Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-07 / 184. szám

MM. augusztus 7. 4 Péntek SZŰNNEK A GONDOK C SABÁCSODON Egyéni és társadalmi érdek Sokszor gondolhatnak arra azok az emberek, akik járják a falva­kart, hogy miért van nagyobb rend a kisebb községekben, miért tud szép lenni egy 1500—3000 lakosú falu főutcája — vagy meg­fordítva: a nagyobb községek mi­ért nem olyan rendezettek, fásak, virágosak, mint a kicsinyek... Miért rekedt a tanácselnök? — Szép, szép a mi kis közsé­günk, de azért ne tessenek agyondicsérni, mert hiba itt is van elég — szerénykedett a ta­nácselnök első dicsérő szavainkra. — El sem képzelik, hogy a köz­ség ivóvízellátása gondjainak megoldásáért az elmúlt 5—6 év alatt mennyit szaladgáltunk, mennyit idegeskedtünk. Azt hi­szem, ott szereztem ezt a rekedt­séget, ami azóta sem akar elmúl­ni. Legfeljebb csak akkor, ha az első pohár vizet megiszom — az új kútbói. — önöknek tehát a közeljövő­ben megszűnnek a vízgondjaik? Szinte fohászkodva néz az ég felé, s ha papok lennénk, azt ír­nánk le, hogy keresztet is vet és „hála isten”-t mond válasza köz­ben : — Igen, befellegzett* vízgond­jainknak. A fúrók már a 600 mé­ter körül járnak, s éjjel-nappal lesi a falu lakossága a víz fel­buggyan ását. — Honnan vették a rá valót? — Hatodik éve nyüstöltük az embereket, s addig-addig, míg 730 ezer 500 forintos költséggel, főleg a KÖFA-ból — ötévi törlesztésre 600 ezer forint kölcsönt is felvet­tünk — nekiállhattunk. Október 30-án fog elmúlni a „rekedtsé­gem”, akkor iszom meg az első korsó — vizet. — S ezzel kész is a „víztervük”? — Dehogy ... Községünk lakos­ságának 52 százaléka bevezetteti a lakásába is a vizet, s biztosra veszem, hogy. —■ meggyőződésből vagy akár hiúságból is — a töb­biek nem fogják ezt „szó nélkül” hagyni. Jövőre már hidroglólbusz SÍ a falu középpontjában, s azok­ból utcai kifolyókat fektetünk le fi— rajzolja mutatóujjával a leve­gőbe úgy, hogy szinte magunk előtt látjuk. Idősök és fiatalok » Találkozásunkkor, ahogy di­csértük a faluit, gondokat említett. Ífttmít viszont eddig hallottunk, az <t község alapvető gondjának a megszüntetését mutatja. — Van egy viszonylag igen hagy kultúrházunk, helyesebben a színházterme nagy csak, mind­össze egy kis mellékhelyiséggel. Nevezhetnénk klubszobának is. Etoiatt sok vita támad a felnőttek és a fiatalok között. Igazuk van fiataljainknak abban, hogy nekik is kell egy olyan helyiség, ame­lyik teljesen az övéké, ahol sza­badon szórakozhatnak. Ki is je­löltünk a számukra két napot. Sajnos, az egyik a vasárnap. Ilyenkor találkoznak a felnőttek­kel, s ez nem szerencsés. Érthető is, hiszen nem azonos formában szórakoznak a felnőttek és a fia­talok. — Ez valóban gond, s van-e tervük arra, hogy megszüntessék? — Éppen a napokban vetettük fel a vb-n, s egyöntetűen arra az elhatározásra jutottunk, hogy itt az ideje egy ifjúsági ház építésé­nek. A tervünk is elkészült, be is adtuk jóváhagyás végett a megyei tanácshoz. Egy üresen álló elha­gyott épületet — amelynek kiváló a tetőszerkezete és a falak épület- anyagai is — megvásároltunk. A fiatalok lebontják társadalmi munkában, s a bontott anyag fel- haSHiálásával „odaragasztunk” egy újabb épületrészt a kultúr- házhoe. Ez lesz a fiataloké. — Ezek szerint ez sem gond már, hiszen megoldódik. — Utoljára hagytam azt, ami biztosan első pillantásra is nem­csak szépséghibája, hanem húsba vágó szégyenfoltja Csabacsűdnek. Düledező tejüzem — Ilyen is van? — Tessék, jöjjenek velünk! — A falu szélére vezet