Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-06 / 209. szám
KOR OS TAJ ____________KULTURÁLIS MELLÉKLET________ M űkedvelés, műértés „Mindenkori törvénye a művészet és műveltség történetének, hogy azok egymás függvényei dialektikus egymásra hatásban. A művészet nevelte a közönség ízlését, melynek finomabb ízlése viszont kívánta és lehetővé tette a magasabb művészetet.” Ezzel a Balázs Béla-idézettel kezdi Bölcs István a Társadalmi Szemle ez év júniusi számában az irodalmi ízlés kérdésével kapcsolatos tanulmányát. „Kulturális forradalmunk egyik célja, hogy a kultúra demokratizálásával megszüntesse azt a szakadékot, amely az osztálytársadalmakban a művészet és a társadalom között alakult ki, s amely mai, átmeneti társadalmunkban is szükségszerűen megvan” — írja tanulmányában Bölcs, majd így zárja fejtegetéseit: „Társadalmi népnevelő munkánkban, kultúrpolitikánk minden ízlésformáló területén szintézisben kell látnunk az erkölcsi, világnézeti,, az esztétikai és az érzelmi nevelést, mert ezek bármelyikének elégtelensége a másik területen is lehetetlenné teszi a műalkotás hatásának maradéktalan érvényesülését” Ezekkel a problémákkal foglalkozik Sass Ervin ízlésfejlesztés, de hogyan? című elvi cikke a Népújság augusztus 26-i számában. A magunk részéről most a népművelés egy speciális területén — a műkedvelő mozgalomban. — próbáljuk felvázolni a tennivalónkat. Vállalkozásunk nem törekedhet a teljességre, s nem is adhatunk „üdvözítő” recepteket, csupán gondolatokat. Országosan is, a Népújságban is — mások is és magam is — sokat beszéltünk a népművelők műveltségéről, szükséges ízlésbeli fejlődéséről. Bár ebben a kérdésben még nagyon sok a tennivaló, rengeteg a fehér folt, a továbbiakban tekintsük úgy ezt a kérdést, hogy a mozgalom irányítói maguk már rendelkeznek a korszerű, szocialista ízlés normáinak ismeretével, Tételezzük fel, hogy a soron következő feladatok megoldására a művészeti csoportok vezetői már rendelkeznek a szükséges ismeretekkel. Talán maga ez a feltételezés is ösztönzi az illetékeseket, hogy ki-ki felmérje a maga hiányosságait, és tűzze ki maga elé feladatait. A szocialista szellemű műkedvelő mozgalomnak fontos célkitűzése már régen, az ún. „belső nevelés” — az tehát, hogy egyes művészeti csoportok ne csak a közönségre gyakorolt hatásban mérjék tevékenységük eredményeit, hanem a tagok általános műveltségének fejlesztésében, a szakmai ismeretek elsajátításában is. Ezt szeretnénk most úgy továbbfejleszteni, hogy a műkedvelő csoportban végzett belső nevelés elsősorban a tagok ízlését fejlessze, alakítsa ki. Magyarul: a műkedvelőből ne csupán jó műkedvelő, hanem értőbb irodalmi, színházi, film, zenei és képző- művészeti közönség legyen. Nagyon csúnya szóval, de kifejezően jelölhetjük meg e gondolatot: az „aktíva” szó kifordításával úgy mondhatnánk: a művészetek számára értő „pasz- szívák” nevelése lenne a fő feladat. Ez természetesen fokozott felelősséget, és tiszteletdíjban kifej ezhetetlen pluszmunkát ró a csoportok szakmai vezetőire* Ez Sz ízlésfejlesztési feladat sokkal általánosabb jellegű kell legyen, mint az alapját jelentő belső nevelő munka volt. A belső nevelés ugyanis az egyes művészeti csoportok elsősorban szakmai nevelését szolgálta, az