Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-14 / 190. szám

1964. augusztus 14.

4

Péntek

Az üveggyár • keverőüzemében

Király László mérnök egészen magas szintű előadásba kezd. A keverőüzem automatizálásának „rejtelmeit” igyekszik megértetni velem és azokat a fizikai és kémiai folyamatokat, amelyek az üveg gyártásánál végbemennek.

— Homok, dolomit, alumíniumhidroxid, folypát, mészkő, szóda — . sorolja az alapanyagokat,

olyan tempóban, hogy feljegyezni sem tudom mind, aztán folytatja: — Ezek automatikusan tárolóbunkerekbe kerülnek, aztán a „receptnek” megfelelően adagolva szállítószalagon a keverőgépbe.

Király László így lényegében el is mondja a keverőüzem feladatát, amit még különféle fejtegetéssel is megtold. De hogy történik mindez a gyakorlatban?

Két darus egy műszakban átlag 12—15 .vagon különféle alapanyagot rak át az érkező vagonokból a fedett tároló két emelet magas betontartályaiba, amelyek együttesen 10 ezer köbméter űr- tartalmúak. Gulyás Lajos darus éppen dolgozik. Szédületes méretűnek látszik itt minden, de ő marj megszokta, semmi csodálkozniva-, lót nem talál rajta. A gépét di-, cséri, amelynek segítségével jó])| meg tudja oldani a feladatát.

— Rettentő erő van benne, mégj a betonhoz rögzített vasúti sínt is felemeli — mondja egy kis dicsekvéssel a hangjában. Mert szereti ezt a darut, amely hűségesen szolgálja az embert, ha törődnek vele.

A fedett tároló tulajdonképpen elosztóhely is. A homokot és a dolomitot innen — adagolva — juttatják a szárítóba. Aki ugyan ezeket a porszerű anyagokat a kezébe veszi, nem érzi a nedvességet, de az öntésnél már megmutatkozna. Meg nem felelő minőségűvé válna az üveg, éppen úgy, mintha a keverés arányán változtatnának.

Az Orosházi Üveggyár ötemeletes keverőüzeme leginkább valamilyen korszerű malomhoz hasonlít, melyben a lisztet különböző ásványi anyagok és vegyületek helyettesítik. Bent liften lehet közlekedni. A raktáraknak csak a liftaknában van kijáratük. Károlyi Ferencné a liftkezelő és egyúttal a raktáros is. Nélküle se be, se ki nem juthat senki;

— Miért szükséges ez a

biztonság?

— Elég ^ok szódát kivittek már az üveggyárból... Persze, még kezdetben — ad felvilágosítást Károlyiné, miközben az ötödik emeletre tartunk. S amikor felérünk, ő nyitja ki a lift, majd a raktár ajtaját is.

— Megérkeztünk — mondja barátságosan, majd végigkalauzol a raktárban, ahol hegyekbe rakott zsákokban szóda van felhalmozva. Jároli József egy társával ezeket hordja az „etetőbe”. Persze nem állandóan, csak amikor szükség van rá. Szabad idejükben mind a ketten takarítanak.

— A tisztaság és rend alapvető követelmény. Az egész üzemben nagy a szilikózis-veszély, amit így csökkenteni lehet — jegyzi meg Király László mérnök, de már előbb is említette, hogy aki először jár itt, az meglepődik egy kicsit. S valóban olyan minden, mintha patikában lenne az ember.

Nemsokára arról is meggyőződhetünk, hogy nincs ez más- Mpp a többi emeleten senk Az

elsőn azonban nem ugyanaz a munkamenet, mint a többieken. Először három asszony tűnik fel. akik éppen csoportba verődve diskurálnak. Tréfásan mindjárt meg is kérdezem tőlük:

— Ebben a munkakörben menynyit lehet keresni?

