetősége — nem bürokrata, kákán is csomót kereső egészségügyi szakemberek ijesztgetése a mumussal. Két esemény is figyelmeztessen erre. Az egyik a tavalyi békéscsabai — s pont a napközi konyha területéről kiindult —, szerencsére még idejében korlátozott tífuszjárvány. A másik a múlt havi medgyesegyházi étel- mérgezés. Mindkét esetben „csak” a nem megfelelő körülmények közti üzemelésről volt sző. Az előbbinél a kútkarban- tartás, a másodiknál a cukrászati konyha állapota volt kifogásolható. És ha egy ételmérgezés nem 60—70 krémesvásárlót — mint Medgyesegyházán —, hanem 2300 gyereket érintene...? Bizonyítható, hogy e feltételezés nem túlzott rémlátás, menjünk csak végig az évek óta egészségügyi engedély nélkül üzemelő konyhán. Ez az üzem 300 ebéd készítésére kapott engedélyt és elmondhatjuk, hogy 500 ebéd előállításához méreteiben még alkalmas. Most, a tanév elején 1700 ebédet főznek itt naponta, de pár hét múlva ez a szám, Erdei József gazdasági vezető szerint 2300-ra emelkeszaladt az utcán — a szél az arcába verte az esőt — be a kapu alá, ahol Zimányi várakozott türelmetlenül fel-alá sétálva. — Szaibad egy kis tüzet? — kérdezte a kém, ujjad között cigarettával. — Sajnos, nem dohányzom. „Püff neki! — gondolta Mr. Varga. — Most mit csináljak? Nem dohányzik?” A következő pillanatban előrántotta a kloroformos kendőt és Zimányi arcához tapasztotta. A vegyész védekezett egy darabig, aztán eics.endesedett és a kém karjai közé esett. Midőn magához tért, egy teljesen üres szobában találta magát, ahol egyetlen bútordarab sem volt. A mennyezeten gipszrózsák. Az ablakon rács. Az egyik csupasz - falon teve alakú penészfolt. „Vajon hol lehetek? És hogyan kerültem ide? Tudom már... Engem elraboltak... De ki? És miért?” Nemsokára nyílt az ajtó, és pisztollyal a kezében belépett Mr. Varga. — Magához tért? Remek! Akkor most elbeszélgetünk egy kicsit... — Ki maga és mit akar? — pattant fel Zimányi. , — Csak semmi idegenkedés! Hogy én ki vagyok, az nem fontos. De azt megmondhatom, hogy mit akarok. A Lefu—156-os gáz képletét. konyhájáról dik majd. Egy üzemi konyhánál alapvető követelmény, hogy a földes áru (zöldség stb.) előkészítés, a húselőkészítés, a mosogatás és az edénytárolás külön helyiségben történjék. A békéscsabai napközi konyhában ugyanazon helyiségben pucolják a krumplit, mosogatnak, majd ugyanott tárolják az edényt. A konyhától igen távol lévő, szűk húselőkészítőben pedig mindössze egy 500 literes hűtőszekrény áll, amelyben látogatásunk alkalmával a nyers húson tárolták a vajat. Ha a hús véletlenül romlott, a nyersen fogyasztott, kitűnő baktériumtalaj vajon keresztül máris megtörténhet a fertőzés. Soroljuk még? A vizet csak a konyhába és az egyik előkészítőbe vezették be, a húselőkészítőbe már lavórral hordják. (!) Megannyi ok, hogy a különben igen rendben, tisztán tartott üzemben egyszer minden gondosság ellenére bekövetkezzék az ételmérgezés. Hogy áll a régóta emlegetett új napközis konyha ügye? A városi tanács mintegy egymillió forinttal tudná támogatni az ötmillió forintos építkezést. Ez összeg nagysága természetesen feltételezi, hogy az új beruházást az illetékes tárca által központilag oldják meg. A Művelődésügyi Minisztérium legutóbbi válasza szerint ez azonban nem lehetséges?... A városi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás nemrégiben levelet írt az Egészségügyi Minisztériumnak, hogy sürgesse meg az építkezést. Mindössze ennyit tudtak mondani az illetékesek az új napközis konyháról. „Vajúdik az ügy’- — így foglalták össze. Hát elég hosszú ez a vajúdás. Tudjuk: nagy beruházás, nagy gond. Jő lenne azonban, ha e gondnak mielőbb akadna gazdája is... P. A. — Minek a2 magának? — Szenvedélyes 'képletgyűjtő vagyok. „Hiszen ez egy kém! Egy valódi kém!” — Itt a papír és a ceruza. Egy órát adok magának! Egy óra múlva visszajövök! „De sok ilyen filmet láttam már a televízióban, moziban — gondolta Zimányi. — Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer én is... De most mit tegyek? Semmit. A végén úgy is megmentenek. Légy teljesen nyugodt! Az utolsó percben úgy is befut a rendőrség és megmentenek. A kémfilmek mindig így végződnek...” Egy óra múlva a kém visz- szajött. A pisztoly most is ott volt a kezében. — Na, megcsinálta? — Eszemben sincs! — válaszolta fölényesen a kutató. — Üúgy? — Ügy. — Álljon a falhoz! — Kérem, ahogy parancsolja. — Ebben a pisztolyban hat golyó van. — Szabad megnéznem? Még sohasem láttam revolvert. „Jó idegzetű pasas — gondolta Mr. Varga. — Azt hittem, hogy egy begyulladt, nyamvadt tudóssal lesz dolgom.” — Álljon a falhoz! — így jó lesz? (Folytatjuk)
