Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-06 / 209. szám
t Csurka Péter: Az idegen asszony A reggeli nap még alig látszott, egy elkésett kakas nagyot kukorékolt, de mint- ha elszégyelite volna magát, berántotta fejét a nyakába. Azután újra áhítatot csend szorult a tanya eresze alá. Az eresz alatti rozoga asztalon egy fekete ruhás asszony cihelődött. Kopott táskából holmikat rakosgatott ki, s be. Rendezgetett. Szeme ki-kivágott a£ eresz alól a dombra, melyen kékesszürke földi út igyekezett felfelé. A dombon túl van — azt mondják — két kilométerre ide az a major, annak a termelőszövetkezetnek a központja, ahová az este igyekezett, de miután már a faluban elkéste az egyetlen MÁV AUT-ot, gyalog jött, elfáradt, és nagyon utolérte a sötét, betért ebbe az útszéli házba, szállást kért, és kapott. — Jaj, úgy megijedtem — szaladt ki egy kisfiú a házból —, ahogy felébredtem, nem láttam a nénit, azt hittem, hogy már elment— — Megyeik is gyermekem— — Ne menjen! — rángatta szoknyáját a gyerek. Az idegen asszony kezében ócska, divatjamúlt rétikul féle volt. Kis tükröcs- két szedett ki belőle, nézegette magát. — Ja), de rossz színben nagyok!... Látszik, hogy egész éjjel nem aludtam... — Ni-i — kiáltott a kisfiú — az a ridikül meg éppen olyan, mint az édesanyámé volt... Még meg is van a sublótfiókban... Megmutassam? Beszaladta házba. Sokára jött vissza, és moso- yogva, gyanakodva nézte íz idegen asszonyt, a táskát. — Nines, nem találom az myuét... De éppen ilyen jolt az édesanyámé is..: — ?s szorosan az idegen asz- tzony mellé bújt. — A ha- a is ilyen volt az én édes- myámnak, mint a nénié— Nyikorgóit a kapuajtó, kicsapódott. Friss vágású ierével megrakott, lekötö- ött targoncát tolt be rajta : gyerek apja. Köszönt. Az 'Avar közepén leengedte a argohcát, a talicskahámot efejtette magáról, fellépett z eresz alá. — Na hiszen, maga meg- árta, hogy az este ide tért <e hozzánk. Egész éjjel nem ludt... Ilyet én még nem 5 láttam... Kimosott... Ke- \yeret sütött... •— Ki is sült már... Most zedtem ki a kemencéből... lét nagy kenyeret, és egy is cipót a kisfiúnak... — Na, aztán hogy tudjam n ezt meghálálni magá- dk?... — Hálára hem tartok számi... De ahogy láttam az ste ezt az asszony nélküli agy elhagyatottságat, ezen legesett a szívem... Először issza akartam fordulni, lert mégiscsak, gondolja el, gy idegen nő, éjnek idein... egy asszonytalan házán... De ez a gyerek attól fogva, ahogy beléptem, le nem vette rólam a szemét, és mindig a szoknyám körül forgott, megakasztott... De tudja-e, hogy ő sem aludt egész éjjel... Még jó is, legalább megmutatott mindent, mi, hol áll... Csak hajnalban zavartam be, most szaladt ki az előbbi — Igen, de éjfél után, ahogy kijöttem, mind a ketten ott szunyókáltak a kemence szájánál... Mosolyogtam is, hogy a gyerek a maga ölében— Odahajtotta a fejét a maga mellére... Aludtak kettesben... — Ne higgye, hogy én aludtam! — válaszolt az asszony év&dve. — De látom, készülődik... Én ma nem megyek be a majorba... Itt, az Ér- melletti dűlőben ritkítom a tengerit... Máskülönben együtt mehetnénk— Vezetném, hogy el ne tévedjen... De azt mondja meg. mivel tartozom... Legalább egyen valamit— — Már ettem.... Míg maga herét kaszált a háztájiban, megfejtem a tehenet, friss nyers tejet ittam.. — Az csak tej... Hozok kenyeret, szalonnát— Az idegen asszony, akinek fél éve halt meg a férje valami mérgezésfélében — amit már le is szegeztek az este, hogy mind a ketten özvegyek —, tiltakozott. Nem szokott szalon- názni ilyen jókor reggel. Már majd csak délben eszik a bátyjánál. A bátyja hívta. Nézzen szét ebben a tsz- ben, s ha úgy tetszik, költözzön át ide abból a másikból, ne legyen testvérte- lenül, idegenben, egyedül. — Ha most elmegy a néni — furakodott közéjük kérdésével a gyerek — nem jön ide többet vissza? A kérdés megzavarta himbáló, zó gondolataikat, melyekkel már ösztönösen egymást simogatták. Az idegen asszony szívbéli anyáskodással guggolt le a gyerek mellé. — Majd egyszer, ha erre lesz az utam, bejövök, sütök neked megint kiscipót... Kimosom a kis ingecské- det... Jó lesz?— — Jó lesz, de most se menjen már el!