Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

W64. szeptember 18.

6

Szerda

** ■

Ebéd a mezőn.

Első helyezés az elmúlt hónapban

Továbbra Is megtartották a vándorzászlót

Nemrég arról adtunk hírt lapunkban, hogy az Orosházi Ruhagyár Piros műszakjának November 7 Szocialista brigádja az elmúlt havi teljesítményével első helyezést ért el. Most viszont azt közölhetjük, hogy a Zöld műszakban dolgozó „Csillag” ifjúsági brigád — amelynek tagjai a szocialista cím elnyerését tűzték célul — a műszakon belül hasonlóképpen első helyezett lett. Júliusban 105, augusztusban pedig 107 százalékra teljesítette termelési feladatát. A szalagon belüli selejt az engedélyezett 21 százalékkal szemben 14, illetve 16 százalék volt az említett két egymás után következő hónapban. Kimagaslóan jó munkájáért a brigád szintén birtokosa már másodízben a műszak pártalapszervezete által alapított egyik vándorzászlónak.

Latinka Sándor tanítása

KISZ-vezetőségválaszió taggyűlés a Békéscsabai Kötöttárugyárban

(Tudósítónktól)

A Kommunista Ifjúsági Szövetség VI. kongresszusára való felkészülés jellemezte a kötöttárugyári alapszervezetek csúcsvezető- ség-választó taggyűlését, amelyen megjelent és felszólalt Várai Mihály elvtárs, a városi pártbizottság, Takács Zoltán elvtárs, a KISZ megyei bizottsága és Kozma István elvtárs, a városi K1SZ- biébltság képviseletében. A gyár gazdasági vezetését Lévai Kálmán főmérnök, a pártalapszervezetet Zsibrita Mária elvtársnö képviselte.

Józsa Lajos elvtárs üdvözlő szavai után Szeibart Magdolna csúcsvezetőségi titkár számolt be a gyári KISZ-szervezet négyéves tevékenységéről. A tagszervezéssel kapcsolatban elmondotta, hogy 1961-ben csupán 67, 1962-ben már 92, tavaly pedig 116 volt a taglétszám. Jelenleg 157 tagja van a gyár három alapszervezeté- nek s ezt az év végéig kétszázra kívánják emelni. A tagszervezési munka tehát eredményesnek mondható, habár az még tovább fokozható, hiszen a gyárban még igen sok, szervezeten kívüli fiatal dolgozik.

Rámutatott az előadó, hogy számottevő sikereket értek el az oktatásban, amiért a gyári szervezet a városi bizottságtól dicséretet kapott. Kár, hogy a gyárban nincs kifejezetten ifjúsági munkabrigád. Ennék létrehozását több körülmény ( a gyártás átszervezése, esti oktatásban való részvétel) is akadályozta. Van viszont több olyan szocialista brigád, valamint két, e címért versenyző üzemrész is, amely zömmel fiatalokból áll. A tagságból hatan főiskolai vagy egyetemi, 25-en középiskolai végzettséggel rendelkeznek — 22-en most végzik a középiskolát —, 95 tag nyolc általánost végzett, utóbbiak közül azonban sokan tovább tanulnak.

A szervezet fontos feladatának tekintette az ipari tanulók továbbképzésével és a sorköteles ifjak- kal való foglalkozást. A kultúr- munkát, a különböző rendezvények megtartását számos esetben akadályozta az a körülmény, hogy raktározási nehézségek és az ipán tanulók elméleti oktatása miatt a kultúrterem foglalt volt. Dicséretes eredményeket értek el viszont a különböző sportrendezvényeken, spartakiádokon és a Kilián-moz- galomban.

A csúcstitkár befejezésül hang- súlyozta, hogy a gyári pártszervezettől mindenkor megkapták a szükséges segítséget. Kár viszont, hogy azt viszonylag kevésszer vették igénybe. A pártszervezet kezdeményezésére s a gazdasági vezetéssel egyetértésben öt pontból álló javaslatot terjesztett a taggyűlés elé a szervezeti tnunka további felkarolása és megjavítása érdekében.

Lévay Kálmán főmérnök élvtárs felszólalásában hangsúlyozta, hogy a fiataloknak elsődleges feladatuk az a törekvés, hogy szocialista módon éljenek. Ezt nem valamiféle dogmatikus, kényszerű eszközökkel, éppen ellenkezőleg: szórakozva, fiatalosan, könnyedén — szinte tudat alatt — érhetik él.

A következőnek felszólaló Várai Mihály élvtárs a szocialista életmódra való törekvést pártszem- léletben úgy határozta meg, hogy a fiatalok minden cselekedetükben úgy viselkedjenek, olyat tegyenek, ami a fejlődést szolgálja, örömmel állapította meg, hogy a gyár exporttermékei ma már világszerte elismertek s ebben része van a nagy létszámú fiatal gyári kollektívának is. Nyilván ez a felismerés késztette az exportot lebonyolító MODEX külkereskedelmi vállalatot arra, hogy a jövő évre egy megépítendő új munkacsarnok műszaki megalapozására 100 000 dollár hozzájárulást ajánlott fel.