ízlésfejlesztés feladata pedig általános igényű kell legyen. Tehát a színjátszó csoport nemcsak színházi és irodalmi, hanem zenei és képzőművészeti, a tánc-, vagy ének-, zenekar irodalmi és színházi ízlésfejlesztési feladatokat is vállaljon. Bizonyos folyóiratok ismerete, illetőleg ismertetése, egyes jelentős helybeli vagy budapesti színházi előadás ismertetése, megteKatona Judit: Aranypók Az égi parton mennyi csónak kék széltől hajtott orra ring. Lehorgonyzóit a fényhajóhad s a fű árkok vállára kókad, kiserkent zöld vérrel megint. Esők hintája leng a fákon, átfordul sápadt rügy felett. Vetést dajkál bölcsőnyi álom ereszkedik ezüstös szálon a nap szívünkhöz közelebb. Írintése és értékelése minden műkedvelő csoport témája kell legyen. Nyilvánvaló, hogy a didaktikai módszerek és alkalmak csoportonként változnak. Nem lehet ez az ízlésfejlesztési program a TITr hez vagy az esti egyetemhez hasonló módszeres, vagy történeti összefüggésekre is figyelő. Ehhez aktuális alkalmak kellenek: vagy országos, vagy helyi jelentőségűek, vagy a csoport életéből adódóan alkalomszerűek. A továbbiakban felvetnénk néhány témát, némi módszertani tanáccsal kiegészítve* Az irodalmi ízlésfejlesztés elsődleges feladata országos folyóirataink megismertetése lenne. A Kortárs, Üj Írás, Nagyvilág, Alföld, Jelenkor, Tiszatáj időnkénti körözése a csoporttagok között, egy-egy folyóirat-est, esetleg író— olvasó-találkozóval egybekötve, igen jelentős hatású lehet. Ezt persze nem kötelező leckévé kell tenni a tagok számára, hanem kedvet kell hozzá ébreszteni. (A folyóiratokat nem kiosztani kell, hanem kedvet kell ébreszteni ahhoz, hogy olvassák, igényeljék... tehát állandóan a „kezük ügyébe” kell juttatni.) Mai irodalmi életűnk állandóan felszínre hoz érdekes, aktuális vitatémákat. Ilyen volt a közelmúltban a Fejes Endre „Rozsdate- mető”-je körüli vita. Ilyen most Sánta Ferenc a „Húszórás riport” című írása körüli érdeklődés. Ilyen igényt támaszthat a fiatalok közül Moldova György, Gere- lyes Endre, Kamondy László néhány írása, az idősebb nemzedék tagjai közül állandóan „problematikus” művél jelentkezik pl.: Németh László, Illyés Gyula, Lengyel József. A megyei színház, néhány budapesti színház mindig produkál olyan előadásokat, melyek nehezebben emészthetők, a közönség igényesebb rétegéhez szólnak: ezek előzetes ismertetése, megtekintése, majd megbeszélése szintén feladat lehet és nemcsak színjátszó csoportok, hanem ^más műkedvelő csoportok számára is. Támadhat vita néhány tv-játék vagy film vetítése után is. Ezek esetében az ízlésfejlesztés szempontjából nem a „kollektív” megtekintés a döntő, hanem az, hogy beszéljünk róla. A tv- játék iránti érdeklődést felkeltheti egy-egy figyelemre méltó alkotás, néhány külföldön szerzett díj. (Nyilvánvaló, hogy az igazi Szlovák György: Gyár (tusrajz) problémákat nem a „Teli Vilmos”, a „Robin Hood” vagy a „Tenkes” jelenti, hanem pl. a „Menekülés a börtönbe”, vagy az olyan kétes állásfoglalású mű, mint „A csónak visszafordul” volt.) Az értő filmnézőt sem úgy kell nevelni, hogy szidjuk előtte a kalandfilmeket, hanem pl. egy „Nyolc és fél” vagy „Morál—1963”, „Hogy állunk fiatalember?”