— ‘ — Csodálatos — csodálkozott a gyerek apja — hogy megszerette magát egy pár óra leforgása alatt. Aztán cigarettára gyújtott, és az eresz alatt lebegő, elszáUó kék füstben mintha nemrég elhalt felesége arca mosolygott volna reá. De nem látomás volt ez, hanem jelenlévő valóság. Az idegen asszony arca idézte vissza az elmenőét?— Ügy hasonlítottak egymásra, mintha testvérek lettek volna. És csodálatos volt ez az egész, szinte nem is érti. Az este bejött ide ez az idegen asszony, és jó időre rendbe szedte a háza belsejét, melyet az öreg bejárás Mari néni ágyba kerülvén, pár hete nem tudott gondozni. Ki rendelte ezt így? Valaki, vagy miami? Vagy csak véletlenek van- nak ezen a világon?— * A kapuban állt. Nézte a távolodó asszonyt. Mellette pityergett a kisfia, apjának a nadrágkorcból kibuggyanó ingét rángatta. Miért engedi elmenni a nénit? Az apa alig vette észre a ráncigálást, mert nagy ütközetben állt a gondolataival. -A domb tetején az asszony is megállt, visszafordult, integetett. De aztán ereszkedett lefelé, és kedves alakját elfogta a domb előlük. — Mondja, édesapám — szólt a gyerek vidámodva — édesanyám ridiküljét odaadta valakinek? — Miért kérded? — A nénié is éppen olyan, mint az édesanyámé, de az édesanyámét nem találtam a szekrényben. — Várjál csak... Ügy emlékszem, mintha Lulu ángyod vitte volna el— Vagy csak akarta?— A gyerek arca kigyulladt az örömtől— .— De ugye, nem vitte el?— Nem vitte el— A néninél volt— És akkor, mint az eszelős nézett a domb felé, melyről már régen eltűnt az idegen asszony. De a fiú szeme kiásta a domb oldalát, és látta a menetelő fekete ruhás asszonyt. Apja besietett a házba, izgalmas lett egyszerre a táskaügy, kirántotta a szekrény felső fiókját, és megtalálta bent, mélyen a fiók alján felesége táskáját. Nézte, nézte, forgatta. Mosoly szendergett a száján. Ha jól emlékszik, az idegen asszony táskája nem is ilyen színű. Sötét- bordóféle, az övéké pedig sárgásbarna. A formájuk egy, szájuk rézfoglalatos, gömbfejű zárra pattanó, füles jószág. Mi van ezzel a gyerekkel? De mi van velem? — döngették a kérdések az eresz alatt. Miért ül itt az eresz alatt, bámul maga elé, pedig már javában ritkítani kellene a tengerit. Hasztalan várja a két asszony, a „brigád”, a két özvegyasz- szony, nincsen kire pislogniuk, pedig ha ott van, nagyon vetegetik reá a szemüket. Ej, azért csak csonka így az élet, hiába van annyi asszony ezen a világom.. A kisfiú settenkedett mellé. Rongyos kis ingéből kilátszott mindene. Félve, bizonytalankodva kérdezte: — Ugye, hogy édesanyám járt itthon? A nagynak elborult a nézése. Most mit feleljen? összetörje a gyerek hitét? Felállott, kiegyenesedett. Nagyon erősnek érezte magát. — Hallod fiam, lehet, hogy anyád volt— A gyerek ugrándozni kezdett. Rongyos inge alól kiragyogott sima kis feneke. Apja szépen felöltöztette. Azután bezárt mindent. Kézen fogta a gyereket, s kapaszkodott fel vele a dombra. Szinte bizonyos, hogy este már hárman jönnek visz- sza— , Négy lány egy udvarban Négy tanítónő lakik az udvarban. Dolgoznak kedvesen, lelkesen, de szomorúság és nyugtalanság van a tekintetükben, idegesség vibrál bennük minduntalan. Férjhez menendő koruk utolsó pillanatait élik. Egyikük elvirágzott, a másik oly csúnyácska, hogy végleg letett már a férjhez- menésről, begubózott a dolgozatfüzetek és a továbbképzés cellájába. A harmadik kap férjül egy falusi legényt, a negyedik — Lenke — pedig megismerkedik egy véletlenül arra vetődő vadászembarrel. Ennek az ismeretségnek, hirtelen láz- baszökő szerelemnek, vágynak és szemérmes tartózkodásnak, bizakodásnak és sóvárgó vágyakozásnak történetét adja a film java. Lenke vár, majd felutazván a pedagógusközgyűlés- re, Budapestre, keresi a „vadászt”. Törőcsik Mari alakítja ezt a szeretetne méltó kis tanítónőt. Legjobb formáját talán akkor mutatja a filmben, amikor szemérem és szerelem között vergődve keresi a férfit munkahelyén, jár a nyomába, míg egymásba nem botlanak. Kínosan feszélyező jelenetek következnek: a férfi nős, és a lánytól csak szerelmet akar egy kölcsön- lakásban. Lenke még reménykedik egy darabig, hogy nemcsak az ölelés vágya hozta ide a férfit, hanem a holtodiglan-holto- miglan szándéka. De aztán megbizonyosodik