le ben­nünket a tanácstitkár. Szó nélkül rámutat egy épületre, amelyen a következő felírás olvasható: „Me- zőberényi Vajüzem Csabacsűdi Tejüzeme”. Nehezen jut az emr bér. szóhoz, ahogy szemléli ezt az épületet. Látszik rajta, hogy nemrégen épült, mégis olyan, mintha valami helyi földrengés zilálta volna össze. Kőoszlopos tornácánál az egyik oszlopot — éppen az elsőt, amely előtt a te­jeskocsik megállni szoktak — csak a szentlélek tartja össze. Ösztönösen kikerüljük. Az udva­ra, amit már tegnap kövezni vagy „isten bocsá”, betonozni kellett volna, olyan „illatot” áraszt, ami­ből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a különböző helyekről be­hozott tejet lóvontatta járműve­ken szállítják. A délutáni pihenő­jében megzavart tejkezelő kéré­sünkre bevezet bennünket az épület belsejébe. Jóleső hűvös, a tisztaság érzetét keltő klórmész- szaggal találkozunk. A helyiség patyolattiszta, de kőlapja, akár­csak a falak, össze-vissza repede­zett, s a hasadékok a beszívott felmosóvízzel aláássák, s alulról tovább rongálják a betont... Leginkább az a kérdés motosz­kál az ember agyában: — mikor dől össze ez az épület? — Ha nem jönnek sürgősen ez is előfordulhat. Mert pénz, nem is kevesebb, mint 80 ezer forint, összegyűlt már a helyreállítására, felújítására. Már csak az építők­A Mezőgyánhoz tartozó Nagy- gyanté lakói már évekkel ezelőtt hangoztatták, hogy gyermekeik jobb általános iskolai körülmé­nyek közé jutása végett előnyös lenne, ha azok Mezőgyánba jár­hatnának tanulni, ahol korszerű­en felszerelt iskola van, és poli­technikai képzésben is részesül­hetnének. Szabó István általános iskolai igazgató, példák sorával bizonyította, hogy milyen nagy segítséget jelent az életben a fia­talság számára a munkára neve­lés. A nevelők és a szülők .együttes kívánságára a sarkadi járási ta­nács művelődésügyi osztálya, meg­vizsgálva a körzetesítés kérdését, helyénvalónak találta, és így az most ősszel, az új iskolaév kezde­tével meg is valósul. Az Autóköz­lekedési Vállalat, megértve az ügy jelentőségét, úgy döntött, hogy az iskolások rendszeres el- és vissza­szállítását különjárattal biztosítja. A szülők és a nevelők ezek után bíznak abban, hogy a községi és A Kondorosi Csárda forgalma havonta általában 180—200 ezer forint. Az ország minden részé­ből, sőt külföldről érkezett ven­dégek is gyakran megfordulnak benne, sokat beszélve a hires be­tyárról, Rózsa Sándorról megbú­vóhelyéről. Mivel a csárda értéke re várunk. Reméljük, időben meg­érkeznek — azért is kértük, hogy írják meg, hátha frissebbek lesz­nek ... Nem siránkozás Megnéztük a tiszta, virágos, fás Csabaosűdöt. Meglepett rende­zettsége, centralizáltsága, a taná­csi vezetők előrelátása, de főleg az, hogy gondokat is soroltak fel. Nem csupán „siránkoztak” róla, hanem az is kiderült, hogy a legalapvetőbbeket: a vízellátást, az ifjúsági szórakozóhely létreho­zását, s a tejbegyűjtő tatarozásá­nak fontosságát látják, s építé­sükhöz makacs szívóssággal hozzá is fogtak. Temyák Ferenc Presszókávé, üdítő ital a fodrászüzletben Békéscsabán^ a Körös Állami Áruház és a lapnyomda közötti épület homlokzatára új cégtábla került a napokban, hirdetve, hogy — az átalakítás végeztével — női és férfi fodrászüzletbe lép­het be a kedves vendég... Egye­lőre csak néhány szakmabeli tud­ja azt, hogy ez az üzlet lesz az első megyénkben, ahol a várako­zási időben presszókávét, üdítő italt fogyaszthatnak a vendégek. Az országban kevés ilyen üzlet akad egyelőre. Megnyitására augusztus 20 