Takács Zoltán elvtárs rámutatott, hogy ez a taggyűlés komoly mérföldköve az alapszervezet további életének, munkásságának. Hangsúlyozta, hogy ifjúságunk túlnyomó többségét kommunista ifjúságnak lehet és kell elfogadni. E mércén nem változtathat az a körülmény sem, hogy hellyel- közzel akadnak még fiatalok, akik viselkedésükben, magatartásukban távol esnek a szocialista eszméktől.

Kozma elvtárs a verseny- és a védnökségvállalás jelentőségéről

beszélt. Zsibrita Mária elvtársnő felszólalásában annak jelentőségét emelte ki, hogy ifjúságunk miként veszi ki részét az ötéves nép- gazdasági tervek végrehajtásából. Felhívta a figyelmet, hogy a gyári KISZ-tagság példát mutatott például a tagdíjrendezésben. Igyekezzék hát e példamutatást a szervezeti élet egyéb területeire is kiterjeszteni.

A taggyűlés az eddig is rendkívül agilis Petri Mihály elvtársat választotta meg csúcstitkámak. Megválasztották az október 27-i városi küldöttgyűlés küldötteit is.

A taggyűlés előkészítésére, az érdeklődésre jellemző volt, hogy a 157 kötöttárugyári KISZ-tag közül 146 jelen volt e fontos taggyűlésen. Kazár Mátyás

45 éve történt. A levert proletárdiktatúra után dühöngött a fehérterror. A Prónay-különít. meny kezébe kerültek a Somogy megyei proletárok vezetői, köztük Latinka Sándor. Prónayék napokig állati módon kínozták a letartóztatottakat, sőt — a visszaemlékezések szerint — Latinkát megkömyékezni is próbálták, hogy tagadja meg eszméit. Ügy gondolták, hogy egy ilyen népszerű, mindenki által tisztelt és szeretett ember átállása megzavarná a még mindig benne reménykedők hitét.

Latinka inkább a halált választotta. A maga ásta sír szélén állva végignézte tizenegy társa szadista megkínzását és meggyilkolását, míg az ő életét is kioltották.

Latinka, az erdélyi vasmunkás fia, a szegényparaszt unokája, sok harcon és tapasztalaton keresztül-jutott el ahhoz, hogy vezetője és szervezője legyen az első proletárforradalomban So- mogyország népének. Ifjúságában bejárta az országot, Romániát, ott volt az 1905-ös orosz forradalomban, megjárta a kom- münárok városát, Párizst. Tanult, majd 1910-től eljegyezte magát a forradalmi mozgalommal a Vas- és Fémmunkás Szak- szervezetben, a Galilei-Kör anti- militarista munkájában, a Földmunkás Szövetségben, majd az őszirózsás forradalomban a Katonatanács tagjaként harcol, szervez, tanul és tanít.

1919 elején Somogy és Tolna megyében lesz a Földmunkás Szövetség vezetője. Híre, neve itt válik országossá.

Nehéz a helyzet. A földterület 69 százaléka a nagybirtokosok, hercegek, grófok, — és nem utolsósorban a papok kezében. Sok a föld — elég ahhoz, hogy mindenki viszonylagos jómódba jusson, de tulajdonosaik ragaszkodnak az „ősi jussukéhoz. — Ha a szegénységnek földre vásik a foga, majd meglátjuk „ki dög- lik meg előbb”, — mondták — és parlagon hagyták földjeiket, pusztítottak, amit lehetett. Az ellenfél erős volt, a földosztást halogató, szabotáló barátaik ott ültek a miniszteri bársonyszékekben. Két lehetőség állt Latinkáék előtt. Az egyik: földfoglaló harcba vinni a szegénységet. Ez kockázatos volt. hisz a somogyiak az évszázados elnyomásból és lelki megnyomorításból csak most ébredeztek — és az ellenfél is erős. A másik: kihasználni a földtörvény adta lehetőséget, mely kimondta, hogy a termelés veszélyeztetettsége esetében a nagybirtok termelőszövetkezet céljára azonnal kisajátítható. (Ez jobban meg is felelt Latinkáők szocialista meggyőződésének.) Így is történt. 1919 március elején az uradalmi cselédség sorra lefoglalta a sok ezer holdas hitbizományokat, megalakította rajta a termelőszövetkezetet, és egységes erővel védték meg a felülről jövő támadással szemben.