róla, hogy nem így van. A férfi csak nőt akar. S akkor Lenke szelíden, de elszántan kisurran az ajtón, és visszatér a kis vidéki udvarba, hogy tovább nevelje a gyermekeket, dolgozzék. Vigaszul megmarad neki a „talán majd egyszer” lehetősége. Solymár József forgatókönyvéből a fiatal Zolnay Pál rendező hiteles légkörben játszatja le a felszín alatt meghúzódó drámát, sok finomsággal és érzékenységgel. Jók a színészi alakítások. Törőcsik Mari mellett Dallos Szilvia, Nagy Anna és a főiskolás Parra- gi Mária játssza a tanítónőket. Gábor Miklós gazdag eszközökkel oldja meg a „vadász” szerepét. Nagyon élethű Gobbi Hilda, aki egy vénkisasszonnyá aszalódott, kissé bogaras tanítónőt alakit a filmben. m. a p. Új Rezs5* Hű vallomás fin mondom néktek, hogy többet használhattam volna nékünk emberek Itt eme földön* sokkalta többet ts eddig, ha cseppet engedtek engem bősz tutajunkon a rúdhoz. Sok sziklát, zátonyt, miegymást ismerek, s tetszik a cél is! Élek erőnkből erőben ebben a legmaibb árban; tudva tudom, mint kell józan tettel és mikor kell bátran, sőt vakmerőn cselekedni! — Ha, mint ma, még tovább élek, nem félek attól, hogy így lesz, de versben meg kellett tennem hű, heves, szép vallomásom, hisz létem tán tollvonáson múlik vagy gépkocsi vághat útközben járdához roncsnak. — Hadd tudják írástudók hát, mennyire nagyszerű célja volt itt, e tág terű földön ennek a véletlen holttá cserdített drága bolondnak. Magyar, szovjet, lengyel, angol, amerikai könyvek a nemzetközi mezőgazdasági szakkönyvkiállításon Csaknem kétezer mező- gazdasági szakkönyv sorakozik ízléses, szemléltető elrendezésben a mezőgazda- sági kiállítás főpavilonjában. Tizenhét ország mező- gazdasági szakirodalmát reprezentálják, 39 kiadóvállalat munkáját dicsérik a bemutatott könyvek. A baráti szocialista államok mindegyik kiadóvállalata képviselteti magát, legtöbb könyvet, mintegy 250 kötetet a szovjet mezőgazdasági kiadó, de az NDK 7 kiadóvállalata is több mint 170 kötetet küldött; 138 kulturált kivitelű köteten mérhetjük le a lengyel szak- könyvkiadás fejlődését, a román kiadó pedig 96 könyvet mutat be. A tőkés országok fokozott érdeklődése a kiállítás több területén, így a könyvkiállítási részben is megmutatkozik. Meglepően nagy számban küldtek könyveket — szám szerint 147 kötetet — az USA kiadóvállalatai. A hat vállalat közül legtöbbet, 80 kötetet a John Wiley and Sons Ltd. küldte. Az NSZK is több mint száz szakkönyvvel, Anglia négy kiadóvállalata pedig 40 kötettel vesz részt a kiállításon. A legtöbb könyvet — mintegy 450-et — természetesen a hazai kiadóink mutatják be. A könyvekhez kapcsolódik a szakfolyóiratok kiállítása, ahol a szocialista országok 74 és a kapitalista országok 25 különböző mezőgazdasági szaklapját tekinthetik meg az érdeklődők. Érdeklődésben nincs is hiány. Sok látogató keresi fel a főpavilonnak ezt a sarkát. Az első benyomást természetesen a könyvek külalakja, borítólapja, külső és belső kivitele, minősége kelti a látogatókban. Nem kis büszkeséggel mondhatjuk, hogy hazai könyvkiadásunk ebben is felveszi a versenyt mind a baráti szocialista országok, mind a kapitalista országok reprezentáns műveivel. Szembetűnő, hogy a szocialista országokéval együtt a magyar könyvek is lényegesen olcsóbbak a tőkés országok szakkönyveinél. A nyugati szakkönyvekkel azonos jó minőségű könyveink fél-, esetenként negyed—ötöd olyan áron juthatnak az olvasók kezébe. Különösen kedvezményes áron kerülnek nálunk a szakemberekhez, mezőgazdasági dolgozókhoz a nagyüzemi gazdálkodás egyes termelési feladatait támogató gyakorlati kézikönyvek. A szakkönyv országon belül is, de nemzetközi méretekben is a szakmai tapasztalatcsere egyik legfontosabb, leghatékonyabb eszköze. Az új, jobb módszerek, termelési eljárások elterjesztésének útja a szakkönyveken vezet keresztül. Ennek pedig mind többen és jobban tudatára ébrednek. Meggyőzően jelzik ezt a kiállított könyvek előtt elvonuló látogatók tízezrei, s az, hogy közülük mind többen keresik fel a vásárlópultot is. Mutatja ezt már az első napokban a helyszínen eladott sok ezer hazai könyv, s az a több száz megrendelés is, amit eddig a külföldi szakkönyvekre előjegyeztek. ' S. L