Mosolyognak, aztán Konczos Já- nosné szólal meg:

— Hát éppen nem panaszkodhatunk ;. De meg is kell dolgozni érte alaposain.

Pásztor Pétemé még hozzáfűzi:

— Majd mindjárt meglátja mit csinálunk. Bizony elég idegmunka. — S ahogy az utolsó szót kiejti, máris futnak szét. Mindegyikük egy vibroadagoló automata mérleg elé áll és azt figyeli. Grammnyi pontosság szükséges, nem szabad tévedni... Ennyi a feladatuk: mérni egész nap — felelősséggel. S a géphez érteni is keli.

Fél emelettel lejjebb kerülnek a keverékbe az adalékanyagok. Ezt csaknem teljesen kézi erővel végzik. Három nő: Tiikádi Gyulámé, Szász Lajosné és Illés Veronika megállás nélkül dolgozik.

— Bizony eléggé fárasztó •— mondják mindnyájan, miközben a vedrekkel bajlódnak.

És akinek egy kis ideje marad, mindjárt takarít. Majd az egyik asszony gombnyomással megindítja a keverőgépet. Három perc és az anyag végül is a földszinten egy 1,2 köbméteres tartályba kerül, amit innen már elektromos targonca szállít a kemencéhez.

Nehéz fizikai munka nincs a keverőüzemben, de a pontosság, a lelkiismeretesség alapvető követelmény. Ugyanígy a tisztaság es a rendszeretet is. Az itt dolgozó munkások ma már mesterei a szakmájuknak.

Később az irodában mondja el Király László üzemvezető, hogy hamarosan automatikus vezérlőberendezéssel működik majd az egész üzem. Csak etetni kell a rendszert. Az sem titok, hogy ez lesz az első ilyen Európában.

Pásztor Béla

A szép szőke fiatalasszony a terem sarkában ül, szorongatja ölében táskáját, s a rajta függő díszlánccal játszik a keze. Ujjara csavarja, lebontja, majd a díszérmét próbálgatja belecsavarni. Gondolatai a bíró szavaival együtt kalandoznak.

öreg, megtört asszony áll szembe a bírói tanáccsal. Sír, elcsuklik, beszél, újra sír, s remeg.

Erős kötésű, fekete, sűrű bajusza fiatalember ül a vádlottak padján. Közömbösen, egykedvűen hallgatja a tanú kihallgatását. A nyitott ablakon ki-kinéz, elkíséri szemével a járókelőt, aztán újra visszatéved tekintete és gondolata a tereimbe.

Bírósági tárgyalás, büntetőtanáccsal. Vádlott: a vej, tanú: az anyós, hallgató: a feleség. Nem félelmetes, inkább olyan mindennapos. Beszélgetve folyik a tárgyalás. A közömbös vádlott, a szomorú feleség — nem kelt izgalmat. De az dermesztő, ahogy az idő® asszony remeg, beszél és sír. B. ügynek jelöltem a blokkomban, meghagyom itt is annak. Nem a vádlott inkognitójá- ért, hanem a fiatalasszonyért és az édesanyjáért. A vádlottat különben a békéscsabaiak többségben ismerik. Festett már villanyoszlopokat a város utcáin, járta már az italozóhelyek ze- gét-zugát — jóképű, piros arcú, fekete hajú fiatalember. Ennyi

Napirenden:

Békéscsaba közművesítése, Gyula csatornázása, Orosháza egységes vízellátása

Az elmúlt években elég sokat írtunk a városok közművesítésének problémáiról. Többször leírtuk azt is, hogy a félszabadulást megelőző időben megyénknek egyetlen olyan települése sem volt, ahol vízmű vagy csatorna lett volna. Ez azt is jelentette, hogy a városok nagyobb ütemű fejlődése sürgetően tűzte napirendre az alapközművék létesítését. Ezek a közművek nem néhány esztendőre, hanem hosszú távlatokra — 50—100 évre — épülnék.