Latinka jól ismerte a parasztokat. Tudta, nem szabad velük szemben semminemű erőszakos rendszabályt alkalmazni, — csak a saját tapasztalatuk győzi meg őket egy elv igazáról. Ezért utasította a falusi tanácsokat, hogy ha valahol a parasztok mégis földosztást akarnak, akkor ezt a kívánságot teljesíteni kell. Ugyanakkor munkatársaival, Tóth Lajossal és Farkas Adolffal, olyan termelőszövetkezeti rendszert teremtett meg, amely a parasztságot a szövetkezet igaz hívévé tette. Erről írt Móricz Zsigmond is lángoló szavakkal.

Latinka és a nép kapcsolatát mutatja ránk maradt levelezése. Az egyszerű emberek minden ügyes-bajos dolgukkal hozzáfordultak, és ő azonnal intézkedett. Tanulságosak ezek a levelek. Szóljanak azok legelőigényről vagy tanoncvédelemről, helyi kiskirályok elleni fellépésről — mind-mind Latinka szenvedélyes igazságkeresését tükrözik.

Somogyország népe szívébe zárta Latinkát. Nagy tisztességgé vált 1919-ben, ha a róla elnevezett zászlóaljban indulhattak harcba a szocialista haza védelméért is. Mártírhalála sem volt hiábavaló. Mikor a kaposvári megyeházra negyed század múlva ismét felhúzták a vörös lobogót, az ö példáján tanult elvtársak voltak az elsők, akik a zászló alá álltak.

Szemere Vera

Jorzy Edigey:

A csekk

Fordította: Bába Mihály

4.

— És mi lesz a főnökkel? Rögtön fél tizenkettő, és a főnök nem szereti, ha az ügyészek késnek az értekezletről.

— Mit tehetek? Ha nincs meg a vádirat, minek menjek hozzá? Hacsak azért nem, hogy elmondjam: elvesztek a vádlottak utolsó kihallgatásának jegyzőkönyvei és a fontos dokumentumok, többek között az a bécsi levél is. Nem, ilyen szívvidító újságokkal felesleges sietnem. Először menjünk az Ujazdów negyedbe.

A bíróság épülete előtt nem sikerült elcsípniük egy taxit. De szerencséjük volt: egy ügyvéd éppen kiszállt a Moszkvicsából, és felajánlotta nekik: szívesen elviszi őket a Wiejska és a Piek- na utca sarkáig. Néhány perc múlva már a helyszínen voltak.

Egy asszony udvariasan segít- ségükr . sietett, hogy megtalálják Kalinkowski lakását. Nem sokkal később, egy idősebb, őszhajú asszony nyitott nekik ajtót.

— Kalinkowska asszony? — kérdezte az ügyész.

— Nem, Zygmunt Kalinkowski a nővérem fia. Milyen ügyben keresik?

— A vajdasági ügyészségről vagyunk, Zygmunt kollégái — mondta Wilska. — Jerzy Kur ügyész úr, én pedig a titkárnője vagyok, Halina Wilska — tette hozzá bemutatkozva.

Az idős hölgy szélesre tárta az ajtót.

— Tessék, fáradjanak be, de Zygmunt nincs itthon. Elment a hivatalába. De hiszen önök vele együtt dolgoznak... Úristen, mi történt? Valami baj van Zyg- munttal? — Az idős hölgy csak most döbbent rá, hogy nővére fiának kollégái, az ügyész meg a titkárnője, olyan időpontban látogattak el, amikor Zygmunt- nak a munkahelyén kellene lennie.

— Ne tessék megijedni — igyekezett megnyugtatni Wilska a háziasszonyt. — Nem történt semmi baj. Vagyis semmi nagy baj. Zygmunt, amikor munkába ment, hirtelen rosszul lett. De az egész nem komoly — tette hozzá gyorsan. — A Hoza utcában fekszik, a mentőkórházíban, néhány nap múlva egészséges lesz. És igazán nincs komolyabb baja.

— Nagyon köszönöm, hogy értesítettek. Rögtön rohanok hozzá.

— Kérem, van még egy problémánk. Zygmunt itthon is dolgozott, és itthagyta az iratokat. Ezeket szeretnénk elvinni.

— Éjjel valóban dolgozott, és valamit írt. Még haragudtam is rá. De semmiféle papírokat nem hagyott itthon. Különben este későn jött haza, csak bekapta a vacsoráját és már szaladt is dolgozni, azonnal írni kezdett. Láttam, amikor reggel az aktatartóba rakta a papírokat, egy olyan rózsaszínűbe, az akták cérnával voltak összefűzve. Reggelit akartam neki adni, de ő csak legyintett. „Majd eszem a büfében” — mondta. Fogta a táskáját és szedte a lábát.

— Kérem, asszonyom — szakította félbe az ügyész —, azoknak a papíroknak feltétlenül itt kéül lenniük. Tessék utánanézni. Talán Zygmunt elfelejtette a táskáját elvinni.

— Hiszen mondom, hogy történt minden! — Az idős hölgy kissé megsértődött. — Zygmunt magával vitte a sárga aktatáskáját. Győződjenek meg maguk is erről; nézzenek körül a szobájában.

(Folytatjuk)