Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-30 / 229. szám
W64. szeptember 3*. 4 Szerda Hogy minél rovidebb legyen a kocsifordulók ideje A békéscsabai vasútállomás rakodójánál sokszor láthatunk kerékpáron érkező férfiakat, akik — mint valami ismertetőjelet — lapátot is hoznak magukkal. Ha találkoznak valakivel, megkérdezik: „Nem látta Mázán elvtársat?” Mázán András az AKÖV forgalomirányítója. Intézkedik a vagonok kirakására, az áru címzetthez való eljuttatására. Rendszerint őt is kerékpárján találjuk. Lót-fut, utasításokat osztogat. — Ma nyolc vagon kereskedelmi és kilenc vagon lapátos áru érkezett. Még 12 vagont várunk. Ezeket este 7 órára állítja ki a MÁV — tájékoztat, amikor végre sikerül vele találkoznom. — Lesz hozzá munkaerő? — Ilyenkor szombaton néha még több is van, mint kellene. Már előre lefoglalják a vagonokat áz alkalmi munkavállalók, akik közül jó néhányan rendszeresen kijárnak. Persze, a kényesebb áruk kirakását nem bízhatjuk rájuk. Ezekhez a saját szakembereinket küldjük. Két diákkal találkozunk. Kerékpárjukon ott a lapát, tehát semmi kétség nem fér ahhoz, hogy ők is munkára várnak. — Kaptatok feladatot? — Igen. Egy vagon szenet rakunk ki. László István és Nagy Ferenc IV.-es gimnazisták. Masszív legények, nyugodtan rájuk lehet bízni ennyit vagy talán még többet is. Pénzre van szükségük. Egy százast megkeresnek ketten 2—3 óra alatt. — Vasárnap kipihenjük magunkat és milyen jó érzés lesz, hogy pénzünk is van... és tréfásan megjegyzi: — Nem szokta a cigány a szántást... A gépen teljesítményben 3—4 ezer forintot keres havonta. De, ha áll a gép, akkor még a felét sem. Ezt pótolja most önkéntes vállalássaL Szokolai István MÁV-raktár- nok nem panaszkodik az AKÖV állomási rakodórészlegére. — Nincs semmi baj, kérem — kezdi. — Lényegesen jobb az áruelszállítás, mint tavaly volt. Persze, ha esőben például cement, mész, cukor vagy textiláru érkezik, akkor nehezebb a helyzet. Mit lehet tenni ilyenkor? A lapátos árunál sokat segít a két rakodógép és a jó néhány billenő gépkocsi. A Békéscsabára érkező áru 80 százalékát az AKÖV szállítja el. Csak a konzervgyár, a sörlerakat és a termelőszövetkezetek nem tartoznak a központosított szállításhoz és azok a vállalatok, üzemek sem, amelyeknek külön iparvágányuk van. Ezek közül a sörlerakat vasárnap rendszerint nem rakja ki az árut, a többi mind arra törekszik, hogy ne fizessen kocsiállási díjat. Szóba kerül az éjszakai rakodás. A MÁV nemrég reflektorokat szereltetett fel, a Békés megyei Építőipari Vállalat bérelt rakfelületén azonban alig van világítás. Itt még nagy a balesetveszély. v Dr. Gabnai János, a békéscsabai központosított szállítmányozási részleg vezetője tájékoztatása szerint a legnagyobb forgalom májusban veit. Kétezer vagont kellett kirakni. Az őszi forgalom idején a MÁV főleg mezőgazdasági terméket (gabonát, cukorrépát, krumplit) szállít és kevesebb vagon marad azokra az árukra, amelyeknek a kirakása az AKÖV feladata. Szeptemberben nem várható több 1200—1300 vagonnál. — Ebben a hónapban az AKÖV- nek 25 ezer forintot kellett fizetnie kocsiálláspénz címén, tavaly a hasonló időszakban ez a költség 90 ezer forintot tett ki. Sokat jelent az alkalmi rakodók segítsége, akik