- szerű film kapcsán kell felvetni a korszerű íilmnyelv kérdéseit* Általános — sajnos — az elmaradottság a képző- művészeti ízlés körül. Egy- egy tárlatlátogatás, festő vagy festőcsoport ismertetése feladata kell legyen minden műkedvelő csoportnak, nemcsak a képzőművész szakkörnek. Jó alkalom erre egy-egy megyei tárlat, vándorkiállítás. De csupán a közelmúlt is ad témát: hódmezővásárhelyi tárlat, Szocialista Képzőművész Csoport, „Nyolcak” (pl. pillanatnyilag Fór Bertalan halála kapcsán) sth, Egy-egy hangversenyre nemcsak a zene- és énekkarok, hanem más művészeti csoportok is ellátogathatnak. Természetesen a szervezett látogatások vagy előadások mellett igen hatásos eszköz a tagokkal való egyéni, vagy alkalomszerű beszélgetés ügyes elindítása. Nem felejthetjük él, hogy a műkedvelő nem esti iskolára, hanem szórakozni jött a csoportba. Az ízlésfejlesztéshez tehát a csoportvezetőnek szórakoztató jellegű, érdekes programokat kell megszerveznie. Az is természetes, hogy mind e feladatok jó ellátására nem lehet egy személyben alkalmas a csoport szakmai vezetője. Segítségül kell hívni a többi műkedvelő csoport vezetőjét: egy színházi vagy irodalmi probléma megbeszélésére hívjuk meg a színjátszók rendezőjét, a zenei ankétok vezetésére hívja meg a többi csoport az énekkar vezetőjét, a képző- művészeti kérdések ismertetésére kérjük fel a szakkör vezetőjét stb. Megoldás lehet egy-egy meghívott előadó vagy TIT-munkatárs is: de a műkedvelők igényelte speciális hangot, az érdekességet talán jobban tudja biztosítani olyan ember, aki a maga szakterületén is ismeri a műkedvelők szellemiségét, igényeit, stílusát A műkedvelő csoportoknak már szinte sehol sem feladatuk, hogy a megfelelő hivatásos csoportokat pótolják: egyre inkább a dolgozók önnevelő eszközei. Maradéktalanul csak akkor tudják korszerű feladataikat megvalósítani, ha egy- egy csoport a művészi ízlés fejlesztésének komoly műhelyévé válik, ha a csoportok munkája nyomán a műkedvelőkből — műértő közönség lesz. Máté Lajos Farkas András: Hajnal Varsóban Mint a remény, még szétfolyik a nap. A háztetők kis távolságain túl Megejtőbb és határozatlanabb, Mint bármely vándor, aki győzni Indul. Tüzes és fénye pislog egyre csak, Mint hogyha célért buzgón körbejárna, S mint az ifjú, akit a perc becsap, Nem tudja, kőre lépett vagy hínárra, Csak Imbolyogva a felhők közén Bóklászik útján s megy-megy az egeknek. Párás szél fúj a nap közé s közém, Hátán arany pihécskék integetnek, Csalják szemem és csalják a napot, Hogy ketten törjünk fel-fel az egeknek. Mint a remény, én is szárnyat kapok, Es terveim a nap testén lebegnek, Agyamban polkát jár a gondolat, Vérem csárdást táncol, pihent szívemben Keringők dallamára szétszalad Sok álmom gyorsan újraszülni engem. Itt s most kilenc emelet magasan Nézem a fényes várost. Ablakomból Vendégként nézek szét s hűtöm magam: Hajnal van még, csend, várás, és tudom jól, E pillanat és e finom varázs Múló ábránd csak, nem tarthat sokáig. A nap minden reményt megmagyaráz: Ez itt lehull, amaz tettekre válik. E hősi város házai fölött, Ahol a háború fantomja rombolt, A békesség derűje füstölög, Hitről vall most, s nem izgalomra gondol. S mint a remény, e város és a nap — Korok, sebek nagy távolságain túl — Rajongásomnál tisztább, józanabb, A rendet tudja, s új tettekre indul. Varsó, 1964 augusztus.