A közművesítés súlyos gondjai elsősorban már laksűrűségénél fogva is Békéscsabát sújtotta legjobban. Ehhez kezdtek hozzá a leghamarabb. A megyei tervosztályon szinte kilószámra mérhető már az az irathalmaz, amely ebben az ügyben született. Az első tanulmányterveik 1955-ben készültek el, s az újkígyósi vízműtelep egyes üteme már napi 5000 köbméter vizet szolgáltat a városnak.

— Elég ez? — kérdeztük meg a megyei tervosztályon.

— Nem. Éppen ezért már 1957- ben végzett tájékoztató vízvétéli vizsgálatok alapján újabb bővítés lehetőségeit vettük számba. A táv. latokban Békéscsaba ivóvíz-szükséglete eléri a napú 25 ezer köbmétert. Az újabb feltárási munkálatok előkészítése megkezdődött, most az Országos Tervhivatal segítségét várjuk, hogy az ehhez szükséges nyolc és fél millió forintot megkapjuk.

— Mi a közvetlen feladat?

— A vízm ű telep olyan bőví tése, hogy naponta hatezer köbméter vizet adjon. Ehhez a beruházási programtervezet elkészült, egyeztetése most van folyamatban. Ezután kerül sor a Il-es számú vízműtelep kiépítésére, amely összefügg azzal, hogy lehetőleg a város közelében keressünk megfelelő ivóvizet adó talajréteget. A végleges megoldást természetesen az jelenti, ha a közeli települések re.

gionális vízműépítésére is megtesszük az előkészületeket. A következő ötéves tervben mintegy 40 millió forint előirányzat szerepel Békéscsaba vízellátásának továbbfejlesztésére.

Gyula legnagyobb gondját a csatomahiány jelenti. Ismert min. denki előtt- a tejporgyár környékén kialakult állapot. A jelenlegi elavult szennyvízkezelő berendezések a mai közegészségügyi követelményeknek már nem felélnek meg. Ezért vált szükségessé a város egységes csatorna- és szennyvíz-elvezető hálózatának kiépítése. Az előkészítési munkához a múlt évben fogtak hozzá. A beruházási programtervezet elkészült, egyeztetése az országos főhatóságokkal most történik, jóváhagyása ezután várható. A tervek szerint az állami erőből épülő lakások szennyvíz-kezelését, valamint a meglévő intézmények és üzemek szennyvizének elvezetését kapcsolják erre a csatornaműre.

— Mi történik a szennyvízzel?

— Megfelelő előkezelés után a Gyulai Állami Gazdaság területén mezőgazdasági öntözésre használják fel.

— Mikor válik láthatóvá a gyű. lai csatornaépítés?

— Az első ütemben 16 ezer lakással egyenértékű szennyvízlevezető csatornahálózat épül. A fő gyűjtőcsatornát két átemelő-telep egészíti ki. Erre 19 millió forintos előirányzat szerepel a tervben. Jelen, leg tárgyalás alapját képezi az, hogy a jövő év első negyedében mér a rendelkezésünkre álló kivitelezési tervek után azonnal hozzá is kezdjenek a megvalósításhoz.

— Sok a panasz Orosháza ivóvíz-ellátásával kapcsolatban is. Mi történik?

— Orosháza gyors ütemű fejlődése ugyancsak szükségessé teszi a város egységes víz-, csatorna- és szenny vízlevezető alapközművének elkészítését. A beruházási programtervezetek elkészültek. Jelenleg a főhatóságoikkal való egyeztetés van folyamatban. 1965-ben a kiviteli tervek készülnek el. Az előirányzatok szerint megépül a vízmű első üteme, amelynek költségkihatása természetesen függvénye a jelenleg folyó, és előkészületben lévő feltárási munkának. A szennyvízlevezető csatorna költségkihatása 15 millió forint. Így a három városban folyó, s meginduló közművesítés ma már a megoldás útján van.