szabad idejükben így mellékkeresethez jutnak. Sajnos, azonban elég nehéz a munkát előre szervezni. Rendszertelen a vasúti szállítmányok érkezése, a kocsiálláspénzt teljesen kiküszöbölni nem lehet. Dicséretet érdemel a részleg állandó munkásgárdája, amely eddig minden hónapban kitűnő eredményt ért el és szeptemberben már teljesítette az éves tervét. Ugyancsak elismerés illeti az AKÖV darabárus-részle- gét, amelynek egy-egy brigádja minden vasárnap önkéntes készenléti szolgálatot teljesít az állomáson. Szakemberek, így a legkényesebb áru kirakását is rájuk bízzák. A városi KISZ-bizottság még augusztusban tanácskozott a MÁV és az AKÖV megbízottaival és felajánlotta az ifjúság segítségét a szállítások lebonyolításához. Erre a segítségre ez ideig nem volt szükség. Igaz, a IV. negyedév még hátra van, de a fiatalok —ha csak tartalékként is — mindig készek a „bevetésre”, hogy az őszi forgalom — amelynek sikere országos fontosságú — zavartalan legyen és minél rövidebbre szorítsák le a kocsifordulók idejét. Pásztor Béla Vasárnapi taggyűlés — Megválasztotta új vezetőségét a mezőberényi pamutszövő KISZ-szervezete — A Pamuttextilművek mezőberényi gyárának KISZ-szervezete vasárnap délelőtt tartotta meg vezetőségválasztó taggyűlését az üzemi kultúrotbhonban. Vendégként ott volt a fiatalok tanácskozásán Lipták Pál, a Szakszervezetek Me. gyei Tanácsának vezető titkára, Nagy Jenő, a megyei KlSZ-bizott- ság szervező titkára és Riegler Miklós, a békési járási KISZ-bi- zottság titkára is. Az elmúlt négy év alatt végzett ifjúsági munkáról Török György KISZ-titkár számolt be. Elöljáróban tájékoztatta a tagságot általában a magyar ifjúság eszmei, erkölcsi fejlődéséről, az I. kongresszus célkitűzéseinek megvalósulásáról, majd elemezte az alapszervezet tevékenységét. Jelenleg negyven kiszista dolgozik az üzemben, túlnyomó többségben Iá. nyok és 20 éven aluliak. Egykét évvel ezelőtt még ipari tanulók voltak, most ők alkotják az alapszervezet gerincét. örvendetes dolog, hogy mindannyian megálltak helyüket a munkában, és most is felelősség- teljesen munkálkodnak. Minden évben hozzásegítették az üzemet a tervek teljesítéséhez. Terven felül az elmúlt négy évben 30 ezer méter árut tisztítottak meg, 13 ezer méternyit szőttek, s befestettek 600 méternyi drótkerítést, hogy csak a jelentősebbeket említsük. A kongresszus tiszteletére azt vállalták, hogy terven felül 6500 méter árut készítenek, de már a hétezer méternél tartanak. Aztán a tanulási kedvről szólt a titkár. 1960-tól máig 46 fiatal szerzett szakmunkás-képesítést, most hatan járnak gimnáziumba, technikumba, tavaly 15-en vettek részt pártoktatásban, 107-en a KISZ-ok tatás ban. A rendszeres, vonzó klubéletet még nem sikerült kialakítani, ez az új vezetőségre vár. Ami az Ifjúság a szocializmusért mozgalom sikerét illeti: négy év alatt 109-en szerezték meg a jelvényt a jó munkáért, tanulásért, kulturális és sportmunkáért. A taggyűlésen többen apelláltak arra, hogy szervezettebbé kell tenni a kultúrotthon látogatását, jó ifjúsági programot kell kialákíta- ní, élénkítésre vár a sportélet is. A határozatban azt rögzítették jövőbeni feladatnak, hogy újjászervezik a KISZ-, illetve ifjúsági brigádokat, megalakítják a fiatal műszakiak tanácsát, s minden tudásukkal segítik az idei tervek teljesítését. A tagság újra Török Györgyöt választotta KISZ-titkámak. Divat- és frizurabemutatót szervez a szolgáltató ktsz A Békés megyei Szolgáltató Ktsz a szeptember 28-án megtartott vezetőségi ülésén határozatot hozott, hogy a szabó és cipész ktsz-ekkel együttműködve járásonként divat- és frizurabemutatót rendez, amelynek célja az ízlés formálása, kialakítása. Ezeket kultúrműsorral, tánccal egybekapcsolva a művelődési házakban tartják majd, ahová vendégművészeket is meghívnak. A bemutatót szakemberek vezetik, akik az érdeklődőknek a helyszínen egyúttal szakmai tanácsot adnak. A munkába bevonják a KISZ-fiatalokat is. Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály mondita: a trolibusz-megállónál Vagyon Tibor ma még nem kapta meg a feladatát, de azért jut majd neki is egy vagon. A kötöttárugyárban dolgozik és rendszeresen — hetenként két- szer-háromszor — kijár. Ez — érthetően — előnyt jelent számára. Máskor is lehet számítani rá. „Belekóstolt” ebbe a munkába, nem akarja abbahagyni. Szinte megszokta ezt a nem is kevés mellékkeresetet. Kiderül, hogy tv-t akar vásárolni. Ez a vágya. És már nem keli sok hozzá, hogy teljesüljön. — Aztán abbahagyja a különmunkát? — Miért hagynám? Az embernek mindig kell valami... Majd másra gyűjtök. Hídvégi György vasutas is vállalna egy vagont, de neki már nem jut. Majd holnap jövök — mondja és búcsúzik. A rakodásnál nincs semmi fennakadás. Mindenki igyekszik, hogy minél hamarabb befejezze. De ez az érdeke az AKÖV-nek is, hogy a kocsiforduló minél jobban lerövidüljön. Az egyik vagonból Gellényi Lászlónak, az AKÖV dolgozójának a feje bukkan elő. Hivatalosan rakodógépkezelő. — Elromlott a gépem. Amíg kijavítják, itt segítek — mondja, aztán a kezét mutatja, amelyen már néhány vízhólyag keletkezett 16. •— Bólék Jablonski talált tegnap valamit, de nem botocskát ■— mondta az egyik srác. — Mit talált? — érdeklődött az őrnagy. — Eh, semmi érdekeset — feleltek a többi fiúk —, egy olyan kis hurkafélét. — Zsákocskát? Milyen volt? — Az idősebb úr egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatta szavaikat. — Olyan hosszú, vastag kis zsák, mint a „lengyel kaviár”. — Kaviár? — az őrnagynak meg kellett állapítani, hogy a litvánokkal és a keresztesekkel folytatott beszélgetés legalább olyan nehéz, mint a gyanúsított kihallgatása, akiből szavanként kell kiszedni a vallomást. .— Hát nem tetszik tudni? — csodálkozott a fiú — A „lengyel kaviár” az a hurka, hosszú és vastag. ■— És mi volt abban a zsákocskában? —• Nem volt abban semmi. Csak homok. Olyan, mint ez — itt az egyik fiú a homokozóra mutatott. — És hol van az a kis zsák? — kérdezte az őrnagy? Ezt azonban a fiúk közül senki sem tudta megmondani. A homokot kiöntötték, és hogy mi történt a ronggyal, azt senki nem tudja. Talán Bólék hazavitte? A zsákocskát az ösvény közelében levő bokorban találták meg, az ösvény mellett, amelyet tulajdonképpen járdalapokból raktak ki lazán. Éppen ott, ahol, mint a mentőöv vos állította, megtalálták az eszméletlen Zygmunt Kalinkows- kit. — És hol van az a Bólék, aki megtalálta a zsákot? — Az őrnagy igyekezett valamivel többet megtudni a kisfiúról. — Ma nincs itten — válaszolt a rövidre vágott hajú kislány. Az őrnagy szétosztotta a gyerekek között a maradék cukrát és megkérte őket, ha valamit még találnak, tegyék el, mert holnap is eljön. A következő napon, az Esti Express csütörtöki számában a „Kulis” új számának beharangozása helyett, az első oldalon fekete keretben, vastag betűkkel szedve a következő hirdetés jelent meg: A rendőrfőkapltányság kéri azokat a szemtanúkat, akik a kedd reggeli órákban történt balesetnek szemtanúi voltak az Ajela Ujazdowski és az Agry- kola sarkán, és segítettek a betegnek, jelentkezzenek a rendőrfőkapitányságon. Telefon: 451 —II, mellék 922. Erre a felhívásra csak Zbigniew Adamczyk jelentkezett, a Miodowa utcai kiadó vállalat tisztviselője. Krzyzewski azon. nal felkereste Adamczyk urat a hivatalában, és meghívta a Koza utca sarkán épült háromszögletű házban lévő kis presszóba. Ott Zbigniew Adamczyk röviden eltöbben várakoztak, és akkor egy ember lépett hozzájuk, közölte velük, hogy pár lépésnyire egy epilepsziás beteg fekszik. — Volt annál az embernél táska? — kérdezte az őrnagy. — Mit tudom én! Lehet, hogy volt. Nem emlékszem. Esett az eső, nemigen figyeltem meg az illetőt. Különben is azonnal elment telefonálni. — önnél volt táska? — Igen, volt. Sőt, a beteg feje alá tettük, mert az egyik hölgy, aki velünk volt, azt mondotta: ki kell gombolni az inggallért és felemelni a fejét, hogy az ájult visszanyerje eszméletét. — Emlékszik arra, hogyan volt öltözve az a kőt férfi?— érdeklődött az őrnagy, aki beszélgetés közben állandóan jegyez- getett füzetébe. Adamczyk úr csak arra emlékezett, hogy az egyik férfinek világos ballonkabátja volt, a másiknak pedig fekete esőköpenye. Még az sem jutott eszébe, hogy hajadonfőtt voltak-e vagy sapkában. Az őrnagy látva, hogy már többet nem tud meg a szemtanútól, felírta magának a címét, és megköszönte a rendőrségnek tett szolgálatát. — Még egy dolgot szeretnék mondani — jutott eszébe, Adamczyk úrnak, amikor már felálltak az asztaltól — annak, aki telefonálni ment, furcsa füle volt, lapos, mintha valamikor megsérült vagy összeverték volna. A bokszmérkőzésekről készült filmeken lehet látni néha ilyen füleket. Elköszöntek egymástól, Adamczyk úr visszatért hivatalába, az őrnagy pedig a Sederczewski utcába, s egyenesen Kur ügyész szobájába ment. — Amint látod — magyarázta barátjának — egy kicsit előbbre vagyunk. Az az ember, aki való. színű leg megtámadta Kalin. kowskit, egy volt bokszoló vagy birkózó, egyszóval egy sérült fülű férfi. A merénylethez, ezt feltételezhetjük, egy homokkal telt kis zsákot használt, amellyel hátulról Kalinkowsiki fejére ütött. Ezért nem találtunk vérnyomot. Most csak a merénylet végrehajtóját kell megtalálni. — És mi van Maoieszekkel? — kérdezte az ügyész. — Ha megtaláljuk Macieszeket akkor megtaláljuk az embereit is. — Lengyelországban az egész rendőrség most Macieszeket keresi. A hálókat kifeszítettük és a hal nak előbb vagy utóbb bele kell futnia. Türelmeseknek kell lennünk, de közben, amint látod, nem pihenek, és megragadtam a cémaszál másik végét. Lehet, hogy fordítva. — Türelmeseiknek kell lennünk! Könnyű neked ezt mondani — aggódott az ügyész — már reggel telefonáltak a főügyészségről. (Folytatjuk)