előtt kerül sor. Ezután reggel 6 órától este 10 óráig tart a „nagyüzem”. A férfi- és női fodrászokon kívül kozmetikusok, manikűrösök is dolgoznak az üzletben. És termé­szetesen két műszakban — a ká­véfőzők... a járási tanács megoldást talál a bejáró gyermekek napközis ellá­tásának biztosítására is. Baracsi Ferenc vb-titkár A Békés megyei Népújság július 11-i számában „Segítséget vár a KOHUSZ-garázs” cím alatt arról írtunk, hogy a Békéscsabai Kon­zervgyár szomszédságában levő KOHUSZ-telepen nincs megfelelő parkírozóhely és fennáll az a ve­szély, hogy ezen a télen — mint az előzőben is — a gépkocsikat újra traktorral kell majd kivon­tatni a sárból. A cikkre Kovács László, a Kon­zervipari Tröszt vezérigazgatója — írásban — az alábbiakban vá­laszolt: az idegenforgalom szempontjából is igen jelentős, elhatározták, hogy jövőre átalakítják, vissza­adják eredeti stílusát. Az ezzel kapcsolatos költségek előrelátha­tólag mintegy 1,5 millió forintot tesznek majd ki. E cikk témáját egy beszélge­tés adta: a<z autóbuszra vá­ró emberek egyik kisebb cso­portja vitatkozott arról, hogy miként lehet egyeztetni az egyé­ni — jogászi formulával élve: a személy — érdeket a társadalmi érdekekkel. A vita egyáltalán nem volt akadémikus, hanem az egyik vitázó fél vélt sérelme indította eL Valami apró ügy, amelyet az üzemi szakszervezeti bizottság számára nem kedve­zően döntött el, s e döntését az »adott műhelyfkollektíva érdekedre (hivatkozva indokolta. Többen — akik ismerték az ügyet — a szak- szervezeti bizottságnak adtak igazat, mondván: a közös érdek az, amelyet elsősorban figyelem­be kell vermi a döntésnél, hiszen ebbe az „érdekközösségibe” bele­tartozik az is, akinek pillanat­nyilag hátrányt vagy vélt sérel­met okoz az elutasítás. Az egyéni és a közösségi ér­dek összhangjának biztosítása — a legfontosabb társadalmi prob­lémák egyike. Mondhatjuk úgy is — az igazságnak megfelelően —, hogy a személyi és társadalmi érdekek összhangja egyik alapel­ve a szocializmus építésének; megvalósítása fontos eszköz a fejlődésben, az általános előre­haladásban. És ez nem egysze­rűen elvont fogalom, hanem a mindennapi munka követelmé­nye, — legyen bár „apró” vagy .pagy3’ dolgokról is szó. fl z áfiampoligárckeak és szer- ** vezeteiknék az őket meg­illető jogok szabad gyakorlását — e jogok társadalmi rendelte­tésének megfelelően — törvény biztosítja népi államunkban. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a jogok gyakorlása és a kötele­zettségek teljesítése során olyan magatartásnak kell érvényesül­ni, hogy az érdekek megvalósítá­sa elsősorban a társadalom, a kö­zösség érdekeivel, álljon össz­hangban. E látszólagos két tétel összevetéséből emelkedik ki tisz­tán az egyéni és közösségi — személyi és társadalmi — érdek összhangjának élve és követél­ménye. S mindjárt arra is követ­keztethetünk, hogy ez az élv és követelmény azokban a megvál­tozott viszonyokban, gyökerezik, amelyek szocializmust építő tár­sadalmunkban a közérdek és a magánérdek, az egyéni érdekek „...a gépkocsik parkírozását terveink szerint a gyáron belül kell megoldani. A megépített ja­vítóműhelynek kizárólag a futó­javításokat kell elvégeznie; annak is megvan a lehetősége, hogy egy­két kocsi elhelyezhető legyen. Egyébként a gyár végleges kiala­kításakor a javítóműhely is a ke­rítésen belül lesz." A levél további részében ezt oL vashatjuk: — ... bízunk abban, hogy már ebben az évben — amikor sok ezer négyzetméter út épült a gyár. ban — megoldódik a gépkocsik helyzete