(dóczi)

Másfél millió forint költséggel tisztasági fürdőt építenek Békés- szentanóráson.

A megégett baba,

elég. Lépjünk vissza a tárgyalóterembe.

A bíró kérdez, az anya válaszol.

— Beszéljen — ha vallomást kíván tenni — arról, hogyan élt a lánya és a veje.

— Nem mondom én kérem, hogy olyan nagyon rosszul éltek. De nem is rendesen, csak engem mindig leintett a kislányom... Mert azt mondta, hogy hozzáment, szereti és neki élni kell vele...

Egyfolytában beszél:

— Decemberben esküdtek és szilveszterkor már, amikor bementem hozzájuk, össze volt törve egy borosüveg a földön és a Jóska is a földön feküdt a télikabátján... Mondtam ón akkor, hogy ne bolondozzon, menjen az ágyba, de csak hümmögött. Már akkor is szóltam én, hogyha útban vagyok, hát elmegyek, ők házasodtak össze, ők éljenek együtt... Mert szerette a lányom...

— Mi történt július 12-ém, vasárnap?

Szorongással kezdi az asszony. Fekete selyemkendőjét igazgatja, talán éppen azért, hogy az is rendesen álljon, mikor az igazat vallja. Nem ferde a szava, ne legyen ferde fejkendője sem. Zsebkendője már csurom könny, s olyan kicsire gyűrte, hogy még a csücske sem látszik ki az elvékonyodott kezéből. Aztán a végével kezdi a történetet.

— Tessék elhinni, semmink sem maradt a ruhából. Amit nem gyújtott fel, azt baltával összevagdosta... Soha nem tudjuk most már utolérni magunkat a kislányommal... — s zokog, fájdalmasan sír. Valóban nagy a kár. Meghaladja a 20 ezer forintot.

De mi is történt tulajdonképpen? Elmondom, előrebocsátva, hogy nem rémtörténet, hanem megtörtént eset, Békéscsabán, 1964. július 12-én, vasárnap.

A család ebéd után volt már. A férj az előző napi szóváltást újrakezdte és folytatta. Aztán elment, de elment hazulról a fiatalasszony is»- édesanyjával együtt, mert féltek a „vej”-től. A szomszédban kértek menedéket, merít a fenyegetés már több volt arcnál, mintsem, hogy otthon várják meg. Tudták, ha iszik, nincs pardon. így is történt. Az ifjú férj hazament, az italtól elázva tombolni kezdett. Nem talált senkit, s az alkohol, meg a dühröham megtette a magáét. Baltát fogott, tört, zúzott a lakásban, összevagdosta a ruhaneműt, majd felgyújtotta a lakást.

Ennyi a bűncselekmény.

De a bíró tovább kérdez:

— Mi volt az előzmény?

— Már előtte is durva volt, ha ivott — remeg az anya hangja; — Nippeket vert a földhöz, feldöntötte az égő kályhát és elégette, tetszik tudni, azt a szép babát is, amelyiket a kislányom kapott még, és nylonruhája volt...

A kép még mindig ugyanaz. A vádlott közömbös, a fiatadasz- szony szomorú, az anya zsebkendőjében tartja arcát. De nem is változik a kép akkor sem, amikor a szakértő vall, és akkor sem, amikor az ügyész a vád beszédét mondja.

Hihetetlen. Nem is az okkeresés foglalkoztatja az ember gondolatát, mert az egyszerű: féltékenység, alkohol, elvetemültség, — de a közöny, az amit a piros arc áraszt, az mégiscsak bénító. Meg az is, hogy elégett a baba... meg egy családi élet, s talán abban egy másik baba is....

Felhangzik a szigorú szó. Most mégis megrendül a test.

— A Magyar Népköztársaság nevében: tízhónapi szabadság- vesztés!

Talán most, ebben a percben, ebben a szigorú percben van megbánás...

Varga Tibor