és nem lesznek kénytele. nek sárban várakozni. Végül ezzel a mondattal fejező­dik be a levél: „Egyébként megismétlem, hogy a javításhoz és a forgalom irányi, tásához szükséges feltételeket a beruházás során megteremtjük és a társadalmi érdekek között jelentkeznek. Az egyes dolgozók érdekeit és a közösség érdekeit szerves egy­ségnek kell tekinteni, mint ahogy összefüggésük valóban a legszo­rosabb. A dolgozók, az állampol­gárok jogainak és törvényes ér­dekeinek védelméhez fontos köz­érdek'' fűződik — ez államunk népi jellegének egyik igen fon­tos ismérve. Mint ahogy az is feltétlen ismérv, hogy az egyes dolgozók, az egyes állampolgárok is legsajátosabb érdeküknek te­kintik a társadalom, a közösség szempontjait. Mint ahogy az egyén, a társa­dalom, a közösség tagjaként él és dolgozik — érdekeit is elsősorban a közösség hordozza. Éppen erre épül az a tétel, hogy a személyi és társadalmi érdek összefüggő egységében az alapvető oldalt a társadalmi érdek jelenti. Ennek jogi kifejeződése az, hogy népi államunk törvényei a dolgozók jogainak szabad gyakorlását, azok társadalmi rendeltetésének megfelelően biztosítják, s hogy az érdekek érvényesítésének, a társadalom követelményeivel összhangban kell állniuk. I élemti-e mindez azt, hogy társadalmunkban az egyé­ni és közösségi érdekek között nem lehet ellentét? Erről nincs sző. Senki sem tagadja az érdek- összeütközések lehetőségét, — sem az egyéni érdekek egymás közötti, sem pedig az egyéni és a társadalmi érdek közötti vo­natkozásban. Érdekösszeütköziések lehetnek, vannak, de a mi viszonyaink, szocialista viszonyok között egy­általán nem megoldhataitlanok. Éppen a közös cél: a szocializ­mus építésének nagy munkája az a közeg, amelyben ezek az el­lentmondások feloldódnak, sajá­tosan kiegyenlítődnek. T ársadalmunk az állandó fej- * lődés, előremozgás állapo­tában van, s ez egyre magasabb szintű követelményeket támaszt mindenkivel szemben; ám ezek­kel nem mindenki tud nyomban lépést tartani. Az elmaradás is — lehet az csak pillanatnyi — ellentmondás forrása lehet, ame­lyet azonban éppen a fejlődés ta­laján kell és lehet megoldani. A megoldásnak természetesen a társadalmi érdek elsőbbsége alap­ján kell bekövetkezni, — és ez egyáltalán nem jelenti valami­féle korlátozását a dolgozók jo­gainak és érdekeinek. Helyesen úgy fogható ez fel, hogy a dol­gozók nagyobb érdeke az össztár­sadalmi szempontok érvényesü­lése, mint pillanatnyi sajátja. Ar­ról van tehát szó, hogy két, nem egyenlő súlyú érdek ütközik ösz- sze és a társadalom javára mu­tatkozó súlykülönbség magának az egyénnek, a dolgozónak a szempontjából is fennáll; kézen­fekvő tehát, hogy a nagyobb sú­lyú társadalmi érdeknek kell a megoldásnál elsőbbséget adni. W szocializmus építése, a párt ** és a kormány helyes poli­tikájának végrehajtása, és ami ebből következik: a dolgozók jó­létének állandó növelése, az a cél, amely a mindennapi munka során kovácsolja a dolgozók és a társadalom érdekeinek egysé­gét, a dolgozók szocialista együtt­működését. Ez a munka az elmúlt csaknem húsz esztendőben szinte felmérhetetlen eredményeket te­remtett: leraktuk a szocializmus alapjait, s most a szocializmus felépítésén fáradozunk. S ez az a legfőbb érdek, amelyben az egész társadalomnak és minden egy« tagjának akarata egyesül. D; F. Segített a járási tanács a nagygyantéi iskolásokon Átalakítják jövőre a Kondorosi Csárdát Cikkünk nyomán Válaszol a Konzervipari Tröszt vezérigazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents